Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Az az érdekes, hogy a szuritól nem félek, attól sem, ha kihúznak egy fogat, mert a lidokaint már volt merszem kipróbálni, és nem ártott. Sosem a mechanikus dolgoktól féltem az orvosnál, hanem a kémiai szerektől, amiket csak úgy beadnak, és aztán majd kiderül, hogy mi lesz. És ráadásul írnak rá mindenféle mellékhatást, jobb nem tudni. Ezek nagy része úgyis csak üzleti kamu álítólag, hogy a gyógyszergyárakat ne lehessen perelni, ha éppen Pistike az a szerencsétlen 1 a 10 000-ből, akin valami ritka mellékhatás megjelenik.
Vagy lesz valami kölcsönhatás, vagy nem, s ezt ó mily izgalmas kivárni és megtudni. :)
Ha napozol majd, mindig árnyékba ülj, mert a tűző nap kókaszt, de ha szereted a Balatont, akkor az csak feldob, nem? A hideg dolgokat kell keresni, hideg üdítő, hideg víz, hűvös árnyék, és attól enyhül a félelem. Persze, ez csak az én tapasztalatom, nem akarok okoskodni.
Én már várom a Balatoni egy hetet, mert ha tehetném, ott élném az életem, s akkor talán nem is lennék ilyen kis gyogyós. :)Csak hát a munkalehetőségek erősen szelektáltak. Sajnos.
most meg ülök a szobámban és bámulok kifelé a fejemből"
Nagyon átérzem
Igaz, korai pánikosan is voltam a bulgár tengerparton, meg máshol külföldön is, de nem az igazi volt az már.
B.nőm macerál állandóan, hogy csak 2 óra London
Régi terv ez már, de ma már nem megy
Én is a régmúltból élek.
Csak beköszönök , így munka elött
Munka? Ugyanmár, nagyon ócskán vagyok
El is hívtam a havert mint segítőt, ő fog szinte mindent megcsinálni.
Tegnap is halálosan fáradt voltam, nem megy már az se ha egész nap lábon vagyok
Este be kellett nyomnom egy adag pálinkát, hogy elmúljon a szívszoritásom
Beszélgettem alakivel
Mert a pálimka eloszlatja a pánikos feszültséget
Miféle pánikos?
Attol hogy vasakat vagdosok és összehegesztem? Mindig szerettem alkotni és melózni, semmiféle stressz nincs ebben. Persze vannak nyűglődések, akadályok, de végül összeáll a szerkezet
Mi a fenéért pánikolnék
Valami nem kerek bennem
:(
Gratula a hősies viselkedésedhez, nagyon tetszett a leírásod, főleg az ébresztéses jelenet, jót mosolyogtam rajta. Én is fosok mindenféle beavatkozástól, mint Springtime, még egy szuritól is képes vagyok rosszul lenni.
Napok óta szarul vagyok,szédelgek ezerrel, a vérnyomásom le-fel ugrál, múlt héten a hidegfronttól, most meg a várható melegtől. Ráadásul jövő héten nyaralni "kell" mennem a családdal, előre parázok. Már lemondtam egy előre foglalt adriai utat, most hazai terepekkel próbálkozok, de nekem már 100km is soknak tűnik. A legrosszabb kimozdulni a hazai megszokott "faltól-falig" környezetből.Pedig mindenki azt mondja levegőváltozásra van szükségem. Két hete még én is ezt gondoltam, de az akkori picike önbizalmam elpárolgott a múlt héten (elvitte a szeles hidegfront). A hülye pánikom jelentkezéséig (2010)15 évig el sem tudtam képzelni a nyarat tenger nélkül - most meg ülök a szobámban és bámulok kifelé a fejemből, na meg az ablakon és nézegetem a régi fényképeimet és nem értem mi történt velem.
Na minden jót minden pánikosnak.
Én nem azt írtam, hogy rosszul csináltak volna valamit, én azt írtam, hogy ezek a műtétek a leírások alapján lélektelenül zajlanak, és mindenki tojik arra, hogy a másik ember fél. És azt nehezményeztem, hogy ez talán lehetne másként is, lehetnének kicsit megértőbbek is, és megoszthatnák az emberekkel, hogy mi fog velük történni az altatás kapcsán. Ez az ébresztés sem lehet kellemes, az alapján, amit írtál, hogy ordibálás van, de mindegy. De még mindig jobb, hogy csak ordibálnak, mint ha az embert mondjuk elfogja egy szédüléses roham, amikor felébred.
Tőlem aztán ordibálhatnak, ha akranak, meg is verhetnek, csak szédülni ne kelljen.
Ha te végülis elégedett vagy a bánásmóddal, akkor félreértettem a korábbi leveledet.
Én nem lettem bátrabb sajnos azoktól az információktól, amiket leírtál egy ilyen műtétről.
De vannak emberek, akiknek nincs szükségük műtétre, mert esetleg mázlijuk van, hát majd megpróbálok ebben bízni.
Nem, nem csináltak ők semmit rosszul, csak azt hogy túl későn hozták a műtét előtti nyugtatómat és ha nem fáj annyira kegyetlenül a lábam, lehet hogy győz a pánik és meg találok pattanni még a műtő előtt félúton a "várakozóból" ( ez a neve annak a folyosónak ahova először tolnak) egy szál lepedőbe burkolva..:))))
No de komolyra fordítva a szót, a gerincműtéteknél nem ildomos hogy az "áldozat" iceregjen-ficeregjen a szerencsétlen idegsebész meg emiatt netán mellézongorázzon egy félhangot és átvágjon egy ideget, azért kell ennyi altató, ebben semmi kivetnivaló nincsen, nem játék a gerincvelőben szikével való matatás, mélyen kell aludni hozzá hogy végig nyugi legyen és passz.
Hogy mivel ébresztenek, nos ki kell ábrándítsak mindenkit aki még nem élte meg személyesen, nem, nem finom kapucsínóval és lágyan andalító zeneszóval, hanem elég erélyes üvöltözéses rázogatós hajhuzigálós és szemhéj-felfeszegetős "hallóóóóóóójóóóóreggelt véééégeztünknyisssakiaszeméééétmondjamega nevééét" felkiáltásokkal-- első pillanatban olyan érzésem volt hogy sziú indiánok kaptak el és egy totemoszlopon vagyok kikötözve mint leendő áldozat, aztán ahogy derengett vissza a tudatom rájöttem hogy ezek itten nem lehetnek indiánok mert nem tolldísz van a fejükön hanem zöld műtőssityak, ergo nem sziúk azok a zöld mezes lányok-fiúk....no valahogy így.
Mindez egy alapból szorongó emberkének nem túl pozitív élmény,( hiába írom ilyen viccesre véve a figurát) de sajnos a sérv és annak műtéti megoldása nagy ívben tesz arra hogy aki kapta az ép és erős pszichéjű emberke avagy egy magamfajta kis "paragép" akinek abszolút nyugalmi helyzetben is a torkában szokott dobogni a szíve.
No de a lábam nem fáj és mozog is ( nagy gratula érte doktor úr), az elmém meg már úgyis olyan amilyen, nem sok rontani való van rajta, és nem bátor vagyok hanem egy lassan ötven éves vén spiné aki már több ilyen abszurd helyzettel volt kénytelen szembesülni.
Kezelni nem tudom ugyan, de túlélni eddig még mindig sikeredett, és ez is valami, nem? :)
( Az áterem mindig azt tanította hogy az életben a kis dolgoknak kell megtanulni nagyon-nagyon intenzíven örülni, mert ugyebár sok kicsi sokra megy, na akkor itt egy újabb "öröm-mozaik" nekem, rakosgathatom a nem létező falamba, egyszer hátha felépülök, hiszi a piszi, de mint említettem vala fő a hurráoptimizmus, úgyhogy hehe, akarom mondani hurrá!!!!...:)
csúcs..semmi komoly bajom nekem sem addig,míg a mindennapos rutint csinálom..elvagyok a front okozta
szenvedésekkel...de mihelyst jön egy ügyintézős
nap,már előtte meg akarok halni,itt szorít,ott nyom,amott keringtet..
holott az egész dolog fél órás és akkor talán az odavissza utat is beleszámoltam...
Nos leírtad a lényegét, hogy miért félek az orvosoktól. Gyakorlatilag szépen betólnak neked mindenfélét a vénádba, amiről nem is tudsz semmit sem, azt sem mondják meg, hogy két másodperc múlva se kép, se hang, mert ugye végülis mi közöd hozzá? Ugyan már, csak az életedet, meg a betegjogaidat tojták le maximálisan. De jó...
És végülis betólnak annyit, ami tök felesleges. De kérdem én, miért adnak annyit? Túl nagy a készlet, el kell használni valamire? Aztán nem érdekes, hogy a szerencsétlen gyalogos elvtárs felébred e utána? Menjenek a búsba.
Azt légyszi írd le, mit éreztél közvetlenül ébredés után? Volt valami diszkomfort érzésed?
Pofozással ébresztenek egyébként? Ja tényleg, rémlik ilyesféle a filmekből.
Nekem bölcsességfog műtétet is úgy csináltak, hogy egy fél seduxent voltam hajlandó bevenni, de megkértem őket, hogy egyéb koktéljaikkal pattanjanak le rólam. Persze tudom, hogy a gerincsérv műtét ennél nagyobb fajsúlyú dolog. Ügyes vagy, hogy kibírtad. :)
Regin: kórházanként változó hogy mit adnak műtét előtt ami "lelazít", azt tudom hogy a mostani sérv-nyiszám előtti prémedikációm 2 tabletta Dormicum plusz 2 mg frontin volt, de olyan csúszásban voltak az osztályon, hogy még a gyomromig se értek a kis hamis pirulák, már a műtőasztalon feküdtem lekötözve, készen a műtétre.
Mondtam is gyorsan az anesztes hölgynek hogy ennek a kombónak még kellene úgy 20-25 perc hoyg hasson, Ő meg kedvesen rám mosolygott és azt mondta csak semmi pánik hölgyem, mindjárt rásegítünk a dologra, azzal benyomott egy fecskendő valamit az infúziómba, és mire az agyamtól a számig jutott volna ama kérdés hogy mi finomat kaptam, beállt a totál agyi rövidzárlat, nem volt több 2 mp-nél az egész eksön.
( Mivel vannak eü-s kapcsolataim, sikerült megszereznem az altatási észlelőlapom másolatát, amiből kiderült hogy a kedves doktorissza Fentanyl- Seduxen-Calypsol és Dipriván koktélt tolt a vénámba, mégpedig annyit amitől egy elefánt is kinyúlt volna, ergo tök felesleges-- jócskán megkésett-- volt az a bizonyos "előre megnyugtatás"..:)
Még szerencse hogy mire komolyabban megrémültem volna addigra kihúzták alólam a világot és belezuhantam a jótékony semmibe--isteni érzés volt, igazán tarthatott volna kicsit tovább is, kár hogy ennyire kicentizik :(
Mire a doki "mosta kezeit" a csapnál engem már pofoztak is visszafelé a valamibe, pedig olyan jó volt a semmiben lenni és végre egy kicsit nem szorongani.....
Szia Dudi, nagyon szépen köszönöm, meg kell hagyni hogy az utóbbi 7 hónap nem volt az a kifejezett "nyerő mező" az életemben.
Remélhetőleg mostantól kapok némi időt a Sorstól hogy megtaláljam a miértekre a válaszokat, mert hogy lenniük kell, abban biztos vagyok.
Szia,köszönöm, nagyon aranyos vagy Sly hogy ezt írod,bár nem tartom magamat jó embernek de ami az utóbbi fél évben rám mérettetett az valóban egy kicsit sok volt a "jóból".
Valamiért viszont így kellett lennie... rendületlenül hiszek abban hogy semmi nem történik ok nélkül--csak úgy véletlenül-- egy ember életében.
Minden sikerülni fog"
Ó hogyne! Tegnap még én is így gondoltam
Nekiláttam a melót előkésziteni. Gondoltam megcsinálom én ezt egyedül is
Aztán ma reggel olyan kóválygós a fejem, hogy mégsem
SZerintem ma vérnyomásos napom lesz
Hívom a segitőt, mert sír mindig a pénz/munka miatt
Alszik reggel 8 órakor!
Vazze, legalább meló után rohangálna , hamár....
Mindegy, nekiállok, hátha kitisztul a fejem
:(
Jó hajnalt!
Én meg azt hittem osztrákban döfönyézel :)
Legalább túl vagy rajta
Mi a helyzet most? Lábadozás, vagy már mindent tudsz csinálni, teljes értékű vagy?
Most esett le hogy nem a pénz, hanem a pánik ami visszatart attól hogy befeküdj a gépbe arra a 10 percre míg a vizsgálat tart.
Erre csak azt tudom mondani ( és kérlek ne sértődj meg mert véletlenül sem bántásnak szánom),hogy ezek szerint még nem fáj annyira intenzíven a lábad ahhoz hogy a fájdalmad felülírja a legdurvább pánikot is.... nos az enyém pár nap után vastagon felülírt mindent, pedig hidd el hogy szorongó létemre cseppet sem voltam túl nyugodt attól ahogy "csőbe húznak" de vettem be rendesen előtte nyugtatót mert megmondták hogy ha nincs MR lelet, ugrik a műtét, ellenben marad a tűrhetetlen fájdalom, és addigra már úgy voltam hogy bármit megtettem volna csak szűntessék meg mihamarabb mert szó szerint észveszejtő volt annyira fájt már hetek óta. Alapjáratban minden fajta műtéttől meg altatástól is fóbiám van, ezúttal mégis sírva könyörögtem hogy vigyenek minél gyorsabban a műtőbe és csináljanak velem bármit, akár a lábam is levághatják én mindenbe beleegyezem és mindent aláírok csak végre ne fájjon annyira eszelősen ahogy akkor fájt.
Igazuk van a többieknek, vannak olyan intenzív fájdalmak amitől az embernek még az sem ugrik be hogy Ő pánikos és/vagy szorongó, mert az egész agyát elönti a kín és csak a kétségbeesett könyörgés marad hogy segítsenek rajta akárhogyan akármivel csak gyorsan-gyorsan.
Heló, félreérthető lehetett amit írtam, nekem nem pénzes MRI volt, hanem a TB-s, azaz ingyenes.
Annyi hogy első körben kell ballagni a háziorvoshoz vagy reumatológushoz és onnan kérni egy idegsebészeti beutalót ( NEM maszekban), ez így nem kerül egyetlen filléredbe sem, max. várakozási időbe míg az MR-ben sorra kerülsz.
(Nehogy azt hidd hogy én ki tudtam volna csöngetni azt a huszonezret amibe a nem tb-s MR plusz a magánorvos kerül)
Én megertelek:(((( jo hülyék vagyunk mi? Ahelyett hogy élveznek az életet,es boldogak lennénk,csak félünk,rettegunk valamitől:((( én például a haláltól,meg a fájdalomtól,betegségtől:( ha nem gondolok ezekre a dolgokra olyan jól vagyok!:
) tényleg nincs kedve valakinek jogazni? Én most megprobalkozok ezzel:)))
Jó neked Dorka, te egy bátor ember vagy, hogy folyton orvosokhoz jársz. Én az orvosi beavatkozásoktól, kórházaktól félek leginkább, nem is hiszem, hogy pánikbeteg lennék, mert nem vagyok rosszul, nem szedek gyógyszert, inkább fóbiás lehetek, orvosfóbiás. Ha már csak megérzem azoknak a vegyszereknek a szagát a kórházban, vagy rendelőben, és meglátom őket a fehér köpenyükben, a harci eszközeikkel, amiket mindenhova dugdosni akarnak, hát már attól tiszta ideg leszek. El sem tudnám képzelni, hogy megműtsenek.
Lehet, hogy azt kéne csinálnom, amit te, hogy állandóan orvoshoz járok, talán a gyakorlat teszi a mestert alapon kioltódna a félelmem, dehát hogy lehet ezt kivitelezni? Egy orvosnak sincs ideje az én fóbiámra.Én meg inkább megyek fel egy tízemeletes ház tetejére, vagy lefutok 10 km-t, minthogy befeküdjek egy MR-be. Hát ez van. Egyébként ha adnának ezek a sügérek 20 percet, hogy megszokjam, hogy ott fekszem a csőben, már nem lenne semmi bajom. De ezek nem, vágjunk bele azonnal. Ja és meg se mozduljak. Na ettől frászt kapok. Jó mi? :)
Érdekes, hogy mennyire más itt mindenki. Nekem nemigen vannak rohamaim, gyógyszert sem szedek, de hozzád hasonlóan berosálnék ijedtemben, ha be kéne feküdnöm egy MRI-be, és ott lenni 10 percig mozdulatlanul egy alagútszerű képződményben. Altatásos műtét meg szóba sem jöhet, mert elképzelni sem tudom, hogy olyanra valaha is befeküdjek, hát rémületes lenne. Inkább kínosan ügyelek az egészségemre, még sosem voltam kórházban.
Viszont már olyat is tapasztaltam, hogy ha valami komolyabb gond volt, mint a pánik, pl. egyszer csúnyán megvágtam a lábam a kertben véletlenül egy fémcsővel, és nagyon ronda volt, vérzett is, na akkor megfeledkeztem a pánikról, mert volt nagyobb bajom is. Tehát lehet, hogy ő azért bírt befeküdni az MR-be, mert a sérv rohadtul tud fájni, és akkor már az ember elfelejti, hogy pánibeteg, mert sokkal rosszabb helyzet van. Nem?