Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

11 éves? Jól látom?

A szabályok fontosak, de ez főleg példamutatással alakul... nagyon szépen nagyon kedvesen beszélni, ha csúnyán beszél, akkor csak csendben annyit, hogy "ez tehozzád igazán nem illik" ... szép kisgyerek?

Nekem a szép gyerekeknél (okszi, tudom, hogy mi az! :)) bevált, amikor arról beszélek, hogy aki ilyen ajándékot kap az élettől, mint a szép külső, az már felelősség... hogy ezt a szépséget, okossággal, kedvességgel töltse meg, mert ehhez az dukál. És hogy sokan mennyire örülnének, ha megkapták volna ezt így, csak úgy, ajándékba... és milyen szerencsés... és blablabla...

Nálunk a kislány anyja ivott... erősen, és olyankor nem volt magánál... rossz társaság, összefeküdt mindenkivel, a kislányt általában a mama nevelte, így egy idő után én léptem nála kimondatlanul anyuka szerepbe, hozzánk hozta a barátnőit, nekem mutatta be a fiúit... de soha nem volt téma az anyuka, sőt mindig tisztelettel beszéltem róla... hozzáteszem, ő is rólam. Amikor normális volt, és otthon volt (ő a gyerekeim ovija mellett lakott), simán elment a gyerekeimért az oviba... vagy a nagyleány felvitte őket hozzájuk... szóval nálunk kölcsönös volt, tiszteltük és segítettük egymást családilag.

Igaziból nem tudom, hogy máshol ez miért nem tud működni, általában egymásra mutogat a két fél, (a két család), aztán csuda tudja hol az igazság...

Nem olvastalak vissza... de megnézem. Velem egy évig nem beszélt a kislány, ha egy helyre keveredtünk véletlenül, tüntetően hátat fordított és vágta a pofákat.... egy év volt, amire megtört a jég, azóta apukájától elváltam, de ez nem változtatott semmit.

Húszonéves volt, amikor mondta "abban az egy évben is tudtam, éreztem, hogy szeretsz". Pedig semmit nem tettem, nem próbáltam kedveskedni, hízelegni, nem voltam utálatos, elutasító... elfogadtam olyannak, amilyen...és igen, valóban szerettem... és szeretem ma is. :)

szerencsés vagy.én is ebben reménykedtem.

és nem tudom,hogyan tehetnék bármit,h javuljon a helyzet...

/nyilván az otthoni gondjaikat sajnos nem tudom.

de segítsetek kérlek!

és az is gond,h attól ,h szeretjük,és tök jó,hogy végre taliznak,programoznak,attól még vannak határok.

én 10 évesen senkivel nem ordítottam,h a fas*om kivan,m ennem kell.örültem,mikor új 'nagyokkal' lóghattam...

Nálunk csak nyáron van 1-2 hetet.

nyilván,ennyi idő alatt nem lehet gyereket nevelni /nem én,hanem a párom/,ez kevés.

párom külföldön dolgozik,és ált. hétvégén.

a gyerek ugye suliban,és most épp 3 tárgyból áll bukásra.na,most mikor megkérdezi a párom,h mit tegyen.mondom,ok,mondd neki,ha javít,akkor lehet róla szó,v vmi...de akkor megint az van,h nem kapja meg az apjától,amit szeretne.

próbálok beszélni vele,minden évben leülünk hárman,átbeszéljük,de semmi. :(

próbáltam már a kedves anyjával is,de...annyit sem ér,mintha pl a falnak mondanám.

sokan mondják,h milyen ge*ik a mostohák.

én nem ártottam neki.legmelegebb esetben olyan stílusban válaszoltam neki,ahogy hozzám szólt.

de elég nagy gyerek,akkor sem volt annyira pici,mikor megismert,hogy ne vegye észre a pozitív közeledést.

teljesen tanácstalan vagyok!

nem,nekem nincs.és volt olyan,h azt álmodtam,mikor ott volt,h van egy kis gyerekem,és bezárkóztam vele a fürdőbe,h nehogy bántsa.

szóval,az csak egy dolog,h engem kikészít,és ezen változtatni kell.

de így ő sem élhet,

elhiszem,h nehéz neki,de ha valamiképp nem érti meg,h én nem az ellensége van,és ha bármi van,segítek,akkor így...pf. :(

ja,cukros lett a gyerek/m az anyja szarul etette,ezért nem evett nálunk sem semmit,m nem ismeri,meg minden egyéb.

küldött neki,a GYEREK RÉSZÉRE 100 ezer forintot,amiből az anyja tartott egy esküvőt a mostani palijával.

igen...igazad van.sőt!ilyet már próbáltunk.de most hülyén hangzik,de ami ingyen van nem érdekli.tudom,h az anyja tukmálja belé,de..

ez elég komplikált,előbb nagyon egyszerűen írtam le,úm. a lényeget.

nem az a baj,hogy pénzbe kerül a program vele.hanem,h az apját kb semmibe veszi,amikor nem fizet.

de ez még a legkisebb dolog.

az apja már leült vele beszélni ezerszer,a reakció kb annyi,na jól van,nem érdekel,megyünk moziba?

és miután megvesszük a mozijegyet,hiszti van,hogy menjünk haza.

nem tudom,mit tehetnék,hogy jó legyen.

ha az apja felhívja,semmi olyan,h hiányzol,szeretlek,mikor megyek/jössz,csak,hogy mit kapok.

és az anyjának egyszer azt mondja,szeret engem,máskor meg hogy utál.

az anyjától meg csak azt hallja,hogy utálja az apját.

pszichológusnál már volt,de nem hordja az anyja,mert a kicsikre kell figyeljen...

jaa,meg talán valahogy értelmesebben hatni rá,mint az anyja,aki folyamatosan csak szül-mindig másnak,és ha vmi probléma van,ledob 2 nyakast,és kuss.

és sajnálom a gyereket,de kikészít.

az osztálytársaiba beleköt,nekik megy-persze ha valaki erősebb,akk csak néz nagyokat.

az anyja nem meri osztálykirándulásra engedni,mert a tanárokkal is ilyen stílusban beszél.

úgy gondolom,itt nem az én személyemmel van a hiba.

nem,nem a kapcsolatunkat teszi tönkre,inkább az ő kapcsolatukat.

nem,nem akarom nevelni,ezt megbeszéltem már vele.

2dolgot szeretném,egy rövid,és egy hosszú távú,

egyrészt,hogy ne legyen szenvedés az,hogy ha nálunk van / SENKINEK/ ,másrészt,hogy hogyan lehetne,hogy bekövetkezzen az,hogy a világ nem az ellensége.

a párom 10 évvel idősebb nálam...

a legelső alkalommal tisztáztuk,hogy nem az anyja vagyok,és nem is akarok!

persze,hogy nem az a lényeg,én ezt így gondolom.

de ha éppen arról van szó,hogy egy nap nem megyünk valahová,akkor kiborul,h ' a f*sza kivan'.egyrészt velem így ne beszéljen,másképp,ha nem kap semmit,akkor még inkább így viselkedik.

és már ne haragduj,de nem volt ráírva,hogy gyerekem van-amivel egyébként sem lenne problémám.

nem tudom,mert ha nálunk van pattogok,sütök,főzök nekimíg otthon sokszor kajájuk sincs.

és ha szenved,jó lenne megtudni,miért.mert senki nem bántja.

ki van nyalva a segge,és azt csinálja.

Bocs, de mi a ... bánatot akarsz te 23 évesen 12 éves gyermeket "nevelni"? Még téged is nevelni kellene. Miért nem választottál korban hozzád illő párt? Valószínű a gyereknek is szenvedés nálad lenni , erre nem gondoltál? nem az a lényeg, hogy hova viszed meg mit veszel neki, egyszerűen ne is akarj anyáskodni felette, mert az nevetséges lenne.

Ha ez tönkre teszi a kapcsolatotokat, akkor annak már annyi!

Sziasztok!

Nem tudom,mennyire látogatjátok ezt a témát,de nagy szükségem lenne a segítségetekre!Előre is köszönöm szépen!

A párom elvált a feleségétől,8 éve,akkor volt a gyerek 3 éves.

Mikor mi megismertük egymást-a gyerekkel,ő akkor volt 7 éves.

Az exnek előző házasságából már volt 2 lánya,majd jött páromtól egy,és utána egy másik férfitól egy 4. .

Szóval,mikor mi megismertük egymást,7 éves volt,már 4 éve külön voltak a szülei,az anyja már szült egy gyereket egy másik férfinak...

Sőt,tavaly egy másikat egy 4. férfinek.

A gondom az az,hogy ha nálunk van a gyerek,teljesen kikészülök idegileg.

3 testvérem van,2 közülük 9 és 12 évvel fiatalabb nálam.Mondhatni anyám mellett neveltem őket,apám mindig dolgozott,anyám elég lusta /sajnos/,szóval nagyon sokat foglalkoztam velük.

Gondoltam,mielőtt legelőször találkoztam a gyerekkel,hogy tök jó,valamennyire értek a gyerekekhez

/egyébként is olyan típus vagyok,h ha társaságban gyerek van,mind rám akaszkodik./,meg nekem is jó lesz,hogy lesz még több tapasztalatom tesóékon kívül,hogy ha majd egyszer nekem is lesz...

alig vártam,hogy jöjjön.

Én akkor 20 éves voltam.

És ez már 3 éve így volt,és már előre félek ,hogy közeledik a nyár...

Az első 3 napot teljesen normálisan töltjük.Strand,mozi,csavargás,kedves,normális,...

Majd a 4. napon elkezd hisztériázni,nem tetszik neki semmi,utál engem,utál ott lenni,fogat mosok,bejön mellém,és dünnyög hogy a f*sza kivan,hogy ma unatkozott,meg otthon sokkal jobb /szó szerint idézem,ebben az évben lesz 12 éves.és persze úgy,hogy az apja ne halljon semmit./

Már kérleltem szépen,mindent csináltam,az utolsó évben jutottam el oda,hogy az ő stílusában válaszoltam a hasonló dolgaira.

Nemcsak velem ilyen.

Nem köszön senkinek,a köszönöm,kérem szavakat nem ismeri,...

Csináltam olyat is hogy később mentem haza melóból,h addig se legyek otthon.de az sem megoldás,h ha jön elmegyek otthonról,ahogy az sem,hogy nem hozza fel a párom.

Szeretném valahogy normalizálni a helyzetet.de már belefáradtam.

Tudom,hogy kell türelem,megértés,de ez már sok nekem.

23 éves vagyok,és mikor nálunk van /a 4.naptól /úgy érzem magam,mint egy 100 éves idegileg kivénhedt valami.

Vannak konkrét példáim is,de így is elég hosszúra sikeredett.

Köszönöm,ha válaszoltok!

Szép napot!

Ez a nevelés egy nagyon fura dolog, nekem a párom próbálja jól nevelni a gyerekét, hiszen pedagógus, tanult pszichológiát, neveléstörténet, stb...

Csak mivel nagyon sok ember veszi körül a gyerkőcöt, azt vettem észre, attól tanul a gyerek, akire felnéz, példának tekinti, szereti.

Nagyon sokáig a párom apjával lakott együtt a gyerek, aki...még 58 éves korára se tanulta meg az alap etikai szabályokat, lassan már azon gondolkodtam, elvei vannak arról, kinek köszön, és kinek nem. Na a gyerkőc pontosan ilyen kezd lenni, sajnos...ha meg szólunk neki - köszönj szépen - akkor meg ideges lesz, morog valamit rosszkedvűen. Remélem kinövi ezt, mert később nagy baja lesz az életben emiatt, nem fogják elfogadni sehol, pont, mint a nagyapját, aki nagyon népszerűtlen ember, senki se szereti, egy tipikus morgolódó vén trotyli(lassan én is olyan leszek).

Nem tudom ma vannak-e e az iskolában etikai tantárgyak, de nagyon rá kellene erre állni.

Bár lehet, evvel meg pont az ellentétét váltanák ki, nagyon sok ember gyengeségnek tartja az ilyen dolgokat, divat manapság, hogy legyél rossz, neveletlen, stb...ami akár még nem is lenne nagy bak, csak ismerjük legalább, hogyan kellene...

Haha, ezen átmegy mindenki szerintem! :))

... én is féltem ettől az időszaktól, és a Leányom ölelkezve járt velem az utcán, olyan büszke volt rám, azt mondta, hogy "anya, mi fogva tartjuk egymást a szeretetünkkel...", aztán meg... :/

A kisfiam más volt, ő pasis.... nem csak kézfogás nem volt, de volt olyan időszak, hogy 2 m-rel előttem vagy mögöttem járt... fájó szívvel, (néha kicsit idegesen) tudomásul vettem, mert otthon meg ölelősen kedves volt... :)) Érdekesek... keresgetik a saját személyiségüket, .. néha muris, néha idegesítő, néha fájó! :)

Hehe... ebben viszont egyetértünk, egyébként anyukám is azt szokta mondani, amikor sírok a Leány miatt, hogy "nyugodj meg, Ő ma is a te leányod, amit elültettél benn, benn van... és soha nem fog kárba veszni... csak türelem."

Én pl. abba bele akarok halni, ha a kamasz fiam, úgy néz rám, hogy "hagyj már!". Soha nem mondana ilyent, de láááátom a tekintetében (hehh, hülye empátia... pfujjjj :D)... vagy csak elfordul tőlem, nem néz rám, amikor beszélek hozzá, és tudom, hogy nem rám figyel... brühühü.. nah, én ugyanazt élem meg ezen alkalmakkor, mint ominózus másik anya, ha csúnyán beszél vele a gyereke.... csupán az értékek mások, nem a folyamatok...