Könyvajánló: ezt olvastam és ajánlom, mert... (beszélgetés)

Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt

Meseszép történet az igaz, feltétel nélküli szeretetről. Arról, amikor még szavak sem kellenek, mert még a csend is jól esik a másik mellett. Arról, amikor a kimondatlan szavak ereje köt össze minket.

Sebastian Barry: Messze, messze

Sok volt nekem ez a könyv, rettenetesen lefárasztott. Soha többet nem fogok világháborús könyvet olvasni, ez már biztos. Steinbeck Lement a Holdja nagyon sokat kivett belőlem, mindannak ellenére, hogy tény és való, hogy a második világháborús német benyomulás egyik legszebb szimbólumát jeleníti meg. Már akkor is azt gondoltam, hogy világháborús könyvet az életben nem fogok többé a kezembe venni. Mégsem tudtam Sebastian Barry Messze, messzéjére nemet mondani. Pedig kellett volna. Mert akárhogy is nézem, itt van ez a szerencsétlen fiatal fiú, aki nevetve indul az első világháborúba harcolni, mondván nem tarthat az pár hónapnál tovább, elszakítva szülőtől, testvérektől, szeretőtől, és aki a halál kopár mezsgyéjét járva válik férfivá. Egész végig az ő szemszögéből éljük meg a háborút, közvetlen közelről; annak minden iszonyatával átitatva, kezdve a kötelező gyilkolásokkal, az egymásnak feszülésekkel, a gáztámadásokkal, a halállal.

Nem tudom, egyszerűen nem tudom egy erős közepesnél többre értékelni ezt a könyvet, nem akarom látni se többet, olyannyira legyengített. Ezerszer inkább éljek egy mocsoktalan álomvilágban, mintsem egyszer is megtapasztaljam a háború borzadalmait. Sok volt nekem, végig csak az lebegett a szemem előtt, hogy harcoltak, de maguk sem tudták, hogy miért. :/

Elizabeth McNeill: 9 és 1/2 hét

Egy pár napos kórházi kezelés kapcsán volt „szerencsém” újra olvasni. Továbbra sem tudok rá mást mondani, csak azt, hogy ez a könyv valami csodálatos. Úgy ahogy van csodálatos. Borzongok tőle, a hideglelés jön rám mikor olvasom. Egy 1978-as könyvhöz képest nagyon magasan üti a lécet az erotika terén. A BDSM világa manapság kezdett csak nyílttá válni, nemrég kezdett óvatosan, lopakodva befurakodni mindennapjainkba. Erre itt van ez a ’78-as könyv a maga alig 118 oldalával és pofán veri a Szürke ötven árnyalata meg a Hozzád kötve trilógiákat, és még lehetne sorolni a Meztelenült, a Hátsó bejáratot és még tucatnyi más egymásról koppintott ponyvaszemetet. A lényeg: totál kész vagyok ettől a könyvtől. Nem is írok róla mást, mert az már egyenlő lenne egy erotikus regény konkrét kitárgyalásával. Inkább olvassátok :)

John Steinbeck: Lement a Hold

Első és utolsó találkozásom volt ez a Lement a Holddal, nem fogom soha többet újra olvasni, túl sötét és túl fekete ahhoz, hogy újra neki adjak a lelkületemből egy darabot. Ezt a könyvet úgy ahogy van ki kell heverni, ezen a könyvön túl kell esni. Gonosz mű ez, magába szippant, eléri, hogy közvetlen közelről éljük meg a háborút olvasás közben. Pont emiatt igen erősen gondolkoztam azon, hogy öt csillagból mégis hányat adnék neki, mert bár a kisregény úgy ahogy van tökéletes, mégsem tudtam rossz érzés nélkül végig olvasni. Lemezteleníti számunkra a háborút, megmutatja az igazi arcát, hogy lássuk itt megszálló és megszállott egyaránt áldozat, mindannyian ugyanúgy fuldokolnak a halk kétségbeesésben. Csak magasabb szinten létezik olyan, hogy a háborúnak két oldala van, a valóságban – azok számára akik nem csupán felsőbb szintekről dirigálnak, és nem csupán az asztal mögül élik meg elméletben a háborút – a háborúnak csupán egy arca van. A háború mindenki számára rideg, gonosz, magányos, halállal teli. A karakterábrázolások miatt viszont megérdemli az öt csillagot ez a mű. Steinbeck igazán remeket alkotott azzal, hogy ilyen szereplőket állított egymással szembe, illetve egymás mellé. Hiszen a karakterek széles ellentétei egymásnak, mégis kénytelenek – és ezzel együtt képesek – együtt dolgozni, együtt élni, együtt gondolkozni.

De újra mondom, hogy egyszer épp elég volt ebből a könyvből, nagyon sokat kivett belőlem. Inkább távol maradok tőle.

John Steinbeck: Egerek és emberek

Fájdalmasan gyönyörű ez a kisregény. Steinbeck nem vesződik azzal, hogy megismertesse velünk a karaktereket, nem fejti ki őket nekünk. Arcon csap velük. Szenvtelenül a pofánkba vágja, hogy nesze itt van, vigyed ha kell.

A végkifejlet? A végkifejlet végig ott lóg a levegőben. Ilyenre csak az képes, aki tényleg szereti a másikat. Az ember valóban megbolondul, ha nincs senkije. Ezek után bele sem merek gondolni George sorsába… „Mert mi ott vagyunk egymásnak…”

Martin Pistorius: Néma üvöltés

Pölc Flóra: A Moszkva Tér gyermekei

Én most Marie Rutkoski: A nyertes átkával szenvedek, felénél feladtam egy ideje, azóta csak egy két oldal és inkább mást olvasok....

Amúgy tervemben Susan Ee: Angyalok bukása újraolvasása van, hogy mire jön a 3. rész, visszavarázsolódjak a világába :)))

Mira Sabo: Amikor kinyílik a szemünk, tegnap fejeztem be.

Most Jojo Moyes: Páros, páratlanját olvasom.

Sziasztok!

Legutóbb ezeket a könyveket olvastam:

Dan Wells: Nem akarlak megölni (3.)

M. C. Beaton: Agatha Raisin és a parázna lódoktor

Jan Guillou: Könyörtelenek

Sok vizek...

Legjobb.

Tiffany Reisz: Eredendő bűnösök sorozatát

"Sok vizek..."