Pánikbeteg vagyok! (beszélgetés)
Köszi, hogy megosztottad, képzeld el, még a pszichiátriai szakirodalomban sem találkoztam ilyennel!
Örülj neki!
Örülj, hogy mellékhatás mentes megoldást találtál a problémádra. (Okos az őrangyalod.)
A te kérdésed azonban az, hogy hogyan tudnád elhagyni.
Javaslok valamit, próbáld ki!
Ne sapkát, hanem fejpántot tegyél fel. Annak hasonló érzete van, és hasonló idegvégződéseket stimulál, mint egy sapesz.
Próbáld ki! Kíváncsian várjuk a tapasztalatodat.
(Egyébként óriási ötletet adtál. Pánikosoknál, mint ajánlást, kipróbálom.)
Ne törődj senkivel, használd a satyakot ha attol jól érzed magad
Mások mást használnak, pl. alkoholt gyógyszert,
Aki megért jó, aki nem, "álljon arrébb". Hihetetlen ha a párod ezt nem tudja/ná megérteni elviselni
Látom mindenki virgonc
A legjobbakat!
:)
Osztom az álláspontodat. Igenis, segíthet magán az ember. Az emberi intellektus nagyon sok mindenre képes. Még betegségek, fájdalmak, lelki és testi szenvedések elviselését is megkönnyítheti.
Nem azt állítom, hogy a belátás önmagában gyógyít, de ha magával igyekszik jóban lenni az ember, a sok mindenen átsegítheti, az önismeret és a tudatos önvizsgálat segítségével.
"Az emberi psziché nem egy állandóan stabil vagy instabil valami, hanem életkorral, élethelyzettel változik." - ezen mondatomat pedig fenntartom... :-)
Szia!
Szerintem, meg kell értenie a társadnak, a családodnak, hogy ez a sapka-dolog neked megnyugvást ad. Leszokni erőltetetten nem fogsz tudni róla, csak nagyon lassan. Egyedül az idő segít és az, ha az okokat, a miérteket megkeresed magadban. Nagyfokú önismeret kellhet hozzá, ami a tested és a lelked reakcióit "is feltérképezi".
Ha nem untatlak elmondok valamit.
Nekem gyerekkoromban volt egy olyan kényszerem, ami ehhez volt hasonlítható. És én még az okát is tudtam, mert felkutattam magamban - gyerekként.
Láttam a tévében Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című (egyébként nagyszerű) filmjét. Abban van egy rész, amikor Milos, a film főszereplője felvágja egy kádban fekve az ereit. Ez engem nagyon felkavart, nagyon sajnáltam Milost. Esténként mindig eszembe jutott a dolog. Maga az öngyilkosság ténye korábban ismeretlen volt számomra, nagyon felhőtlen, talán túlzottan is védett gyermekkorom volt. Úgy tudtam csak elaludni sokáig, hogy a csuklómat a párnám alá tettem, nehogy valaki felvágja az ereimet... És csak az idő, illetve a tudatos önvizsgálat segített. Persze, én nem voltam effektíve pánikbeteg, de ez is valamiféle kényszer volt, amit a környezetem nem tudott. Valamikor elmeséltem a férjemnek, már el is felejtettem, de
most, hogy olvastam a történeted, eszembe jutott.
Szóval a gyermeki psziché is igen érdekes és változó. Jó, hogy ilyet megéltem, még ha apróságnak is tűnik, talán segítségére lehetek a gyerekeimnek, ha ilyen bajba kerülnek...
Sziasztok!
Tavaly óta pánikbeteg vagyok. Már egész jól megtanultam kezelni, le ne kopogjam, mostanában nem is jöttek rám durvább rosszullétek, viszont van egy hülye szokásom.
Úgymond nyugtató helyett sapkát húzok. Esténként az ad nekem megnyugvást ha felhúzok egy sapkát, különben minden éjjel mintha szét akarna szakadni a fejem, olyan érzés jön rám. Nővérem oltogat, hogy szokjak már le erről, mert hogy mit fog szólni majd a párom, ki fog engem nevetni, és hogy ez milyen gáz, stb.. Míg nem vágott a fejemhez ilyeneket addig nem zavart, de azóta kb. mintha bűntudatom lenne ha a fejemre húzom miközben a barátommal alszom. Sokszor nem is merem, de olyankor nagyon rosszul alszom, nem tudok elaludni, rosszul vagyok. :( Hogyaqn tudnék leszokni róla? Nagyon zavarnak az álmatlan éjszakák a barátom mellett, ha meg egyedül alszom, olyan békés nyugodtság vesz körül ha felhúzhatom a sapimat. :D
"Az emberi psziché nem egy állandóan stabil vagy instabil valami, hanem életkorral, élethelyzettel változik."
Na, ez nem igaz!!!!!! "
Nem igaz??? Akkor én már a születésem pillanatában is pánikos lehettem?És ameddig anyám élt,meg nem volt egy autista gyerekem,akinek aggódom a sorsáért,hogy "Jajj,mi lesz vele,ha én nem leszek?"addig miért voltam felhőtlenül boldog??A depresszióról,és a pánikról CSAK olvastam!
Szerintem nagyon is sok mindenben igaza van Tullinak!
És ha az ember beteg,az orvosok meg úgy kezelik,hogy:"Nesze,itt a gyógyi,szedjed!Kérem a következőt..."-akkor kénytelen vagy magad utána nézni,mi a nyavalyától vagyok pocsékul?Mi is történik velem?Mitől lehet? Hogyan lehetnék jobban?-hiszen a doki nem ér rá,rettenetesen sok dolga van...
Az orvos,attól több,mint én,mert sokkal többet tanult..Miért ne lehetnék képes arra,hogy én is "megtanuljak" egy adott betegséget,hogy mi okozza,mi az,amit megtehetnék magamért? Diplomám ugyan nem lesz ettől,a DR.sem lesz a nevem előtt,de kit érdekel????
Nem, nem buktam vele semmit
Ugyanaz mint az előitélet és tapasztalat közti különbség
Én tapasztalatbol beszélek, mig te "előitéletböl"/amit tanultál/
Mert ha előre is vetítem a rossz nap lehetősgét, vagy bejön vagy nem
És ez már vagy 30 éves, tehát nem elhanyagolható, tapasztalat
Nem igaz?
Akkor mi a psziché?
A dolgokhoz , az élethez, a problémákhoz való hozzáállás, reagálás a külső behatásokra, viselkedés különböző élethelyzetekben stb.
Ezek ne változnának az élet folyamán?
Akkor nem igaz.
De én így látom. Nem vagyok kategorikus, csak elmondtam, mit gondolok erről. Szerintem miután a személyiség és ezen keresztül a psziché is egy élő, organikus rendszer, folyamatosan átalakul, azaz változik. Nem "funkciókészen" keletkezik a születéssel, hanem a környezettel való kölcsönhatások során bontakozik ki. Ahogyan az emberi test is változik az életkorral, és a külső hatások miatt egyaránt. Nekem vannak ilyen hiteim.
No, jó éjt.
"Az emberi psziché nem egy állandóan stabil vagy instabil valami, hanem életkorral, élethelyzettel változik."
Na, ez nem igaz!!!!!!
Ez az emberek egyik leggyakoribb félreértett hite.
Nem értem. Nem érzem magam másnak. Én is lehetek pánikbeteg akár holnap is. Az emberi psziché nem egy állandóan stabil vagy instabil valami, hanem életkorral, élethelyzettel változik.
Nekem pl. konkrétan nincs halálfélelmem, de ez valószínűleg annak tudható be, hogy volt már részem újraélesztésben. Viszont a gyerekeimet nagyon féltem, amely féltés őket teheti/tehetné pánikbeteggé, hipochondriás tünetekkel is akár.
Szia, túl bonyolítod.
Mitől vagy te más, mint más.
Írd le itt, vagy priviben.
Egyébként ezt bármelyik pánikbetegtől megkérdezhetném, hogy miben érzik magukat másnak, mint a "nem pánik beteg".
Személyesen nem vagyok érintett a problémában, de foglalkoztat a téma, mert szerintem népbetegségről van szó, amikor a különböző pánikbetegségekről beszélünk.
Egytértek azzal, hogy a táplálkozási szokások megváltoztatása sokat segíthet, bár nem vagyok gyógyszer- vagy más terápiaellenes.
És van még valami, ami szerintem fontos, és egyre inkább az orvostudomány fókuszába kerül. A vese. A vese nemcsak kiválasztó szerv, hanem életfontosságú anyagokat szintetizál és hormonális szabályozási feladatokat is ellát, és ennek megfelelően nagyon bonyolult szerkezetű. A vízháztartás egyensúlya, az ionok mennyiségének állandósága is a feladata. Napi 180 litert (!) szűr át a szerv, és "készít" belőle tápanyagot, ill. vizeletet. Azaz nagyon fontos a megfelelő minőségű folyadék fogyasztása! Ami leginkább víz kell legyen. Remélem, nem hangzik ostobán, de higgyétek el, hogy számos dolgot befolyásol. A magasvérnyomás, a cukorbetegség, a gyógyszerek nem kívánt mellékhatásainak kialakulása stb. mind-mind összefüggésben van a vese nem kielégítő működésével. Még a pszichés állapotra is kihat a dehidratált állapot.
Ezzel nem azt mondom, hogy igyál sok vizet és csak attól meggyógyulsz, hanem azt, hogy fontos a sok folyadék, akármilyen elcsépeltnek hangzik.
Bocs, hogy belekotyogtam, csak a jó szándék vezérelt.
"Jó napot!
Jónak indul most, de mit lehet tudni...."
Csak idéztelek.
Már itt bukott a napod.
Miért? Mert már az első pozitív mondatodba beletetted a kétséget. Semmi esélyt nem adtál a nap többi részének. Gondolatban blokkoltad a "de mit lehet tudni..."-val.
Azt kérdezed, hogy ennyi is számít?
Nem, hogy ennyi is! Csak ez.
Jó napot!
Jónak indul most, de mit lehet tudni....
:)
Persze bevettem, meg a többi vitamint is, de Xanax nélkül ezek nem szívódnak fel, mint tudjuk. Ugyhogy rányomtam azt is
Aztán lesz ami lesz, elmentem, illetve jöttek értem és vittek melózni
Munka közben kocogtam is kicsit körbe-körbe a ház körül és egész jól befejeztem a munkát
:)
Jó ócskán vagyok én is, és megint
Nem más ez mint a tegnapi egész/fél napi ugra-bugra hatása
Semmi kis munka és visznek ma is
Egyáltalán az hogy egész nap talpon vagyok, kikészít teljesen. Pedig hányszor megfogadtam hogy nem vállalok semmit, de ez most haveri munka, nem mondhatom hogy nem
Mindegy, ha ennyi volt, ennyi volt
Ugyse tehetek ellene semmit
:((
Én értettem, rendben, de ütősebben is leírhattad volna.
Köszi, ez egy a pozitív vélemények közül ezen a fórumon.