Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Tévedsz nincen! 3 éve vagyok házas és nagyon jó a kapcsolatunk! Viszont tudom mi folyik a baráti körünkben! Válás válás hátán! Pláne most a válság óta! Hihetetlen mi van! És én ennyi sötét nőt..., komolyan mondom szégyellem néha hogy nő vagyok! Egyébként ha nyitott szemmel jársz. és látod is mi zajlik akkor pontosan tudod miről beszélek!

És ez az oka a rengeteg válásnak, a csonka családoknak, és mindennek a gyerekek isszák a levét!

Te milyen lila ködről beszélsz egyébként?? Vagy most az a fórum címe, hogy a plázacicák milliárdoshoz mennek hozzá??

Valami keserű tapasztalatod lehet......

Valószínűleg a tarthatatlan állapotig meg is próbálja mindenki. Mondjuk például, hogy augusztusban férjhez megyek, és ne adj isten a férjem megkergül és ütni-vágni kezd... tartani fog az eskü? Márpedig dögöljek bele, mert ezt választottam? Senki sem tudhatja előre mi történik.....

Nyilvánvalóan senki sem azért köt házasságot, hogy utána majd elváljanak......

Nézd én nem azt mondtam, hogy ha valami tarthatatlan azt fenn kellene tartani, de addig is eljut két ember valahogy!

Választani? Hát igen a választás nagyon lényeges szempont és manapság az anyagiak szerint választanak, nem az ember szerint! Milyen a kocsija, mennyi a pénze utána meg a sok hülye tyúk csodálkozik!

Pl. Adott egy jól menő vállalkozó, pénz autók, nagy ház. Ó milyen jó ennek a feleségének, bárcsak... ezt látják a nők kívülről!Fogalmuk nincs mennyi munka, lemondás, kompromisszum kell hozzá, hogy az úgy működjön!

De az már eszébe se jut, hogy ha ez az ember ép vele flörtikézik, akkor vajon ha ő kerül majd a nej helyébe, őt nem fogja megcsalni?! Hölgyeim lila köd!!!! Kutyából nem lesz szalonna!

Igen, ebben szerintem is igazad van! Ezt én sem látom másképpen.

De sajnos vannak emberek, akik rosszul választanak, rosszul döntenek.

Te biztosan alkalmas vagy arra, amit leírtál, de mit tennél, ha évek múltán kiderülne, hogy a társad nem támogat, ha baj van? És megállás nélkül cserben hagy? Lehúznál mellette egy életet?

Nekem édesapám nem volt agresszív, és éppenséggel nem ivott, de olyan szinten számítógép függő volt, ha reggel elment dolgozni, haza jött, és ha azt akartuk, hogy egyen, akkor a gép elé kellett vinni neki a kaját. Évekig ment ez, anyukám évekig tűrte.

Semmiben soha nem segített neki, se a bevásárlásnál, se a ház körül. Soha sehová nem vitte el. És a féltett pénzt, folyamatosan alkatrészekre költötte...

Anyukám évekig várt, évekig könyörgött, és végül feladta. Ez van.

De az eskü mindkét félre tartozik. Nem csak olyan szempontból, hogy nem hagylak el, hanem olyan szempontból is, amit leírtál az előbb...

Vannak esetek amikor valóbban tarthatatlan helyzet alakul ki!

Én azonban azt mondom az élet nem csak hullámzás és hapy! Pont a nehéz időszakokban kell egymást támogatni a legjobban! Segíteni a társad hogy ne süllyedjen depresszióba, és ne betegedjen meg!

Vagyis : jóban-rosszban, szegénységben-gazdagságban!

Persze az agresszivitás, alkoholizmus más téma.

Manapság az első nehézség esetén egymás torkának ugranak, a másikban keresik a hibát, elsősorban mindenkinek magát kéne meg vizsgálnia!

???? Mi a baj az én gondolkodásommal? Nem azt mondtam, hogy minden esetben váljunk el, és vessünk véget neki... De ha tévedtünk, és boldogtalanok vagyunk, akkor miért kéne erőltetni?

Hát igen, édesanyám is esküt tett anno, de 18 év alatt úgy elmérgesedett köztük a helyzet, hogy nekem konkrétan gyerek fejjel nem volt kedvem oda haza menni, és abban a remegő, nehéz légkörben élni.

Vagy barátnőm, aki 23 évig ugyan jól élt a férjével, de aztán az úr munkanélküli lett, verni kezdte, ivott, és nőzni kezdett. Mit kellett volna tennie? Tűrni az ütéseket, és amikor valaki megkérdezi, mi történt, azt hazudnia, hogy elesett?

Ne haragudj de pont ezért a nézőpont miatt van manapság annyi válás!

Az esküvő a nevében is benne van E S K Ü más néven egy hivatalos F O G A D A L O M T É T E L mi a francnak a házasság intézménye ha úgy gondolkodik mindenki ahogy te!

Na igen, ez a mindenki hegyén hátán dolog nagyon idillikus, de én alapvetően azt tartom, hogy le kell válni egy idő után a köldökzsinórról, ezért nem igazán egészséges szülőkkel együtt élni, főleg, ha az embernek kapcsolata, gyereke van...

Amúgy nem derült ki, hogy hány éves a gyerek, de sajnálom azért őt is. Hidd el, neki sem jó az, amiben ő benne él, mert később, ha kikerül a nagy betűs életbe, márpedig előbb vagy utóbb biztosan kikerül, akkor marhára nehéz lesz neki a boldogulás és a lelki élet. Mert így önzővé is nevelték.

Hm, érdekes téma, én is indítottam anno itt egy hasonlót, ugyanez volt a szitu. De néha be kell látnia az embernek is, hogy tévedett, én is tévedtem, és be is ismertem az elején, hogy sosem volt szimpatikus a párom fia. És igen, igaza van annak, aki azt mondja, ott és akkor kellett volna abbahagyni az egészet. Azóta eltelt két év...és...nem lett jobb semmi sem, közben tönkremennek életek, múlik az idő...furdal a lelkiismeret, hogy a párom találhatott volna olyan pasit, aki szereti a gyerekét(mondjuk nehéz a helyzet tényleg, mert nagyon sok férfival ismerkedett, de ahogy meglátták a gyerkőcét, menekült mindegyik, a gyerek viselkedésével vannak gondok, megnyilvánulásaival)

A párom ott rontja el a gyereknevelést eléggé, hogy túlszeret mindenkit maga körül, érthető, ha valaki bekerül ebbe a körbe, abból háború lesz. Felnőttként valóban kezelni kellene a helyzetet, ideig-óráig ez működik is, de nincs az az ember, akinek kötélből vannak az idegei. Párom elrontotta az életét avval, hogy leláncolt maga mellé egy gyereket, agyondédelgette, és ezek után újra barátot, férjet akar magának. Sajnos nem megy minden egyszerre, úgy látszik.

Én meg elérkezettnek látom már az időt, hogy lépjek, de a párom könnyes szeme, ragaszkodása, szeretete...nagyon nehéz ez.

Nálunk nem csak a párom volt az, aki elrontotta teljesen a gyerekét, hanem a szülei, mert még velük élnek(egy hatalmas házban, elfér mindenki). Mindent megkap, bármit megtehet, semmiért sincs rászólva. Engem meg kissé spártai módon neveltek, talán ezért is nehezen tűröm az olyan emberek jelenlétét, akik sok mindent megengednek maguknak.

Ahogy öregszik az ember, egyre jobb pszichomókus lesz belőle...:)

Hű, micsoda utálkozás lett itt végül. Nem semmi! Hahó, emberek.

Ha valaki gyermeket vállal, akkor azt jó esetben a két szülő együtt neveli fel. De sajnos manapság már nem mindig alakulnak így a dolgok.

Egy házasságot sem érdemes emiatt fenntartani, mert az boldogtalansághoz vezet, és abba a gyerek úgy sem fogja jól érezni magát... Mint ahogyan senki más sem!

De ettől még ugyan úgy joga van az apának és az anyának új párt választani, és új életet kezdeni... Szerintem badarság emiatt eldobni az embernek a magánéletét.

Csak éppen úgy kell viszonyulni a gyerekhez, ahogy szükséges. És ha az adott gyerek előéletében is normális körülmények, és neveltetés volt, szeretet, és törődés, akkor fel fogja dolgozni, és nem lesz gond. Főleg ha az új ember az életében nyitott és törődő vele, oda figyel rá. Nekem ez a véleményem.

Senkinek nem kell feladnia a szerelmi életét. Az is mindent tönkre tesz.

De Hölgyeim!!!! Front van?

Akinek nem inge, ne vegye magára.

Nálunk is nagy-nagy gondok voltak-ha van türelmed végigböngészheted a "Megváltozott a párom" alatt.

Mostanra oda jutottunk,hogy per pillanat itt nyaral nálunk a párom lánya :D.Jó ideig békén hagyta az apja,megvártuk,míg ő maga átlátja,hogy otthon oltogatják ellenünk,végezték rajta az agymosást.Kemény hónapok voltak,mert néha mi sem tudtunk eligazodni a kislányon:egyszer azt mondta utál minket,nem akar eljönni,máskor,hogy jönne,de nem engedik,stb.Csupa ellentmondás volt az egész gyerek,ennek megfelelően viselkedett-vagyishogy éppen NEM viselkedett sehogy,mikor itt volt,majd egyáltalán nem is jött.

A párom érthetően magába fordult,hogy elveszítette a lányát-most meg kinn hintáztatja a kis féltestvérét a kertben :)

Szerintem egyébként azon múlik minden,hogy a volt házastárs,akinél a gyerek maradt,mit közvetít vagy hazudozik felé,meg az is,hogy a gyerek mennyire befolyásolható.

Nálunk az exel lehetetlenség kommunikálni,de szerencsére a lány észbekapott!

Itt a fórumon is le lettem gonosz mostoházva,meg hogy biztosan örülök is,hogy így alakult az egész,holott mindenki csak szenvedett ettől a helyzettől!

Aki nincs benne,szerintem ne törjön pálcát a másik felett,de aki ilyen szituációban él,még az se,mert nincs két egyforma helyzet!

Szerintem ha tényleg szereted a párodat,kitartás!Néhány év és úgyis a maga életét fogja élni ez a "drága gyermek".

Gabi semmi sértőt nem írt rád nézve.

Itt egyedül te vagdalkozol, nem érvelsz, csak fújod a magadét. Minősítesz embereket, akiket nem is ismersz.

No, a fórumcímre a válaszom, hogy a témánál maradjunk:

szerintem semennyire, ha a család igazi családként funkcionál, és sok közös programmal megteremtik a közös élmények lehetőségét és az összekovácsolódást.

Nocsak ...:))))

Még azt is eldönti, hogy kinek hol van keresnivalója!!!:)))

Még nagyobb döbbenet:))))