Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Visszajött az egész, a francba, azt hittem vége!

SEMMIT nem tudok megenni.

De azért próbálkozok...

én is utálom, amikor megbámulnak... hihetetlenül idegesítő... sokszor volt már olyan, hogy a suliban erről beszéltek, de a nővérem szerencsére mindenkit leállított. mondjuk engem ez annyira nem zavar csak fura :S

ma reggel voltunk apukámmal kutyátsétáltani, és sokat beszélgettünk...nagyon jó volt:)jólesett, hogy végre érdekli, hogy mi van velem... két és fél órát sétáltunk, aztán bedobtunk egy fagyit :D:D ugyhogy most minden rendben...vele. a nővérem most elutazik, egy hétre és szerintem ez most jól jön :)

a lányról, akit mondtál annyit, hogy ő anorexiás volt? mert nálunk is volt egy csaj, aki anorexiás lett, csak ő is modell akart lenni és azért csinálta hogy "menő" legyen a suliban...és mindig róla beszéltek, csak úgy viselkedtek vele mint egy leprással és egy idő után tök kiakadt... és rettenetesen nagyképű..még mindig :S

én is utálom, amikor megbámulnak... hihetetlenül idegesítő... sokszor volt már olyan, hogy a suliban erről beszéltek, de a nővérem szerencsére mindenkit leállított. mondjuk engem ez annyira nem zavar csak fura :S

ma reggel voltunk apukámmal kutyátsétáltani, és sokat beszélgettünk...nagyon jó volt:)jólesett, hogy végre érdekli, hogy mi van velem... két és fél órát sétáltunk, aztán bedobtunk egy fagyit :D:D ugyhogy most minden rendben...vele. a nővérem most elutazik, egy hétre és szerintem ez most jól jön :)

a lányról, akit mondtál annyit, hogy ő anorexiás volt? mert nálunk is volt egy csaj, aki anorexiás lett, csak ő is modell akart lenni és azért csinálta hogy "menő" legyen a suliban...és mindig róla beszéltek, csak úgy viselkedtek vele mint egy leprással és egy idő után tök kiakadt... és rettenetesen nagyképű..még mindig :S

szia:)

én nem vagyok idősebb nálad:D most lettem nemrég 14 :) 165 cm és jelenleg 38,3 kg...:S

Alapba nem tudom még mit mondhatnék magamról...:D

az nem kevés egy kicsit? én mit nem adnék most ha valami jó kaját meg tudnék enni, de nem megy. egy félüveg bébikaját már legyürtem ma, és teljesen tele lettem tőle, bezzeg egy hónapja simán lement egy nagy pizza meg egy banán split utána, kólával... nyami

amúgy itt inkább gyógyulgatófélben lévő emberkék vannak, ha jól tom:)

Szija Awalon:)

Nagyon gratulálok a babához és sok sikert kivánok h minden simán menjen:)Remélem mostmár majd a kaja helyzet is normalizálodni fog most legalább van motiváció.

Egyépként a baba ugy jött h akartátok nem? Legalábbis az irásodbol ugy tünik ki h nagyon örülsz neki:)

Szoritok neked!

Tudom, hogy nagyon könnyű mondani, de próbálj meg nem pánikolni! Nézz meg egy jó filmet, vagy olvass. Vagy csináld azt amit szeretsz. Vagy pl írj listát, hogy miket kell beszerezni mire jön a baba :) Amikor ideges vagyok én is újraírom az esküvői listát :D

Nagyon szorítok nektek, hogy minden rendben legyen!

Igen, igazad van, így teljesebb lesz a hivatásod.

Te egyébként fokozatosan vesztetted el a látásodat? Hát ez a házimunka érdekes, főzöl is meg minden? Bocs, ha nagyon hülyeségeket kérdezek!:)

Rád tényleg illik az a mondás, hogy: "Ha az élettől citromot kapsz, akkor csinálj belőle limonádét!" :)

Olyan kis finom vonásaid vannak azon a képen! Ádámról még nem láttunk képet! :)

Szia!

Nagyon köszönöm...és igen tudom ennem kell és sikerülni is fog a párom segít nekem de ettöl a gyógyszertől mindig enni akarok de egy bizonyos mennyiség után már nem tudok enni:(:(

Reggel meg folyton hányok és a vacsi jön ki(elnézést ha undi voltam)

Ma reggel viszont annyira fáj a pocóm...és még véreztem is ugyhogy megint mennem kell UH-ra...eléggé félek szorítsatok nekem lécci llécci

szia stacey, üdv:) én 32 múltam és 170cm vok és kb. 80kg. Sokat fogyoztam de mindig igyekeztem egészségesen, ja hogy akkor miért vok itt?:) kb 10 napja rosszul lettem és azóta csak nagyon keveset sikerül ennem, azt is úgy kell letuszkolni, fogalmam sincs mi bajom de egyre xarabbul vok. doki se tud semmit egyelőre...

mennyiről indultál? miért fogyózol? mióta?

én most úgy érzem inkább vok kövér, mint beteg:(

hali... remélem, nem baj, ha bepofátlankodom ide.

nem tudom, itt ki hány éves, lehet, mindenki idősebb nálam :-) én 22 vagyok, 165 centi és 48.5 kiló. Egyelőre 47 a cél. 1-2 szót ti is mondtok magatokról? Nem akarok most sokat visszaolvasni =]

Hjamm ismét bamba voltam és lemaradt a vége.

Enni nem tudok, de a cappuccínómba mindig csempészek egy kis tápszert.

Nem tudom h írtam e már, de Ádámnak belilult a kiálló csontjaimtól az ágyéka :D:D:D:D:D:D:D:D

Pár éven át úgy terveztem, hogy pszichológiára megyek, de aztán 'eltévelyedtem'. Szociális munkásként megtanulhatom ugyan azt mint egy pszichológus, és a segítés nem csak abból áll ki, hogy beszélek, kérdezek, aztán azt mondom hogy letelt az idő. Szocmunkásként viszont az első pillanattól egészen addig ott lehetek azzal a vak emberrel, míg már egyedül is tud ÉLNI.

És mindezt összeköthetem a kutyázással.

Vakként tudom, hogy hasznos, ha megtanítják a braille-írást, vagy a képernyőfelolvasó használatát, de nincs csodálatosabb és nagyobb ajándék egy sötétben élőnek, mint az ha visszajaphatja/megkaphatja a szabadságát. Baromi jó, hogy vakon el tudom végezni a házimunkát, tudok festeni, írni, stb, de számomra nem ezek megtanulása volt a legnagyobb siker, hanem az, amikor végre teljesen egyedül felmentem a városba.

Ha valaki nagyon sok mindent megél, és minden nap meg kell küzdenie önmagával, a betegségekkel, és folyamatosan harcolnia kell az életéért az nagyon hamar felnő. 20 éve harcolok, de élek! Néha úgy érzem, hogy nincs erőm folytatni, de megtanultam, hogy az ember ereje valójában sosem fogyik el. Mindig van egy kis tartalék. Viszont ha valaki belesüllyed az önsajnálatba, akkor esélye sincs. Legnagyobb szerencsémre én nagyon ritkán sajnáltam magam. Csak akkor, amikor feltettem a kérdést, hogy "miért pont én?",valamint amikor megvakultam, kb 15 percig sirattam magam.

Néha rossz hogy sokmindenből kimaradtam, és hogy túl rövid idő alatt túl sokmindent éltem meg, de utána eszembe jut, hogy felül tudtam kerekedni minden vackon, és jobb életet élek, mint rengeteg egészséges ember.

És végre nem akarok meghalni!!! Csak annyit, hogy az adott körülmények között, önerőmből minél jobb, és szebb életet élni. Eddig sikerrel :)

Azt hiszem az ismerősöddel az a gond, hogy őt nem kerülte el az önsajnálat. Biztos vagyok benne, hogy valóban nagyon rossz érzés, ha hosszú évek, és egy gyermek után elhagyja a szerelme, de egy ismerősömet pár hónapja hagyta el az élettársa 8-9 év után. Már ő is túl van a 30-on, de mégsem roppant össze. Emelt fővel viselte az egészet, és új életet kezdett.

Valamelyik nap a kórházban hallottam egy történetet. A néni lánya szintén autoimmun beteg, ráadásul az egyik legszemetebb fajtáját kapta ki. 31 éves, és több mint 5 év után hagyta el az élettársa. A párjának egy éve volt egy balesete, minek következtében elég súlyos sérüléseket szenvedett. a leányzó ápolta, és emelgette, annak ellenére, hogy ő is beteg volt folyamatosan, valamint emelnie elvileg tilos volt. Miután teljesen rendbejött a pasi, közölte, hogy neki szabadság kell, és ezzel lelépett.

Sejtem mit érezhet az utóbbi nő, mivel engem is hagytak már el amiatt, hogy súlyosbodtak a betegségeim, igaz, hogy mögöttünk csak pár hónap volt, és tudtam h előttem az élet.

Meséld el az ismerősödnek az utóbbi leányzó történetét. Lehet hogy kicsit helyrebillenti a tudat, hogy egy amúgy is pocsék helyzetben lévő nőt elhagyott a párja, mert kitalálta hogy ő szabad akar lenni, és benne hagyta a hatalmas trutyiban.

Nekem nagyon sokat segítenek a pozitív és negatív példák. Ezért mesélem el az életem egy részét.

Köszönöm a bókot, de azon a képen állítólag kicsit fura fejet vágok :D Elég pocsékul éreztem magam, valamint világos színű ruhában voltam, és kicsit feszengtem emiatt :D

Áhh ez a változás téma nekem is eszembe jutott- sőt még most is :S Nálunk volt egy csaj, aki tényleg ijesztően csontsovány volt, még a cípő is lötyögött a lábán- bár úgy hallottam eléggé elvolt telve magától, meg, hogy ő majd híres modell lesz, és kb. az egész suliban folyt róla a pletyka :S- azért ezt nem akarnám, csak olykor jó lenne másnak lenni, kitűnni kicsit...bár tudom, hogy ez nem a megfelelő módja ennek.

Volt, hogy mégig mentem az utcán és úgy nem is tudom, azt éreztem, hogy olyan furán néznek- és nem volt bennem, hogy de jó, milyen vékony vagyok!- csak paráztam, hogy kitudja miket gondolnak (a magasságom miatt alapból nyúlánkabbnak látszik az ember khm)

Ha ez ilyen egyszerű volna, hogy ha rossz dolgok történnek, akkor is mindig azt mondjuk: "majd lesz jobb is", de sokszor van olyan, hogy annyira bánt valami, hogy az ember képtelen elfojtani, felemelni a fejét és kényszeres mosolyt eröltetni magára. Akinek nem voltak még önygilkossággal, anorexiával, más pszihés vagy egyéb betegséggel kapcsolatos problémái letisztultan, ésszerűen gondolkozik, de sokszor akármilyen logikus az, amit mond belebukhat az elemezésbe, mivel nem érezte még át pld. milyen az, amikor egy-egy mélyponton már nem csupán a sírás jön, hanem maradandó nyomok is maradnak, és ilyenkor az emberben van egy érzés, ami elnyomja az észérveket, amit csak az érthet, aki szintén átesett hasonlón. Én ezért nem is hibáztatom a kivülállókat-úgymond-.

egy kis on:

Egész jól vagyok evésügyileg, süti is volt minden, ami kicsit leterhelt (nem zabálás volt azért:P), de kb. 3-kor ettem utoljára, ami nem is zavart- örültem, hogy emelni tudtam a km adagomat XD, megvolt a torna, hideg tus- reggel 50,2 voltam, ami egész elfogadható, bár még most is megfájdul kicsit a szívem, hogy na miért nem 4-essel kezdődik- az agyam még nem állt át teljesen -.-

Azt hiszem a probléma a fogalmazással volt. Mostmár nagyjából értem hogy mit akartál kifejezni.

Ezzel a hozzászólásoddal pedig eszembe juttattad, hogy elfelejtettem ma lemenni a festőművész nénihez, akinek most lesz egy nagy kiállítása. Megígértem neki h ma leviszem a festményeim. Kíváncsi hogyan lehet vakon festeni. Milyen érdekes lenne ha megkérne hogy tanítsam meg rá. Ha megkér, akkor én arra kérem, hogy tanítson meg vidám képeket készíteni.

Eltértem a témától, de ma gondolkodós, filozofálgatós, és tervezgetős napom volt.

Halika!!

Ma voltam ultrahangon, a babóm nagyon jól van...kaptam sárga hormontestet a terhesség megerősítésére...minden ok és még kaptam étvágy gerjesztő tablettát...vagy vmi ilyesmit!!!!

Szorítsatok tovább h minden ok legyen kedden megyek legközelebb...

Mizu veletek? aggodok mindenki miatt...komolyan nagyon szorítok h minden rendbe jöjjön veletek is,nem mondom h velem minden rendben kéne híznom a babó miatt

Lilimia, neked pszichológiára kellett volna menned az egyetemen! Ezt komolyan mondom! Ha nem tudnám, hogy 20 éves vagy, azok alapján amiket írsz, nem hinném el, hogy ennyi éves vagy. Ma elmeséltem az egyik barátomnak a történetedet röviden, azt mondta elmeséli a barátnőjének tanúságképpen. Dióhéjban: a lányt nem úgy szerették anno otthon, ahogy "kellett volna", aztán hozzáment egy francia pasashoz, aki meg lelépett, amikor a kislányuk 2 éves volt. Na, onnantól kezdve a csajnak befellegzett, azóta sem tud kilépni a múlt félelmei közül, pedig ez már 6 éve volt, és 4 éve egy tündéri pasi van mellette, aki imádja, és minden hülyéségével együtt szereti és elfogadja, na meg a 7 éves lányát is. A lány tele van önértékelési problémákkal 34 évesen, rengeteg mindennek örülhetne, de nem, ehelyett csak folyton kesereg, sipánkodik, nem is értem a fiút, hogy bírja már ezt 4 éve mellette... Egyszerűen retteg megbízni még abban az emberben is, aki annyi durva húzását is elnézte már. Fél magától, az érzéseitől, az emberektől, mindentől, pedig így minden jót elszalaszt az életéből a csalódástól rettegve, és csak ez utóbbiról szól az egész élete. Borzalmas.

Küldtem is neki egy idézetet ma.

"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni. Bárkit szeretsz, a szíved bizonyára elszorul, és esetleg meg is szakad. Ha biztos akarsz lenni abban, hogy sértetlenül megőrzöd, nem szabad odaadnod senkinek. Gondosan csomagold be hobbikba és apró élvezetekbe; kerülj minden bonyodalmat, biztonságosan zárd be önzőséged ládikájába vagy koporsójába. És abban a ládikában a szíved elkezd változni. Kemény, törhetetlen és visszalágyíthatatlan lesz."

(L. C. Staples)

PS: Ja, és lilimia, megnéztem a portrétképedet! Nagyon szép arcod van, sugárzik belőled a harmónia. Ma ugye ettél valamit?

szia!

jaj, Istenem hát már te is beteg vagy??:( huhhh, remélem meggyógyulsz! igen, inkább ne csontsovány és egészséges, mint fordítva... remélem, nem fogsz rohamosan elfogyni :( köszi a tanácsot, bár nem hiszem hogy ez nálunk beválik... :S viszont most majd jön haza a bátyám... mondjuk őmeg most nagyon beteg ugyhogy tőle nem igazán várhatok most segítséget... jaj, Istenem, hát már mindenki lebetegszik??????

Gyógyulj meg!!!!!!

szia Dóra, remélem jól vagy, eszembe jutott ez a fórum a héten többször... valami bújkál bennem és alig bírok enni, nem tudják mi bajom, allergiára gondoltak,de most begyulladt a mandulám :( 6nap alatt 2kgt fogytam. mondjuk ez nálam nem gáz mert maradt még 80, de most úgy érzem inkább kövér legyek mint beteg.

a családodból meg csak azzal foglalkozz akitől pozitiv energiákat, megértést, biztatást kapsz a többiekkel meg csak annyit légy amennyit muszály. nálam ez válik be:))