Mennyire tudja tönkre tenni egy előházaságból hozott gyerek az új párkapcsolatot? (beszélgetős fórum)

Miért én milyen ember vagyok?Fogalmad nincs:P

Nem is kezdenék!Ez nálam alapelv volt, persze tudom sokaknak máshogy alakul az élete és muszáj felvállalni másnak a gyerekét, de ezek nem egészséges dolgok.Nem így lett ez eredendően kitalálva, hogy emberek gyerekeket vállalnak, aztán szétmennek és újabb kapcsolatokat kezdenek.Ez az én véleményem, ennyi!

Soha nem lesz megoldva semmi amíg a szülők nem beszélgetnek. Egy mostohának is vannak jogai , még akkor is ha ő kívülálló. Lehet, hogy okkal mond nem-et a gyereknek és itt jön az, hogy a párja nem kellene csakazértis megengedje ami ő megtiltott.

Kedves fórum nyitó, először a pároddal beszélj komolyan, és aztán a gyerekkel. Remélem minden a helyére kerül idővel...csak türelem:)!

Hűha

Elég nehéz, de jól össze kell dolgozni a szülőknek az tuti, hogy jól alakuljanak a dolgok.

Sajnos nagyon nehéz, pl sógiéknál nagyon rossz, m,ert akár mit mond a "mostohagyerekeknek" az rá a válasz, hogy nem vagy az apánk:S

Szóval nehéz.

Sok sikert és kitartást kívánok.

"Szerintem benned már sokrétű a gondok halmaza a kapcsolatodban és magadban kellene tisztázni a dolgokat elsősorban."

Én is igy gondolom.

Kicsit közhely, de amit adsz, azt kapsz!

Itt nem feltétlen Rád gondolok, de 14 évig ez a gyerek kapott valamit útravalóként, amit most megpróbál a maga módján viszonozni.

Érdemes lenne átgondolni mi is került a gyermek "tarisznyájába".

Az életnek is megvannak a szabályai. Ez a gyermek úgy tűnik nem kapott pontos leírást, nem tudja, meddig mehet el. Aki pedig nem tudja, az ált. próbálkozik, keresve a határokat!

Igen tönkreteheti, de széppé is teheti!

Érdekes gondolatok... Nálunk kettőn között az okozott problémát a párommal, hogy én túlságosan is az apjuk iránti ragaszkodásra neveltem a fiaimat, míg az ő gyerekeit a volt nej éppen ellenkezőleg.

Szóval a volt kapcsolat az mindenképpen aljas, gonosz?

Ezt azért gondoljátok már át...

Hááát van benne igazság, bár azért legyen itt egy ellenpélda is.

Két kamasz fiam van és annak ellenére, hogy a nagyobbik fiam nagyon apás, maximálisan elfogadták a páromat és a párom is őket.Igaz a nagyobbik okoz kellemetlen perceket, de inkább csak nekem és nem a páromnak.Na de sajnos őt is érinti, pláne ha anyagi.Általában megbeszéljük ezeket a gyereknevelési dolgokat.A kisebbik fiam 16 éves de vele teljesen jól kijönnek.Valahogy ez az adok kapok el nála bevált, ellentétben a bátyával, aki ugyan kedveli a páromat semmi kifogása ellen csak azt érzem, hogy engem nem tud elviselni olykor a saját gyerekem.Azt hiszem ez nagyban köszönhető apukának :-( tökéletesen hasonlítanak egymásra...mostanában így is elég sok konfliktusunk volt a gyerkőccel, aki már nem is annyira gyerkőc hisz 18 éve.Sajnos azt hiszi minden úgy van ahogyan apukája mondja, arról nem is beszélve, hogy neki semmi nem jó amit mi veszünk vagy csinálunk.Neki csak márkás cuccok kellenek, mert csak abban valaki.Azt hiszem nagyfokú önértékelési problémái vannak amiben nem tudunk segíteni, mert egyáltalán nem figyel arra amit mondunk.Így csak nézem ahogyan tönkre teszi saját életét már a kezdet kezdetén...

Igazad van, sajnos teljesen tönkre teheti. Főleg így, hogy már nem is kicsi. Szülői ráhatás + tudatosság, veszélyes.

Sajnálom.

Abban viszont nem adok neked igazat, hogy szerinted neki kellene hozzád alkalmazkodni. Neked kell jobban, hisz Te vagy a "kívülálló". Szerintem.

Nem érnél jobban célt, ha te is máshogy állnál a gyerekhez?

Egy ilyen korú gyerekkel akkor sem könnyű, ha a sajátunk. Ha nem a sajátunk, akkor sajnos, minden megmozdulása sokkal többet nyom a latban.

Mindenképpen törekedni kell(ene) arra, hogy elfogadjuk és magunkénak tekintsük a párunk gyerekét.

A gyerek semmiről nem tehet!

(A párom 5, én 2 gyereket vittem az új kapcsolatba. 12 éve élünk együtt. Mindketten mindkettőnk gyerekével nagyon jó kapcsolatban vagyunk. Voltak persze nehéz időszakok.)

Emlékszem egy témára veled kapcsolatban az egyedüllétről. Akkor az volt a probléma. Most ez. Szerintem benned már sokrétű a gondok halmaza a kapcsolatodban és magadban kellene tisztázni a dolgokat elsősorban.

A párodnak érthetően fontos a gyereke és elsősorban nem a gyerek a hibás, hanem Ti, ha megengeditek, hogy szétzilálja a kapcsolatotokat. Bár ehhez az is hozzátartozik, hogy csak a Te szemszögedből ismerjük a dolgokat.

A páromnak az előző házasságában egy gyermeke született. A gyermek idén tölti be a 14-ik életévét. Megkell, hogy mondjam full gáz az egész gyerek. Rendetlen, hanyag, trágárul beszél sokszor, szétszort és sokat hazudik. Pár évvel ezelőtt megpróbált minket ármánykodásokkal szétválasztani, de a sok megpróbáltatás ellenére amit okozott nekünk, nem sikerült neki.

Sok, sok rosszat kaptunk tőle. Sokszor feszült vagyok amikor hazamegyek munkából, mert tudom, hogy otthon van már Ő is. Úgy érzem sokszor nekem kell hozzá alkalmazkodnom és nem fordítva.

Amikor hetekre elmegy az apjához akkor úgy érzem magamat mintha kicseréltek volna. Nem vagyok feszült és nincs az a légkör amit a gyerek kivált otthon. A legviccesebb az, hogy a gyerek azt gondolja magáról, hogy Ő egy nagy főnyeremény és kár is tagadni, de az anyját érzelmileg mindig manipulálja. Amire én azt mondom, hogy nem azt az anyja megengedi neki, nincs kontrol és felelősségtudat ami így kialakulna a gyerekben. Az utóbbi időben gyakorta megfordult a fejemben, hogy én ezt így tovább nem csinálom és kilépek ebből a kapcsolatból bármennyire is szeretem a páromat. Az idő csak egyre múlik én meg csak nyelek és nyelek. Úgy gondolom egy előző házasságból hozott nagyobb korú gyerek teljesen tönkreteheti az érzelmi kapcsolatokat!