Kedvenc idézetek (beszélgetős fórum)
Aki már veszített
el olyasvalamit, amit elveszíthetetlennek gondolt (és velem ez már
számtalanszor előfordult), az rájön, hogy valójában semmije sincs. És
ha semmim sincs, akkor az időmet sem kell arra fecsérelnem, hogy
vigyázzak a dolgaimra, amelyek valójában nem is az enyémek. Sokkal
jobban teszem, ha úgy élek, mintha minden napom életem első - vagy
utolsó - napja volna.
Paulo Coelho
Az arc nem kirakat. Mégis rajta van, amit rejteni vagy láttatni akarsz.
Az arc nem plakát. Kiabál rólad mégis.
Az arcban jelenik meg a legkifejezőbb én. Önmagunk. Névjegyet nem
tudunk mindenkinek adni, ám arcunk akarva-akaratlan mindenkinek
megmutatjuk.
Az arc kincs. Megszoktuk. Nem is vigyázunk rá. A nők ugyan
kozmetikázzák. Kívülről. Pedig az arc belülről épül és szépül igazán.
Megmásíthatatlanul.
Az arc az ember. Az arcod Te vagy!
Hiába nézel tükörbe. A tükör halott tó. Igaz valód nem látod benne.
Csak a másik ember szemében. Abban nézd magad. Hogy a másik mit lát,
csak sejtheted.
Arcod látják. Mennyien? Viszik. A szívükben. Ismerősök és ismeretlenek. Arcod őrzik, akik szeretnek, akik gyűlölnek.
Arcodon az idő nyoma. Mi lesz belőle? Rajtad is múlik, mert
arcodat építi vagy rombolja minden gondolatod, minden érzésed, vágyad
és akarásod.
Az arcod remekmű. A torzó is lehet szép. Te légy benne. Ápold és szeresd. Örömed forrása lehet.
:)
"A könny a megfagyott élet olvadása. A határaink oldódása. Szeretek, s ettől valami kőszerű keménység föloldódik bennem, s olvadni kezdek. (...)
A könny misztikus folyadék. A megrendülés csalja a szemedbe.
A szeretet sír az emberben. Az, hogy boldog tőle, vagy épp fordítva: nem tudja elviselni a hiányát. Az ölelkezés csúcspillanatában kibuggyannak szemünkből a kéj könnyei.
Néha a gyönyör pillanatában nem látsz a könnyektől.
S ha régen nem sírtál már, tudd, hogy igazi, százezer voltos feszültséggel azóta nem szerettél. (...)
A magyar 'elérzékenyül' jó kifejezés - érzékennyé válunk. Érző, eleven lélekké.
Egónk azonban érzéketlen. Nem érez. Fél, szorong, siet, töpreng, okoskodik, kalkulál, akar, mindenben a hasznát keresi - de nem érez.
Nem tud feloldódni.
Örökös önvédelemben él, és fél ellágyulni. (...)
Az érett lélek jele a sírni tudás képessége.
Nagyobb dolog, mint a nevetés.
Arról nem is szólva, hogy a nevetés is könnyeket csal a szemedbe, ha valódi. (...)
A megrendült ember arcán van valami őszinteség. Mintha ez lenne az igazi arcunk, a legemberibb: a síró-nevető."
Müller Péter:Örömkönyv(A könnyekről..)
" Van-e jogod elítélni
-hisz benne s belőle is élsz-
a jelent,
mert kínjában kérész-éltű fogalmakat teremt?"
(Szilágyi Domokos)
"A beszéd emberi, a hallgatás isteni, de holt és kegyetlen is: meg kell tehát tanulnunk mindkettő művészetét."
(Carlyle)
.."Egy kis pillangót kergetek, mióta csak élek, és soha nem figyelek, mikor hova lépek,
ő pedig csak csendben messze elrepül,
s néha-néha a távolban újra előkerül.
Tudom úgyse lesz az enyém, mégis szaladok,
de az évek során egyre lassabban haladok,
a körülvevő emberek, csak néznek rám bután,
én pedig csak futok....futok az álmaim után...."
"Emberi törvény kibírni mindent és menni mindig tovább, akkor is ha nem élnek benned remények és csodák!"
[Hemingway]
Figyeld meg az életet: látsz valahol szomorúságot? Láttál már valaha depressziós fát? Vagy láttál már valaha szorongó madarat? Vagy idegbeteg állatot? Ugye nem? Az élet egyáltalán nem ilyen. Csak az ember tévedt el valahol.
(Osho)
Hazudni szépet
-Hazudj már valami szépet!
Elhiszem majd az egészet!
Legyen kert, s benne virágok,
Törpe is kell, meg óriások!
És te is legyél ott kérlek!
Ha hívlak hazudni szépet.
-Csak igazat ne!...Az fájna!
Tedd meg!.. Csak egyszer, utoljára..
“Csak mentem Erzsike mellett, és nézegettem az alacsony házakat az utca két oldalán, és arra gondoltam: nálunk nagyobb házakban laknak az emberek. Meg is mondtam ezt Erzsikének, mire nagyapa hátrafordult, rám nézett, s még ma is hallom a hangját, ahogy mondta: “a szeretet és a békesség, fiam, a legkisebb kunyhóban is elfér. Nem mindég a nagy házakban élnek boldog emberek.”
Wass Albert
Ha szeretünk megkockáztatjuk, hogy nem fognak viszontszeretni. Ha remélünk, megkockáztatjuk a csalódást. Mégis vállalnunk kell a kockázatot, mert az életben az a legnagyobb kockázat, ha nem kockáztatunk. Aki nem kockáztat, az nem tesz semmit és nem lát semmit; annak nincs semmije és ő maga is semmi, mert nem tanul, nem érez, nem változik, nem fejlődik, nem szeret és nem él...
(?)
A kis hercegből részlet, ami sokat megmagyaráz az embernek.
"Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...
- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...
- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...
- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.
A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.
- Egy másik bolygón?
- Igen.
- Vannak azon a bolygón vadászok?
- Nincsenek.
- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?
- Nincsenek.
- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétol különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...
A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.
- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.
- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!
- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.
- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.
- Sok-sok türelem kell hozzá- felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...
Másnap visszajött a kis herceg.
- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is."
"Ha jószívű vagy, szép erény, de nézd meg előbb, kivel vagy az."
(Jean de La Fontaine)
Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban. Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, aszerint, hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halk szavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.
(Wass Albert)
Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
Albert Einstein
"Leszólítasz végre, azt mondod felismersz
Veszélyes az arcod, lehet, hogy meg is versz
Rám férne különben, amilyen ez a nap
Jöhettél volna egy kicsit már hamarabb."
(M.P.SZ.)
"Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki.
Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett..., zamatos..., kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki akit kedvelsz nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni... "
“A lélek sugárzása
Széppé varázsolja az embert.
Az ember szépsége
Összhangot termet a házban.
Az otthon összhangja
Rendet teremt a hazában.
S ha az országban rend honol
Béke köszönt a világra.”
(kínai közmondás)
"Nem élhetsz az emlékeidből
Mert nem történt veled semmi sem
Azt hazudnak neked amit akarnak
Nem lenni nem jó, de nem jobb lenni sem."
(M.P.SZ.)