Lombikprogram 40 felett - nekünk is sikerülni fog! (beszélgetés)

Sziasztok lányok!

Tud valaki ajánlani jó andrológust Pesten?

Illetve kérdezném,hogy az alap sperma vizsgálaton túl,mit végeztettetek el a párotoknál,mi az,ami fontos?

Sajnos a doktornő,akihez mentünk volna jó ideje beteg,mi pedig nem várhatunk!

Előre is köszi!

Megmaradt bontatlan Q10 (200m-60db), E-vitamin (400NE-110db). Progeszteron exeltis (3doboz).

Érdeklőni privátban

Nem friss a cikk, de nem 500 petesejttel születtünk :)

[link]

Osztottam szoroztam , (41 múltam) ez engen annyira elkeserít.. .-(

“A nőknek már születéskor megvan az összes petesejtjük, ezt az állományt viszik magukkal egy egész életen át. Egy élet során mintegy 500 petesejt érik meg, a nőknek 500 ciklusuk van.”

Köszönom mindenkinek!😁😘 majd akkor még kitalálom 😁

A 3 c.napi hormonsorral együtt akartam nézetni, de akkor lehet elmegyek 4. c napon. Délelőtt sehogy sem jön össze, leghamarabb 13.00 kor tudok menni :S

Szia!

Nem kell éhgyomorra menned de a délelőtti órákban kell hogy levegyék. 😘

Csak hogy ne legyen egyszerű dolgod.

Én a 3. napi hormonokkal együtt nézettem, de nem éhgyomorra.

Sokat segítettünk így együtt😉

Természetesen.

Nem azt jelenti, h minden párkapcsolat olyan. Van jó párkapcsolat. A másdoik férjemmel nekünk is jó a párkapcsolatunk, sokmindenen mentünk keresztül.

Nekem 35 évesen egy citológiánál mondták, h HPV fertőzésem van, akkor akartunk babát, azért mentem el. Aztán mindjárt 37 letem mire negatív rákszűrésem lett, na és onnantól nem jött össze a baba.

Nagyon megértelek és minden tiszteletem a tiéd!

Köszönöm hogy megosztottad a történetedet velünk, megindító és tanulságos is egyben! Gratulálok a picurhoz!

😍🙏🏻

💗💗💗

Le a kalappal!

Dinus, Hugi, még véletlenül sem a fórumra gondoltam!!! :) :*

itt egy a cél mindannyiunknak, a baba, és hogy apuka donor vagy nem donor, annak itt nincs jelentősége.

Amúgy igen, Dinus, ez így van, amikor azt hallom, hogy hogy megkergül egy családos pasi és a válásnál nem a gyerek érdekeit nézi(k), akkor azt gondolom, hogy inkább egyedül. De azért vannak jó párkapcsolatok is és normális pasik is... valahol :D

Nem, nem vagytok megbélyegezve!!!!! Szörnyű ez a világ. Én a rendősrégen dolgoztam és ott sok ember más szexuális beállítottságú volt, emberileg nagyon jó fejek.

Meg kell tanulnunk egymást elfogadni. Én akkor akadtam ki, amikor az egyik munkatársam megemlítette, h a lánya babát akar de nincs párja, és donorral szeretne. Majd ő közölte vele, h rá ne számítson, mert a gyereknek apa kell. Én már ezen kibuktam. HA az én gyerekem nem talája meg az igazit és egyedül akar babát, támogatni fogom mindenben. Egyébként is a mai világban mit várunk el, amikor már nem számít semmi. Az emberek csalják egymást mindenhol. Mi a 19 ben laktunk, ott mindenki akivel kapcsolatunk volt, hol a pasi hol a nő csalta a társát. Ilyen világban a gyerekemnek nem is kell olyan társ, aki melette tart még vagy hármat. Nincs tisztelet, nincs megbecsülés.

A barátnődtől te sem számíthatsz támogatásra.🤗 Ez olyan rémes. Ezért beszélgetünk itt a fórumon.😚

Az én barátnőm a babával kapcsolatos tanácsaival vitt a sírba...az ő fia ezt, meg azt csinálta, így meg úgy aludt. Aztán amikor kiakadt, h nem vittem a gyereket levegőzni, mert hogy ő napjában 3x...akkor mondtam neki, h ember kattanj már le a témáról, itt 100% pára van és 50 fok. Amíg betolom az orvosiba 10 méter és a gyerek tűzforró lesz.

Engem nem nagyon érdekel, sőt egyáltalán nem érdekel más ember véleménye a 40 felett szülő nőkről.

Mindenkinek van saját szemetes udvara, és söprögessen ott.

Ha csak rajtam múlt volna, én már réges-régen szültem volna, de nem csak rajtam múlt. Férjnél voltam, 9 év után váltunk el. Kezdetben én akartam gyereket, a férjem nem, utána meg fordítva, már én nem akartam, mert a kapcsolatunk már érezhetően hanyatlott. Elakartam válni. Válás után lett egy 3 éves kapcsolatom egy olyan pasival, aki 3 éven át hülyét csinált belőlem, mellettem még volt nője, volt hogy kettő is még mellettem. Ez már a végén derült ki. Közben pajzsmirigybeteg lettem, pajzsmirigy-túlműködés - hyperthyreosisom lett. Kezeltek 2 évig feleslegesen gyógyszerrel, és mivel nem reagáltam rá, ezért radiojód kezelést kaptam kettőt. Egy radiojód kezelés azt jelenti, 2 évig nem vállalhatsz gyereket. Én kaptam kettőt. Lehet számolni közben az éveket....

Közben nőgyógyászati problémáim is lettek, P3 citológia, HPV, konizáció, gyógykaparások, stb. stb. Többet matatott bennem nőgyógyász, mint férfi normálisan. Az exemmel szakítottam. Aztán a párkapcsolataim sorra kudarcot vallottak, mindig olyanokra fordítottam időt és energiát akikre nem kellett volna egy percet sem, nemhogy hónapokat. Mindig másokat néztem magam helyett. Az utolsó kapcsolatom 1 évig tartott egy rendőrrel. Én már nagyon szerettem volna gyereket, evidens. Rájöttem, az összes faszi azt hazudja neked amit hallani akarsz. Ha tudja hogy gyereket akarsz, akkor azt fogja hazudni hát Őőőő is, hogy megkapja amit akar. Ennek a kapcsolatnak a legvégén teherbe estem. A gyerekről hallani se akart, amióta közöltem vele hogy terhes vagyok, soha többet nem láttam. Elvetéltem. Akkor voltam 39 éves.

Akkor ott feladtam, tudtam hogy nekem férfitől, párkapcsolatból, szerelemből soha nem lesz gyerekem. 39 évesen találni valaki olyat, akivel elég gyorsan lehet haladni és felfogja hogy neked nem sok időd van már szülni, hát esélytelen. Aki nálam szóba jöhet, mind nős vagy kapcsolatban van, aki meg szingli, az már vagy nem akar gyereket, vagy ha igen, akkor majd egyszer évek múltán. Hát nekem erre nem volt időm várni.

A vetélést követően felkutattam az lehetőségeimet egyedülállóként, inszemináció, lombik, donor, TB, stb. és belevágtam a babavállalásba egyedül.

Azért rögös volt az út. Mielőtt nekifoghattunk volna a projektnek, előbb lett egy polipom, azt kiszedték. Aztán volt egy sumbuc. miómám, amit ki kellett venni, mert tavaly augusztusban majdnem elvéreztem miatta. A méhem nem is volt ettől babafogadóképes. Mióma műtét előtt volt még egy sürgősségi kaparásom. Szóval 3 műtét könyvelhető a tavalyi évemre. Decemberre rendbejöttem, és elkezdtük a TB-s donoros inszeminációkat. 6 stimulálásom volt, amiből 1 kuka mert elovuláltam idejekorán, 5 inszem sikertelen. Az inszeminációk zajlottak, közben megjártam a Kaálit is, és még időben kértem időpontot, mert több hónapo várólista vagy Szegeden. Februárban kaptam most októberre időpontot. Ezt az időt kitöltöttem az inszemekkel, addig se tétlenkedjünk alapon és minden Kaáli által kért vizsgálat is elvégzésre került addigra, elintéztem a donort is, és októberben nekifutottunk teljes gőzzel az 1. lombiknak, ami sikerült, most vagyok 6 hetes terhes. De nem merek még örülni, nyugtával dícsérd a napot, és hát van még pár rizikós hét előttem, de remélem a legjobbakat és hogy minden rendben lesz.

Persze van bennem aggódás és félelem, mindennek kapcsolatban, de kiben nincs?

Az hogy biológiailag 20-30 között vagyunk a legideálisabbak szülni, az egy dolog. Ha az életünk nem alakul úgy, akkor cseszehetik az okosok a biológiai okosságukat. Hogy vén nyanya leszek mire a gyerekem 20 éves lesz-e? Hát nem tudom. De igyekszem most is jól tartani magam, igényesen nézek ki, odafigyelek az életvitelemre, hogy amennyire lehet, egészségesen éljek,sportolok, nem dohányzom, 5 éve életmódot váltottam, merőben megváltoztattam az étkezésem. Táncolok és táncot tanítok, és próbálok pozitívan állni a dolgokhoz.

Hogy mit gondolnak erről azok akik még 30 évesek, vagy azok akik irigyek mert esetleg nekik nem lett gyerekük, vagy azok akik sose akartak, vagy azok akik csak unalmukba fröcsögnek.... nem érdekel.

Ez nagyon érdekes sztori. Érdekes, hogy amikor külföldön él az ember azt érezzük, gondoljuk hogy azért mert magyar össze kell vele tartani, barátkozni kell vele. A Franciaországban élő barátnőm hasonlóképp járt egy magyar ismerősével, neki is elgurult a gyógyszere, igaz más miatt. Azóta ők sem beszélnek.

Szerintem nem kell összetartanod vele, valószínűleg ha itthon élnél 1. szóba se állnál vele 2. már sokkal hamarabb kiosztod. Nagyon jól tetted, hogy elmondtad neki az irányt, amitől ki tudok borulni az ez: kellemetlen helyzetbe, zavarba hozni embereket. Az egyik legnagyobb bunkóságnak tartom a tapintatlanságot.