Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Akinek a vetélés utan tönkrement a párkapcsolata fórum

Akinek a vetélés utan tönkrement a párkapcsolata (beszélgetős fórum)


2015. aug. 12. 22:29
Cessi, ez egy jó kerdes!
12. Cessi (válaszként erre: 11. - Kisritu)
2015. aug. 11. 19:31
Ti emiatt mentetek külön? Vagy más oka is volt?
2015. aug. 10. 22:28
Sziasztok. Hat, amint olvasom a kommenteket latom csak en jartam igy, hogy meg lehetosegem sincs a (volt) parom vallan sirni? Bar mondjuk mar nem is akarok! Kivancsi lennek olyanokra is akik elveteltek es majd egyedul maradtak - tehat akik szakitottak a gyerekuk apjaval.
10. 388b941089 (válaszként erre: 9. - Cessi)
2015. aug. 10. 13:04
Sok sikert ;)
9. Cessi (válaszként erre: 8. - 388b941089)
2015. aug. 10. 13:00

Rajta vagyunk :)

Tudom, csak addig lesz nehéz, utána már egyre kevesebbet fogok rá gondolni.

8. 388b941089 (válaszként erre: 7. - Cessi)
2015. aug. 10. 11:50
Tessek belefogni egy ujabb bebibe;)
7. Cessi (válaszként erre: 3. - 388b941089)
2015. aug. 10. 11:11
A kapcsolatunk nem ment tönkre szerencsére. Inkább úgy érzem, egyedül maradtam a fájdalmammal. Bár valószínűleg erre nem is nagyon lehet mit mondani.
6. nikletty (válaszként erre: 5. - Nikletty)
2015. aug. 10. 08:34
nekem az is nehezítette,hogy a páromnak vannak már nagy gyerekei és rá 1,5 hónapra jöttek és mintha mi sem történt volna, mosni/főzni rájuk... szorította a szívem, hogy neki van mástól kettő, de lehet közös meg soha nem lehet, meg el is ment... de hiába mondtam volna ezt neki, mit tehetett volna? Ez van. Én is sírtam magamban is, egyedül is, de tudtam, hogy nem tehet ő sem többet most.
2015. aug. 10. 08:30

Szia

sajnos ez egy olyan dolog amit valóban ők nem is érezhetnek úgy át...de ettől még biztosan ő is nagyon sajnálja, főleg ha ő is várta már. illetve szegény nem is tudja tán, hogy segíthetne, s bizonytalanságában ilyenkor jönnek a közhelyek, amit írsz is, ami téged egyáltalán nem nyugtat meg, s nem is segít.


Mi is vesztettünk el egy terhességet a kislányunk előtt. Én úgy éreztem mellettem van a párom, de hogy miket mondott semmire nem emlékszem sőt, szerintem semmit nem mondott, csak mikor nagy szükségem volt, sírhattam a karjaiban... aztán mindenhogyan ezt magunknak kell feldolozni, ez ugyanúgy kb mintha meghalnak az egyik szülőd, ezen nincs mit magyarázni nagyon sajnos, meg kell gyászolni!Fel kell dolgozni, elfelejteni soha nem lehet, aztán előre nézni optimistán!

4. algea (válaszként erre: 1. - Kisritu)
2015. aug. 10. 08:20

Bár külön kérted, hogy csak olyan írjon, akit a párja nem segített a veszteség feldolgozásában, szerintem így vagy úgy mindannyian átéltük azt, hogy egyedül maradunk a fájdalommal, mert még ha a jó szándék megvan, akkor sem tudja ugyanúgy megélni senki, a párunk sem azt, ami történt, mintha egy részünket tépték volna ki belőlünk. Ilyen értelemben pl. nekem sem tudott segíteni sem ő, sem más.


Az azonban biztos, hogy nagyon sokat ront a helyzeten, ha a pár bármelyik tagja önmagát vagy a másikat hibáztatja - akár tudat alatt is. Vagy amikor sok idő múltán is még a miért éppen velünk-típusú kérdés van előtérben:( Bár érthető, de nagyon mérgező, mert óhatatlanul a párkapcsolat hibáira irányítja a figyelmet ez a kérdés, pedig tényleg inkább arra kéne koncentrálni, ami összetart.....

3. 388b941089 (válaszként erre: 2. - Cessi)
2015. aug. 10. 08:07

Sajnálom.:(

Lehet csak nem tudja, hogy kezelni a dolgot. :S

2015. aug. 10. 07:42

Szia!

A múlt ciklusban bő 2 hét késés után lett pozitív a tesztem, de folyamatosan véreztem. Többször voltunk az ügyeleten, de 10 nap múlva csak azt tudták megállapítani, hogy elment a baba. :(

Férjemmel nem nagyon tudtam róla beszélni. Ő eleve nem az a lelkizős fajta. Meg egyébként is, egy férfi ezt nem úgy éli meg, mint egy nő.

2015. aug. 10. 01:41
Sziasztok. Olyan sorstársakkal szeretnék beszélgetni, akik szinten egyedül maradtak a vetélést követően. Sokszor rettentően egyedül erzem magam a fajdalmammal. Aki atelte, ugy, hogy a parja nem segítette, legyszi csak olyan irjon. Hallom eleget, hogy jobb ez így. Köszönöm

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook