Anorexia és bulimia (beszélgetés)

ők anosok szerintetek? leszámítva hogy "sztárok"...

ha találkoznál vele szimplán a buszon (nem a név a lényeg) mit gondolnál? anorexiás?

[link]

[link]

mert az ő BMI indexük alacsonyabb mint az enyém én mégis mindig megkapom a "pff de sovány" megjegyzéseket az utcákon. ez hogy van?

ha mindenképpen szeretnél fogyni, és nem érzed jól így magad, akkor az egésznek az alapja az a kitartás és a rendszeres evés, amit inkább délelőtt vagy kora délután jó elfogyasztani.. sok sok gyümölcs zöldség valamint a rendszeres testmozgás.. eleinte nem látsz nagy különbséget, 2 hét után érzed h jobb a közérzeted, h könnyebben mozogsz és rá mersz majd úgy állni a mérlegre is , h ne rettenj meg.. persze az is fontos h miből mennyit eszel.. a fehérkenyér helyett inkább teljeskiőrlésűt vagy graham kenyeret válassz, ehetsz tésztát is csak mindenből tudd h hol a határ.. egyelőre a sütiket csokikat és egyéb cukros édeségeket hanyagold, és mielőtt tornáznál, vagy szaladnál egyél banánt, vagy olyan gyümölcsöt amibe több cukor van, h bírd a testedzést és ez általál több kalóriát is le tudsz égetni..:)

csak ügyesen:)

Értelek, és köszönöm.

Érdemes volt ide regisztrálni.

Köszönöm szépen!

Ezt mondtam, szinte ugyanezekkel a szavakkal. És most így kaptam egy nagyon erős megerősítést. Nagyon kedvesek vagytok. Köszönöm!

Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy ezt így amit leírtál elmondtad-e Neki szemtől szemben, egy hosszú-hosszú beszélgetés alkalmával :) Csak magamból indulok ki, és hogy a szerelem az, ami miatt most úgy ahogy rendbejöttem. Az, hogyha egyszer nem is olyan nagyon sokára gyerek(ek)et szeretnék, nem csinálhatom ezt. Ha boldogan sokáig akarok élni, nem csinálhatom ezt. Akkoris, ha most ezeket még csak mondogatom magamnak, és valójában nem így gondolom, de előbb utóbb tényleg el fogom hinni, és igenis erősebb bennem a valós cél, mint az, hogy még egy pár kilót, na még egy pár kilót. Szóval igenis mondd el Neki, hogy Te komolyan aggódsz, és szereted, és mellette vagy, de mellette is szeretnél maradni még nagyon sokáig. Nem csak az elkövetkezendő pár évben.

Hát remélem valami jót azért írtam...

Szia! pfúú nagyon szép amit teszel a barátnődért!

Ha már nem segít az h le ülsz vele beszélgetni, vagy próbálod jobb belátásra bírni, lehet ha jobb lenne egy szakemberrel szóbaállni, persze felnőtt s már nincs jog arra h beutalják a kórházba ahol kötelezően meg kell jelenjen, de talán egy lélekbúvár tudna hatni rá, tudna "mutatni" kézzzel fogható érveket..nemtudom..még sosem voltam kórházban ilyen próblémával, nem tudom h h működik, de magamból kiindúlva talán az az egyik legfontosabb dolog amit most tehetsz h minden egyes percben érezze azt h mellette vagy.. általában a közeli és nagyon közeli emberekkel nem szeretünk evés dolgában beszélgetni, nekem elcsépelt témának tűnik és fölöslegesnek tartom, viszont az h tényleg érdeklem őket az nagyon jól esik.. vagyis ezzel azt szeretném mondani, h beszélj vele, érezze h tényleg mindig számíthat rád, és nem kell féljen attól h egy ha megint beszélgetésre kerül a sor akkor előhozodik az evés téma.. lehet butaségokat beszélek, de nekem más nem jutott az eszembe..

szia! nagyon csínos a cipőd és sexi a lábad is.. és igenis jó kép.. a lényeg látszik, más nem számít..:D

jaaajj nekem is a kedvenc kutyafajtám a labradir.. annyira szeretem őket és Rumi.. pf nagyon édes.. nagyon barátságosnak néz ki.. szerettem volna én is kutyát csak azt mondták h nem mert nincs hely.. aztán házbaköltőztünk úgy 6 éve de akkor már másfele figyelt mindenki, pedig még akkor sem álltam le az ötlettel, és én is labradort szerettem volna és el is terveztem h úgy fogják hívni h sebtapasz, vagy kenősajt!:D:D aztán szépen letehettem az ötletről mert közölték velem h semmikép sem lesz kutyám..

Aztán megtört a jég és elkerültem otthonról egyetemre és lett egy kutya a szomszédba.. és a színe hasonlít is a labradoréra, igaz nem fajtiszta de nem számít mert úgy szeretem mintha az enyém lenne.. Buksinak hívják, és látom a szüleimen is h megváltozott a kutyatartásról berögződött véleményük. apum viszi sétálni, és foglalkozik vele, de nem nagyon tudtuk eddig megnevelni.. igaz csak 8 hónapos de már akkor és még mekkora fog lenni:))

na jó kicsit elfutott a kezem a billentyűzeten..

szioka

és puszika mindenkinek:D

nekem az egéssz úgy kezdődött h le akartam adni prá kilót.. épp csak h ne lógjon ki sehonnann semmi.. aztán túlságosan gyorsan ment le minden és elégedetlen voltam még az után is a külsőmmel s végül úgy maradtam:)))

nem érzem magam se vonzóbbnak, sem boldogabbnak, sőt mintha nem is tudnám ki vagyokk.. sokkal boldogabb és szebb voltam akkkor mielőtt ebbe az egészbe belehezdtem volna.. semmilyen szempontból nem éri meg.. s gyakori a szívfájás meg szúrás, különben is jó pár felmenőmnek a szívével volt próblémája és most is van.. csak annyit tudok mondani h nem éri meg..

Örülök, ha a szövegelésem tényleg segített valamennyit :)

A lábam: Van egy neurológiai eredetű, polineuropathya nevű betegség. Rengeteg fajtája van, és iszonyatosan szemét dolgokat tud művelni. Az a fajta ami nekem van a zsibbadástól a bénulásig, az érzékenységtől a pokoli fájdalomig, mindent produkálhat. A ráadás a vakság.

A lényeg az, hogy megtámadja az érző, és a mozgató idegeket a test valamely részén, és károsítja őket. Ha jól számolom a lábam 5x, a kezem 4x voltak lebénulva. Ilyenkor rengeteg B vitamint kell bevinni a szervezetbe, fizikoterápiára, és gyógytornára járni. Általában 3-4 hónap volt újra megtanulni járni normálisan. Ha időben elkezdik kezelni, akkor nem okoz maradandó károsodásokat. A látóidegeimet, és a szemmozgató izmokban lévő idegeket is megtámadta. A neurológus csak azt hajtogatta, hogy szimulálok (mindig ez volt a mániája), egészen addig, míg már nem lehetett segíteni, mert elsorvadtak a látóidegek 85-90%-a. A szemmozgató izmok szerencsére rendbejöttek.

A legrosszabb ebben a betegségben, hogy bármikor, szó szerint egyik pillanatról a másikra lebénulhat teljesen az embernek valamije, és hosszú hónapok kemény munkája árán jön a javulás.

Jó éjt!

azt hiszem a bénulásra.. nagyon szépen írsz bár gondolom már sokan mondták.. nagyon lelkesítően hatott az egész.. meg akarok élni minden egyes percet amit csak kapok, nem az élet értelmére akarom megtalálni a választ hanem csak arra h vegyem észre a színt az életben.. h ne csak panaszkodjak s csúnyákat beszéljek magamról, s arról ami nincs is, hanem azzal kezdjek valamit amim van.

Sikerült egy orbitálisat sírnom úgy h meglettem könnyebűlve és megpróbálok holnap másemberként ébredni, ha nem is teljesen másemberként, de valamivel többel, vagy csak tisztább fejjel.

Köszi szépen mégegyszer,de tényleg, nagyon pozitívan hatott rám a válaszod.

Biztos hamarosan túlleszel a mostani lelkiállapodon, erős vagy, ez mindenkkép érződik. Na nem akarom tovább húzni a szót

köszönöm még egyszer és jó éjszakát..

Szia.

Szia!

A lábammal? Gondolkodom mire gondolhatsz. A bénulásra?

Nem vagy kicsinyes, sem önző! Belekerültél egy ördögi körbe, amiből pokolian nehéz kimászni!

Mindenkinek oszt valamit az élet, amivel meg kell küzdenie. Attól függetlenül, hogy sok dologtól megfosztottak a betegségeim, ugyanannyit kaptam is, csak az emberek hajlamosak megfeledkezni a jó, szép dolgokról, mert a fájdalom, és a szenvedés mindig intenzívebb élmény, hiszen az emberek általában pesszimisták, és depresszívek. Persze, depressziós vagyok, mint sokan mások, de taktikázok, és ehhez hozzá tartozik az is, hogy keresem a jó dolgokat, időnként szinte megszállottan, hogy egy-egy rosszabb időszakban legyen ami éltessen, és egyfajta szimbólumokként lebegjenek a szemem előtt, hogy lesz ez még jobb is. Jelenleg nagyon rossz passzban vagyok, de az utolsó vizsgám után kiborulhatok, aztán lesz pár napom, hogy felépítsem magam, majd kezdődik a nyári gyakorlat, ami szuper, mert addig sem foglalkozok a negatív dolgokkal, és rengeteg jó élménnyel, és tapasztalattal fogok gazdagodni.

Valamit még írni akartam, de mert miért ne, elfelejtettem... Iszok egy kis tejeskávét, meg elszívok egy cigit, hátha eszembe jut :)

Nem jutott eszembe...

Próbálok enni, de nem mindig sikerül. Most abszolút egyértelmű, hogy a pszichés állapotommal kapcsolatos. Egyre rosszabbul vagyok, egyre nehezebb tartani magam, egyre zavarosabbak a dolgok, és a híres önkontrollom kezd fakulni. Elkezdett kiszaladni a lábam alól a talaj.

Ha ez a rohadt bpd nem lenne... Minden sokkal egyszerűbb, és könnyebb lenne.

Ha nem felejtem el később megkérem jóuram, hogy fotózza le a lábamon A Cipőt :)

Pasi? Evés?

puszik és ölelés

Örülök az eredményednek, nagyon!!

A sétálásod se várathat már magára sokat :)

Enni meg egyél, egyél, eszünk együtt!!

Várjuk a képet a Csodacipőről.

És egyébként meg ne foglalkozz senkivel, tudd, hogy ki vagy és milyen vagy, és mi szeretünk Téged. :)

Ezt sokan így érezzük, hogy olyanok akarunk lenni mint voltunk. Teljesen ugyanolyan szerintem már soha nem lesz... De valami közeli és normális állapotot simán el lehet érni, és tartani, és boldognak lenni benne! :)

A pasi meg tényleg nem biztos, hogy mindent megold, vagyis szerencse kell hozzá, a nők meg általában hajlamosak nem jól választani.

(Azért van a ki jól válaaaaszt ;) )

Remélem jól érzed majd magad, eszel fincsit, és minden rendben lesz :)

Ez a srác meg... Én üzenem, hogy vigyázzon Rád, mert muszáj. Vagy különben odamegyek!! :)

<3

sziasztok Drágák, most nem tudok írni, nemsokára megyek szunyálni, holnap osztálykirándulás, van cigim, barátommal béke van és szeretem. csak istenem...csak nyugi lenne mindig:) <333 imádom.csak lenne nyugi...:)

hnap hajnalban(4kor) kell kelnem O_O"

legyetek jók, vasárnap majd írok!!:)<3

sok-sok puszi,ölelés és optimizmus megy nektek az éterben!:D

üdv új(ak)!:D kellemes 7végét!^^