Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Miért lenne újabb asszonyka? Férjem 59, én 44, lányunk középiskolás. Az első sem válás volt, hanem haláleset.

Amúgy meg milyen viselkedéssel vívtam ki? Nem írtam én viselkedésről abban a hozzászólásomban, amire hivatkozol. Tudsz olvasni?

Összefoglaltam, hogy szerintetek hogyan kéne viselkednie, aki pl. özvegy férfival jön össze.

Én viselkedésről nem írtam ebben az írásban.

Csak annyit, hogy utólag már sajnálom azt az energiát, amit arra fordítottam, hogy hátha jobb lesz velük.

Várj, itt anyuka halott volt 8 éve.

Anyuka családja sem kampányolt ellenem, 200 km-re laknak, és őszintén örültek nekem, intelligens, kedves emberek.

(Mert értem én, sok helyen rá lehet fogni, hogy a másik szülő mószerol, de itt nem.)

De akkor összefoglalom az itt hozzászólók kb 90%-ának a tanácsait:

Szóval: ha gyerekes férfival hoz össze a sorsod, akkor vetkőzd le minden önbecsülésedet, közlekedjél a küszöb alatt laposkúszásban, nyald ki a gyerek seggét, legyél Mary Poppins és laza jófej barátnője a gyereknek egyszemélyben, legyél nőgyógyásza, pszichológusa, szakácsnője, magántanára, természetesen kritika sose érje (építő jellegű sem!.)

ÉÉÉÉÉÉÉÉÉs, talán elnyered méltó jutalmadat, és kegyeskedik szemet hunyni afelett, hogy apuci új asszonya vagy.

Hát a nagy lópikula!

És bevallom, utólag már csak azt sajnálom, hogy egyáltalán annyi energiát beléjük fecceltem, amennyit.

Aki amúgy eddig is ki volt akadva, az mégjobban fúj majd, aki megértett eddig is, az tudja, hogy miről beszélek.

Nem vagyok álszent, ez van.

Egyetértek teljesen. Miért kellene szeretned? Az apját szeretted meg, sajnálatos dolog, hogy járt hozzá gyerek is.

Semmi közöd hozzá, nem kellene szeretned szerintem sem - teljesen irreális elvárás lenne feléd.

Korrekt vagy vele, mert normális ember vagy, de szeretni miért kellene...

"A csaj" én vagyok, akiről szó volt.

Bocs, miért kéne szeretnem?

Szerintem szeretetet nem lehet kötelezővé tenni.

Elfogadom, korrekt vagyok vele, és majd ha ő nem lesz olyan, mint a lópokróc, akkor valami elindulhat a szeretet irányába.

Amúgy írtam neked egy hozzászólást, még a reggeli órákban. Te még leragadtál a gyerekkori traumánál, tökéletes gyermek, akivel soha semmi baj nem volt.

Tehát akkor: jól értem, a laza csajos napok, a kettesben mozizás, a nagy dumálások egy cuki teraszán a fagyikehely mellett, (amikben a lányzó is ezerrel benne volt akkoriban, az elején) ez akkor mézesmázasság a részemről, ugye?

Még a terhesgondozóba is elkísért, önként és dalolva (az utcán találkoztunk, ő haza tartott, én a dokihoz), és ő csinált egy hátraarcot, hogy velem jön inkább.

Aztán meg a sarki boltostól az utcabeli öregasszonyokon át a zongoratanárnőtől azt hallom vissza, hogy miket fröcsög a hátam mögött.

Azért ez fura volt.

És igen, próbáltam tisztázni, hogy üljünk le, de tagadott, ő nem mondott ilyet, és amúgy is hagyjam békén.

Na, ekkor kezdődött a nyílt ellenségeskedése, és a tesóját is ellenem tudta hergelni teljesen.

De én már nem magyarázkodok. Együtt maradtunk, van egy közös lányunk. Ők kiröppentek, én nem strapálom magam továbbra sem velük kapcsolatban, ez van.

Én ezt most már úgy fogom fel, hogy nem szerethet mindenki.

Hmmmm, tudom hányszor írtam le, hogy a gyerek a hibás. És tudod miért? Mert tényleg a gyerek a hibás (újra leírtam, húzhatod a strigulát:)).

És köszönöm a figyelmességedet, de ezzel ne töltsd az időt, inkább foglalkoz valami hasznossal...

Na látod.Örülj a boldogságodnak,és,hogy nem egy problémásabb gyerkőccel kell "Megvívni".

Sokan erőszakkal akarják magukhoz édesgetni a gyereket,csakazértis megmutatni kinek van több joga,ki parancsol.Még ha szavakkal nem is ezt mondják,de a gesztusok a viselkedés akkor is ezt sugározza.És csodálkoznak,ha a gyerek ellenséges,nem együttműködő,nem szeretné az apja/anyja oldalán látni az új társat.

Azért a pároddal higgadtan nem veszekedve próbáld megbeszélni az érzéseidet,ellenérzéseidet.Ha magadba fojtod,abból baj lesz hosszú távon.

Én azt nem értem, miért kezd olyan ember, aki ki nm állhatja a gyerekeket-gyerekes emberrel?pl. mert minden ember tudja magáról, hogy melyik végletbe tartozik....

Nem a a baj, ha valaki gyerekes emberrel kezd, hanem ha az a rejtett végcélja, hogy kiiktassa a gyereket a másik fél életéből...

Mégis mit lehetne várni a gyerekektől,hogy viselkedjek akiknek felforgatták az életüket,amikor a felnőttek sem képesek elfogultság,önzés,féltékenység nélkül gondolkodni?

Ez a kisgyerek a leírtak alapján nem problémás,nem is kellene azzá tenni.

Ez szerintem még nagyon rövid idő,amióta Ti együtt vagytok.Én ennyi idő után nem mutattam volna be senkit a gyerekemnek.A korlátokat meg tudomásul kell venni,el kell fogadni.Miért fáj az neked,hogy az első kérdése a gyereknek reggel,hogy"apa?".És miért hívna téged az anyjának,hiszen nem vagy az.

Elégedj meg azzal,ha a pároddal boldog vagy,és a gyerekkel is jó lehet a kapcsolatod.Ne akarj az anyja lenni,azzal sokan kivívják a gyerek ellenszenvét.Ha az anyjával él a gyerek,akkor láthatásokon biztosítsd,hogy lehessenek kettesben is az apjával,hiszen ezeknek a látogatásoknak róluk kell szólni.Aztán ha jól működik a kapcsolatotok,akkor úgyis összekovácsolódtok majd.

Erről van szó.Nem konkrétan veled van baja,hanem a szituval,az élethelyzettel.Téged lát az apja oldalán,és nem az anyját.Érthetőek az érzései.

Szerintem nem kell feltétlen "nyomulni" az új párnak a gyerek felé.Elég ha biztosítja,hogy Ő és a szülője kapcsolata rendezett legyen,amennyire csak lehet.Ha ellenséges,félre kell állni,ha közeledik nyitottnak kell lenni.Úgyis rájön előbb-utóbb,hogy nem vagy az ellensége.Ha szeretettel veszed körül,tiszteletben tartod az érzéseit,meg akar majd jobban is ismerni,felkelted az érdeklődését irányodba,akkor változni fog a viselkedése veled.Rá kell vezetni,hogy nem akarsz az anyja helyébe lépni,viszont az apja új életet kezdett,és ebben Te vagy a társa.