Anorexia és bulimia (beszélgetés)

Hmm, ha többet iszik az ember olyat is mond persze, amit józan állapotában nem mondana... egyértelmű, hogy még még nagyon foglalkoztat ez a téma, de most azt kell alapul venni amit normál esetben mondasz, gondolsz. Nekem álmomban voltak hülye képzeteim - súllyal kapcsolatban, és ilyenkor + ha többet iszol igaz, hogy a legbelső érzelmeid, gondolataid kerülnek a felszínre, de nem szabad, hogy ezek határozzanak meg :)

A lényeg, hogy próbálkozol, és küzdesz ez ellen - és ezt ő is tudja - ilyen meg előfordul az emberrel, nyugi. Én nem mentem ki a borfeszt.re - látszik, teljesen elszigetelődtem... -.-'

Remélem sikerült :)

Én ma valószínűleg mire hazaér a kedvesem (próbán van, szaxofonozik) csinálok neki valami kis egyszerű paradicsomos zöldséges tésztát. Sajnos nagyon nincs pénzünk - gondolom ezzel más is így van, és ez a főzést is megnehezíti.

Igazából még Nektek se mertem elmesélni, meg mindenkinek annyi problémája van ugyis, nem akartam leírni, de történt egy nem túl jó dolog velem az elmúlt napokban. Bornapok vannak nálunk és tegnap tegnapelőtt is kinn voltunk. Tegnapelőtt sikerült annyit innom, nagyon szégyenlem magam, és nem is akarom hogy többet ilyen legyen, lényeg ami lényeg, hogy volt egy elég hosszú filmszakadásom, szóval nemtudom hogy jöttünk haza, hogy kerültem ágyba, stb. És a Kedvesem másnap mondta, hogy ha jól emlékszik, azért sírtam egész hazafele úton, hogy mennyire kövér vagyok... Ezt nagyon ijesztő volt visszahallani...

Elnézést h csak most válaszolok csak épp most huppantam le a gép elé.. egész idáig suliban voltam és sikeresn túladagóltam magam coffeinnel..

El tudom képzelni, h mennyire megviselhetett a kisbaba elvesztése.. nagyon sajnálom.. nem is tudom minek lehet nevezni ezt az állapotot.. más annyi gyereket tudna világra hozni amennyit csak szeretne, de nem kell neki gyerek, s aki viszont nagyon szeretné annak nincs esélye rá.. nemtudom.. azthiszem erre mondják h a sors iróniája.. egyre inkább meglepődöm rajtad.. mennyi mindenen keresztül mentél.. de aztán tényleg és mégis tartod magad.. öszinte gratulécióm.

Az én legnagyobb kivánságom talán az lenne h egyszer tudjak olyan boldog lenni mind amilyen kiskoromban voltam.. és végre legyek szerelmes.. 20 éves vagyok de még sosem voltam szerelmes.. s nem hiszem h meg merek még nyílni valakinek, túlságosan sokat csalódtam a férfiakban.. s ez miatt visszahúzódtam..

Ma amúgy nagyon megijedtem..tusolás közben észrevettem egy dudort a vénuszdombomon.. érződik h nem felszíni hanem kicsit méjebb.. nagyon beparáztam, aztán most annak tudom be h hamarosan kell megjöjjön a menstruációm is.. lehet ha valami mirigy ez miatt meggyúladt.. hanem nincs mese ki kell vizsgáltassam magam..

A legfontosabb dolog az életemben talán a művészet az.. vagy a szeretet.. kicsit kommerc kifejezés de ezeket érzem a legközelebb magamhoz..

Amm örvendek h mindezeket elmondtad.. köszönöm.. erőt adtál.. nagon gyönörű dolog h miken mentél keresztül, mégsem panaszkodsz..

Irigyellek, hogy ennyire közvetlen a kapcsolatod a szüleiddel. Az enyém sajnos nem lehet ilyen; túl beszűkültek, csőlátásúak, és csak az a jó, és úgy, ahogy ők gondolják.

Az a legjobb, ha gyümölcs, és zöldség formájában eszed meg azt a +200kcl-t! Szükséged van a tápanyagokra, de talán még inkább a vitaminokra!

Legjobban a kutyáimmal szeretek foglalkozni. Az az, amihez mindig kedvem van. De még ők sem képesek ebből az állapotból kirángatni. Egyszerűen le kell csengenie, utána pedig össze kell foltoznom magam.

Az évnek ez az időszaka, május 20-26-ig különösen rossz, még akkor is, amikor pl tavaly nem tűnt fel a dátum. 2006. május 20-án derült ki hogy babát várok, és 26-án ölték meg. Nem volt választási lehetőségem; valószínűleg beteg lett volna, a saját gyermekemet, önzésből, csak mert akartam őt, nem kárhoztattam arra az életre, mint amilyet nekem kellett, és kell élnem. Minden betegségem örökölhető, ráadásul fogamzásgátló, antiepileptikumok, antidepresszánsok, nyugtatók mellett estem teherbe. Márpedig az első 3 hónap alatt nagyon nem szerencsés, ha a magzat kis szervezetébe ilyenek jutnak.

Az arcomra a Nagymamám mindig azt mondogatta, hogy olyan, mint egy porcelán babának. A nagy szemeim, a magas, kerek homlokom, az arcrózsáim, az egyenes, pisze kis orrom, a szépen ívelt pici ajkaim, és a gömbölyű állam miatt.

De ritkán mosolygok szívből. általában csak kötelességből. Úgy értem, hogy akkor, amikor elvárandó...

A kívánságom nagyon egyszerű, gondolkodást sem igényel: teljesen egészséges akarok lenni.

Nincs ennél nagyobb vágyam! Ha egészséges lennék, akkor nem lennének határok, az akadályokat, a problémákat minden fennakadás, vagy nehézség nélkül megoldanám, és élhetnék! Úgy igazán élhetnék!

Neked mi a legfontosabb az életben?

Mi lenne a te kívánságod?

Örülök, hogy jól sikerült a találkozó :) És találtál valakit, aki ennyiben hasonlít Rád, még akkoris, ha a rossz dolgokban is - persze ugyis érted, hogy ez hogy "jó".

Együnk együtt megint. Hátha úgy jobban megy :)

sziasztok!

köszönöm, hogy válaszoltatok. bocsánat a kiborulásért, de már muszály volt kiadni magamból mert úgy éreztem megőrülök. sokat segít nekem amiket leírtatok és jó tudni hogy nem vagyok egyedül :) mégegyszer köszönöm és mostmár megpróbálok vidámabb lenni.

Sziasztok!

Mostanában nem nagyon írtam ide javában tart a vizsgaidőszakom, meg kissé padlón is voltam, rossz dolgok jártak a fejemben, de a problémák meg lettek beszélve és már jobban érzem magam. Máma próbálgattam csini tavaszi cuccokat, lenge nacikat és rájöttem, hogy egyáltalán nem is vészes a helyzet. Sokszor formátlan dagadéknak látom magam, de most azt hiszem a helyes képet láttam. Tudnék még mit formálni magamon, de addig is csak meg kell találni a helyes öltözködést, az előnytelen részeket eltakarni, az előnyöseket hangsúlyozni.:)))Na meg persze sok sport és rendszeres, egészséges étkezés.:)

Alapjában nagyon jó a viszonyunk.. mindent megbezsélünk és bármit elmondhatok nekik.. na jó itt most a peda kivételt képzett, de máskülönben még a pasis dolgaimról is níltan tudok velük beszélni.. én inkább apás vagyok..viszont édesanyámmal is rengeteget beszélgetek..és talán ez miatt is akadtam ki.. Megpróbálom.. de valószínű azt a maradék 200at már gyümölcs formában fogom bevinni..

Amúgy mit szeretsz a legjobban csinálni.. ami tényleg boldogít..vagy eddig amikor ilyen lelkiállapotba kerültél mit csináltál h újra vidámabb legyél?

Nézegettem a képeidet, és olyan kellemes és szép az arcod..nagyon különleges.. főleg akkor amikor mosolyogsz:)

Ha lenne egy kivánségod ami abban a percben h kimondtad teljesűlne, mi lenne az?

A 600kcl baromi kevés!!! Egy picit egyél többet; mondjuk legyen a napi adag 800kcl... Na? Légyszi!!!

Rendesek voltak nagyon a szüleid, hogy így álltak hozzá! Általánosságban milyen a kapcsolatotok?

Még iszok egy kávét, aztán nekiállok tanulni. Ja, meg még berakok egy adag ruhát a mosógépbe. Ezeken kívül valószínűleg csak úgy leszek. Az utóbbi időben csak a kötelességeimnek teszek eleget, önmagam szórakoztatására már nincs energiám.

szia ismét.. köszönöm jól.. bár valahog rá kéne vegyem magam arra h keljek fel és álljak neki készűlni, mert ma még be kell menjek a suliba, kedden leadásunk van és van pár elmaradott munkám..ehe:))

Húú az jóó meg talál is hozzád, szépen írsz és olvastatja magát az írásod.. ezt komolyan mondom..

Az előbb számítottam ki h ma megettem 600 ckalóriát.. vagyis nekem ez a napi adagom.. de nekem többnek tűnt mint 600 na mind1..

Én is szeretek tanúlni.. vagyis amit szeretek azt nem is kell tanúljam, viszon ta héten volt egy pofáraesésem.. felvettem év elején a pedamódult mert a szüleim mondták h kell.. belementem de nekem semmilyen formában nem tetszett, aztán az lett az eredménye h próbáltam tanúlni és szószerint sokat kínlódtam vele.. voltam 3 vizsgán is de egyik sem sikerült, aztán most szerdán volt az utolsó vizsga és normális módon nem jött össze.. csak az volt a baj h e nélül a vizsga nélkül nem mehetek az évvégire sem.. és hát amikor megmondtam az otthoniaknak persze h kiakadtak.. én meg magamra h még ennyire sem vagyok képes, és elkezdődött h egyfolytába bőgtem volna legszívesebben.. nem mertem felhíni utánna a szüleimet, mert éreztem h csalódást okoztam nekik.

Aztán a tegnap megtőrt a jég és édesapám felhívott és megkérdezte h miért nem jelentkeztem az utóbbi időben.. én meg csak hallgattam és mondtam h mennyire sajnálom és nem akartam csalódást okozni.. erre ő h ne butáskodjak, mert egyszerűen a peda nem nekem való és ne erőltessem azt ami nem megy és h foglalkozzak azzal amit szeretek és annyira de annyira jól esett az egéssz..

Még szerdán volt egy olyan gondolatom h nem érek semmit, akár meg is halhatnék.. és elképzeltem ahogy elvgágom a fő ütőeret, majd így te jó ég miről beszélsz? elment az eszed? te sosem szoktál ilyensmin gondólkodni.. valahogy helyrepofoztam magam.. és a tegnap megbizonyosodtam h mégis szeretnek a szüleim:D:)) pedig még egy ilyen nagyon negatív hangvételű levelet is írtam amiben bocsánatot kértem és beismertem h semmi értelme az egésznek, h most én itt legyek meg h még a pénzt is fölösleges költeni rám.. még szerencse h nem küldtem el:)))

S a tanuláson kivül még mi jót fogsz csinálni?

Szia!

Újságírónak tanulok. A vizsgám jeles lett :) 25-én lesz még két szóbelim, most arra tanulok. Az egyik tárgy elég könnyű, de a másik nagyon magolós :/

Hogy vagy ma?

Szia!

Annak idején nekem is volt egy ilyen időszakom, amikor úgy éreztem, hogy tényleg senki nem vesz észre, még csak nem is látnak, és nem igazán értettem, hogy miért. Aztán egy nap elmentem villamosozni, és egy indiai lány azt mondta, hogy remekül áll nekem a bindi, és gyönyörű a trad indiai henna minta a kezemen. Váltottunk pár szót, és akkor rájöttem, hogy nagyon is észrevesznek engem az emberek, csak egyszerűen olyan mértékben bezártam magam, hogy gyakorlatilag nem veszem észre, ha valamilyen módon kapcsolatot akarnak teremteni velem, és ez a mély zárkózottság annyira sugárzott belőlem, hogy még az időt se merték megkérdezni tőlem.

Nem a küllemben, nem a cselekedetekben, hanem az agyban dől el az egész. Akkor amikor leszálltam a villamosról, eldöntöttem, hogy mostantól más leszek. Nem kívülről, hanem belülről. Látnak engem, észrevesznek, csak én nem veszem észre azokat, akik valamilyen módon fel nem hívják magukra a figyelmem. Az indiai lány pl angolul beszélt, és nagyon rikító narancssárga szári volt rajta, így nehéz volt nem észrevenni :)

És onnantól kezdve, hogy megnyíltam a világ felé, érdekes módon rögtön mindenki meg akart ismerni, vadidegenek minden módon keresték velem a kontaktust, stb...

Csak könnyen túlzásokba lehet esni. Egy időben imádtam, hogy körülrajonganak, versengenek a társaságomért, imádnak, és megpróbálnak minden eszközzel megnyerni. Persze nem különösebben érdekeltek, csak magát az érzést szerettem, hogy vagyok valaki. Pedig előtte is voltam valaki, korábban is elismert, és tehetségesnek tartott művész voltam.

Azt hiszem azért szálltam el akkor, mert tudat alatt ezzel akartam pótolni, azt, hogy korábban 'nem vettek észre', és azt, hogy a szüleimet abszolút nem érdekelte a lelkem.

Remélem tudtam valamit segíteni, és nem csak pofáztam :)

Szia!

Vigyázok én magamra, vagy legalább is mindent megteszek, hogy egyenesben tartsam magam.

A találkozó jól sikerült, bár végül az esőre való tekintettel hozzám jött el Angi, ő kivételesen ismerte azt az utcát, ahol lakom, bár hogy megtalálja még a házat is, kicsit navigálni kellett.

Nagyon jófej, kedves csaj, de neki is pokoli élete volt/van. Sokban hasonlítunk egymásra, pl ő is ír, zenél, imád tanulni, stb... Szóval tényleg nagyon intelligens, empatikus, kedves, tanult lány, csak tele van önbizalomhiánnyal, félelemmel, és szorongással, de ez a bpd-vel jár...

Azt az orvost ajánlották neki, aki engem kamu indokkal, bosszúból levitetett a zártra. Elmeséltem neki az egész történetet, utána mondta, hogy ő ehhez a nőhöz nem mer elmenni. Megadtam neki a saját orvosom mobilszámát, felhívta, elvállalta, és szerdán megy hozzá, az első alkalom ingyenes lesz neki is :) Nagyon kedves a dr nőm, és a legjobb, hogy EMBERNEK néz minket, nem valami undorító, szánni való, de félelmetes emberi roncsnak.

Biztosan fogunk még jó párszor találkozni Angival! Egyrészt, mert érdekel az élete, másrészt kölcsönösen enyhítjük a magányérzetünket, és azt hogy nem értenek meg minket, már csak azzal is, ha teljesen más dologról beszélünk, mint a pszichés betegségeink.

Valószínűleg jövő hét csütörtökön ismét találkozunk, de az is lehet, hogy már kedden, bár szerintem két szóbeli vizsga után elég fáradt leszek, szóval a csüt sanszosabb.

Enni kb 2 naponta tudok, azt az egy kg-ot, amit 2 hónap alatt híztam, sikerült visszafogynom. :(

Te hogy vagy?

pussz

Szia!

Most már csak tény-szerűen tudok írni ezekről. Már képtelen vagyok normálisan, az érzelmeimet is leírni. Kimondani pedig eddig két embernek tudtam csak.

6 éve is meg tudtam volna védeni magam, csak hosszú nap állt mögöttem. 2 óra táncpróba, 3 órás capoeira edzés, 2 órás capo fellépés, és utána a szokásos buli. Az első busszal mentem haza, szóval olyan hajnali 4 körül. A megálló 300m-re volt a házunktól, és egy hosszú garázssoron kellett keresztülmenni. Ha csak 1, vagy két támadó lett volna nem lett volna gond azt hiszem, de hárman voltak, én meg már alapból csak vonszolni tudtam magam, de miután megtámadtak kő keményen küzdöttem, de...

Utána alig tudtam hazamenni, annyira sírtam, és remegtem. Otthon Ultrasollal zuhanyoztam kb 2 órán át.

19 éves koromban tudtam először elmondani, a férjemnek.

Azóta minden lánynak és nőnek hangoztatom az önvédelem fontosságát! Egyszerűen senkinek nincs joga ilyen módon megbecsteleníteni egy nőt! Nekünk viszont jogunk van szarrá verni az erőszakoskodó barmokat!!!

Ne sajnáljátok az időt, és a fáradtságot megtanulni megvédeni magatokat, mert egyre több ilyen aberrált, lelketlen rohadék van!