Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Teljesen egyet értek Veled, de akkor ebbe így nem kell belemenni.

A barátnőm férje sem tudja tolerálni a barátnőm fiát (akit még lánykorában szült). Ott is vannak hibák a gyerekben is jócskán.

De a lényeg, a pasi mégis elvette a barátnőmet, de a barátnőm nagyon szenved (már tizen akárhány éve). Ahogy a gyerek nagyobb lesz, egyre rosszabb. Nem tud hatni a gyerekre sem, de nem tud hatni a férjére sem. Némát utálják egymást. Most ez kinek jó? Ennyit nem ért meg ez a házasság szerintem egyik félnek sem.

Ha szabad kérdeznem, melyik része volt a tipikus pasi-szöveg?

Szeretem ezt a fene nagy általánosítást, amikor a férfiakat valamiféle agyatlan, gépsorról lekerült formanyomtatványnak tekintik.

Elég sok gyerkőccel is találkozok néha, munkámból kifolyólag, van némi rálátásom arra, milyenek az átlag gyerekek, akiknek vannak barátai, akiket elfogad, és szeret a környezete valamiért.

De nyilván megint a pasi az aljas szemét, ha nem hajlandó elfogadni a nő pimpikéjét, aki péppé van kényeztetve, mindent megkapott...az olyan nő, aki meg így nevelte a gyerekét, találkozik egy idegen gyerekkel, azt meg nem tudja elviselni...ezt hívják az empátia teljes hiányának...

Köszönöm ezt is, meg az előzőt is.

Fog történni.... mer' megérdemeljük, csak még idő kell neki. :)

A lényeddel. Elégedj meg ennyivel.

Na ezt oszd be magadnak az elkövetkezendő évekre:XD mert nem szokásom szembedicsérni senkit. Igen kell ahhoz tudnia valakinek, hogy igy tegyek:Xd

"De amúgy mindig úgy voltam vele, hogy legyen büszke az a férfi, akit kiválasztunk magunknak, nem ám, hogy még őőőőő nyavalyogjon, hogy mi tetszik. . . mi nem. . . . . :DDDDD"

:XDDDDDDDDDDDDDDDD

A kislányomat könnyű volt szeretni, bűbáj és kedves, ahova leraktam, ott volt egész nap... nagyobb volt, akkor meg olvasott állandóan.... aztán 17,5 évesen kergült meg... nah, akkor viszont durván, arra ráment a kapcsolatom (mondjuk amúgy is vége lett volna már), az összes erőm kellett, hogy túléljem, nem tudtam még egy pasi lelkére is figyelni közben.

Fiam meg dolgos, szorgos... őt még azért szerették.

De amúgy mindig úgy voltam vele, hogy legyen büszke az a férfi, akit kiválasztunk magunknak, nem ám, hogy még őőőőő nyavalyogjon, hogy mi tetszik... mi nem..... :DDDDD

Ráadásul egy felnőtt felelőségteljes ember, akkor mutat be a gyereknek bárkit is, ha az adott kapcsolat betonbiztos, és milliószor megállt minden értékrendben a másik fél.Ekkor.

De nem az elején.

Egy gyerek élete nem átjáróház.

ezzel messze nem értek egyet....

Én is elolvastam az előző írást, tipikus pasi szöveg, ha egy férfi nem tudja elfogadni a párja gyerekét.... teljesen tipikus.... szerintem.

Valóban meg kell nézni kivel kezd a férfi... és a nő... evvan, ezt gyerek nélkül se árt jól körbejárni. A fórumok, és az életek nem azt mutatják, hogy ez minden esetben jól sikerül...tehát tán nem kellene a gyerek nyakába varrni.... szeeeeeeeeeeeeeeeeeeerintem. :)

"mondta, neki van egy kisfia, aki végtelenül jó, jól nevelt, vidám, kedves, udvarias"

Sose szabad ennek bedőlni.Aki igy nyilatkozik a saját gyerekéről, és ennyire elfogult-az mind igy nyilatkozik és kivétel nélkül nem neveli a gyereket, csak ajnározva kényezteti.

Én anno úgy ismerkedtem a párommal, interneten keresztül, hogy mondta, neki van egy kisfia, aki végtelenül jó, jól nevelt, vidám, kedves, udvarias, stb...blablabla. Így nem is volt kérdés számomra, hogy van, vagy nincs gyerek, a páromon láttam, hogy nagyon összepasszolunk, mert egy nagyon kedves, aranyos nő, akit tényleg mindenki szeret. Találkoztunk, sokszor, ez volt a baj, a gyerek akkor még nem volt ott, hogy lássam, milyen. Aztán elérkezett ez a pillanat is, tényleg vidám gyerkőc, de....amióta ismerem őket, folyton kutatom, milyen felnőtt lesz egy olyan emberből, akit gyerekkorában "túlszerettek" minden jó volt amit csinált.

Már ott, amikor megismertem a fiát, akkor tudtam, miért van ez az egész...szinte lehetetlen feladat elé van állítva az a férfi, aki belépne az életükbe. Hogyan várható el egy idegen embertől, hogy egyik napról a másikra, ugyanolyan hévvel kezdjen el szeretni egy kamaszodó fiút, mint a környezete, az anyja? És ha ezt nem kapja meg, illetve azokat, ami eddig örömöt okozott neki, pokol lesz az élete a férfinak...

Ez a fiúgyerek sosem fog dolgozni, sosem lesz benne kötelességtudat, mert eddig minden el lett nézve neki, ha meg eléri a felnőtt kort, kikerül az életbe, onnan jönnek majd a pofonok hada...

Sajnos nagyon sok anya magának teszi tönkre az életét avval, hogy nevelt magának egy olyan gyereket, akitől sosem fog elválni. Egy nem egészséges módon nevelt gyerek mellett valóban nincs szerepe semmilyen férfinak, de olyankor NEM a férfit kell hibáztatni, hogy fúj, a szemét utálja a gyerekeket...

Nagyon meg kell nézni, kivel áll össze az ember, mert az egész életünk tönkre lesz téve, gyerekkel a nyakunkban...valóban csakis a gyerek a fontos, bár azt hiszem van még pár érzelmi, fizikai igénye egy felnőtt embernek is ezen kívül, mint az hogy csak, a gyerek.

Engem az apám úgy nevelt, elég keményen, anyám agyondédelgetett...visszagondolva, hogy kinek köszönhetem azt, hogy ma képes vagyok elérni bármit is, apámnak köszönhetem. De ehhez el kell érni egy bizonyos kort, érettséget, hogy az ember ezt belássa.

Sokszor lebegett a szemem előtt, vajon hogyan nézhet ki egy olyan férfi, akit elfogadna ez a gyerkőc...valahogy mindig a Terry Black ugrott be nekem, akivel nekem semmi problémám nincs, nagyon tisztelem, becsülöm, csak karakterileg kicsit másabb mint én.

Való igaz, valóban a gyerek mindig az áldozat, de néha ez az anyukák önzőségéből is fakad, mert minél előbb gyerek, meg jaj milyen édes babucika, meg már a szomszédnak is van kettő, akkor nekünk miért ne lehetne 4, meg a családi pótlék, szocpol, stb...

Aztán hogy mi van a háttérben, van-e lakás, biztos munkahely, kellő értelem a gyerekneveléshez...az már másodlagos szempont.

De hát mindenki úgy teszi tönkre az életét, ahogyan akarja, azt tudom, a páromat nagyon nagyon szeretem, de nagyon beárnyékolja az egészet a gyereke. Tehetek ez ellen bármit, szeretetet, több 10 ezres értékű műszaki árukat ajándékozva...sosem lesz jó ez a kapcsolat. :(

És úgy nevelni más gyerekét, ami a sajátunkkal ellentétes gyökeresen, közben még harcolni is a kegyeiért...közben hadakozva mindenféle pénzszerzési művelettel, ami ebben a remek országban megadatott, még a munkahelyről is elviselve a gondokat...

Igen, ezekkel én teljesen egyetértek. Csak azt nem értem, hogy aki tudja, hogy nem szívből teszi, az miért ismerkedik olyan emberrel, aki már elkötelezett ilyen módon?

Nem kell elfogadnia, de akkor keressen magának valót...

Mert a gyerek az elkötelezettség.

Naaa, azért ez nem pont így van. Szerintem ez azért annál összetettebb dolog, nem?

Mert ahogy beszéltél, ha a gyereknek mindenkivel baja van... Az már más tészta.

Szabad szerelem? Szabad a szabad szerelem, de csak azt vigyük haza, aki komoly is lesz. Az én anyukám egy időben fűt fát, vadvirágot hazahordott... Nem volt velük bajom, de egy idő után a tököm tele volt, és nem volt kedvem egyikkel sem beszélgetni. Minek, ha hamarosan úgyis csak emlék lesz, vagy tán az sem marad utána???? Na igen, ezt nem mindig élveztem, pedig nem voltam túl kicsi akkor már...

Lehet, hogy a gyerek igyekszik, de szerintem általában mindig megvannak a miértek, amit egy szülő tud csak kezelni, de úgy, hogy a párját is bevonja a dologba.

Szerintem ez nem úgy működik, hogy a "mostoha mama, papa" ugyan olyan kötelezettségeket kap, mint egy rendes szülő, de joga meg semmire nincsen.

Közös erővel kell mindent együtt átgondolni, megbeszélni, és nem hülyének nézni a gyereket. A szeret és a megértés az pedig a legfontosabb. Szerintem egy gyerek nem vágyik többre, mint kiegyensúlyozottság, biztonság, szeretet, megértés. Ha ezt megkapja, és ha beszélgetnek vele, akkor megvan oldva a dolog.

És persze, mindenkinek kell határokat húznia.