Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Sziasztok!

princessgirl, tudod, hogy ez nem helyes, teljesen tönkre vágod a szervezeted a hánytatással. Én több, mint egy hete nem tettem meg. Tudom nem egy nagy idő, de mostanában minden héten előfordult 1x-2x.

Én most újra kidolgoztam egy saját étkezési rendszert, ami napi ötszöri étkezésből áll, ahogy 2 éve a kezdet kezdetén is csináltam.

A lelkem mélyén újra a 45 kg-os magamat szeretném, de tudom, hogy nem szabad. Szeretnék karcsúsodni, de egészséges kinézettel. Remélem erős leszek és kifog tartani az akaraterőm.

Az a mozgásmennyiség,amit írtál rengeteg egy napra, teljesen ki fogsz merülni, főleg ennyi kaja mellett.

Én napi másfelet szoktam ált., volt hogy 2-őt is, de most inkább a másfél a jó. Szóval az jó, hogy mozogsz, de nem kell, hogy ennyit. Próbáld tartani a napi ötszöri étkezést, hidd el, jó az úgy. Nem kell degeszre tömnöd magad, pont az a lényeg, hogy többször, de kisebb mennyiségeket.:)

sziasztok!

tegnap haza jöttem, mert hogy szombaton táncverseny van, de már megint teljesen mélyponton vagyok. egyszerűen nem is értem, hogy mért velem történik ez. felmerült a kérdés, hogy vissza mennyek e francia országba (igy is elég nehéz volt hazajutni a vulkáos eset miatt). olyan nehéz ez az egész, amikor kimentem azt hittem jó lesz, fellélegezhetek, de mostmár nagyon kikészítő volt. napi 5x nagy étkezés, és persze közbe a "ez csak egy falat csoki...". megrendítettek a modell lányok akikkel beszéltem, rengeteg anorexiás lánnyal találkoztam. újra szeretnék nagyon vékony lenni, ma 3x hánytam, 3 órát kondiztam, 2 órát táncoltam és csak egy kis vanilliás mekis shaket ittam. :))

remélem sokáig birom még.

:((((

minden rendben veletek??

sok puszi: princesske :)

csajok mi lett?:) Írjatok?

én csak napokat számolok. meg zabálok :s voltam ma dokinál. nagyon érdekes volt. sokat tanultam :O (többet mint suliban!!!-.-" nagyon bírom ezt a nőt!:) )

Lilimia? Kaja??hogy vagy???!Ne ijesztgess minket!!ÍRJ!

Annuccia?:)

Princessgirl?Fro.-ban új tapasztalatok?cukipasik?:)

Victory: jóarc ez a pasi:D eszeeeel?:) mondjuk azt a vadhúsos valamit én se ettem volna meg :S (*zöldül.bölá*)

Lindsay?

Üdv, Hoxa portálja Olvasói!

A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet és Járóbeteg Osztály kutatókból és pszichológusokból álló csapata vagyunk, Professzor Dr. Túry Ferenc koordinálásával. Munkánk része egy kiterjedt EU kutatási projektnek, melynek célja az evészavarral küzdők segítése egész Európában.

Az EDINA program (www.e-mental-health.eu/edina) egy interneten működő támogató program olyan nők számára, akik az elmúlt év során már vettek részt kezelésben evészavaruk miatt, és akik részére ez folyamatos ingyenes online támogatást nyújt.

Ez a következő elemeket tartalmazza: online információs anyagok az evészavarokkal kapcsolatban, személyi és csoportos chat ülések egy tapasztalt terapeuta felügyelete alatt, fórum, valamint heti ellenőrző és visszajelző elemek. A program teljesen anonim, a résztvevők személye nem ismert egymás előtt, személyes találkozások nincsenek.

A tavalyi év óta már több nő regisztrált a programba, hetente találkoznak a csoportos chat üléseken, hogy kérdéseket tegyenek fel és egymásnak, és támogatást nyújthassanak.

Csak a tanulmány regisztrált felhasználóinak van hozzáférése a fent említett modulok mindegyikéhez. Így ha az elmúlt év során részesültetek evészavar miatt kezelésben, és szívesen részt vennétek a programban, küldjetek egy e-mailt nekünk: edina@net.sote.hu.

Amint megkapjuk e-mailjeiteket, megosztjuk veletek a programban való részvétel feltételeit.

Ha még sosem részesültetek kezelésben, vagy úgy gondoljátok, hogy talán jelenleg is segítségre lenne szükségetek, Prof. Dr. Túry Ferenc és kollégái ingyenes csoportterápiát tudnak biztosítani Budapesten. Miután részt vettetek a kezelésben, regisztrálhattok az EDINA programba. Nyugodtan küldjetek nekünk e-mailt, amennyiben érdekel benneteket a program, vagy bármilyen kérdésetek van ezzel kapcsolatban: edina@net.sote.hu.

Várjuk visszajelzéseteket!

Üdvözlettel: az EDINA Csapat

Sajnos ezt senki nem érti meg addig, amíg nincs benne... :S

Amúgy meg írjatok ide, és itt ugyis segítünk egymásnak :)

Velem most minden rendben, 3 napja nem aludtam itthon :D Tegnap voltam a kis kertipartin, pezsgőfürdős-szaunás buli volt, nem szóltam kb egész este egy szót se, de jó volt végülis, így elsőre a sok-sok barátja között... És Ő is aranyos volt, és megint odaadta a lakáskulcsát, mert én jöttem el később Tőle, és ez leírhatatlanul sokat jelent nekem...

Amúgy szarvaspörkölt volt tegnap, így persze abból nem ettem, az a furi, hogy nem is vagyok éhes :S De igyekszem figyelni rá, meg Ő is folyton mondja, hogy egyek... :)

Ki hogy van? <333

Velem nem sok. Ma anyu megállapította, hogy felülre szedtem rendesen és gyomros vagyok, de nem sértődtem meg, látom én is, hogy ott elengedtem magam, hiába a sok sport.

Még ha játszom is sokszor a sértődöttet, akkor is örülök, hogy anyu figyel rám és cseszeget. Most úgy érzem ismét egy olyan ponthoz érkeztem, hogy össze tudjam szedni magam, mint régebben...igaz akkor túlzottan is sikerült.

Szóval bedobom magam erősen, hogy nyáron elégedetten húzhassak bikinit, meg amúgy is. Bízom benne, hogy sikerülni fog ismét a bravúr, igaz kicsit enyhébben.:)

Ugyanez. itt is. :) Időszakos, előzőleg "hülye aki ilyet tesz magával" felfogás. Hát, most megtudtuk!!:s :)

Csajok, írjatok ide, és akkor megszokjuk, hogy vagytok, várunk, hogy írjatok!!:):)

most mennem kell, puszii!!

ÁÁ barátom 1 hétre ki kellett hogy menjen külföldre!!:( Még 6 nap! xS...

Puszii, írjatok, kivel mizu!!:)<3

Én is szívesen benne vagyok a levelezésben, jó lenne valakivel megosztani ezeket a dolgokat, bár attól még ide is írnék.

Nem tudom, én minek számítok, betegnek vagy sem, lévén, hogy időszakos nálam ez a dolog...de mind1 is, akkor sem helyes, amit csinálok. Most a napokban is kerültem olyan helyzetbe, hogy úgy éreztem le kéne nyúlni a torkomon, de lebeszéltem magam róla, és nem tettem meg.

Az ,,vicces" az egészben, hogy régebben még én hangoztattam, hogy hogyan lehetnek egyes emberek annyira hülyék, hogy hánytatják magukat meg hasonlók, különben is szebb ha valakin van némi husi is...erre én is beleestem ebbe az ördögi körbe, amiből bazi nehéz kimászni.

Kedves walkingintherain!

Én szívesen beszélgetnék veled, mert én is hasonló cipőben járok mint te. 18 éves vagyok és kb egy éve küzdök a betegséggel. Ha gondolod írj privát üzit. Szeretnék meggyógyulni...és lehet, hogy együtt könnyebb.

Sziasztok,Mindenkinek!

Én egy anorexiás/bulímiás 20 éves lány vagyok!Ismerkednék olyanokkal,akik hasonló cipőben járnak,megértenek,elfogadnak,esetleg segítenek is nekem! :)

Köszönöm!

Lehet,hogy nem tudok minden nap géphez jönni,de privibe is szívesen leveleznék!

hát én késsz vagyok. ma mgé 2en lebaszttak és elegem van, anyuék is cseszegetnek hülyeségek maitt. MI a fenének ilyen nehéz minden? a babaszobámat akarom, 4 éves akarok lenni, barbizni akarok és azt akarom hogy anyuék vigyenek el a sportiskolába tornászni, és a torna legyen az életem!

kár hogy ez a múlt.

é smi van most? nincs egy igaz barátom, akinek elmondhatok mindent... aki aranyos az továbbadja, akinek továbbadja az cseszeget miatta,...

annyira elegem van

Lilimia: én is beszállok a távgyógyításba!:)) bár most nincsen túl sok energiám, éppen csak össze vagyok kapargatva...bár még ez se tuti xD Utálom az ilyen orvosokat :( ezek nem is orvosok. nem is emberek:( ez szánalom és borzalom:( nem lehet valahogy lelépni tőle, átmenni egy másikhoz aki jobb? és a "közvélemény" szerint is jó?:)

Princessgirl: Wow!! Érdekes lehetett a modellekkel dumálni:O egyszer "kipróbálnám" :D azért asszem egész jó ott:) jó, hogy van az a nő, aki segít, anyud barátnője!:)

Annuccia: Még jó, hogy kitartassz!!:) Ki is kell, mert egyszer csak tényleg úgy is jobb lesz minden!:) valószínű, hogy várni kell a boldogságra, de ha nem lennének rossz dolgok, valószínű, hogy miden jót természetesnek vennénk, és már semminek se tudnánk örülni!hát milyen lenne már az?!:O A torna király:D grat hozzá!! csodálom azokat, kik képesek ilyen izéket megjegyezni..:Dh mit hogy, mikor...stb:D ama barátnőd érdekes... Ő ezt most komoylan gondolja?! nem gondolkodik? mit csinál?! bent akar rohadni egy szar büdös szobában, nyáron, mikor mindenki boldog, meleg van meg napsütés meg party meg strand?!

Victory: ez fantasztikus!!:D Jó kerti partizást, és üdvözlöm a Pasit:D:D meg ölelés neki h így vigyáz rád, és rendben tart!!:D vessétek rá magatokat a toffefeere!!:D MOST!!:D

olyancsodás!..... lenne midnden,na nem lenne SZAR!!XD ha nem azt hallanám jobbról-balról h át vagyok vágva, hogy nem is egy csaj "vanda" nyomul barátomra, akivel nagyjából rendeződött minden...szóval elvileg barátom szerint nincs semmi. a vandadával viszont van egy közös barátnőnk, aki meg azért elmondja a dolgokat(kérdés h csak kavar-e?)hogy barátom azt kérdezte tegnap "vandától" hogy "miért nem írod, hogy szeretsz?"... most én mit tegyek?!komolyan. tudom h "kicsapongó" a srác...csak szédít?!

most mondom neki. mi van. ...

ki vagyok:( már bírtam enni. már nem cigiztem. erre. ma megint. a héten megint :(

Igaza van a pszichoembernek, és igenis érezd azt amit Te akarsz, akkoris, ha hülyeség. Akkor legyél rá mérges. De amúgy Lilimiának igaza van ezzel kapcsolatban... Még mindig...!

Ezen ne gondolkodj, ezen már én is agyaltam :D De most már tökmindegy :D

Akkor indul a megtávgyógyításod mondjuk ma este 11-től. Nekiállok átküldeni a felgyülemlett pozitív energiámat, és hipphopp jobban leszel :) 100%os sikert nem ígérek, deee mindent megteszek amit lehet ;)

Annyira gyűlölöm a hozzá nem értő, fellengzős, és ráadásul embertelen orvosokat... Borzasztó, hogy manapság mennyi példa van az ilyenre, és az ember akkor lepődik meg, ha van valaki aki kedves, és rendes, és azt jegyzi meg, mikor ennek fordítva kéne lennie. Jó, most csak saját vélemény alapján mondom, nyilván nincs ez mindenkivel, mindenhol így, de egyre gyakoribb. Szóval mondd meg neki nyugodtan, h átveszem a kezelésed :D <3

És szólj rá a nyirokcsomókra is, nem tetszenek nekem. Nem akarjuk, hogy kés alá feküdj - újra... :( <3

Elhiszem, hogy Anyukád szétszórt, ilyen helyzetben még egy egészséges embernek is elég a másik mellett lenni, abból is kiveszi az energiát, hát akkor még aki nincs is teljesen a top-on.

Hmm, jó, akkor holnap lesz valami sali. Majd bevásárolok kicsit :)

Amúgy ma beszéltem a Pasival, és aztmondta, hogy szombaton el akar vinni engem kertipartira, bemutatni a zenészbarátainak... És ledöbbentem, de pozitívan, csak ez még úgy váratlanul ért. Hogy Ő, engem, oda... Mikor két hete még az volt, hogy bárcsak lennék 5-6 évvel idősebb.

Szóval megint feldobta a napomat :) <3

Remélem nem baj, hogy itt áradozok... Csak másnak úgysem nagyon tudom elmesélni, Nektek meg szívesen is teszem :)

Azért ez nem semmi... Ezek a modellek... :S

Jó kezekben vagy viszont, és ez jó :) <3

Az újaknak: (bocsi, hogy így...) Ha a környezeted is látja, és mondja, hogy mennyivel szebb vagy akkor, ha nem gebe vagy, hanem van rajtad legalább valami, el kéne gondolkodni rajta!! Mert ez bizonyíték arra, hogy egyáltalán nem kövér vagy, sőt... Ez tapasztalat, hogy a tükröt mellőzni kell. Valahogy sose azt mutatja, ami a valóságban van. Én is kövérnek érzem magam, főleg most, hogy elkezdtem enni mondjuk félnormálisan, de egyre csak azt hallom, hogy mennyivel jobban néztem ki, amíg nem voltam ilyen vékony, arról nem is beszélve, hogy mindenki azt mondja, hogy akkor még volt mellem és fenekem (ha már ugye elvileg a szépségért csináltam, csináljuk ezt, vagy mifene). Amúgy meg egy idő után a szervezeted is kiabál (mint ahogy lindsay Te írtad a menzeszeddel kapcsolatban), hogy ez így nagyon nem jó neki.

Na most ez egy kicsit összevissza válasz lett, de írjatok ide, és folyamatosan próbálunk ugyis segíteni egymásnak :)

köszönöm hogy írtál nekem kisregényt :)

sajnos butusvoltam, rosszul fogalmaztam. Nem én pontoztam egésszen pontosan, hanem amiket pontokat a bírok mondtak, én írtam rá az adminisztrációs lapra, és számoltam ki az össz pontszámot! :) csak hogy neértsetek félre :)

most nagyon nagyon késsz vagyok a barátnőm és a tanárnőm miatt. A pszihológus azt mondta, tök jogos hogy mérges vagyok a bnőmre, mert az ember akit szeret arra mérges is lehet. a Tanárnő meg szíd, h milyen mocsok vagyok hogy haragszom, meg hogy ez nem rólam szól, blabla. :S mindegy. edzés(L)

azon gondolkozok, hogy annyi mindent leírtam magamról, hogy bárki rájönne smerőseim közül, hogy ki vagyok. Nem gáz ez egy kicsit? Bár...ha elolvassák a címet, sztem már be se lépnek ebbe a fórumba :D

A megtávgyógyításra igényt tartanék, ha lehet! :D

Az orvosom nem rég még gyakorlatilag meg akart ölni... Már halálfélelmem van a holnapi találkozástól! Szerintem most be van fosva, mert a telefonba azt mondta, hogy egy kollégájának is meg akar mutatni, mert nagyon nem tetszik neki, hogy ennyire meg vannak duzzadva a nyirokcsomók, és a gyógyszerek sem hatnak, bla bla bla... Szóval szerintem az a tyúk most akkor is kés alá fektetne, ha valójában felesleges lenne...

Szóval jobban bízok a megtávgyógyításodban, mint az ő diplomájában, gyakorlatában, és szaktudásában. A gyógyításhoz emberségesség kell, amiből benned van bőven, belőle viszont abszolút hiányzik.

Pszichodoki időpontját Anya elnézte :( A héten telefonálunk, hogy ööö bocsi, de hát mondtuk, hogy nem biztos, hogy el tudok menni, és hát izé...

Nővérem lábát ma műtötték, hogy megtudják miért fáj neki, és kissé szétszórt lett Anya. Ugye ő is beteg, Mamám is lerobbant, én amúgy is trotty vagyok, és nem szakadhat ezer felé, hogy mindent pontosan számon tartson, és mindenkinek segítsen, mikor ő maga sincs jól.

Örülök, hogy végre csupa pozitívumot írsz! Olyan jó olvasni, hogy alakulnak a dolgok :)

Amikor majd tudok enni Toffifee-t gondolok rád, és megírom, hogy ettteeeeem :D

Amúgy tudok eszegetni, de nem mindent, és csak keveset :/ Csinálj salátát, mert a holnapi menüm görögsali :D Nyamm...

puszik

Elképesztő, hogy ilyen fiatalon már pontozol, és versenyszervezésben is részt veszel! :) Gratulálok! Két éven át, engem is csak a sport, a tánc, és a művészetek tartottak életben, de aztán megváltozott minden...

Tudom, hogy már sokszor írtam, és lehet hogy szívtelen dolognak tűnik, de a 'barátnődet' a saját érdekedben muszáj lenne leépítened, vagy valahogy elhatárolódni tőle. Csak lehúz téged :(

Fotó? Szavazás? :)

Most ugyan besűrűsödtek a problémák, de tudod világ életemben beteg voltam. Abszolút fogalmam sincs, hogy milyen egészségesnek lenni, csak azt, hogy milyen kicsit jobban lenni. Azért nem is értettem régen, hogy hogyan lehet képes egy ember arra, hogy a 'szépségért' feláldozza az egészségét. De aztán idekeveredtem, és megértettem, hogy az anorexia, és a bulimia nem emberi hülyeség (általában), hanem egy rohadt lejtő, amin nincs megállás, amíg az ember meg nem járja a poklok poklát, vagy bele nem hal.

Mindannyiunknak sok gondja van, de mivel alapból depresszívek vagyunk hajlamosak vagyunk csak a rosszat észrevenni, de ha szétnézünk az életünkben észrevehetjük a jó dolgokat is, amik egyfajta kárpótlások a rossz dolgokért. Velem pl mindig akkor történik valami jó, amikor egy nagyon nehéz időszak van mögöttem. Pl meghalt a babám, rá 2 hónapra megismertem a férjem. Megvakultam, rá 4 és fél hónapra lett egy Rumim.

Ráadásul attól függetlenül, hogy gyakorlatilag majdnem egy éve ágyhoz vagyok kötve, azt csinálhatom amit szeretek. Kutyázok, dolgozok azért, hogy az Alapítvány fennmaradhasson, egy könyvkiadónak (is) dolgozok, cikkeket írok, tanulok, és késtokokat varrok. Lehet hogy ezért állandó fájdalomban kell élnem, és időnként jönnek bónusz dolgok is, de ahhoz képest, hogy más, aki mondjuk csak vak, és nincs ott a többi vacak, képtelen teljes életet élni, dolgozni, és a társadalom hasznos tagja lenni. Oké, amikor rámjön a pesszimizmus, akkor nem látom, hogy olyan nagy hasznos lennék, de nem véletlen, hogy az Alapítvány megmentését az én kezembe adták. Tudják, hogy ha én nem, akkor senki más nem képes elérni, hogy támogassák a vakvezető kutyák képzését. Tegnapelőtt is hívtak, hogy segítség kéne, 2 napon át agyaltak egy megfelelő szlogenen, de nem akartak zavarni, mert hogy tudják hogy még mindig nem vagyok jól. Én meg jól lecsesztem őket, hogy köszönöm szépen, de a kreativitásom, és a fantáziám még rendben van :) És ma kiderült, hogy a Nemzetközi Kutya Magazinnak írt cikkem, ami a májusi számban lesz benne, (mert a szerkesztő cseszett időben leadni) nem csak ott fog megjelenni, hanem egy direkt marketinges reklámkampány alapja lesz, ami azt jelenti, hogy több százezer emberhez fog eljutni! Ráadásul a direkt marketinges cég kreatív munkatársait kanyar nélkül lepipáltam :D Olyan hányingerkeltő szlogeneket találtak ki, hogy az valami borzalom! Így ma megint hívtak, hogy nem e tudnék kitalálni valamit, és kapásból rávágtam egy olyat, ami befutó lett :)

Szóval lehet hogy holnap is orvoshoz megyek, és eldöntik hogy vágják e a nyakam vagy hagyják még, lehet hogy a testem satnya és elhasznált, a lelkem pedig igen csak megtépázott, de rohadtul sikeres vagyok abban amit csinálok :)

Beteg a tested, és a lelked, de sikeres tornász vagy, és jó tanuló :)

Mindegy miért, de a lényeg, hogy van miért élni!

De klassz kisregényt írtam... Pedig egyszerre 3 dolgot kéne csinálnom, de ha egyszer nekikezdek... :D

puszik

sziasztok!!

udvozlom az ujjakat is, soksok kitartast. sajnos nincs tul sok idom de amennyit tudok belepreselek.ugyebar parizs hires a divatrol es a szerelemrol, sajnos a szerelembe meg nem kostoltam bele, de a divatba mar annal inkabb. egy remek kis divatujsag atlapozasa utan sikerult 2 oras sirogorcsot kapnom, megbantam hogy elkezdtem enni, igy ismet a hanytatas mellett dontottem. persze ezt egy szakerto percek alatt kiszurja, a kovetkezo szavakkal ervelve: " ez a munkam, ezer lanyt kisertem mar legalabb vegig ezen az uton, nem nehez eszre venni, hogy mekkorat valtoztal orak alatt..." stbstb.

a "kura" kovetkezo lepesekent elmentunk meglatogatni egy divatbemutatot (nem tudom mennyire toleraja a forum a markanevek megnevezeset, sok helyen nem, igy csak annyit irok hogy elegge ismert draga viragmarkarol van szo,es persze magyarorszagon megtalalhato a vaci uton...). jesszus 180cmeres gyonyoru lanyok, csak eppen elerve a 35-40 kg-t. megdobbento latvany volt. soha nem lattam eloben ilyen szinten vekony lanyt. miutan orakon keresztul setaltak a kifuton, lehetosegem nyilt beszelni is veluk...nagyon jol esett, amikor az egyik lany azt mondta, mire kozoltem, hogy nem, en nem mondelkedem "don't you?? cause you're so slim..it horrible. why are you as slim like that if you don't have to??" ( nem modelkesz? csak mert olyan vekony vagy.felelmetes. mert vagy ilyen sovany, ha nem kotelezo??) nagyon sokat beszelgettem egy-egy lannyal, megdobbento a sztoriuk. es latvanynak is felelmetesek voltak...azt hiszem meg se akarok olyan lenni, mint az ujsagokban...

lanyok miujsag veletek?? tessek soksok kaloriadus csokikat enni!!!puszom mindenkinek

Kedves lindsay!

Sok dologban magamra ismertem a történetedből, bár a mozgás nálam kimaradt, mert a sok fogyás miatt fáradékony lettem és vérszegény is, amire gyógyszert is szedek. Az az igazság h nekem is mindenki mondogatja h sovány vagyok és ha a számadatokat nézem akkor ez valóban igaz. Csak azt nem értem hogy ha tükörbe nézek akkor ezt én miért nem látom... Iszonyatosan félek attól hogy újra kövér leszek és megint "bántani fognak". Pedig tudom, hogy a párom is szeretné hogy kicsit egészségesebben nézzek ki. A falási rohamok nálam is rendszeresen előjönnek és egy-egy ilyen után szörnyű embernek érzem magam. Az én szüleim is tényleg mindent megtesznek értem és már le is buktam és ígéreteket is tettem, de nem tudok ebben a témában úgy fordulni hozzájuk... Félek mert a dolognak már fizikai tünetei is vannak nálam, és itt nem csak a soványságra gondolok. Fekete a szemem alja hámlik a kezem stb. Viszont orvoshoz nem akarok menni mert az csak még jobban beforgatna.

Aztán tavaly elkerültem egyetemre, kollégiumba és szépen elkezdtem hízni, a rendszerem teljesen felborult, és sokszor nem tartottam be azt sem, hogy 6 után már nem eszek. Néha már a csokizást is megengedtem magamnak és egyre édesszájúbb lettem. Marhára bántott ez, de kezdtem elveszíteni az akaraterőm, amiért nagyot csalódtam magamban.

Viszont, ami pozitív hatás volt, hogy újra rendszeres lett a menstruációm is. Volt, hogy fél évig meg se jött, aztán ahogy híztam, úgy feleződött az idő és lett ezen a téren rend.

Egy szerencsém volt, hogy a mozgást soha nem hanyagoltam el, sőt új dolgokba is belevágtam. Viszont ott voltak a zabarohamok továbbra is és a hánytatás utána. Utáltam az egészet, de az volt bennem, hogy nem akarok disznó lenn.

A családban mindenki azt mondta, hogy nem kell lefogynom újra, de ne is hízzak, pont jó vagyok így, végre van hátsóm és nőiesebb vagyok.

A hátsó résznek örültem is, mert mielőtt lefogytam volna semmi fenekem nem volt, aztán főként a sok edzésnek köszönhetően most igazán nem panaszkodhatok, megérte rá gyúrni. Többen mondták is, hogy higgyem el nem néztem ki jól olyan soványan. Múltkor pont a barátném jegyezte meg, hogy a régebbi balcsis képeinken, annyira le voltam soványodva, hogy szinte a bőröm lógott és tényleg jobban nézek ki így.

Én próbáltam elhitetni magammal, hogy igazuk van, de a lelkem mélyén nem hiszem el. Mindig is önbizalomhiánnyal küzdöttem és jólesett, hogy ilyen nagy eredményt tudtam elérni.

Most újra 52 kg vagyok, a magasság ugyanannyi.

Visszahíztam azt a 7 kg-ot, viszont jóval előnyösebben rakódott vissza. De a csípőmet továbbra is gyűlölöm, mert van rajta két párnácska, ami még soványan sem akart eltűnni, hiába tettem meg bármit. Anyu mindig mondta, lányom ez genetika, hiába szenvedsz vele. De én nem tudok beletörődni.

Az utóbbi időben folyamatosan próbáltam visszatérni a régi drasztikus rendhez, de elveszítettem rendre a csatát. Egyszerűen vissza akarom szerezni a kőkemény akaraterőm, mert csak úgy fogom magam jobban érezni.Lehet, hogy más rendszert kell kitalálnom, de ha nem is 45 kg-ra, azért egy 48-ra szeretnék lefogyni. A hánytatás még mostanában is előfordul sajnos, leginkább ha otthon vagyok, itt azért tudok uralkodni, mert muszáj, szobatársak stb...

Szeretném ezt abbahagyni, mert nem akarom szétcseszni magam. Anyuéktól nem akarok segítséget kérni, mert szuper szülők ugyan, de nem hiszem, hogy ezt megértenék. Meg csalódást sem akarok okozni.

Szóval szeretném ezeket a rohadt démonaimat kiűzni magamból, és végre szeretni magam, mert addig nem tudok teljesen boldog lenni.

Nos, tudom, hogy nagyon hosszú lettem, de jól esett leírni. Remélem csatlakozhatok ehhez a kis közösséghez.

üdv nektek.:)

Szia tixxó és többiek!

Azt hiszem ideje, hogy én is megosszam a történetem, mert úgy érzem nekem is kell egy kis segítség, másrészt talán tanulságos is.

Próbálok lényegretörő lenni, de azt hiszem így is regény lesz:D

Kb. 2 éve fogtam egy drasztikus életmódváltásba. Soha nem voltam kövér, a kezdősúlyom 52 kg volt és hozzá 157 cm. Ez így nem tűnik olyan soknak, de nagyon előnytelenül oszlott el rajtam a felesleg, mert szinte minden a csípőmre rakódott, amit gyűlöltem.

Akkoriban a világ lustája voltam, nem nagyon mozogtam, és sokat tömtem a fejem. Csodálkozom, hogy nem híztam el jobban.

Apuék cukkoltak mindig egy becenévvel, amit tudom, hogy nem bántásból mondtak, de engem mégis bántott. A lökést az adta meg, hogy egyszer próbáltam egy szép inget, ami elvileg a méretem volt és szörnyen állt rajtam. Azt hittem elsírom magam a próbafülkében. Innentől már nem volt megállás. Kőkemény célokat tűztem ki. Nem diétáztam, saját étrendet állítottam össze, ami napi ötszöri, nagyjából azonos időpontban történő étkezésből állt. Persze délután már nagyon lájtosakat ettem, a kenyeret teljesen elhagytam (azóta sem eszem), egészségesebb dolgokat ettem és ami a legfontosabb, hogy a rendszeres mozgást a mindennapjaim részévé tettem. Egyre több időt fordítottam rá: hullahoppoztam, hasizmoztam, futottam, bringáztam, úsztam...

Egy időben konditerembe is jártam, ami sokat segített. Az volt az álmom, hogy rendőr lehessek, és később nyomozó. Ezért sokat súlyzóztam is. De sajna ez nem jött össze, mert eleve a magasságom nem éri el a szükséges határt, és közben kiderült, hogy gerincferdülésem is van, így felváltottam úszásra és otthon kondizgattam inkább, amit tudtam.

A végén oda jutottam el, hogy egyáltalán nem kényszerűségből csináltam a mozgást, hanem mert szükségem volt rá, jól éreztem magam tőle.

Részletezhetném tovább is, de a lényeg, hogy pár hónap alatt fokozatosan 7 kg-ot adtam le, így lettem 45 kg, és végre sovány, ahogy akartam.

A környezetemben ámultak-bámultak, hogy mennyi akaraterőm van és büszke is voltam magamra. Persze egy idő után már azt mondogatták, hogy nagyon le vagyok gatyásodva, inkább hízni kellene picit, sovány vagyok...Én ennek meg inkább örültem és még tovább tüzelt. A legdurvább eredményem picivel 44 kg alatt volt.

Nagyon elégedett voltam, hogy a saját erőmből ezt el tudtam érni. De! jöttek a gondok: a siker után egy idővel volt egy-két családi kaja meg ez-az, ahol nem tudtam parancsolni magamnak és teletömtem magam. Utána jött a lelkiismeretfurdalás és ha vonakodva is, de lenyúltam a torkomon. Utána megkönnyebültem és már álltam is a mérlegre, hogy nem jött-e fel egy deka is. Beteges volt. Nem fordult elő gyakran, volt hogy 1-2 hónapig semmi, volt, hogy megfogadtam, többet nem, de újra és újra megtörtént, néha egy héten akár háromszor is, aztán megint hosszabb szünetek. Nagyon rosszul éreztem magam attól, amit művelek magammal és volt, hogy majdnem le is buktam, de megúsztam. Eszembe jutott, hogy egy-egy ilyen zabarohamom után mennyi ételtől szabadítom meg magam, amire anyuék megkeresték rendesen a pénzt.

A többit külön bejegyzésben írom

Sziasztok!

Én még teljesen új vagyok itt, de segítségre lenne szükségem, mert úgy érzem hogy senkivel nem tudok beszélni a problémámról! Szóval én is úgy kezdtem, mint a legtöbben... túlsúllyal, ami miatt rengeteg negatív visszajelzést kaptam! (172cm/75kg) Ezek után elkezdtem fogyókúrázni és teljesen jól ment. Reggeliztem ebédeltem majd utána csak gyümölcsöt és zöldséget ettem. Fogytam is ezzel 10kg-ot 1év alatt és ekkor már az ellenkező nemnek is feltűntem. Összejöttem egy sráccal és szerelmes lettem. Aztán jöttek a gondok az életem egyéb területén(család stb.) Nekem pedig helyt kellett állnom. Úgy gondoltam h még vékonyabban jobban szeretne az ominózus fiúnak. Olyan módszert választottam h bizonyos napokon sokat ettem bizonyos napokon meg semmit. Aztán egy "drága barátnőm" mesélt a saját módszeréről, hogy ledugja az ujját, így én is kipróbáltam és rájöttem h így nem fogok elhízni akármennyit eszem. Az alkalmak egyre gyakrabbá váltak és egyre több mindent befolyásoltak. A környezetem is észlelte h valami nincs rendben így hamar szó-beszéd tárgya lettem, ami miatt csak még rosszabbra fordult minden. Az egész másfél éve kezdődött. Most 47 és 50kg között vagyok. A párommal azóta is együtt vagyunk (2éve). Ő is észlelte a helyzetet, csak vakon bízik bennem, amit én "elborult" állapotomban ki is használok. Emiatt nagyon rosszul érzem magam. Egy ideje már vannak időszakok amikor nem hányok és normálisan eszem (kb.1500-1800kcal naponta). Ez hatalmas koncentrációt és önmegtartóztatást igényel és energiát vesz el tőlem. Ha viszont történk valami rossz azonnal kezdem előről. És egyik hazugségból esek a másikba... Kérlek segítsetek nekem!!!

Te is vigyázz magadra, Te csajszi!

Nem Te vagy a rossz, ezt jegyezd meg, és ne hagyd, hogy ez elrontsa a kedved!! Gondolj arra ami jó.

Szerintem most per pillanat jó, hogy legalább a torna miatt motivált vagy, és emiatt "még egyben", de rá kell jönnöd, hogy saját magad miatt a legfontosabb, hogy egyben legyél!! Mert értékes, és fontos ember vagy, és sokan szeretnek, és nem éri meg se a vágás, se a hányás, se semmi hasonló önpusztító hülyeség. Szóval csak okosan, küldök Neked egy adag csupa jót :) <3

Vigyázz magadra, aggódom én is :(

Olyan jó lenne ha lehetne segíteni... Mondjuk megtávgyógyítalak. Mit szólsz? Egy próbát legalább megér... <3 És akkor együtt eszünk Toffifee-t, mert én is imádom.

Viccen kívül tényleg jó lenne ha már "véget érne" Nálad ez a "széria". Kell sok okos doktorbácsinéni... Gyógyítsanak meg!! Én is üzenem.

Mi volt a pszichodokinál?

Hát én most csak jót tudok írni... Tegnap ottaludtam a Pasinál, vittem Neki vacsorát, mert gondoltam, hogy hazaesik, úgyse gondol rá, mert most vannak ilyen bajai, hátha örül neki. 100%-osan sikerült meglepnem, és azthiszem - úgy éreztem -, hogy nagyon örült :) Csak ilyen kis egyszerű majonézes tejfölös virslis tésztasaláta volt, de teljesen odavolt, hogy én vittem Neki vacsorát :) Nagyon aranyos, és odafigyel rám (legyen szó kis dolgokról, vagy éppen arról, hogy ettem-e aznap)és vigyáz rám, és nekem ez kell :) Úgyhogy velem most nagyon jó minden, nagyon boldog vagyok :)

lilimia jobbulást. aggódok érted. ahhoz képest, milyen fiatal vagy, nagyon sok most a baj. Ez nem fer.

én? tegnapig nagyon jól. hétvégén torna verseny volt, azon szervezkettünk, pontoztam és igen boldog lettem tőle. tegnap pszihológussal nagyon jót beszélgettünk. Aztán ma? Tököm tele. Elmondta barátnőm, hogy a doki mondta neki, beszéljen velem.Elmondta, hogy lehet kórházba küldik a nyárra, 3 hét Pestem, megint hányt. Aztán elég mérges voltam, de nem mutattam, de a tanárnőnknek mondtam egykét dolgot, persze én lettem a mocsok hogy hogy képzelem, hogy haragszok. Most mégjobban haragszom, irtó feszült vagyok, nem tudtam eleget tanulni, de nem bírok többet. SZóval ha a torna miatt nem lennék motivált, akkor már lehet halott lennék, vágtam volna hánytam volna. de a torna tartja a lelket bennem...