Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

"De az itt emlitett családban ez nincs. És ez nem menti fel az anyát, mert számtalan példát lehet látni, hogy igen rossz körülmények ellenére is bárki tud változni."

Tini gyerekről beszélünk, egy szemszögből... nem tudok csatlakozni.

A volt férjem képtelen volt elviselni az utánam lévő kapcsolataiban a gyerekeket, mindennek elmondta őket, tettlegességig is elment... volt amelyik sokat volt nálunk, együtt nyaralt a gyerekeimmel anyuméknál... finom lelkű, édes teremtés volt (anyukája később meghalt, jó tanuló, intelligens nagylány lett)... a mai napig így gondolok rá, ahogy ült könnyes szemmel az ölemben... És a volt férjem, aki amúgy nem rossz ember, a végtelenségig utálta, és minden rosszat mondott rá.

Teháááát... neeeeem... nekem egy vélemény... egy hozzáállás, egy szemszög... kevés... bocs... :((((

Azért mert nem voltál egy "matyóhimzés" gyereknek, átadtak a szüleid, a családod számodra annyit, hogy normális értékrendű emberke vált belőled, aki szintén továbbadta azt amit egykor kapott.

De az itt emlitett családban ez nincs. És ez nem menti fel az anyát, mert számtalan példát lehet látni, hogy igen rossz körülmények ellenére is bárki tud változni.

Teljesen igazad van... persze.... de nem vagyunk egyformák, nem azonos műveltséggel, kultúrával, tapasztalattal... stb. vagyunk.... nagyon nehéz.

Az átlagnál több figyelmet, törődést, szeretetet.. mindent tudtam adni a gyerekeimnek, tisztelettudó, életre való mindkettő, de a saját keresztemet így se kerülhettem el... szóval én nem az vagyok, aki pálcát hajlandó törni akár szülő, akár gyerek fölött...

(mindamellett, hogy szerintem a világ legproblémásabb gyereke voltam... anyukám kútba akart ugrani miattam, mert már nem bírta, amit művelek... a suliban megjósolták, hogy bűnöző leszek... folytassam?) ... bonyolult dolgok ezek, és megértő vagyok szülővel, gyerekkel egyaránt...

... és hogy a szülő milyen? ... milyen követendő mintákat, értékeket hozott?

Ez annyira bonyolult... mi az átlag, normál értékeket képviseljük, de biztos, hogy sikerült mindenkinek azzal indulni? ...

Nem értek ebben most veled egyet.

A gyerekek nem játékbabák, és hogy kiből milyen ember lesz(most tegyük félre az iskoláztatást) az a szülőkön/szűlőn múlik-minden esetben.

Ezt a kapcsolatot evvel a családdal, akár tetszik anyukának akár nem-ezt be kell fejezni. Anyukát meg fel kell világositani, hogy ha a fia 15 évesen igy viselkedik, ne csudálkozzon azon ha huszonévesként még bele is rúg.Ha ippeg nem úgy van valami, ahogy a kökyöknek tetszik..És egy gyereket nem ajnározni kell, hanem nevelni.

Én biztosan ha a te helyedben vagyok már felálltam volna.Pedig nő vagyok, és szeretem a gyerekeket.

Nézd... nekem a kislányom fordított hátat... és nem voltam rossz és felelőtlen anya, a leány pedig királylány volt itthon... valóban... de az ifjaknál van egy olyan időszak, amikor mindenki sokkal jobb mint a saját családunk. Szülőként pedig kapkodjuk a fejünket, és kínlódunk, hogy miért osztotta ezt ránk az élet... de visszajönnek... mindig.

... szóval igen, másképp éljük meg a saját édesgyermekünknél, és másképp a kapott-hozottnál.

Veled nem voltak ilyen gondok egyébként tini korban?

...ha a saját anyját le meri hülyézni, az nem a gyerek hibája bizony, elég kemény nevelési probléma 0-6 évig, azt gondolom.... Nekem ez nem a normál családi élet kategória. A gyerek tisztelettel tartozik a szülőnek, nagyszülőknek... tanárainak... stb. és ezt meg kell tanulni ahhoz, hogy őt is tiszteljék...

Anyukáról mesélj, ne a gyerekről! Ott lehet inkább a bibi..... szeeeeeeeeeeeeeerintem.

Én azt utálom az egészben, hogy a gyerek egy nagyon nagy játékos. Úgy manipulálja az anyját ahogyan csak akarja. Van, hogy a saját anyját le "hülyézi a kis taknyos" meg tépi az idegeit. Ennek ellenére a kicsi babája marad szó szerint kinyalja a fenekét. Nagyon gáz a gyerek egy rakás szerencsétlenség. Azt hiszi magáról, hogy egy oltári nagy sztár mindenki szemében....

Csak felhúztam magam, főként, ha eszembe jut a vigyora.

Hát persze,azokkal van tele a munkahelyem,mert betegek.De akiknek semmi egészségügyi problémájuk nincs,ott a szülő hibája ha nem tud vele mit kezdeni.Tudod,hü..e gyerek nincs,csak hü..e szülő.

Számomra röhej,amikor a pár hónapos,pár éves gyerekével nem bír egy szülő.Pedig a valós problémák csak később,a kamaszkor körül kezdődnek.Akkor mit tesznek ezek a szülők?

Én nem a gyereknevelésről írtam,abba jobb ha nem megyünk bele,mert számomra teljesen érthetetlen hogyan nevelnek(vagy inkább hogyan nem) egyesek gyereket.Én teljesen fel vagyok háborodva sok fórumtól,amikor anyuka nem tudja mit kezdjen az 1-2-3-4-5 éves hisztis szófogadatlan gyerekével.Nem értem,hogy egy szülő,egy anya hogyan nem képes hatni a gyerekére,miért majomszeretettel neveli,hogy miért nincs semmi következetesség sok szülőben?Nálam a gyerekszeretet fogalma nem az,hogy ajnározzuk a végtelenségig,hagyjunk rá mindent,tutujgassuk eszetlen módon a gyereket.Én úgy gondolom azzal szeretjük a legjobban,ha okosan,szeretve,jópéldát mutatva neki következetesen neveljük.Mindig magyarázzunk el neki mindent,mit szabad,és mit nem,miért nem,hogyan viselkedhet és hogyan nem,hogyan kezeljen bizonyos helyzeteket érzéseket..stb,mindig az életkorának megfelelően.És bizony vannak dolgok,amikből nem engedhetünk,méghozzá a agyerek érdekében.Mert főleg az Ő érdeke,hogy olyan embert neveljünk belőle,akinek nem hamis az önképe magáról,be tud illeszkedni a társadalomba,tud megfelelően viselkedni..stb,nem egy önző hisztérikává válik.És szerintem ezt egészen pici korban kell elkezdeni.

De itt most nem erről volt szó,hanem a "készen kapott" gyerekekről.Hogy el tudja e fogadni az új partner,vagy nem.Mert Ő át nem formálhatja a szülője más véleménye ellenére.Ha pedig olyan az a gyerek,akit az új partner nem tud elviselni,akkor sajnos annyi a kapcsolatnak.Mert hiába a nagy szerelem,a gyerek ott van,fel kell nevelni felelősségteljesen gondoskodni róla.Olyan amilyen,és nem Ő tehet róla,hanem a szülei,vagy akik nevelték.Bárkit lehet okolni,akinek a környezetében felnőtt,akik formálták,agyonkényeztették,de nem a gyereket.És róla mégsem mondhat le az anyja,mert nem tetszik a választottjának.A felnőtt mindig választhat,dönthet,lehet,hogy néha fáj,nem kedvére való a döntés,de megvan a joga hozzá.Viszont a gyerek nem,Ő ki van szolgáltatva a felnőtteknek.De nem is értem,ha a párod annyira tökéletes számodra,jó a kapcsolatotok,akkor miért is nem tudtok ebben a témában zöldágra vergődni?Akkor csak belátja,hogy igenis elcseszte a gyereke nevelését,és valamit tenni kellene neki,a agyerek érdekében is?De a harc,a néma utálkozás,vagy a gyerek lekenyerezése nem lehet megoldás,az senkinek nem jó.És a gyereknek is csak rossz.

Tényleg nem akarom elvenni a kedvedet, de barátnőméknél sem lett jobb, sajnos:(

Ami az érdekes: véletlenül a férjének a munkahelyére kerültem én is. Ott meg az a hír járta, hogy ők milyen szép család, van két közös lányuk, de van az X feleségének egy fia még régebbről, és milyen jól kijön X meg a fiú, stb..stb..

Szóval, maga a hapi, aki utálta a felesége fiát, ilyeneket terjesztett a munkahelyén, hogy ők milyen szép család, és ők hogy imádják egymást a nevelt fiával.

(Csak röhögtem magamban, én a barátnőmtől másképpen tudom a dolgot, de nem mondtam el a kollegáknak, hogy mi az igazság).

Csak azt nem tudom, a pasi minek híresztel ilyet? Netán akkor szégyelli, hogy mennyire utálják egymást a felesége fiával, ki tudja...

"az olyan nő, aki meg így nevelte a gyerekét, találkozik egy idegen gyerekkel, azt meg nem tudja elviselni. . ."

Ez igaz, sőt ott ócsárolja a más gyerekét ahol tudja, és ott rug belé ahol senki nem látja.

Ez egész írás, ahogy van... De biztos, hogy van olyan, amit írtál... ezért kell körültekintően partnert választani, és nem akkor vádaskodni, szidni a gyereket, szidni az anyát, maikor már együtt élnek.... szerintem. Gondolom, nem az összeköltözés, házasodás napján ismerik meg egymást a felek.

Nálunk olyan volt, hogy a volt férjem egyik élettársa nem tudta elviselni a fiamat... sírt a gyerekem néhány napot, mert nem volt hozzászokva a nyílt támadáshoz, de aztán megszokta, és nem ment többé. Ugyanez a hölgy, kapásból összebalhézott a volt anyósommal.... éjszakánként felhívta, hogy milyen szemét a fia meg blablabla... aztán nekem is telefonálgatott, hogy milyen szemét a volt férjem, a fiam... meg mindenki. Szóval azt is meg kell nézni, hogy ki támadja be a gyereket... de mondom, nekem ez is a felelős választáshoz tartozik.