Rákosnak lenni, élni akarni! (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Rákosnak lenni, élni akarni!
Őszintén mondom, meghatottál. Én is remélem, hogy sokáig fog "idegesíteni" anyu, csak tudod, felnőtt vagyok, és a túlaggódást nehezen viselem. Én is elfogadtam a betegsége idején, ha azt mondta, menjek haza, nyugalomra vágyik, meg azt is, amikor azt, hogy el tudja látni magukat, már csak látogatóba menjünk. Tudom, hogy segíteni akar, tudom, hogy a szeretet vezérli, és amíg ágyban fekvő voltam, örömmel fogadtam, hogy jött, főzött, ápolt. És nehogy bárki azt higgye, hogy bántom az édesanyám, hogy durván beszélek vele, mert nagyon jó a kapcsolatom a szüleimmel, de vannak dolgok, amit még nekik sem engedek meg.
A saját gyerekeim életébe se szólok bele. Úgy neveltük őket, hogy a gondjaikkal-bajaikkal hozzánk fordulnak a mai napig. Tudják, hogy ránk mindig számíthatnak, jönnek is, és mi segítünk. Ha mesélnek, meghallgatom, ha nincs kedvük, nem faggatózom. Sokszor betegre aggódom magam miattuk, de őket nem terhelem ezzel...
A zöldárpa (greenZymes) szedését én is nagyon javaslom. Erősiti az immunrendszert, tele van vitaminnal, és sokat segit a gyógyszerek által tönkretett gyomor, epe karbantartásában.
Egy picit az étvágyat is visszahozza.
És kemót kapsz, ugye?
A férjem 21 éve gyógyult:)
Érteni értelek... Viszont hidd el nekem, hogy addig jó, amig az anyukánk szeretettel áll mellettünk. Igen, idegesitő tud lenni féltő gondoskodása. De mennyire tud hiányozni, amikor már elvesztettük!
Van gyereked? Mit tennél, ha megbetegedne? Hagynád sorsára, tegyen, amit jónak lát? Vagy odaadnád a fél életedet azért, hogy segithess rajta?
Én egy év alatt elvesztettem a férjemet (tüdőrák) és az anyukámat. Apukám már évekkel ezelőtt meghalt, testvérem nincs. Magamra maradtam a két fiammal. Bizony nagyon rossz igy.
Remélem, még sokáig fog "idegesiteni" édesanyád gondoskodása.
"Az orvosa azt mondta. amit a rákról lehet tudni, azt a Kékgolyó utcában tudják."
Erre szeretnék reagálni. "Csodaszerekre" ,amik nem használnak, tényleg nem szabad költeni.
De a www.rakgyogyszer.hu oldalon klinikai eredmények vannak a C-vitamin terápiáról, amit minden magyar kérhet kezelőorvosától.
A gyermekonkológia véleményem szerint az egyik legnehezebb terület.
A kisugárzás, a szükséges plussz tényleg nagyon fontos és persze nem tanulható. Viszont ennek a hátterében -sok minden mellett- a belső egyensúly is ott kell legyen. Ezek megteremtéséhez kell az önismeret, ahhoz pedig az IDŐ.
Valóban nem szerencsés pályakezdő pszichológust küldeni kisgyerekek közé, De: valahol mindenkinek el kell kezdeni... nekem az a véleményem, hogy aki emberekkel foglalkozik (legyen orvos, tanár, pszichológus vagy bármi), annak nem elég a szaktudás megszerzése, még a summa cum laude sem, hanem rendelkeznie kell egy olyan plusszal, egy olyan kisugárzással, amellyel vonzza az embereket, amitől azt érzik, hogy jó a közelében lenni, jó vele beszélgetni, jó a szemÉbe nézni, megnyugtató a hangja, az érintése...
És ezt nem lehet megtanulni, ezt nem lehet hosszú évek tapasztalatával megszerezni, ERRE SZÜLETNI KELL.
Nálunk is van lelkipásztor. Nekem is jó tapasztalataim vannak vele kapcsolatban. Ők is alkalmazzák a segítő beszélgetést, amit a legtöbb pszichológus is használ.
Jó velük együttgondolkodni....
Úgy gondolom, hogy nem biztos, hogy ugyanaz a pszichológus hatékonyan tud segíteni mindenkinek, legyen bármilyen jó is.
Nyilvánvalóan ebben is érdemes megkeresni az igazit, a hozzánk illőt.
Azzal maximálisan egyet tudok érteni, hogy ebben az esetben hasznos lehet, ha a szakembernek van a témát érintő saját élménye, amellyel egy pályakezdő nem biztos, hogy rendelkezik.
Magam is átestem egy méhnyakrák műtéten. Ezzel kész volt a kezelés. A Tanár azt moondta olyan időben fedezték fel a rákot, hogya műtéttel tökéletesen kiirtották. A méhemet se kellett kivenni. Nem járttam semmi féle utókezelésre. Ennek nyolc éve, és azota rendszeresen járok ellenörzésrre.Gyógyultnak takintenek.
Enne ellenére nem hiszek abban, hogy nagy általánosságban ez, egy gyógyítható betegség.11 éve a férjem tűdőrákban halt meg. Megoperálták élt még majd 5 évet. Boldog évek voltak ezek?
Nem ! Hisz köztünk élt állandóan az a valóság, hogy a visszaszámlálás megkezdődött. Megszüntek az apró célok, apró örömök, megszüntek a holnapok. Megpróbáltuk úgy élni az életet, mintha mi se történt volna.Nem beszéltünk a betegségről, csak ha Ő kezdett bele. Egymásra voltunk tekintettel.A nagy fájdalmak előtt meghalt, a szive nem bírta az oxigén hiányt.A halála előtt párnappal beszélgettünk. Azt mondta boldog élete volt, mindent megkapott, ami széppé tette, nyugodjak bele ennyi volt. Még hozzá tettet mind kettőnkne így lesz jól, mi nagyon szeretjük egymást és ez már csak kínzás mind kettőnknek.
Borzalmas volt. 8 évre rá az öcsém kapott máj és hasnyálmirigy rákot.--velem lakott a férjem halála óta--Neki is megmondta az orvos, meggyógyítani nem tudják, csak elviselhetőbbé tudják tenni az életet számára.Ez sem volt igaz.Másfél évig kapta a kemot hetente, amíg össe nem esett a vérképe. Akkor egy hét szünet.Vele sokat beszéltünik a betegségéről. Még azt is elmondta milyen legyen a temetése. Ha bár ki azt hiszi ezt lehet ép ésszel csinálni, tévedd.Ő nem akart meghalni, élni akart. Hála Istennek nem dőlt be semmilyen hokusz-pókusznak, nem költött vagyonokat csodaszerekre.Az orvosa azt mondta. amit a rákról lehet tudni, azt a Kékgolyó utcában tudják.Amire azt mondta ez nem árt, azt megvette ,a többit nem. Rövid ideig szenvedett. Amikor leálltak az állandó vérrel, kórházba ment, és 5 nap múlva meghalt. Tudta. Rémes volt. Tőlem 10 évvel fiatalabb testvér, aki nálunk, mint 4. gyerek élt a családomban.
Utána járni? Ezt hogyan gondoltad "kivitelezni?
Ha arra gondolsz, hogy olvastam e kutatásokat, akkor igen.(Én jelenleg kénytelen vagyok ennek hinni, hiszen éppen a szélsőséges irányoktól igyekszem távoltartani magam.)
Én itt egyébként arra gondoltam, hogy sokszor jönnek azzal betegek pl.: hogy nem tudtam nemet mondani, hagytam magam elnyomni, kihasznált a családom. Ezek persze hatnak a szervezetre, akár streszhez is vezetnek, de önmagukban kevesek -legalábbis ebből a szempontból-.
Alapvetően hiszek (még jó)a testi betegségek lelki hátterében, de abban nem hogy kiáltsunk ki valamit/valakit kizárólagos "bűnösnek".
Olyan sokszor kapcsolódik ehhez az egészhez bűntudat, szerintem ezt nem érdemes fokozni.
azért mert ezt tanitják :
"Előszöris a lelki probléma önmagában nem okoz rákot."
ennek utána is jártál? ,mert én igen és fele sem igaz annak amit a rákról összehadoválnak a nagy profeszorok és doktorok ,ezért nem tudják mi is okozza valójában -persze hihettek a tudományosoknak is ..
Csak most bukkantam az oldalra, ezért lehetséges, hogy még nem olvastam el alaposan minden, a témát érintő hozzászólást.
Azonban feltétlenül szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni -pszichológusként- a betegség lelki oldalát érintő kérdésekhez.
Előszöris a lelki probléma önmagában nem okoz rákot. Azonban a beteg lelki állapota nagy szerepet játszhat a gyógyulásban is. Jó, ha sikerül megoldani a néha évek óta fennálló belső problémákat, rendezni a konfliktusokat, megtanulni kezelni a stresszt, hatékonyabban kommunikálni stb. Előfordulhat, hogy abban a kérdésben is szükség lehet szakemberre, hogy a beteg képes legyen szembesülni a daganatos betegségével, el tudja fogadni a megváltozott testét, az új élethelyzetet vagy éppen feldolgozni a krízist stb.
Vannak olyan pszichológiai módszerek, amelyeket hatékonyan alkalmazhatnak daganatos betegek esetén is pl.: MBSR, fókuszolás, Simonton tréning (Simonton: A gyógyító képzelet) Életkészségek program, családállítás.
A legtöbb onkológián már vannak ilyen jellegű szakemberek és szívesen foglalkoznak a betegekkel és hozzátartozóikkal is.
Köszönöm a kedves szavaid és a segítőkészséged! Amint írtam, a kemot azért vállaltam be, mert úgy érzem, ennyivel tartozom a családomnak. Emellett szedek olyan táplálékkiegészítőt, amiben nagyon bízom. Most váltottam, a CT majd igazolja, hogy használ-e vagy sem. Itt a fórumon is hangzottak el alternatívák, az egyik komolyan foglalkoztat.
A másik: a lelki oldal: a gondolkodásom megváltoztatása. Rengeteget léptem előre az utóbbi években, és úgy érzem, jó hatással van rám. Erről is írtam már pár dolgot, ha mindent közzé akarnék tenni, az könyv terjedelmű lenne. A lényege, hogy már tudok/merek nemet mondani, nem fojtom magamba a problémáimat, és felszámoltam azokat a kapcsolataimat, amik évtizedeken keresztül csak az energiámat szívták le.
Köszönöm, jól vagyok, a vérképem tökéletes, a CT-eredményem hagy még kívánnivalót, de legyőzöm. Már tudom, merre kell mennem...
Csak az általam nagyszerűnek tartott embereket engedem a közelembe, az orvosaimmal is szerencsém van, mert amellett, hogy elvégzik a kezeléseket, foglalkoznak az érzéseimmel, problémáimmal. Egy érintésük, mosolyuk csodákra képes. A közelükben úgy érzem, nem történhet semmi rossz.
Nagyszerű család vesz körül. Értük érdemes élnem. És szeretném megélni, hogy jópár év múlva az unokáim szaladgáljanak körülöttem.
Kedves CheshireCat !
Engem nagyon érdekelnének az ismerősöd által említett eredmények, akár angol nyelven is.(Tudományos publikációra, dokumentációra gondolok) Szívesen lefordíttatom magyar nyelvre, és felkerülhetne a www.rakgyogyszer.hu oldalra is.
Korábban már írtam, hogy egy ismerősöm már hivatalosan kapja a C-vitamin terápiát, és nagyon jók az eredmények.
Bárki kérheti orvosától, úgy, hogy visszautasítja a kemot és a sugárkezelést. A forumozók között is van olyan ,aki ezt már intézi.
Ha valaki elakdna, szívesen segítek Neki.
Már egy hét kezelés után nagymértékű életminőség-javulás következik be.Erről is van fent magyar nyelvű klinikai eredmény az említett honlapon.
Mindenkinek jobbulást !
FÓRUMSZABÁLYZAT:
Küldetésünk, hogy oldalainkon a Felhasználói Tartalmak a kulturált, igényes, udvarias, egymás személyét és véleményét tisztelni tudó, megfelelő önuralommal bíró Felhasználóknak biztosítsanak lehetőséget a véleménynyilvánításra és tapasztalatcserére....
3. / Tilos
... (b) a személyeskedni, azaz olyan megjegyzést tenni amely másokra nézve sértő lehet (különösen ami egy másik Felhasználót zavarhatja ... világnézeti meggyőződése, véleménye, élethelyzete miatt)...
Eyg egészéges önzés kell mindenkinek, nem lehet állandóan háttérbe szorulni (asszertivitás!!).
Egyébként meg az utolsó mondatod egy kissé erősre sikerült, és logikátlan is - mert egy önfeláldozó, ámde rákos beteg korántsem tud úgy segíteni a családjának (és főleg annyi ideig), mint egy egészéges, boldog, hosszú életű ember.
Igen. A szülők megpróbálják a legjobbá, legboldogabbá nevelni a gyerekeiket, és nem is tudják, hogy ezért mekkora árat kell fizetniük... mert nemcsak ők "fizetnek", hanem a gyerek, az unoka és a többi is, ha felnő.
Pedig csak azt akarják/akarjuk, hogy becsületes, értékes felnőtté váljanak, és akaratlanul "örökítünk" át olyan rossz mintákat is, mint a feltétel nélküli önfeláldozás.
az egyik ismerösöm kutatoorvos itt amerikaban, multkor beszelt nekem arrol, hogy nagyon jo eredmenyeket ernek el nagydozisu c vitaminnal rakos betegeken.
itt irnak rola, bar o ha jol emlekszem 200 g c vitaminrol beszelt, tehat tenyleg nagy dozis.
a masik a gerson terapia amit en kiprobalnek hasonlo helyzetben. erositeni kell a szervezetet, nem gyogyszerekkel gyengiteni. a fent emlitett ismerosom is azt mondta orvoskent, hogy a kemoterapiat semmikepp nem nem vallalna o maga sem.
remelem van meg remeny apukadnak, legyetek nagyon erosek, en imadkozni fogok ertetek :)