Könyvajánló: ezt olvastam és ajánlom, mert... (beszélgetés)

Robin Cook Agymosás

A vicc, hogy utálom az ilyen könyveket.

Vidocq-Egy kalandor a múlt szazadból

Ez már érdekes volt.

Rupert Isaacson: Lóháton

/Egy gyógyulás igaz története/

˝Rupert és Kristin Isaacson szíve megszakadt, amikor megtudták az egyértelmű diagnózist: hároméves kisfiuk, Rowan autista.

Az első sokk után terápiák egész sora következett, ám a gyerek növekvő elszigeteltsége és egyre gyakoribb fékezhetetlen dührohamai miatt be kellett látniuk, hogy minden addig kipróbált kezelés hasztalan. Egy nap aztán Rowan elszökött, és a szomszédos földeken kószáló ménes vezérkancája mellett kötött ki. Édesapja, aki értett a lovakhoz és ismerte a kanca zsémbes természetét, halálra rémült, amikor rájuk talált. Legnagyobb meglepetésére azonban a lovak szeretettel fordultak Rowanhez, és a fiú is hozzájuk.

A hihetetlen egymásra találás láttán az apának merész ötlete támadt, amelyből életre szóló kaland lett. A család elhagyta otthonát, és Mongólia hegyei közé költözött, ahol a lovak és sámánok kultúrájának gyógyító ereje csodákra képes. A lebilincselő és inspiráló utazás célja, hogy megmentsék autista fiukat és önmagukat…˝

John Knittel: Via Mala

Ez az a fajta könyv, amit néha le kell tenni. Amit ki kell heverni, amit meg kell emészteni Háromszor tettem le, háromszor kellett időt hagyni magamnak arra, hogy átgondoljam a történteket, és újra bele tudjak fogni. Egész végig próbáltam Silvelievel azonosulni, megérteni őt, de mind jellemábrázolásában, mind karakterében messze áll tőlem. Távol áll tőlem ez az áldozatkész szolgalelkűség, távol áll tőlem a tartsd oda a másik orcádat is felfogás. Nem véletlen, hogy mind a 620 oldalon keresztül kitűnik, hogy Silvelie idegen az övéi között. Ha választanom kellene akkor Niklaus vagy Hanna bőrébe bújnék bele. Ők voltak azok, akik mindvégig olybá tűntek nekem, mint a vad lovak, kiket erőszakkal tartanak fogva. Ők voltak azok, akik űzött vadak lettek saját maguk által. Ők voltak azok, akiket arra kényszerített a sors, hogy önmagukból kivetkőzve, hogy emberi mivoltukból kivetkőzve elkövessenek egy szörnyű bűntettet. S mégis… Hihetetlen ez az egymás iránt érzett odaadás, szeretet és önfeláldozás, ami a kimondani nem mert vádak súlya ellenére is összetartotta őket. Ugyanakkor hihetetlen az is, hogy Andi milyen mélyen megérezte rajtuk a pórusaikon keresztül kiáramló titok szagát. Ahogy hallgatásba burkolózva nézte őket, és nézte velük együtt ez a torz, elkorcsosult világot. Hogy nem bírt lélegezni, hogy nem bírt létezni. Hogy annyira megbénította a félelem, hogy nem volt képes sem aludni, sem ébren lenni. Hogy mindezek ellenére megtette azt, amire csak néhányan lettek volna képesek. Hogy belátta ők összetartoznak. Hogy nem szakíthatja el őket egymástól, mert ők együtt alkotnak egy kerek egészet. Mert ők tényleg, valójában, testestül-lelkestül összetartoznak.