Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetés)
Szóval akkor lefordítva:
Egy nő részére, válás után gyerekkel, lőttek a szabad szerelemnek.
Ezt mondod? Mert hiába minden ha a gyerek dacból vagy másból nem enged. Főleg tinédzser korban.
Tehát tombolhat a szerelem akármennyire, ha a gyereknek nem jön be az illető, akkor utilaput kap. Hm.
Természetes,hogy elfogult hiszen a gyereke,persze az nem mindegy mennyire.De nem is lenne jó anya,ha nem állna ki a gyereke mellett bármilyen helyzetben.Az a szerencsétlen gyerek így akarja magára felhívni a figyelmet,így jelez,hogy nem érzi jól magát,nincsen rendben az élete.Ez nem az Ő hibája,Ő csak áldozat.Ha az új partner nem képes ezt megérteni,akkor nincs keresnivalója az életükbe.Mert annyit aztán senki nem érhet,hogy egy anya a gyerekével való kapcsolatát áldozza fel érte.Egy ilyen helyzetben,ahol gyerek is érintett,igenis számít a véleménye,hogy akar e x személlyel együtt élni.Ha akarata ellenére van ráerőltetve ahogy sokan teszik,annak sosincs jó vége.Ha meg választani kell,akkor egyértelműen a gyerek.De szerintem 2 értelmes felnőtt le tud ülni ezt megbeszélni,hogy ki mit hogyan szeretne,mit várna el a másiktól.
... hjaaa.... szerintem. :)
Csak érzelmi intelligenciával lehet... hja, és a szeretet... mondhatni feltétel nélküli a gyereknek. Egy gyerek se születik alapból gonosznak, de nem mindig tudják kifejezni, hogy mi bántja, mi zavarja őket... se szókincsük, se talán a megfelelő gondolatvilágok nincs meg hozzá... csak érzik, hogy fáj, hogy zavar, hogy baj van... és olyankor tesznek ezt-azt. A megfelelő érzelmi intelligenciával, empátiával rendelkező emberek érzik, hogy mitől van a gond... a probléma, és többé-kevésbé képesek kezelni.
De mi van, tegyük fel, ha az elfogult anyuka (mindenki az) nem látja hogy a gyereke igyekszik pokollá tenni a kiszemeltje életét, akár szándékosan is, dacból. Ezt nem lehet érzelmi intelligenciával kezelni.
Teljesen igazatok van! Szerintem is, a legjobb megoldás az, ha mindenki megválogatja a partnerét, és egy gyerekes szülő olyannak kezd, aki gyermek centrikus, magasabb érzelmi intelligenciával rendelkező ember.
Aki meg tudja magáról, hogy nem bír eme tulajdonságokkal, az ne is álljon le senki gyerekessel...
Akinek esze van,fontos a gyereke,így is tesz.Sosem kötöttem volna össze olyan emberrel az életemet,akin nem azt látom,hogy őszintén szereti a gyerekemet,és viszont.
Én nem is értem,hogy lehet embereknek ennyire vastag bőr a pofájukon,hogy lehetnek ennyire gátlástalanok undorítóak,aljasak?!Bele mernek az ilyenek nézni a tükörbe?Nem félnek,hogy egyszer visszakapják amit műveltek?Anyám 2 szomszédjába is hasonló válások voltak most egy éven belül.Nem győztünk hápogni,hogy mi van?Komolyan mondom,inkább kiugranék a 10-ről,minthogy ilyet meg merjek csinálni.Mert ezt nem lehet a szerelemmel magyarázni.
Na ez is megér egy rockvillát. ;)
látod milyen ocsmány pasik is vannak, ugyhogy nekünk se könnyebb mint nektek:D
hát nem vagyok se erős se verekedős de ugy megruháztam volna a párom hogy a nevét is elfelejti nem csak azt hogy farka van:DDDDDDDDDDD
És akkor most ne legyek dühös? A ilyen ganajtúróknak áll a zászló manapság, mert ez korántsem ritka és elszigetelt eset.
Azt hiszem, azzal lenne szabad csak házasságot kötni, akit a gyermek is elfogad.
A kezdet mindjárt könnyebb lenne.
Hasonló esetről tudok, de ott az apánál maradt az 4 éves gyerek, a feleség el lett zavarva,( Mert állítólag nem elég jó anya, mondta ezt az az apuka akinek párhuzamosan 4 nővel volt viszonya! A gyerek jelenlétében, lett kitiltva az anyja a saját lakásából, mert ki merte húzni az apuka fehérneműs fiókját! És a 33 éves addig szingli ribi ült be az anyuka szerepébe! (Kapaszkodjatok meg már másnap ott aludt, mire szegény pici gyereket még a hasmenés is elkapta!!És 1 éve volt a ribinek viszonya már titokban az apucival) Használja a feleség autóját a házában él......
Ja és még ő féltékeny!:))
Ez tényleg nagyon vicces...
Az ilyen ribiket irtani kéne...
Meg az ilyen férjeket apákat is...
Talán sovány vigasz,de mindenki megkapja az élettől ami jár neki...
Képzeld, még imádhatja is:)
Ismeretségi körömben egyértelműen az apuka lépett, otthagyta a feleségét, mert egy kolleganővel romantikus viszonyt kezdett a pasi, és a csaj terhes lett.
Anyuka és 13 éves kislánya elköltöztek, az új asszonyka beült a készbe.
És a lényeg, hogy a kislány együtt babázik az apuci új feleségével hétvégeken.
Sajnálom ami veletek történt:(
De szerintem sincs miben reménykedned.Miért nem törődsz bele,és válsz el?Elhiszem,hogy fáj,de el kell fogadnod a döntését,nem tehetsz ellene semmit.
Témába vág:gondolom a gyerekeitek "imádják" az új nőcit akit apuci összeszedett.
Miben reménykedsz?
Ő már másik életet él... közös vállalkozás az új nővel... és miért nem akarsz válni? ... mert esetleg Te is találnál akkor valakit, aki Téged akar?
Semmit. Zárd le. Aki menni akar, azt el kell engedni.
Ez elozohoz... A ferjem megjegyzese alapjan :' nem egy cseledre hanem egy tarsra vagyott vegig.
Szia , gratulalok a 23 evhez, sajnos ezekbol a csaladokbol nagyon keves van.boldog lehetsz hogy neked sikerult .En ezt sajnos nem mondhatom el, 14 eves voltam amikor megismertem a ferjemet es azota egyutt vagyunk. Van 2 gyermekunk kozos vallalkozasaink , jelenleg a ferjem a 3. diplomajat szerzi de becsuszott egy'' kis'' hiba , a ferjem az egyetem alatt beleszeretett es viszont szeretik , egy 4 eve parkapcsolatban elo tankortarsaba. Kozos vallalkozast is nyitottak februarban 2 en + 1 fo a tankorukbol. A napi kapcsolat telefonalasok az ott alvasok a kulonvaros miatt , ugy erzem tetofokara hagott a turelmemnek. En valni nem akarok az o csaladjaban mindenki elvalt , hozott pl.,. Borzaszto nehez , a gyerekek tudnak nimdent nyilvanosan csinalja , melyen elitelik. En meg tudok bocsjtani , de o nem akarja . Nagyon rossz a helyzet , kozos jovot fontolgat. Van meg remeny vagy mit tegyek , teljasen tanacstalan vagyok.csak remenykedem.
Látom írtatok sok mindent tönkrement kapcsolatokról,szétzilált családokról,válásról,szülői mintákról...stb.Akkor ha az eredeti témánál maradunk,nem kérdés,hogy épeszű ember végig tudja ezt gondolni,hogy azok a gyerekek akik végigélték a szüleik "harcát",nem volt körülöttük béke,nyugalom,példás kiegyensúlyozott családi élet,netán megtapasztalták a családon belüli erőszakot,bántalmazást,akár lelki akár testi vagy mindkét formáját,hogy lehetne már tőlük azt várni,hogy ne legyenek sérültek ezáltal?Mégis miket láttak éltek át ezek a szerencsétlen gyerekek kamaszok?Aztán meg a válások után húzva-vonva vannak új kapcsolatokba,elvárják tőlük,hogy újabb helyzeteket,újapukat újanyukat fogadjanak még el,amikor az addigiakat sem tudták feldolgozni,kiheverni,össze-vissza vannak zavarodva.Ezek a dolgok még felnőtteknek is erőt próbálóak,nem tőlük elvárni,hogy jól kezeljék.Ergo,sosem a gyerek "rossz,idióta,önző..stb.."még nevezték itt szegényeket sokféleképp,hanem a felnőttek,akik nem képesek megérteni és jól kezelni Őket.A gyerek úgy szocializálódik,amilyen példa van előtte.Ha jó,még akkor is akadhatnak gondok.Ha meg rossz,akkor abszolút irreális elvárás tőlük,hogy hogy kellene nekik jól viselkedni,elfogadni ezeket az új helyzeteket,új személyeket akik betolakodtak az életükbe.
Szia!:) Gondolom a kedves fórumozók azért is tértek el a konkrét témakörtől, mert Te viszont nem sokat reagáltál a hozzászólásokra.
Örülök, hogy Te ilyen tökéletesen látsz és tudsz mindent, igazán büszke lehetsz magadra. Nem vitatom, hogy az élettapasztalatod nagyobb, de véleményem azért már nekem is lehet, nem mos esett le a tojáshéj a fenekemről... a lekezelő stílusod meg továbbra sem tetszik, és vitázni sem akarok, úgyhogy szerintem most már hagyjuk egymást.
Látod ez pont így van! A szerelemre meg azt értettem, hogy ( legalábbis én így érzem, ezt tapasztaltam, de ez nem mérvadó, lehet más másképpen érzi, gondolja, és maga az érzést is biztosan mindenki másképpen éli meg!)nem azonos a szeretettel, amikor mélyen és igazán nagyon szeretsz valakit!Én a férjemet szeretem! Szerelmes voltam a közelmúltban! Az érzéseit az ember tényleg kapja, ha kéri ha nem, az viszont hogy a helyzetet hogyan kezeli az már a személyes felelőssége!:DD Ismerem azt milyen lemondani valamiről, és azt is milyen az ÉN háttérbe helyezése, a fontossági sorrend és az erkölcsi norma betartása! Nem ördöngősség, még szerintem az arany közép út is járható. (lenne,csak az a partneren is múlna, ha alkalmas lenne rá esetleg! De nem vagyunk egyformák!Tényleg van aki alkalmatlan az őszinteségre... tapasztaltam, van ilyen is!:D)Ezért írtam két emberes egy párkapcsolat, ami működik az egyikkel, nem biztos hogy működik a másikkal is, mindenkinek maga kell a receptet megtalálnia a saját társához!:D
További ajánlott fórumok: