Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Szia!

Tudom, hogy nem nekem írtál, de remélem nem gond hogy én is válaszolok:D

Most akkor hogy vagy? Naponta 5ször eszel? nekem is ezt mondták de én nem tartottam be... kajanaplóm nekem is van... hát mondthatom nem túl izgalmas:D

Nekem is nyáron kezdődött az anorexia...meg akartam változni év elejére. és most hány kg vagy? és hány cm? jársz most pszichológushoz?

szóval bocsi ha baj hogy írtam:)

Szia!

Én is gratulálok!!!:)

Köszönöm a kérdést, megvagyok, bár nemrég voltam kórházban egy vírus miatt és rengeteget lefogytam, 40 kg alá. Családommal nem túl fényes a helyzet... Aztán mostanában megpróbálok enni, de még mindig rettenetesen gyenge vagyok, ugyhogy nem minden sikerül. de hát majd ezt is túléljük:) Igazából próbálok ide írni, csak eléggé kimaradtam mostanában és fogalmam sincs hol tartunk:D ráadásul annyi itt az új ember :)

Szóval mégegyszer gratulálok és köszönöm, hogy eszedbe jutottam:)

Amit leírtam nem kioktatásnak szántam és nagyon sajnálom ha annak tűnt.Bár azt hiszem azért vannak ezen a fórumon néhányan akik kioktatnak másokat ugye?Ne haragudj lilimia hogy a te hozzászólásodhoz csatoltam az csak véletlen volt.

Amit írni akartam az kivesézve,úgy azt ahogyan te tetted nem ér semmit.Amikor azt mondom de szépen repül az a madár nem a szárny sebességére vagy a formájára hanem az érzésre gondolok amit a látvány nyújt, hát ez is valami ilyesmi akart lenni.és te ezt biztosan tudod is hiszen írsz lilimia. Nagyon sajnálom hogy nem értetted meg amit le akartam írni de biztosan én vagyok a hibás mert nem jól fogalmaztam meg.25 éves koromban még én is azt hittem a sok szörnyűséget nem lehet elfelejteni, de mára már tudom hogy a dolgok meg szépülnek.A betegségekkel ez persze nem így van azokat nem szépíti meg semmi, azokkal esetleg csak meg kell tanulni élni, amit persze én nem is tudom hogy meg tudnék e tenni.És igazad van egy idősebb ember is tévedhet, lehet hogy én is tévedtem abban amit leírtam de az is lehet hogy csak nem értettük meg egymást, mert hát mondjuk rosszul fogalmaztam.És az is igaz hogy ha valaki sok betegségen keresztül megy és emiatt rengeteget szenved még nem biztos hogy lehet bölcselkedő. Még én is nagyon fiatal vagyok én sem lehetek az, hiszen éppen te fogalmaztad meg nagyon jól ha nem is így szó szerint( mindenki problémája önmaga számára a legnagyobb probléma és ő benne a legbölcsebb) pedig se ő, se én, se más.Bölcsé teszi őt majdan egyszer az eltelt idő ha vissza tekintve látja mi mit okozott az életében.Amiről írni akartam egyébként azért nem is azok felelősek akiknek szántam, csupán a társadalom fura fejlődése vezetett idáig minket.

Én festőművész vagyok képekben fejezem ki magam, talán nem értek a szavakhoz annyira mint a képekhez.Viszont az tudom hogy bár semmi közöm hozzá hiszen mindenki olyan amilyen, senkinek nincs joga más embereket kritizálni nekem se.Lehet csak segíteni szeretnék de igazad van azt is minek, ezek csak szavak, elszálnak.A lányom hét évig csak a rosszat látta mindenben, pedig mi a szülei szerettük, csodás barátai voltak és szép élete, mégis olyan boldogtalan volt mint senki, vagy sokan ma.Háll Istennek ma már jól van és boldog, vannak álmai céljai és fontosak is azok neki, végre szereti azokat az embereket akik számára ő fontos.Látja hogy süt a nap és szép az élet.És tudod ha annak idején nekem nem születik meg ő lehet még mai s a szörnyűségekben élek, de érte megérte felejteni.Idővel mindenki eljut idáig legalább is a legtöbben, igazad van ezért kár is volt írnom, hiszen az én soraim nélkül is dolgozik az idő és a dolgok megoldódnak

Mostanában inkább gyógyulni akaró/próbáló emberek vannak itt, és jó beszámolni a sikerekről. Jó elmondani valakinek, aki tudja miről beszél a másik. Igaz, hogy én kilógok kicsit a sorból. Néhányan sikerként könyvelték el itt a fórumon azt, hogy sikerült rájönniük, hogy így nem élet az élet. Én szeretem ezt 'hallani'. Boldog vagyok, ha valaki elmondhatja, hogy igen, beteg voltam/vagyok, de sikerült bűntudat nélkül megennem egy falat kekszet, vagy nem kiadava írják, hogy mennyit mutat a mérleg. Boldog vagyok, ha írhatom azt, hogy megmaradt a gyomromban egy csipet rizs. És amíg valakit valami boldoggá tesz, és az nem sért másokat írja le, és mondja ki annyiszor ahányszor lehetősége van rá.

Csak a magam nevében beszélhetek, de én nem sajnálom magam. Van egy rakás problémám. És? Sokmillió embernek sokkal rosszabb. De ha csak egy anorexiás/bulimiás hozzáállásán változtatok a történetemmel az ételhez és éhezéshez való hozzáállásán, akkor már örülök.

A szenvedés valóban nem a legnagyobb dicsőség, de szenvedések között jól, tartalmasan, és hasznosan élni tudni az. Nem kell ahoz már teljesen egészségesnek lenni, hogy az legyen.

Egy nemi erőszak után nem arra gondol egy nő, hogy de jó hogy vége...Fájdalom, félelem, szégyenérzet, düh, ölni akarás. Ez követi. Aki az után miután megerőszakolták arra gondol, hogy de jó hogy vége, és de szép virágok annál valami nagyon nincs rendben...

Agyvérzéstől lebénulni? Az számít ha valaki agyvérzés nélül bénult le? Ktészer kellett újra megtanulnom járni, és használni a kezeim. És? Van akinek esélye sincs újra sétálni, vagy festeni.

Halál? Nem is tudom hányszor álltam már előtte. Egy rövidke novellám pont arról szól, hogy már egész jól összehaverkodtunk. És? Az egy dolog, hogy párszor meghaltam, és jóval többször majdnem meghaltam. Élek!

Ha valaki egy öngyilkossági kísérlet előtt azon gondolkodik, hogy vajon kik sajnálták az menjen emosnak, vagy kérjen egy büdös nagy pofont hogy befejezze a hisztit.

Ha ismét találkoznék a Halállal, ismét megkérdezném, hogy most kell mennem? Ha azt mondaná, hogy igen, akkor mennék, mert eljött az én időm.

A szegénységen, háborún és az öregkoron kívül mindent megtapasztaltam az életben. Mindennel találkoztam. De semmit nem bánok. az életem minden pillanata kellett ahoz, hogy jó ember legyek. Ahoz, hogy minden bajt emelt fővel fogdjak, és a megoldhatatlant is megpróbáljam megoldani. De nekem ne mondja senki, hogy nem törölné ki szívesen az emlékei közül, vagy nem sajnálja azt hogy megerőszakolták, vagy hogy elvesztette a gyermekét!

Szerintem egyikőnknek sincs teljes képe a többiek életéről, így nem hiszem hogy helytálló egy csokorba fogni mindenkit. És azt feltételezni, hogy a többiek nem élték át mindazt amit leírtál. Plána úgy hogy egy valaki hozászólására írtad.

Lehet hogy idősebb vagy mint, mi de most jött el az ideje, hogy egy idősebb szálljon magába...

Lányok ahogy itt olvasom ezeket a sorokat az a véleményem( nem nincs is igazából semmi véleményem, vagyis elhamarkodott lenne bármit is meg fogalmaznom)

Én igaz idősebb vagyok mint ti, a régebbi világ más volt de már akkor is megbotránkozást váltott volna ki a történetem, de nem meséltem róla senkinek, mert tudtam hogy megoldom az életem és azt egyedül kell megtennem.Nem panaszkodtam, soha senki nem látta és, nem tudta a gondjaimat, vidám voltam és nevettem akkor is ha a lelkem sírt.Büszke voltam és nem akartam hogy gyengének lássanak.Ne haragudjatok meg azért amit mondok, de amikor azt mondjátok hogy nem érdekel a problémám, jól vagyok és kész akkor is érezni a soraitokból a panaszkodást.Most hogy már megoldottam az életemet aranyos párom van csodás gyermekeim és "nincsenek anyagi gondjaim"Már beszélek a régi sérelmeimről, már nem szégyenlem mert megoldottam, erős voltam, az életem sínen van, bizonyítottam ön magamnak és másoknak,erre büszke vagyok tehát ami történt már nem az én gyengeségem.És miután megoldottam a problémáimat és túl vagyok rajta leírom azokat, büszke lehettek magamamra de addig míg nem tudok túl lenni rajtuk és nincs végleges megoldás,nem dicsekszek azon milyen jól viselem a szenvedést.

Mert lehet az nagy dicsőség szenvedni, de nagyobb dicsőség élni, élni midnen körülmények között élvezni az életet.Ha éppen megerőszakolnak és túl vagy rajta nem arra gondolni hogy milyen szörnyű volt,arra gondolni hogy milyen jó hogy már vége, és nem kell érezned egy utált személy szagát, hogy mennyivel csodálatosabb a virágok illata és milyen jó hogy most már azt érezheted.Amikor agydaganatod van lebénulsz tőle a feleséged tesz tisztába tudatodnál vagy és szégyenled a dolgot, nem tudsz beszélni, és bármikor meghalhatsz, arra gondolni ha bénán mozdulatlanul és szavak nélkül is de hátha láthatod felnőni a lányod, mind ezt büszkén nem magad sajnálva. Ha bánt is csak az bánt hogy másoknak gondot okozol a betegségeddel.

És kérdezem ha most ott álnátok a halál kapujába, és azt mondanák élhettek ha megesztek egy tál rizst és nem hánynátok ki, megtennétek e?

De ha nem hát kérdezem gondoltatok e arra valaha hogy ha öngyilkosok lennétek akkor majd sajnálna anyukátok, vagy a párotok.És mégis ha valaki fojtogatna titeket és már majdnem meghalnátok a levegőtlenségtől,arra gondolnátok e nem baj legalább majd sajnál anyukám vagy a párom.Nem hiszem csak élni szeretnétek küzdeni az életért, és mindent megadni csak ne öljön meg.

Csak sajnáljuk magunkat, vagy büszkék vagyunk arra hogy szenvedünk.És vannak akik arra büszkék hogy boldogok.Ha meg kellene halnom holnap és ott állnék a halál torkában arra lennék büszke, ha meg kérdeznék ha újra kezdhetném mit csinálnék másképpen azt mondanám semmit, minden úgy volt jó ahogy volt, mert én mindent megtettem azért hogy boldog legyek.

Szia!

Gratulálok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! :D:D:D Nagyon nagyon vigyázz magadra!!! Pontosabban magatokra :)

Nálam most van egy kis visszaesés, de próbálkozom. Tegnap, és ma is csak víz, meg egy kis cappuccínó, de ma belecsempésztem egy kis vaníliás tápszert. Azóta hányingerem van, de legalább bentmaradt. Pontosabban mostanában minden cappuccínó után hányingerem van :/ De lesz ez még jobb is :) Mint Neked :D

Holnap kérünk beszámolót az UH-ról!

Sziasztok!

Régen voltam már itt...de van 1 nagyon nagyon jó hírem...

3 hetes terhes vagyok...annak ellenére h 13 éves korom óta anorexiás vagyok...kórházba is kerültem mikor 56 kg-ról lefogytam 41,3kg-ra!!!

Azóta sikerült 46 majd 44 majd 48kg ra felhíznom...ingázok...

De a babóm miatt igenis enni fogok.A párom szintén evési zavarral küzdött(bulémiás volt és a kórházba jöttünk össze mikor én 17 ő 18 voltunk, a szobáink egymással szemben voltak)

Dóra 14:

Szia! Olvastam régen h te is rosszul vagy...mostanába mivan veled? Jobban vagy?

lilimia:

Veled mizu? Szurkoltam neked és rem tudsz már enni és nagyon GRATULA a rizs miatt!!! Mégha kevés is akkor is nagyon örülök h ettél mást is!!!

Szorítsatok holnap megyek ultrahangra!!!

Cupp

Ha visszaolvasod a korábbi hozzászólásait rájössz, hogy az agyának a kultúráltabbik része már elfogyott...

Ignoráld...

Eljutottunk arra a szintre, hogy pofonvágott. Mért van az, hogy nekem ilyen szemét nővér jut? hát ez hihetetlen... mostmár komolyan!!!!!!!

ananasz16:

anorexiát diagnosztizáltak? bocsi, kicsit lemaradtam nem tudtam feljönni a gépre. szóval. hány kg vagy? és hogyhogy bevittek a kórházba? emlékszem nekem szörnyű volt ott bennt...

Én anno függő voltam, és ez a könyv segített leszokni. Állandóan ezt olvastam. Állandóan megkerestem és újra meg újra elolvastam belőle azt a részt amire éppen szükségem volt. Úgy hogy olvastam a benne szereplő létező emberek történetét, már nem is tűnt olyan szörnyen nehéznek újra élni. Már nem tűnt olyan szégyenletesnek a múltam egy része. Már nem éreztem azt, hogy a lehetetlent próbálom meg azzal, hogy leszokok, és helyrehozom az életem.

Most ott tartok, ahol tartok... Egy alkoholista, drogfüggő, bűnőzőnek köszönhetően, aki leírta az élete egy részét.

A részlet, amit idéztem pedig egy drogfüggő, maffiózó szavai voltak.

Nos... van benne valami...Meglepő lennék számotokra élőben. Vagy legalábbis mindenki meglepődik akivel a netről eddig találkoztam. Azt mondják, hogy az írásom is nagyon kifejező, de élőben sokkoló vagyok :)

Egy pszichoterapeutám, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, hogy abbahagytam a terápiát, azt mondta, hogy egy igazi jelenség vagy. A lelkem pedig egy megfoghatatlan tűnemény. Azt hiszem ez volt a legszebb bók amit valaha kaptam.

Van egy rész a kömyvemből szívesen bemásolnék, de még nincs kész, így még senki sem olvashat el belőle egy szót sem. Így egy másik könyvből írok egy részletet, ami nagyon sokat szokott nekem segíeni.

"...Hogyha szarban vagy, és azt hiszed, hogy egy percig sem bírod már tovább, de mégis kitartassz, és kemény maradsz és összeszeded magad, akkor ki tudsz mászni a szarból. Az öreg barátomnak igaza volt, neki mindig igaza volt, az utolsó szavaival is az igazságot mondta ki. Tarts ki. Tarts ki.

Leonard felém fordul és rám bámul. Visszabámulok.

Több okból kifolyólag meséltem el neked ezt a történetet. A legfontosabb része, hogyha nagyon magad alatt vagy, és azt hiszed, hogy kurvára nem bírod tovább, akkor tarts ki, és előbb vagy utóbb ki tudsz mászni a szarból."

(részlet: James Frey-Millió apró darabban, 2001 Atheneum kiadó)

Értem.

Hihetelen lelki erőd van, az biztos, példaértékű! Érdekes, olvastam egy írást, és valahogy Te jutottál róla az eszembe. A bátorságod, a harcod, az életszereteted. Megosztom Veled, hátha nem ismered. :)

"Hiszek abban, ami igaz, hiszek abban, ami nem, és hiszek abban is, amiről senki sem tudja, igaz-e vagy sem. Hiszek a Mikulásban, a húsvéti nyúlban, Marilyn Monroe-ban, a Beatlesben és Elvisben. Hiszem, hogy az antibakteriális szappan megöli a test ellenálló rendszerét a kosszal és a betegségekkel szemben, ezért egy napon majd kipusztít minket a nátha Hiszem, hogy a jade megkövesedett sárkánysperma, és hogy több ezer évvel ezelőtt, egy másik életemben félkarú szibériai sámán voltam. Hiszem, hogy kisgyermekkoromban jobb íze volt a nyalókának, és az aerodinamika elvei szerint egy dongó nem is tud repülni,hogy a fény hullám és részecske,hogy valahol, egy dobozban van egy macska, aki egyszerre élő és holt, és hogy a világegyetem néhány csillaga milliárd évekkel idősebb magánál a világegyetemnél. Hiszek egy személyes istenben, aki törődik velem, aggódik értem és mindent lát. Hiszek egy személytelen istenben, aki mozgásba lendítette a világot, aztán elment bulizni a barátnőivel, és azt sem tudja, hogy a világon vagyok. Hiszek a közönyös káosz, háttérzaj és puszta szerencse uralta üres univerzumban. Hiszem, hogy akik szerint a szexet túlértékelik, még sosem csinálták jól. Hiszem, hogy az, aki állítása szerint érti, mi folyik a világban, az apró dolgokban is hazudni fog. Hiszek a tökéletes becsületességben, meg az értelmes társadalmi hazugságokban. Hiszem, hogy egy nőnek joga van dönteni, egy babának joga van élni. Hiszem, hogy az élet játék, az élet egy kegyetlen vicc, és az élet az, ami akkor történik, amikor élsz, és ennyi erővel akár élvezni is lehetne."

(Neil Gaiman)

Majd kerestetek vele egy jó képet rólunk, bár sztem nem értékelné, ha kitenném a fotóját, de majd meglátjuk.

Kajaügyben egy helyben toporgok :( Tegnapelőtt tudtam enni azt a kis rizset, de azóta semmit. Most megpróbálok a cappuccínómba belecsempészni egy kis tápszert. Abban van sok kalória, vitamin, ásványi, és tápanyag. Annyi minden van benne, hogy elvileg egy ember elélhetne rajta egy életen át, és egészségesebb lenne mitha rendes ételt enne.

Lemeradt:

Már annyit kérdezgettek a vakságról, hogy tudok róla úgy beszélni, mintha nem is velem történt volna.

Több szempontból sem érzem tapintatlanságnak a kérdést, mivel itt sokan azt írják le hogy hogyan koplalnak, hogyan hánytatják magukat, milyen szövődmények lépnek fel, és mi játszódik le a lelkükben, és elméjükben.

A lelki részéről nem tudnék írni, mert azt nem lehet tárgyilagosan felfogni. Az orvosi részét viszont igen.

Feltehetnél egy közös képet is a vőlegényeddel!

Jobban vagy kajaügyileg már?

Én segítő kutyákkal foglalkozok, és egy alapítványnál dolgozom. A munkaköröm teljesen lefedi a vakvezető kutyákkal kapcsolatos dolgokat, és az alapítvány adminisztrációjának egy részét. Hamarosan pedig a beaglemmel kezdek terápiázni egy szenvedélybetegeket segítő szolgálatnál.

A párom fegyver és páncélkészítő. Csodáltos kardokat, késeket, páncélokat készít. Néha azt hiszem hogy a fém folyékonnyá válik a kezében...Külföldről is sokan rendelnének, de még nem alapítottuk meg a céget, és nem lenne vicces egy apehes támadás. Az első fizetésemből megalapítjuk a céget.

Egy viccelődős betegségem jóvoltából vakultam meg, majdnem egy éve.

Írtad hogy nagyon szeretitek a munkátokat, megkérdezhetem mivel foglakoztok, te és a párod?

És azt is hogy mikor és miért vakultál meg?