Túl lassan fejlődünk ahhoz a világhoz képest, amit felépítettünk. (beszélgetés)
A technikai fejlődéssel kapcsolatos aggodalmak mögött szerintem elsősorban az áll, hogy a társadalomnak lenne a feladata megtanítani az embereket, már gyermekkorban az önálló gondolkodásra. Jó példa erre, amit Angliában tapasztaltam: a gyerekek alsó tagozatban nem pusztán könyvekből tanulnak, hanem feladatokat kapnak, kutatnak, előadásokat készítenek, szerepelnek az osztály, közösség előtt. Megtanulják megvitatni, hogy jól gondolkodtak-e, rávilágítanak egymás hibáira, és így képesek különbséget tenni valódi és hamis tartalmak között.
Ha egy társadalom nem ebbe az irányba tereli a fiatalokat, akkor könnyen felnőhet egy olyan generáció, amely irányíthatóbb, kevésbé kérdez, és nem reflektál a körülötte zajló folyamatokra. Ez soha nem kerül nyíltan kimondásra, de jól látható, milyen messze kerülhet egymástól a technikai fejlődés és az emberi gondolkodás fejlődése.
Nem tudom, hogy konkrétan mire gondolsz.
Mindenesetre felmerül bennem elég sok gondolat ezzel kapcsolatban.
A technológia valóban őrült módon fejlődik. Rengeteg előnye van. Ugyanakkor - mint ahogy már több itteni témában is felmerült - van bőven hátulütője is.
Most elsősorban ilyenekre gondolok: kevesebbet mozgunk, minden a "szánkba van téve", kevesebbet gondolkodunk magunktól. Kényelmesebb rögtön a telefonon vagy gépen utánanézni bárminek, mint elgondolkozni.
Örök téma, hogy a gyerekek korán kezdenek telefonozni. A szülők egyre kevesebbet mesélnek. Pedig a csapból is az folyik, hogy mennyivel jobban megmozgatja a gyerek fantáziáját, ha a szülő élőszóban mesél, mint amikor a képernyő előtt ülve ömlik rá a hang,-és fényinger. Mégis egyre több a képernyő előtt töltött idő. A gyerekek is sokkal kevesebbet mozognak.
Ha csak ezt nézzük, akkor valóban igaz, hogy a technológia visszaveti a fejlődést.
Ezért mondom mindig azt, hogy a szülő felelőssége az, hogy korlátozza a kisgyerekek képernyőidejét.
Nem a technológia fejlődésével van gond, hanem azzal, ha valaki nem képes az előnyeivel élni.
A fejlődést nem tudjuk megállítani, de az rajtunk múlik, hogy mennyire válunk a rabjává.
A hedonizmusunk ugyanakkora.
Az önkontroll is...
Van egy szint, amennyi egyénenként elegendő, azon felül szükségtelennek érzi. De másnak lehet, hogy pont az a szükséges.
Amire célzol, az a felhasználásra vonatkozik.
További ajánlott fórumok:
- Egy papot szeretek már lassan 10 éve reménytelenül és nem tudom őt elfelejteni
- Mit tehetnék, lassan nem bírom cérnával, a párom mostanában nagyon sokat dolgozik. Kértem, hogy ne tegye, mert nekem is szükségem van rá!
- -5 kg a cél, szépen lassan, jojo nélkül - csatlakozol?
- Szereted ha lassan és érzékien a nyakadba csókolnak?
- Én, a várandós, egygyermekes, lassan diákká váló élettárs és háziasszony
- Robot világ - hova fejlődünk!?