Pánikbetegség - Tapasztalatok. Kinek mi segített? (beszélgetés)

napközben én is ellennék, de ez a nem alvás, ami nálam grátiszba jön, na az borzalmas.

szedek vitamint, bár nem biztos, hogy abból a elgjobbat, nekem se mondott ilyen jellegű semmit a doki anno, csak magamtól olvasgattam utána.tehát magnézium-kalcium, és b-komplex, amit szedek. (lenkeis).

ódzkodok én is megint a gyógyszertől, de ahogy te is mondtad, van az a végső eset... az előző turnusban tulképp azt mondhatom, hogy segített. persze nem önmagában a gyógyszer, sok más is kellett hozzá.már rászántam magam, hogy holnap felhajtok vmi pszichiátert a környéken.persze magánt, a tb-sel már elég rossz tapasztalatom van.

szép estét nektek :)

A legnagyobb baj hogy a dokik csak a gyógyszert ismerik mert abból van jó pénz nekik.

A vitaminos cégekről hallani sem akartak.

Voltam pár dokinál TB alapon mint megharagudott amikor a vitamint mondtam.

Elmentem maszekhoz egyből mondta természetesen jó a vitamin.

Amikor a pánik kezdődött nálam kifogtam egy rendes pszichiátert. Nem írt fel gyógyszert. Hanem hogy kössem le magam, meg megy máshogy is a dolog. Legvégső eset a gyógyszer.

Valószínű hogy igazad van, de azt azért hozzátenném, hogy a gyógyszerszedés szakértő, pszichiáter ellenőrzése mellett történt.

Ugyanakkor amekkora dacparádét levágtam a gyógyszer ellen, szegény, lehet, hogy ellenkezni se mert :)

Azt hiszem, az újrakezdés kérdése napokon eldől...

MÉg pár gondolat eszembe jutott, remélem nem bánjátok, ha még leírom őket :)

Nálam ősszel a legutolsó lökés a mélybe a lézeres szemműtétem volt. NEm volt túl bölcs dolog alapból ratyi lelki világgal belevágni. Iszonyatosan féltem, és borzasztó fájdalmakat éltem át az utána lévő pár napba. Október 24-e volt, amikor elindult a legvégső lavina.

Sokáig azt hittem, hogy én akkor, ott, a műtőasztalaon éltem át életem első pánikrohamát. De nem, amikor már tudtam , hogy mi ez, sorra jutottak eszembe a szituációk. Egy előadás, ahonnan ki kellett mennem, egy bevásárló központ, ahol évekkel előtte rámjött, sőt, egy kb 10 éves koromból jövő emlék, amikor a templomban lettem rosszul, bevörösödtem, izzadtam, kalapált a szívem... Egész gyerekkoromban szorongtam. Ahogy én cseperedtem, úgy nőtt velem a szorongás is. Ennek számok oka van.És még ma is csak szorongok. Persze az sem volt egyszerű, hogy mindezt felismerjem.

Most megint mélyebb pontra jutottam, de bízom abban, hogy ha egyszer sikerült, most is fog, hogy van kiút! Azt mondják, az ember személyiséget nem változtathat, de a változások eszközöléséhez is kemény, tudatos munka, és több év szükséges.

Tehát az első lépés a felismerés volt, hogy valami nem jól ment az életemben. A második az lenne, hogy ezeken változtassak. A harmadik remélem a gyógyulás :)

Annyi mindent tudnék írni, és rá is érnék, majdnem mindegy, hogy mikor kapok altató után...

Baj az is, hogy ezt a pánik dolgot még ma is szégyellem. Nem tudom a szüleimmel megbeszélni, szerintük ez csak hiszti, nem több. A nem alvással jó lenne valahova fordulni, de a háziorvos anno egyből pszichiáterhez küldött.

Ma vezetés közben kapott el a roham, 3man ültek még rajtam kívül az autóban. Nehéz volt fegyelmezni a rohamom.

Tudatosan próbálok az ellen tenni, hogy megint depresszíóba is taszítson. Találkozom a barátaimmal, bár nem tudok 100%osan jelen lenni lélekben, segítek ahol csak és akinek csak tudok, nyelvet tanulok, próbálok aktív lenni... Az állapotom percenként változik a bizonytalanság és a "normális" között.

Sziasztok!

Nem olvastam vissza az összes hsz-t, de azt hiszem , "otthon" vagyok.

Nálam a tényleges kálvária tavaly kezdődött, őszre totálisan zéróra kikészítettem magam. Nem aludtam, hetek, hónapok óta Stilnoxszal csak, és olyannyira padlóra küldtem magam, hogy nem álltam meg a pánikig. Aztán jött ugye minden, ami vele jár: pulzus az egekben, arcpír, mellkasszorítás,tömegiszony, a végén már nem ettem, nem aludtam (altatóval sem), éppen csak vegetáltam. Életképtelen voltam, az egyetemre se tudtam bejárni, ha bementem egy előadásra, tuti, hogy rosszul lettem és ki kellett jönnöm. Nem találkoztam a barátaimmal, nem mentem sehova, a pánik depresszióval társult.ELjött a pont, amikor pszichiáterhez fordultam. Mellette jártam pszichológushoz, de azt gondolom, a gyógyszer nélkül nem ment vna, mert csillapítnai kellett a testi tüneteimet annyira, hogy a lélekkel foglalkozni tudjak. A helyzethez képest gyors volta javulás, 4 hónap múlva már elfelejtettem (kis túlzással), hogy én valaha ezt megéltem. Pár hónapig minden oké volt. Megoldottam pár problémát, amiben a kiváltó okot láttam: kiköltöztem a pesti albérletből, rendeztem a kapcsolataimat, stb. Aztán eljött a vizsgaidőszak, majd az államvizsga. A kis, majd egyre nagyobb stressz ismét oda vezetett, ahol ősszel jártam. Május óta altató ( nálam az alvás ilyen nagy kulcsdolog, soha nem voltam jó alvó, de most képes vok egész éjjel forgolódni, nem túlozva egy szemhunyásnyit se aludni), és a héten a rohamok is kezdődtek újra.

Nem tudom éppen, mi tévő legyek, de fontolgatom újra a gyógyszeres dolgot. Irtózom a sertralin és minden hasonló szó hallataán, de nem tudom, hogy el tudom -e kerülni...De mindemellett tudom , hogy a hiba a lelkemben van. Túlreagűlok dolgokat, iszonyat érzékeny vagyok, mindent túlpörgök. A szüleim válását és a nehéz természetüket megszenvedtem. Tanultam valamit, ami nem én vagyok, Pesten laktam, holott utálom, nem tudok leválni a szüleimről, hagyom, hogy érzelmileg fogjanak. Most újra Pestre jelentkeztem, ahol utálok élni, egy szakra, ami érdekel, de nem látom benne igazán az én pályámat, és elég nagy reménytelenség övezi. Ott vagyok, ahol a part szakad, sehol.

Rólam még annyit, hogy 22 éves vagyok, mint már kiderült, most végeztem BA-n. Tolna-megyében lakom.

EZ most így elég tömör, de minden észrevételnek, hozzászólásnak örülök :)

Házidoki nyugtatót ír fel, pszichiáter antidepresszánst fog erőltetni (+ nyugtató).

Voltam, felírta, szedtem, 2 év után leépítettem, jól vagyok, olyan 90-95%-osan. Az az 5-10% nem múlik el soha, a gondolat, az érzés, ha valamit jelez a test, hogy ez akkor most valami ilyesmi lesz megint, vagy nem? Pedig nem.

Nem volt rohamom a gyógyszerszedés 2. hete óta és azóta sem, hogy letettem (lassan 1 év), de ez ember már sosem lesz biztos benne, hogy nem is lesz soha többé.

Én jártam nekem azt mondta hogy nem ír fel gyógyszert. Menjek kapcsolódjak ki meg ami leköt.Ha nem ok vmi menjek vissza azt kitalálunk valamit.

Meg szedjek vitamint. Elkezdtem szedni.

Vannak rohamaim de nem olyanok mint 3 éve.

És mikor múlik el? :( Már beleőrülök. :'(

Már egy hete a nap 24 órájában csak pörög és pörög a szívem, éjszakánként nem hagy aludni, kb. ma sem aludtam semmit. :(

Este engem is elkapott a nyavalya igaz 28 fok volt a lakásban 4 napja egy deka szellő nincs.

Szegény kutyusom sem találja helyét

Én is így voltam az elején meg most is ha roham van hogy este van gond. Akkor nagy levegő majd zenekapcsolás azt tudom amikor ráz a hideg akkor fogok elaludni.

Amikor első pánik volt én sem tudtam mi van.

Egy hónapig otthon voltam.

Azt visszamentem meló csak hogy lekössem magam.