Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Döbbenet, ha te azt képzeled, hogy én, vagy bárki más is azzal foglalkozik, hogy te mikor vagy itt!!:)))))))

Ja, és ne sértegess, légyszi, majd ha én is megteszem. Addig add meg a tiszteletet!

De ha már ennyire alapos vagy,akkor észrevehetnéd azt is,hogy én pl van,hogy 3-4-5 napig sem jövök ide,mert dolgom van.Pláne hétvégén.

Okostojás.....

Hát nem tudom ...

Nekem mindig a gyerekeim voltak fontosabbak minden elvetemültnél, örültem, ha velük lehettem.

Meséltem nekik Andersen és Grimm mostoháiról, és megtanítottam nekik, hogy azok csak a mesékben léteznek.

:)))

Amúgy ha olyan empatikus vagy, gondolj bele, mindentől elvonatkoztatva:

Milyen szívvel gondoskodnál valaki(k)ről, aki(k)től semmi jót, egy mosolyt, egy köszönömöt, egy kedves szót nem kaptál?

Milyen szívvel főznéd a finom kajákat, milyen szívvel rendeznéd a ruháikat, milyen szívvel tennél értük bármit is, ilyen esetben?

Nem magyarázkodni akarok, de hidd el, nagyon szívja ez az ember energiáját, amikor évek óta tart, lélekromboló.

(Jó, értem, most jön megint az, hogy akkor miért nem választottam gyerektelen pasit.)

A hugom osztotta nekem az észt, aztán mit ad Isten, 10 év múlva elvált pasiba szeretett bele, akinek szintén volt egy gyereke.

Nem ragozom, a hugom sírva kért tőlem bocsánatot, amiért az észt osztotta anno, hogyan kell a másik gyerekét elfogadni. (Ő pedig aztán végképp nem olyan lelkizős, mint én, de nem jött össze neki).

Talán,hogy az elvetemült érzéketlen emberek tanulhassanak valamit.De ez reménytelen....

Jobban járnak azok a gyerekek,ha messze vannak az ilyen mostoháktól,meg attól a szülőtől is,aki ezt hagyta így elfajulni..

... amiket itt leírtál, azt velem az édesleányom csinálta meg... úgy fordított hátat, hogy azóta is kapkodom a fejem, de visszavárom és szeretem ettől függetlenül... hja, hogy a különbség, hogy ő az édesleányom. Azt hiszem esetünkben nem lenne szabad, hogy különbség legyen.

AZ ifjaknak - nagy általánosságban - van egy nagyon nehéz időszakuk (ennek fiziológiás okai is vannak), ezt az édes gyermekünknél sok-sok könnyel, de átvészeljük... a párunkéval (?) ... hm (?)

Én 11 éves leányt kaptam "készen" annak idején, egy évig nem köszönt nekem, tüntetőleg hátat fordított, ha netán egy társaságba kényszerültünk.... és évek múlva mondta meg, hogy "akkor is, abban az időszakban is mindig éreztem, hogy szeretsz". (31 éves azóta is érzi, és érezteti is)

Valóban a szeretetet nem lehet kikényszeríteni, az egy alap dolog... és vagy megvan... vagy nincs. Valóban nem tehetsz róla, de ennek nem a gyerekek az okai.

Ja, igen ...

OK, meggyőztél!:))))))))

Neked vagy fekete, vagy fehér?

Nem dobta oda őket sem, csak kijelölte a határokat.

Nem csinálunk mostoha muttiból komplett hülyét, nem cégéreskedünk, nem pletykálunk mostohamamiról az utcasarkon.

És viselkedünk, ha lehet.

Tudom ez szörnyű trauma lehet két majdnem felnőtt gyereknek.

Amúgy a Te gondolkodásod beteges.

Miért kéne odadobni bárkit is?

Talpig korrekt....a gyerekeit dobta.

Ez tényleg az lehet....

Te vagy beteg vagy, vagy pedig túl sok brazil szappanoperát néztél.

Apuci köszönjük, jól van.

Neked egyedül az fáj, hogy nem áldozta be a velem való kapcsolatát, a közös lányunk megszületésének a lehetőségét is a gyerekei miatt.

Tudom, hogy nehéz ezt elviselni, de ez van.

Talpig korrekt pasi, nem dobott oda koncnak a gyerekei lába elé.

Nem érted?!Talán mert a férjed gyerekei?!

Nem csodálkozom már így,hogy ilyen a kapcsolat.Gondolom az apjukat is elmartad mellőlük.

Bocs, 6 évesen halt meg az anyjuk. Én 8 évvel később jöttem össze vele.

(Közte már volt pár próbálkozása, tán 2 hölggyel)

Akkor nem tudom, miért nekem kéne feldolgoztatni velük a tragédiát.

Sose lesz, mégpedig éppen azért nem, mert lehet, hogy éppen egy ilyen nő, mint te mószerolna végig a háttérben.

Nem mérgezem mások életét nyugi.

Ja, és még beteg sem vagyok, pl. én nem rettegek attól, hogy megtörténhet velem is ugyanez, hogy a gyerekeimet egy nálam jóval kedvesebb nő nevelheti.

Akkor meg végképp nem értem,hogy hogyan állhatsz így hozzá.Gyerekként halt meg az anyjuk,és még toleranciát várnál tőlük?Az apjuk is így áll hozzájuk?Talán segítséget kellett volna kapni a gyerekeknek ahhoz,hogy fel tudják ezt dolgozni.Sokaknak orvosra is szüksége van ilyenkor.

SSSSSSSSez így már kegyetlenségnek tűnik.