Miért vállal babát, aki anyagilag mélyponton van? (beszélgetős fórum)

Filozófiához nem értek! Ha van gond , meg kell oldani.

Tudjátok-e? Az iskolákban megszünt a védőnői felvilágosítás, lányok fiúk problémáik megbeszélése. Én oda mentem pofátlanúl a védőnőhöz megkérdezni:

-Ha a tetű ügyet ki tudják vizsgálni, erre miért nincs idő?

-Nincs keret rá! Kihúzták a munka körükből.-válasz ez volt.

Mindent tanítanak az iskolákban, csak pont a lényeget nem. Pénzzel való gazdálkodás, felelősség tudat kialakítása. Szülők egyáltalán tudják-e ,hogy a kedves aranyos gyerekük hetedikes korban dohányoznak, szexuális életet élnek? Lányok nyolcadikban már a férjükről álmodoznak? Fiúk meg az estékről?

Céltalanok a fiatalok legtöbbje, hiszen ha tanul, nem biztos egyáltalán ,hogy lesz jövője, munkahelye.

S csodálkoznak nagyon sokan , hogy nem gondolkoznak el az anyagiakon mikor gyermekválalásra kerűl a sor.

:(((

Elhiszem, és tisztelem az olyan embereket akikről írsz.:)

A szülőkre kell bízni,hogy mit gondol a csemetéje jövőjéről.HA egyáltalán gondol rá,vagy egyáltalán jól méri fel a helyzetét.(és megszenvedni a gyerek fogja,meg a társadalom)Nem az anyagiakat,tartom a legfontosabbnak,hanem az értelmet.

Ahogy korábban írtad,sokan inkább önmagukért( a családért) szülnek.Aztán "laposodhat" az élet ami,rendesen kihathat a csemete életére.

Anno a gyakorlati programomban én voltam az egyetlen, aki nem kocsi+lakás kombóval kezdte a pályafutását a nagybetűsben... van ilyen. Nem mindegyikük (sőt!), de azért vannak rendes srácok is a "semmiért nem kellett megharcolnia" típusban is (pl. akik előre köszönnek a portásnak és a takarítónak, értelmeseket mondanak és nem árad belőlük az értetlen megvetés a csórók felé).

Akkora irigy kutya vagyok erre! :)

Nem tudom, hogy a másikra mit lehet mondani. Azt a szülőkre kell bízni, hogy - a körülményeiket figyelembe véve - mit gondol a csemetéje esélyeiről az életben... ez már - szerintem - a szülők felelősségei közé tartozik.

Valóban ez a legideálisabb eset,de ilyen nem tudom létezik-e.

Mint ahogy olyan sem,hogy senki ne szaporodjon,és akkor abszolút nem lesz semmilyen probléma.

Egyetértek! Ha a tehetség jó neveltetéssel, alázattal és pénzzel párosul, akkor - gyakorlatilag - semmi nem állhat az érvényesülés útjába. A gyereknek van választása, van esélye arra, hogy tapasztaljon, megismerjen olgokat és kiderüljön a tehetsége. Ráadásul tudják támogatni a tehetsége kibontakoztatásában (ami a lényeg). Jönnek a sikerek és a pozitív visszajelzésel; onnantól kezdve lesz tartása, önbizalma és reális esélye egy értékes életre (főleg most, hogy az iskolákban a klikkesedés elsődleges tényezője az anyagiak - mit kap pl. egy csóró gyerek a nyakába a társaitól, mire kikerül csak az általános iskolából!).

A csórók élete - jobb esetben - egylövéses történet... szerintem. A legcsóróbbaké még annyi sem. De ez csak az én véleményem, ami csak az én mátrixomban létezik. ;)

A gének,a nevelés,és a környezet.(de én mindenképpen a nevelést,a mindennapi életvitelt,életmódot tartom a legmeghatározóbbnak egy személy fejődésében)

De ahogy már írtam mindenre van pro és kontra.

Igen,és nem is csak az számít.Pl gazdag embernek is lehet "értéktelen"gyermeke.A nevelés,nevelkedés számít,szerintem.

De,minden esetre van példa,és ellenpélda.Tuti biztos nevelési módszer sem létezik.

Nagyon-nagyon sokan születnek jómódba, sőt gazdagságba, akik "névtelenül", a bulvár számára ismeretlenül, botrányok, kisiklások nélkül teljesen normális életet tudnak élni, normálisan nevelkednek és értékes emberré válnak, csak attól ugye nem hangos a sajtó...

Azt gondolom, sokkal jobb eséllyel lesza jó anyagi körülmények közé születő szülő gyereke odafigyeléssel, ésszerűen nevelve normális és értékes tagja a társadalomnak, mint mélyszegénységből indulva. Arányaiban sokkal több szegénységbe születő gyerek kallódik el, válik drog-alkohol stb. függővé vagy siklik ki az élete már gyerekkorban, mint az átlagos vagy átlag feletti egzisztenciával rendelkezők közül.

Sziasztok!

Saját tapasztalatomat tudom megosztani. :(

Mély szegénységben nőttem fel, anyukám rákos beteg, apukám ivott. Bátyám sikertelen élet miatt kihúzott külfőldre. 19 évesen terhes lettem, bele a szegénységbe. Kaja se volt. 28 évesen jött a második, megint bele a szegénységbe. Orvosom ekkor ezt mondta: Minek szűl gyereket ki nem bírja felnevelni.

Elváltam, teljesen egyedűl talpra álltam, vad idegenek segítettek. Munkát adtak, munkáért kaját, ruhát kaptam. S persze közben tanultam!!!! Kitanultam a szakmát, jó hírem lett.

Pályáztam, fiam tanulmányát , szomszédos országok kirándulásait abból finansziroztam. Lányom kilencévesen azt se tudja mi a mély szegénység.

Vissza gondolva, felelőtlen voltam . Na de most meg büszke anyuka.

Nekem 8, hogy ki miben hisz, vagy kit tart hiteles forrásnak bármilyen szempontból.

Pl. Jobs-nak is olyan szép életrajzot gyártanak lassan, hogy ha így folytatják, akkor Ő lesz a digitális Krisztus :)))

Azt gondolom, hogy leginkább kapaszkodót keresnek a családban, nem pedig az anyagiakon gondolkodnak.

Nem ítélem el ezért az embereket, mivel nem igazán van jogom bírálni senkit a döntései miatt. Ellenben azt nem értem, hogy kisgyermekek hogyan élhetnek a szüleikkel az utcán? Nem rosszindulatból kérdezem, csak érdeklődőm. Nincs valami családsegítő, vagy bármilyen egyéb szolgálat (legalább a gyerekeknek)?