Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetés)

Kedves Kék Óceán! :)

Ez mindenkinek az érettségétől, habitusától függ.... én pl. kaptam készen egy leányt... megszépítette az életem, és remélem, hogy én is az övét... szeretem! :)

Egyébként, én ha esetleg mérges vagyok, veszek pár mély levegőt, és elgondolkodom, valóban lényeges ez? Aztán hamar rájövök, hogy nem. :)

Olyan rövid tud lenni egy élet, minek puffogással tölteni... főleg azzal, akit szeretsz! Inkább tegyük széppé, és ha gond van, akkor kategorikusan beszéljük meg, és aztán érezzük jól magunkat. Kár az enegiát negativ dolgokra pazarolni, az csak megbetegit...

Azért nem semmi, hogy 17 évesen képes voltál belevágni! Nekem akkoriban még meg sem fordult volna ilyen a fejemben. :)

Ezekben teljesen igazat adok neked, én is igy gondolom. A szerelem eleve egy olyan dolog, ami már akkor jön, amikor még egyáltalán nem is ismered a másikat... Elvarázsol a kémia, és felvértezed az embert tökéletes tulajdonságokkal... Majd ha megismered, és rájössz, hogy bizony ő is büdöset fingik, akkor el is múlik a dolog igen hamar. :) A fingást persze képletesen értettem.

Egyébként az ideákról meg annyit, hogy szerintem létezik ilyen. Mivel mindenkinek vannak rossz tulajdonságai. Tökéletes az valóban nincsen. DE meg kell találni azt az embert, akinek a hibáit szeretni tudod, és eltudod fogadni.

Nekem pl. a sznobizmustól, a féltékenységtől, a birtoklástól meg az önzéstől felforr az agyvizem. Tehát egy olyan emberrel, akinek pont ezek a rossz tulajdonságai, én nem tudnék együtt élni egy hétig sem. Vannak mások, akik meg teljesen egyszerűen képesek erre.

Szóval, mindenkinek vannak emberi hibái, és ezeket kell tudni kezelni és elfogadni. De mindenkinek vannak bizonyos embertipusok, akikkel erre képtelen.

Na ebből lesz sok válás.

Mert megtalálni azt az ember, akivel úgy lehet élni, amiről te beszélsz, ahhoz szerintem marha jó önismeret kell, és figyelem a másik felé. De manapság már felszinesek az emberek...

Szóval, szerintem is, a hűség, tisztelet, türelem, megértés és belerző képesség nagyon fontos, de azért mégis szükséges egyfajta harmónia, és közös irány, amerre együtt nézünk.

És amúgy mit hámoztál ki a témával összefüggő válaszokból?

Belevágsz a dologba, vagy hagyod a fenébe?

Hát, azt kell mondanom, mázlista vagy! :) De sajnos ez nem mindenkinek sikerül ilyen jól... Vannak emberek, akik ugyan annyi tapasztalattal és kitartással tök más dolgokat élnek meg, mint te. Sajnos.

Amúgy kár a 23 éveddel példázni, mert az tény, szép, és nagyon jó, viszont nem kenheted pl. az én fejemre, hogy majd ha én is élek valakivel ennyi időt. Hiszen én eleve csak annyi ideje élek, mint amennyi ideje te házasságban vagy. De erről nem tehetek. Valaha te is elkezdted ezt a dolgot, és már akkor is volt véleményed.

Már csak a környezeti hatások és a látott minta miatt is, ugye. :)

Ami persze változhat, változik az évek és a megélt dolgok folyamán.

Szerintem ez több dologtól is függ... De számit hidd el.

Én pl. soha nem akarom úgy intézni a dolgaimat, mint a szüleim. Valahol ez is a minta miatt van, hiszen láttam valamit, amit semmiképpen nem akarok követni.

De te is utálsz minden alkoholt, ami jelent valamit...

Szerintem van, aki tanul a látottakból, és van, aki nem tud kinőni belőle. És van, aki középúton halad, de valamilyen szinten mindenkire hatással van az, amiben felnőtt.

Felvilágosítalak hogy a dafke állt. 20% és még azoknál is megfigyelhetők a hozott magatartásbeli minták!

Egyébként én nem kívánok veled vitát indítani!

Ha majd te is leélsz valakivel zökkenő mentesen, harmóniában, és valóban a férjem (a legjobb barátom is) 23 évet!!!! És felnevelsz legalább egy gyereket, aki mint az én nagy fiam, éppen másod diplomázni készül! A kicsi most megy iskolába ( egy az apjuk) Akkor vitatkozgathatunk! Nekem gyakorlatom van, mint vállalkozó feleség, mint dolgozó vállalkozó diplomás nő, mint család anya... Neked meg elméleteid! Szerintem mindaddig patonalról focizol amíg nincs személyes tapasztalatod, miről is beszélsz!

Ó, hát miért olyan emberekről beszélünk akik anyagi érdekekből házasodnak?

Én egyáltalán nem ezek alapján választok. De választani bárki választhat rosszul... Valóban, semmi nem fekete és fehér.

6 éve vagy férjnél, ami nagyon szép idő, de lássuk be, azért hozhat még az élet bármit számodra. Ki tudja, mi lesz 10-20 év múlva?

Persze ne így legyen! Én nagyon sok boldogságot kívánok nektek a jövőre nézve is. :)

De ha mondjuk a daffke százalékos aránya 60-70%, akkor ez már megdőlt elmélet......

Egy normális erkölcsi tartással rendelkező ember, aki tud különbséget tenni a jó és rossz között nyilván le tudja vonni a konzekvenciát a látott példákból. Nyilván sokat nyom a latba a genetikai továbbadás, de egy ember a saját sorsa kovácsa...

Igazából nem ismerem a férfi szüleit, nem tudom milyen emberek.

De ez az otthonról hozott minta sem általános azért. Minden erőmmel azon voltam, hogy ne úgy neveljek gyereket ahogy édesanyám nevelt minket. A párom is elítéli az édesanyja nagyzási hóbortját, kapzsiságát. És nem óhajtja követni a példájukat. Biztosan, hogy mindenki hoz magával valamit otthonról, ez nem kétséges, de nem törvényszerű követni az otthoni példákat. És a barátnőm férje ha eljutott odáig, hogy beismerte a hibáit , akkor csak azért nem változtat mert nem akar, mert így kényelmes neki. Azt hiszem azért valahol igaz, hogy minden ember a maga sorsának kovácsa.

Azért érzem a cinizmust, mert szerinted ha szerelemből megyek férjhez eleve hátrányból indulok (lila köd), és egy tudatlan handabandázó csitrinek néztél... :))))))

Persze látja az ember a mintát, nyilvánvalóan van viszonyítási alap, ez természetes....

Nincs mellék zönge! Erőszakos emberek vannak és voltak! Pszichológiailag viszont kimutatták hogy az otthonról hozott minta szinte mindig ott van!

Nézd meg a szülőket, azok viszonyát és egy viszonylag alapos elképzelésed lehet, mire számíthatsz! Nem tudom miből gondolod, hogy cinikus vagyok! Az meg hogy mi az oka ennek,miért érzed ezt, azt csak te tudod!

A családon belüli erőszak sokkal gyakoribb mint gondolnád, csak baromira nem beszél róla senki.

Tisztában vagyok a házasság minden jó és rossz oldalával, nyilvánvalóan tisztában vagyok a döntésemmel...... nem szükséges a cinikus mellékzönge.

A jó kívánságot kösz.

Én nem rá ugrottam. Olyasmit beszélsz ami azért ( mivel felelős felnőt emberekről beszélünk) nem életszerű! Ennyi! Lila ködről meg annyit, remélem te nem hasonló helyzetből indulsz, mert akkor kb. 90% lesz a csalódás esélye!:) A házasság egy olyan projekt ami hosszú távra szól, és a nyereséget is csak hosszú távon realizálhatjuk,(vagy nem) rengeteg befektetéssel!

Amúgy kívánok neked minden jót, és szépet, a házasságodhoz.

Maradjon azért a normális modor ha lehet, ok?

Igen, valóban augusztusban fogok férjhez menni, és komoly kapcsolatom is volt már, mindössze annyit mondtam, hogy az élet produkálhat olyan váratlan dolgokat, amik később derülnek ki. Pl. mikor egy férj 10-15 év után félremegy........ egy szélsőséges példát hoztam fel, Te meg ráugrasz. Felesleges veled beszélgetni....