Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Pár hónapja én is csak az evésre gondoltam.. Mostmár csak óránként. Szerintem a 45 kilónál lehetnél súlyosabb, magamból indulok ki, mert én 160 cm, 16 éves vagyok, s mikor 45 kiló voltam, csont és bőr voltam.

A bláááá azt jelenti, hogy kihányod az ételt?

tudom h ilyenkor bárki bármit is mond az nemszámít.. tapasztalatból beszélek.. 7 kg-ot nagyon sok leadni! főleg rövid időn belül. abba a szervezeted nagyon megerőltetődik.. és nem éri meg! Most a legfontosabb az h jók legyenek az eredményeid.. és szerintem rajtad kivül senki sem látja h "disznó" lennél!

a tükör helyett inkább a mérőszalagot használd.. meglátod nincsen baj! az nem ad téves képet..

puszika

Szia!

Ne beszélj így magadról! Biztos nem vagy kövér, ez csak a kép ami a fejedben van.. amúgy ne aggódj mert a tanulás és a szellemi munka nagyon sok kalóriát éget el..

Még véletlenül se nyúlj a hashajtóhoz, hánytatni is tilos! Ne ess vissza.. és a legfontosabb h ne add fel!! Hidd el h tökéletes vagy!

sziasztok!

neharagudjatok, h ilyen ritkán írok, de sajnos ez a francia kiruccanás megszaporította tanulnivalóim :((

ritkán jövök, akkor is csak sírni....

nem tudom mit csináljak, rettenetesen kövér lettem, undorító...ilyet még elképzelni sem tudtok. emelett egyre kevesebb edzésre van időm, ugyebár többet eszek és tanulok....

2hetet adok magamnak, ha annyi idő alatt nem megy le legalább 7kg nemtudom mit csinálok magammal :@

nincs valakinek valaki tuti kis ötlete hogy mit tegyek az ügy érdekébe??

puszilok mindenkit, remélem lassan lesz időm nekem is tanácsokat osztogatni és SEGÍTENI. (L)

Szia! sokszor elgondolkodom én is ezen, a válaszokat sajnos én sem tudom, pedig tiszta szívesen elárúlnám, mert ez egy olyan állapot amin változtatni kell!szerintem menet közben jön rá az ember bizonyos dolgokra, válaszokra, újabb kérdésekre, visszagondolok h nekem is mennyire jobb volt amikor nem érdekelt h egy picit hájas a hasam, vagy türődik amikor leülök.. most meg nézem h lassan egy régi nadrág sem jó rám.. mind lötyögnek..

Bíztos vagyok benne h meg lehet gyógyúlni és én meg is akarok.. szerintem akarat és felfogás kérdése az egész!

Jók a terveid :) Nekem is készülget a könyvem, imádok írni. Bár most már jóideje nem tettem :(

Csak kitartást kívánok Neked is a sok izgalmasabbnál izgalmasabb célhoz :)

Tarts ki, ezek nem könnyű dolgok, de hidd el, utána jön a jobb hullám!!:)

Szabadidőre meg hobbira biztos lehet valami köztes megoldást találni :) Most jön a jóidő, ha van a közeledben olyan hely, például el lehet menni futni, de a lényeg hogy a jobb idővel több lehetőség van ami olcsóbb, vagy akár nem is kerül pénzbe... Szóval járj nyitott szemmel ;)

miért van ez? hogy belépett az életembe az anorexia? olyan sokat gondolkodom rajta, hogy milyen, de milyen HIHETETLEN jó lett volna ha soha de soha nem kerül az életembe ez a szó. hogy azok a sok sok lányok akik normál súlyúak mennyire hihetetlen szerencsések... hogy nem tudnak erről. én miért nem lehettem egy közülük? miért ver evvel az élet?! miért pont engem? miért van ez így? miért kell ennek az életemben lennie?!

valaki tudja a válaszokat esetleg?

uff... biztos nem könnyű..sőőt! nagyon sajnálom

aamm.. ami a főzős részt illeti nekem sincsenek itt fent hatalamas kereteim h bármilyen ételbe belekezdjek, hanem épp azt a részét szeeretem amikor magam kreálom a recepteket azokból a hozzávalókból, ami itthon van.. persze volt pár melléfogásom de többnyire sikerűl.. amúgysem szeeretem az elére megadott recepteket.. mindent úgy érzésből..

Régebben én is úgy voltam, hogy mindent elkezdtem.. 4 évet karatéztem, 2 évet zongoráztam, 1 évet furulyáztam, 5 évig rendszeresen jártam hímző körökre és táborokba.. a licit végig gyöngyöztem, sokszor nekiálltam könyvet írni, naplót, 6 évig kézilabdáztam, 3 évig társas és néptácoltam..szóval rengeteg mindenbe belekezdtem, de legtöbbje abba maradt, viszont tervezem h a közeljövőben nekiülök megint a zongorának, szeretném a karatét is folytatni, a könyves tervekről sem mondtam még le, és szeretnék végre egy önálló kiálítást is.. van tervem..csak győzzem..

Fel a fejjel.. és egy nagy ölelés:)

Nyugi kislány!:)

Nem muszály az a művészet legyen.. lehet az olvasás is, vagy írhatsz történeteket, novellákat, vagy kisérletezhetsz a főzéssel.. én személyszerint imádok főzni..mondjuk az evés részét másra hagyom de szeretem ha izlik az embereknek az amit főztem.. vagy van akit megnyugtat a torna.. séta.. fényképezés.. ha fogékony vagy a nyelvekre akkor lefordíthatsz különböző idegen nyelvű dalszövegeket, vagy gyűjthetsz bizonyos dolgokat : kövek, papírok, bizsuk, bármi ami érdekel vagy úgy érzed h picit is foglalkoztat!

Na és ott vannak az állatok.. ha van lehetőséged rá és úgy érzed h hosszú távon, akár egy életre tudod nekik bíztosítanni a törödést és odafigyelést akkor vehetsz állatot is.. akkor biztos h nem fogsz únni egy percet sem:)

Hát eddig nagyon nem tudtam milyen érzés az h ha nincs az embernek pénze.. de elkerültem egyetemre és megtudtam.. nagyon kellemetlen.. az a baj h szégyenlek kérni is otthonról.. 20 éves vagyok és nekem nagyon rosszul esik h egyetlen anyagi forrásom az a szüleim.. igaz ha kérek akkor adnak de nekem rosszul esik..

Hát részegség az utoljára 16 éves koromban volt.. nekem is volt filmszakadásom és utánna nagyon szegyeltem magam.. nyugi maximum egy hét és megbékélsz a lelkiismereteddel, bárkivel megtörténik..

Gondolom h megrémültél..illuminált állapotban mond furákat az ember.. de ez azért van mert még foglalkoztat a dolog..

Szia!

Festészeten vagyok..eredetileg mondjuk a textil vagy a divat jobban érdekelt de most úgy érzem, h jó helyen vagyok.

Hihetetlen amit írtál.. még sosem hallottam ilyenről.. s mind ezt 2 évesen.. picit tudsz erről mesélni?! vagy rossz érzés tölt el ha beszélned kell róla? remélem nem veszed rossz néven:)

milyen az a koffein pór? az alvászavar az nálam is napirenden van.. óó jeeee! talán majd nyáron kialszom legalább egyszer úgy Istenigazából magam.. hiányzik az otthoni ágyam és a saját szobám.. a kert és Buksiiiii.. nem szokott honvágyam lenni de most rámtőrt egy picit..

Ma én is túladagoltam kicsit a koffeint. 3 kávét ittam ma, és mindbe tettem egy kis tömény koffein-port. Vizsgák... Tanulás... Alvászavar...

Én gyerekkoromban sem tudtam boldog lenni. Egyrészt, mert állandóan beteg voltam, másrészt, mert 2 éves koromban történt 'valami'. Azért idézőjelben írom, mert egyszerűen megmagyarázhatatlan, hogy egy 2 éves kisgyerekre egyik pillanatról a másikra hogyan törhet rá a magány, ami onnantól kezdve kéretlen társként végigkíséri az életét. Tisztán emlékszem arra a pár percre ami alatt lezajlódott.

Én sokat voltam szerelmetes, nagyon lángoló típus vagyok, de akkor lettem életemben először igazán szerelmes, amikor megismertem a férjem.

Melyik művészeti ágazat áll hozzád a legközelebb?

Szintén együtt érzek :(

Az én esetemben az akkori kezelőorvosom aktuális helyettesítője elfelejtett szólni arról, hogy a foggátló hatását semlegesíti a steroid... Hogy lehet ilyet elfelejteni? Találkoztam olyan beteggel, akivel eljátszotta ugyan ezt...