Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Pánikbetegség
szia
Nekem eddig minden rendben volt, gyógyszer mellett nem voltak rohamaim , jól voltam.
Viszont 1 hete nem vagyok jól,:-( Tegnap voltam a doktornőnél azt mondta ne emeljünk a gyógyszer adagomon , mert ilyen hullámvölygek lehetnek. Azt mondta túl maximalista vagyok magammal szemben. Azaz nem tolerálom azt, hogy vannak rosszabb napok. Remélem hamarosan rendbe jövök, bár most úgy érzem soha nem jön el az a nap: -(
Szia!
Hosszú az út, nagyon hosszú. Valakinek sikerül meggyógyulnia hetek alatt, valaki meg hónapokig szenved. Nálam már fél éve tart. Az első 2 hónap kegyetlen volt. Nem tudom, hogy nálad mióta tart..?
Az a furcsa, hogy amikor azt hiszem, hogy már minden rendben, jó úton vagyok, akkor jön egy jó nagy adag rosszullét.. És mikor már azt hiszem, hogy mindent kitapasztaltam, akkor mindig sikerül megismernem egy újabb oldaláról a betegségemet. Kegyetlen dolog ez. A lényeg az, hogy legyen melletted valaki. Találj az életedben olyan dolgot, amitől ki tudsz kapcsolódni és boldogságot okoz. Én elkezdtem táncolni, nagyon tetszik, és ez most lefoglal legalább heti 2 nap. Gondolkodtam a jógázáson is, azt mondják nagyon jó hatása van. Szerintem ezt is érdemes lenne kipróbálnod.
Sziasztok. Hónapok óta olvasom a fórumot,(sokat segít)most viszont rászántam magam és leírom a saját történetem, hátha ti"öregek" tudtok segíteni.
Hat hónappal ezelőtt egy teljesen nyugalmi állapotban (feküdtem az ágyon és tv-t néztem) egyszer csak azt éreztem, hogy minden idegszálam megfeszül, pillanatok alatt elönt a víz, szétrobban a fejem és megőrülök, szívem kiszalad a világból.Mint akit kígyó mart meg ugrottam ki az ágyból és rohantam ki a szobából. Ezen a dolgon kb.10 perc alatt túljutottam,maradt a gyomorideg és a szapora pulzus.Ma már tudom, hogy ez egy pánikroham volt.Sajnos viszont azóta is folyamatosan szorongok, hogy elvesztem az eszem, megőrülök. Ez időszakosan hullámzik. Vannak jobb és vannak kegyetlen napok. Egyszerűen nem tudok erről a dologról lepattanni folyamatosan ezen jár az agyam. Egyfolytában figyelem magam, a cselekedeteimet. Az elején attól féltem, hogy megőrülök és kárt teszek a férjemben vagy a gyerekemben. Felhívtam pszichológust elmondtam a problémámat ( ez még az elején volt). Hiába biztosított róla, hogy nem fogok bekattanni ez egy tünete ennek a betegségnek mindig elbizonytalanodom. A pulzusom már a roham előtt is az egekben volt ez azóta sem változott. most voltam laborban, pajzsmirigy problémát keresnek az eredmény jövő héten lesz meg.A rohamot megelőzően időszakosan komoly nehézlégzéseim voltam, erre kivizsgáltak szervi elváltozás nincs.A probléma gyökerét is tudom vagy legalább is feltételezem. Világ életemben aktív, dolgozó ember voltam. 2004-ben a férjemmel és egy harmadik személyel közösen létrehoztunk egy vállalkozást ami gyönyörűen működött, szépen kerestünk anyagi gondjaink nem voltak. Napi 8-10 órát dolgoztam, nevelgettem a gyerekem eljártunk szórakozni stb. Aztán 2010 januárjában beütött a menykő. Mindegy is nem részletezném,( röviden annyit, hogy az üzlettárs kisöpörte a kasszát és lelépett külföldre) az a lényeg, hogy egyik napról a másikra ment tönkre az életünk. Nincs munkahely nincs pénz. A kis félretett pénzünkből megpróbálkoztunk egy teljesen más volumenű vállalkozást beindítani sajnos nem jött össze. Itt maradtunk mindketten állás és fizetés nélkül.Megspékelve még azzal a dologgal, hogy hiába fordultunk bármilyen hatósághoz, tettünk büntető feljelentést, indítottunk polgári pert mindenhol falakba ütköztünk lesöpörtek bennüket.Az elmúlt 1 évben én nem dolgozom, illetve itthon a férjem új vállakozását segítem, de az addigi aktív életem megszünt. Szép lassan leépítettem magam, viccesen itthon csak diplomás házvezetőnek hívom magam. Úgy néz ki az új vállakozás beérik, de engem már ez sem hoz lázba. Gondolom ez a jelenlegi állapotomnak köszönhető. Naphosszat csak alszom, már ha tudok. Amikor magamhoz térek tessék lássék ellátom az itthoni munkát, nem járok sehova, a férjemen és a gyerekemen kívűl nem nagyon beszélek senkivel.Most eldöntöttem elmegyek pszichiáterhez, vagy pszichológushoz. Szerintetek ebből meg lehet gyógyúlni? Válaszotokat előre is köszönöm.
sziasztok
hogy vagytok mostanában?
én naygon rosszul...tud vki valamit javasolni?
Mi van veled Luna, egyben vagy még?
Szerintem ez bizony álom is lehetett. Nekem tipikus ilyen az, amikor (még fénykoromban, amikor tudtam aludni) elszunnyadtam, és arra eszméltem fel, hogy mintha gödörbe léptem volna, összerogytak a lábaim. Amolyan félálomszerűség ez, vagy nem tudom.
Persze lehet, hogy van valami spirituális magyarázata annak, amit megéltél, de abban én nem vagyok elég jártas, hogy az ügyben tudjak mondani okosakat.
Szebb éjszakát neked is, nekem is!
Én se vagyok topon, pedig már bő 2 hete , hogy szedem a a gyógyszereket, meg hogy kaptam az injekciót...persze a körülmények nem változtak, amik okozzák a dolgot, uh ördögi dolog ez.
Van valakinek tapasztalata ezzel a Valdoxan-nal? Elvileg elalvást segít és ebben rejlik antidepi volta, hogy a nemalvást kiküszöbölve másnak nem depi az ember. szerintem nem a leghasznisabb cucc, de az orvos nem én vagyok :)
Segítség!!!
Sziasztok!
Farkas Bálint vagyok, jelenleg Tiszaújvárosban lakom. Körülbelül 4 éve foglalkozom zenével. Az egész úgy kezdődött, hogy elkezdtem gitározni tanulni, mert az "menő, és bejön a csajoknak, ha gitárral a hátamon villogok a suliban". Elég ostoba hozzáállás volt ez, de ahogy telt az idő, és egyre mélyebben tanulmányoztam a zenét és a hangszeremet, egyre mániákusabb lettem, és egyre nagyobb szenvedéllyel álltam neki az alkotásnak. Mára ez határozza meg az életemet, ezzel kelek, ezzel fekszem, tulajdonképpen egész nap zenéket írkálok (leginkább fejben, mivel híján vagyok a felszerelésnek ). Lehet, hogy későn, de rájöttem, hogy ez az a dolog, amihez a legnagyobb tehetségem van, és olyan öröm forrása, amit semmi mástól nem kapsz meg. Az egyetlen problémám, a legyőzhetetlen szorongásom - amivel nem tudok mit kezdeni - lehetetlenné teszi számomra, hogy a szobámon kívül bárhol zenéljek, úgyhogy egyelőre anyámon kívül csak a négy fal hallja, amit én alkotok. Pedig volt már tapasztalatom azzal kapcsolatban, hogy a zen miként szólítja meg az embert, és biztos vagyok abban, hogy a zenével, amit írok, adni tudnék az embereknek valamit (pl.: olyan szívesen foglalkoznék zeneterápiával). Viszont ha arra kerül a sor, hogy számot kellene adnom a tudásomról, vagy egyszerűen csak szórakoztatnom kellene, olyan durva pánikrohamok törnek rám, hogy az ájulás kerülget. Elkezd olyan szinten remegni a kezem, hogy egy értelmes hangot sem tudok megszólaltatni, arról nem is beszélve, hogy ritmust tévesztek, szóval élvezhetetlen, amit csinálok. Amikor pedig egyedül vagyok, olyan vagyok, elszabadulok ettől a világtól, nem gondolkozok, csak játszok, nincsenek technikai és lélektani korlátaim, mindent el tudok játszani, amit csak akarok. Tudom, hogy nekem az a végzetem, hogy zenésszé váljak, amióta elkezdtem, hat hangszeren játszok, és a fejem tele van megvalósításra váró ötletekkel (kamara, nagyzenekar, filmzene, terápiás jellegű, relaxációt segítő zenék).Ha lenne lehetőségem kicsiben kezdeni, talán menne egy idő után, de nem tudom hol és hogyan lehetne. Haverjaim egyáltalán nincsenek, nem tudok előttük gyakorolni. Teljesen el vagyok keseredve, nem tudom, mit kezdjek magammal, az életem egy nulla, és csak ebbe tudok kapaszkodni, de lépni nem merek, vagy épp nem tudok semerre. Kérlek segítsetek nekem valami jótanáccsal, ha tudtok!
Én a pánikbetegség óta minden kisebb-nagyobb tünetet magamra veszek, és mindenben a halált látom.
Tegnap este történt velem egy érdekes dolog... Aludtam... és egyszer csak felriadtam. Azt éreztem, hogy félig meghaltam... és visszatértem a halálból. Azt tudom, hogy álom nem lehetett, mert az álmokban képek vannak, illetve történetek. Itt viszont nem láttam semmit, csak egy ismeretlen érzés volt, ami ijesztő és félelmetes, nem éreztem még ilyet soha, de amint felriadtam úgy éreztem, mintha a halál torkábók kerültem volna vissza. Nem tudxom ezt hova tenni, de nagyon félek a ma éjszakától. :((
További ajánlott fórumok:
- Stressz, szorongás, pánikbetegség, depresszió?Gyógyszer nélkül van megoldás?
- Otthonszülők - ki segített, milyen tapasztalataitok voltak?
- Kinek miben segített az agykontroll?
- Nagyon erős hypochondria és pánikbetegség. Kérlek titeket beszélgessünk!
- Akik pánikbetegségből gyógyultak le tudnák írni, hogy mi segített nekik?
- Van olyan anyuka köztetek akinek óvodás gyermeke pánikbeteg?