Narcisztikus, traumatizált, toxikus...szavak, amiket túl sokat hallok (beszélgetés)
A mai fiatalok között elég sok a neveletlen - és erről legtöbbször nem elsősorban ők tehetnek.
(Viszont ők isszák majd a levét.)
"Ha a szülő próbál szülő lenni, akkor narcisztikus. Ha szarul sikerült a beszámoló, akkor azért, mert a család toxikus. Ha nem tudja megenni a főzeléket, akkor azért mert gyerekként azzal traumatizálták?"
Kifogások a saját tehetetlenségükre. Nem vállalnak az életükért felelősséget.
Szerintem csak elnevezték az évszázadok óta fennálló jelenségeket. Bár tény, hogy legtöbbször tévesen.
Minél idősebb vagyok, annál jobban látom, hogy mindenki hordoz traumát a szüleitől. Ha nem voltak jók, akkor azért, ha túl jók akartak lenni, akkor azért. Ahogy anno ők is kaptak traumát az ő szüleiktől, generációról generációra visszamenve mindig így volt. Csak régen nem nevezték meg.
Azzal én sem értek egyet, hogy ma már mindenki nárcisztikus. A legtöbben csak önző "s.ggfejek". Nem kell rájuk trendi pszichológiai megnevezés.
A toxikus meg... hát sok mindenki toxikus a környezetére, még ha néha csak ideiglenesen is. Ma magamba nézek, én is voltam párszor az, például mikor másokon töltöttem ki az idegbajom, vagy "csak" el kellett viselniük egy-egy rosszabb időszakban. Talán nem hosszútávú mérgezés, de mégiscsak negatív hatás.
Nem csak a szülőtől eredhet, de sokszor ered onnan. A gyerekkori traumák az ember egész életére rányomhatják a bélyegüket, és pont a mostani generációk azok, akik kezdik ezt felfedezni, és akár gyerekvállaláskor tudatosan figyelni rá, hogy ne adják át a gyerekeiknek.
Szerintem ebből egyedül a nárcisztikus az, aminek az indokolatlan használata elterjedt, mert az egy személyiségzavar, de rengetegszer csak annyi a diagnózis valójában, hogy az illető egy idióta f.szkalap, de nem nárcisztikus.
Mindenesetre én nem gondolom, hogy baj, hogy ezek bekerültek a köztudatba, talán így társadalom szintjén egy kicsit jobban odafigyelünk az elfogadhatatlan viselkedésre, és ha olyat látunk, vagy magunkon érzékeljük, jobban fel tudunk lépni ellene.
A szóhasználat egy dolog.
Az is létezik hogy indokolt.
Az jobban "zavar"mikor valaki rákönyököl a problémákra,,ês széttárja kezeit.
Ő nem tehet semmiről.
Olvastam egy cikket, hogy ezek a szavak, már úgy működnek, mint az izé.
Hallotta, mondja, mert ez olyan trendi.
Sorban felelek a kérdéseidre...
1, Hatások, amik felnővés közben érnek bennünket a szüleinktől ered, ezek a hatások lehetnek manifesztáltak, de akár rejtettek is.
2,Igen, sérült a mai fiatalság, de tudatosak is, így tudatosak az önismeret fejlesztésében, fontosnak tartják a mentális egészséget, és tájékozottak a szakkifejezések jelentéséről, adekvátan használják, a szókincsük része. Ez jó.
3, Ami nem jó: ha valaki ezeket a fogalmakat nem odaillően használja, nincs a jelentésükkel pontosan tisztában, illetve nagyon leegyszerűsítve mindenre rámondja.
"Mitől érzik manapság sokan, hogy az összes negatív hatás csakis a szülőtől eredhet?"
Nem csak a szülőtől. Van, akit az utca nevelt... Én abban az esetben használom a felsorolt kifejezések valamelyikét, ha fedi a valóságot. Modjuk nem is vagyok már annyira fiatal (30+).
Túl sokszor hallom a fenti szavakat a fiatal generációtól. Ha a szülő próbál szülő lenni, akkor narcisztikus. Ha szarul sikerült a beszámoló, akkor azért, mert a család toxikus. Ha nem tudja megenni a főzeléket, akkor azért mert gyerekként azzal traumatizálták?
Mitől érzik manapság sokan, hogy az összes negatív hatás csakis a szülőtől eredhet?
Vajon tényleg ennyire sérült a fiatalság ma? Vagy csak a viselkedést könnyebb ezen szavakkal kimagyarázni?
Nektek mi a véleményetek erről?