Kedvenc idézetek (beszélgetés)
"Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is
nagyobb művészet, mint végigbarangolni a világot.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy... KÖSZÖNÖM!"
"Szerintem aki minden nap szív elveszett.
Ahogyan én is minden nap iszom...
15 éves lányokat nézek a buszon
pedig jócskán túl vagyok a húszon.
Aztán a maradék pálinkát húzom le,
mocskos egy élet nem csoda ha félek a holnaptól.
Persze majd csinálok még pár slágert amiben számot adok arról,
hogy rohadt jól érzem a magam a bőrömben,
ebben az organikus börtönben.
Mindenre költöttem már ami káros,
előttem magányos minden páros,
a város a fejemben,
miközben részegen nevettem. (Részegen...)"
"Leszakad a pofám az államtól, hogy már akkor szegény vagy mikor meg se születtél.
Leszakad a pofám a médiától, hogyha nem vagy címlaplány vagy adonisz húzhatsz a picsába.
Leszakad a pofám a sok álszent perverz apukától, paptól.
Leszakad a pofám a sok mariuhána függő drogostól, aki meg akar győzni hogy ez olyan mint a sör.
Leszakad a pofám, hogy még mindig fáj, hogy megcsaltál.
Bazmeg Feri ördögi kör ez... Mi lesz?
Nem lehet mindig a pálinka, mindig egy ribanc,
mindig egy balhé...
Kőházy Ferenc (Yoo...)
egy mennyországból szökött fegyenc. (Nah...)
Hiszek abban, hogy értéket képvisel amit magam mögött hagytam.
Hiszek abban, ha egy lány kitölti ürességem, ő lesz a feleségem.
Hiszek abban, hogy minden barátom bármennyi hülyeséget csináltam könnyes szemmel nézi végig a halálom.
Hiszek abban, hogy egyedül vagy a bajban, hogy van ahol kenyér sincs nemhogy vaj van rajta míg mi dőzsölünk.
Hiszek abban, hogy ez a látszat jólét, a mi kis privát börtönünk.
Hiszek abban, hogy ami most van talán köddé foszlik örökre,
nem hozzák utánunk egy bőröndbe,
meghalunk és vége.
Föld nevű égitest... egyszer jártam itt réges régen,
és láttam a szépet ebben a kétes létben.
Föld nevű égitest... egyszer jártam itt réges régen,
és láttam a szépet ebben a kétes létben."
FankaDeli - Normális
"Isten, áldd meg a magyart,
Jókedvvel, bőséggel
Nyújts feléje védőkart,
Ha küzd ellenséggel,
Balsors akit régen tép
Hozz rá víg esztendőt
Megbűnhődte már e nép
A múltat, s jövendőt.
Minden úttalan utamon egy vándorba botlottam,
ki szívem nagy bánatát látva szólt, hogy:
Mond nyugodtan mi bánt.
Én feledtem mindent, ami árthatott
Mert szemében megláthattam az igazi alázatot.
A népem, mint a hangyák rabszolgaságban élnek
Itt csak munka munka hátán nem jut semmi a szegénynek.
Az élet téged is elgyengít, játszhatod magad keménynek.
Csak annak jár a morzsa, ki mannát ad a reménynek.
Mindennek megvan az ára s mindennek minden hiába,
Addig nem lépnek az útra, míg az ösvény nincs kijárva.
Hitetlenek világa, jószomszédi viszony drága,
Túljelentkezés miatt a mennyeknek kapuja zárva.
Kódolatlan hétvége, a kapzsiságunk mértéke,
A lépre csalt nemzetünknek egy könnyfakasztó kérdése:
Miért! Uram! Mondd meg nekem ki és ezt miért tette.
Vérözön lábainál s lángtenger felette.
Refrén (Deego) : Lángtenger, nap mint nap 100 ember,
percenként új sebhely, több millió
éhező gyermek, sírok, keresztek.
Pénztenger, tömegpusztító fegyver,
Újabb és újabb érv, hazugságok, hogy
Forogjon a föld és follyon a vér.
(Deego)
Villog a TV, butít a média.
Álhírek, sztárok, tömeghisztéria.
Öreg hölgyek munka után a készüléket nézik,
Ömlik a mocsok, és azt hiszik hogy értik,
A politikusnak álcázott bőrfejűeket,
A háborús hősként megözvegyülteket,
Az illegális drogokért egybegyűlteket,
A 4 évente összehazudott ígéreteket.
Látnod kell ember, nézz a szemekbe.
Lásd az olajat, a mocskot a tengerben.
Lásd a népeket, kik szegények, szenvednek.
Lásd a gazdaságosságot a kenderben.
Nézz a hajléktalanra, aki ételt kér,
Becsüld meg és küzdjél ez életedért,
Légy tudatos testvér, bármerre mennél,
Mindig magad döntsd el, máshogy mit tennél."
Deego&Siska& Landi - Lángtenger
Hogy megértsd, mennyit ér 1 év, kérdezd meg a diákot, akinek ismételnie kell...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hónap,
kérdezd meg az anyát, aki koraszülöttet hozott a világra...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 hét,
kérdezd meg a hetilap szerkesztőjét...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 óra,
kérdezd meg a szerelmest, aki a találkozóra vár...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 perc,
kérdezd meg az utast, aki lekéste a vonatot...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 másodperc,
kérdezd meg az autóst, aki nem tudta elkerülni a balesetet...
Hogy megértsd, mennyit ér 1 tizedmásodperc,
kérdezd meg a sportolót, aki csak ezüstérmet nyert az Olimpián...
Minden pillanat kincs, ami a tied. És becsüld meg jobban,
mert megoszthatod valakivel,
akivel tökéletesen eltöltheted.
És emlékezz, hogy az idő senkire sem vár.
"túl nehezen mondtuk ki azt a szót.
Túl minden, hisz csak játszunk ugyan úgy.
túl nehezen mondtuk ki azt a szót.
Túl minden, hisz csak játszunk ohh csak játszunk ohh csak játszunk
játszunk ugyan úgy.
Akad itt bőven amit meg evett az idő
Nyarak és telek követik egymást oda kint
Idebenn érzem, minden ugyan úgy maradt
csak a 4 fal lett sokkal közelebb
túl nehezen mondtuk ki azt a szót.
Túl minden, hisz csak játszunk ugyan úgy.
túl nehezen mondtuk ki azt a szót.
Túl minden, hisz csak játszunk ohh csak játszunk ohh csak játszunk
játszunk ugyan úgy
Egy ideig szelíden ölel egy kicsi világ
és észre sem vesszük milyen szoros az ölelés
csak a végül már nem lesz levegő ...."
PEET - Túl mindenen ( Matisa András -ék nagyon oda tettek :) új album )
Sosem tudod, mit hoz a véletlen,
Melyik virág nyílik neked az életben.
Ki fog veled sírni, és ki fog nevetni,
Ki fog az életben igazán szeretni.
Nem az a boldog, kinek kincse van,
Hanem az a boldog, kinek igaz szíve van.
Ne a szépet, hanem a jót keresd,
És ha megtalálod, igazán szeresd!
Életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik.
(Marcus Aurelius)
Van, akit azért gyűlölsz, mert szeretni is tudnád.
Márai Sándor
"Hajolj felém, tanulj meg engem,
próbáld meghallani csepp hangomat,
hogy rám ismerj, ne légy olyan magad,
olyan tökéletesen egymagad,
ha egyszer neveden szólítalak a föld alatt,
s feléd fordítom sose látott, igazi arcomat."
(Szabó Magda)
Részlet a Garzó Béla: A Sas című versből, mely a:
"Keressük meg együtt a legszebb verseket" c. fórumnál van:
Szóval: - nekem nagyon tetszik:
"Porszemekből áll a sivatag, miként cseppekből a tenger,
Kicsi téglákból a házikó, és millió sejtből az ember.
A világmindenség apró része Földünk,
- sokan vagyunk, s mégis egyedül.
Rohanó világunk nem enged együtt lenni,
- mert Mindenki csak menekül!"
Az az idő, amit a nők a korukból letagadnak, nem vész el. Hozzáadódik más nők életkorához.
/ Diane de Poitiers/
Fegyverben réved fönn a téli ég,
kemény a menny és vándor a vidék,
halkul a hó, megáll az elmenő,
lehelete a lobbant keszkenő.
Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon
helyezkedik a csontozott úton;
kis, száraz nemzet; izgágán szuszog,
zuzódik, zizzen, izzad és buzog.
De fönn a hegyen ágyat bont a köd,
mint egykor melléd: mellé leülök.
Bajos szél jaját csendben hallgatom,
csak hulló hajam repes vállamon.
Óh szív! nyugodj! Vad boróka hegyén
szerelem szólal, incseleg felém,
pirkadó madár, karcsú, koronás,
de áttetsző, mint minden látomás.
József Attila : Óh szív! Nyugodj! (1928)
"Milyen közel állnak egymáshoz: adni - kapni, ajándékozni - elvenni, tisztelni - megalázni, odafigyelni - elvárni, elengedni - kényszeríteni, megbocsátani - haragudni, megbízni - gyanakodni, együttérezni - közönybe burkolózni, hinni - kételkedni...
A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved."
(Tatiosz)
Az igazi boldogság az önzetlen szeretet gyümölcse, azé a szereteté, amely a szétosztás arányában növekszik.
Thomas Merton
"Felemészti a hétköznap minden egyes porcikám
a hivatalban szopok miközben vár a porcicám
a mekiben kajálok szerinted meddig fogok élni
felejtsd el hogy belőlünk lesz bácsi meg néni
a parlamentben komolyobban oltogatják egymást
mintha bebaszva marnék valami hitgyülis szektást
majd kaptok olyan tandíjat meg tb járulékot
na az lesz amiből soha nem tartasz fen kérót
te legalizálnál gratulálok okos gondolat
hogy a kishugod a tolltartóba tartsa a blantokat
én magyarokat szeretnék nem világpolgárokat
fankadeli ilyen nincs a pofán lakat"
"a tetteknek súlya van a szavaknak semmi
mégis fáj amit mondok ilyen ez a repp mi
szerinted közhely hogy van akit az utca nevel
aki jobb esetben minden kínt később szesszel kezel
nem pedig herkával hív pozitív cerkával
sok pornos így végzi mert túl sokat bevállal
kurvára mind1 hogy hárdkór vagy playmét
baszni kell a sikerért mindent a pénzért
főiskolás kolesz itt az ötös sztovesz
a barátnőd is jöhet a szádba mentem bocsesz
vagyis direkt itt foci van nem krikett
jenifer helyett ivett érszűkületes szíved
szívja a szmogot nézed a sztárboxot
embernek tűnsz de nem vagy csak egy robot
fosol a főnöktől és ha valaki örököl
lenyúlja az állam mit vársz a kölködtől
hogy legyen becsületes magyar állampolgár
velünk ki a becsületes na erre válaszoljál!"
kedvenc
FankaDeli : Kérdezd meg
"Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd kezedben,
mintha vizet tartanál.
Mert ha megszorítod, eltűnik.
Ha kisajátítod, tönkreteszed.
Tartsd szabadon, és örökre a tiéd marad."
/Anthony de Mello/
Emlékeznünk kell arra, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akik úgy érezzük, zsákutcába jutottunk. Ahogyan a papírsárkány is csak magasabbra emelkedik az erős szélben, úgy kell a legnagyobb megpróbáltatásoknak is megedzenie akaratunkat. Ahogyan előttünk sok ezren szembenéztek a sorssal és felülemelkedtek rajta, ugyanúgy nekünk is sikerülhet.
Robert Brasch
A fecsegés - a szellemi erők pazarló szétfolyása a világba.
A fecsegés - rövid idő alatt felszínessé teszi a gondolkodást.
A fecsegés - árulóvá teszi a tudót.
A fecsegés - bohóccá tesz az embert.
A fecsegés - akarattalanul is kártékonnyá tesz.
A fecsegő - fél. Attól fél, hogy nem veszik észre. Ezért állandóan hang-jeleket küld a világba: Itt vagyok ! Én is létezem !
Ezért a régi bölcsek kevés beszédűek voltak. Mielőtt megszólaltak, megkérdezték maguktól: Amit mondani akarok, igaz-e, fontos-e, jó szándék vezeti-e ? Csak a három ,,igen" jogosít beszédre.
Gide ezt így fogalmazta meg: "igazi mondanivaló nélkül beszélni, igazi szomjúság nélkül inni, és igazi vágy nélkül lefeküdni valakivel - ez az a három halálos bűn, amit az európai ember leggyakrabban elkövet."
A türelem olyan fa,amelynek keserű a gyökere,de édes a gyümölcse.
Perzsa közmondás
"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel."
(Müller Péter: Szeretetkönyv)
Bevezetés:
Ez a kereszt,ezek a gondjaim...
nem várom el, hogy megismerj
nem várom el,hogy megértsed őket
hogy miért csinálom az egészet,
és miért mondom el ezeket...
1:
változtam,ha azt mondták menj,én gyorsan távoztam
ha nem kellett volna,akkor is,de ezt már mondtam
többé nem szegülök ellen,mint a megfeszített Jézus
sem tett semmit,pedig tudta puszta akarata szétzúz
bármit,de nem számít, érzem végem elvesztem
és mégha nem is így van,de ezt hiszem,ez a keresztem
ezt viszem,el nem eresztem,rájöttem hogy ezt kerestem
akkor se adom fel,ha látom hogy lehetetlen
roppant súly mit vállaltam,most ez nyugszik a vállamon
de ez ajándék, túlnézek a puszta fájdalmon
leköpnek,megaláznak,de csak erőt adnak!
mert tudom visszajutok oda ahol a felhők vannak
mint az erdő a vadnak,kit ketrecbe zártak
sosem hajtom le fejem, ennek a világnak
bennem a hibákat felismertem,már mindent látok
mi valóban a gyűlölet,és mi csak színlelt átok
úgyhogy dobjátok rám nyugodtan,fogjátok rám, ezt is
ez a srác akkor is indul ha tudja jól hogy veszt is
a meccsen,enyém a hit,a tiétek örök szkepszis
titeket pont az küld le,ami engem felvisz
refrén:
ezek gondok,a keresztem,mit hátamon hordok
én választottam,nem kell segítség,mint egy szónok
mondom el a bánatom,nem várom el hogy megismerj,
nem várom el hogy megértsed,miért csinálom az egészet
ezek gondok,a keresztem,mit hátamon hordok
én választottam,nem kell segítség,mint egy szónok
mondom el a bánatom,nem várom el hogy megismerj,
nem várom el hogy megértsed,miért csinálom az egészet
2:
egykor tökéletes volt minden,talán már nem lesz soha
mára csak önsajnálat maradt meg még egy üres szoba
tele emlékekkel,de érzem eltévedtem,bolyongok
míg nem éltem át ezt,azt mondtam ezek bolondok
kik nem lépnek túl már,de ez másnak is fáj
épp ez a baj,elégszer mondtam,hogy még várj
de mire? nem tudom érdemes-e még szeretni másokat
ezt is egy barátom mondta,meg azt is hogy még változhat
a helyzet,az érzések,másban más értéket
keress,de vajon ez örökre így ért véget?
nem tudom,de azt igen,hogy nem akarok már bántani
senkit,főként nem a sötét mélybe rántani
ártani annak aki fontos,az idő pontos
de nem segít csak halványít,miért kellett pont most
konstatálnom,mintha rosszat álmodtam volna
hol találom meg azt mit keresek
ha azt sem tudom mi az,mint a gyertyán a viasz
úgy szilárdul meg minden,már az sem biztos,hogy mi igaz
refrén
3:
egyre több a féreg is, mind nyálkás csúszómászó
biztos lábbal taposok rajtuk,de még egy uccsó zárszó
ami illeti őket,mert sokat foglalkoztatott
aki szívná most a vérem,pedig holtan otthagyott
meghaltam,súlyos gondok szakadtak a nyakamba
téves úton haladva,maradtam itt csak magamra
számíthatok de rájöttem ez így jó
inkább 1-2 barát legyen,mint ezer álnok kígyó
tiltó mozdulatok,a hamisaknak piros lámpa
ami várja nálam őket,mert látom hogy csak álca
látszat ez,nem érdekel játszad csak a szerepet
úgyis meglátom hogy milyen vagy,és rajtad is jót nevetek
látszat ez,nem érdekel játszad csak a szerepet
úgyis meglátom hogy milyen vagy,és rajtad is jót nevetek
Riddler - Kereszt!
Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.
(Paulo Coelho)
Nánnánnánáánnánánánnáánnááánnáá(…)éjj
Stop a gomb a liftben és megállok,
Akkor is szerválok, ha ütőm sincsen
Ez minden kincsem
Hangom a történet
A mesék, a példák, mind a táramban töltények.
Ki ivott a poharamból, ki evett a tányéromból
Mit gondolsz a tükörképről, vagy épp az árnyékodról?
Ez nem homokvár és nem is a gokarton
A zsiványok már dzsipben,régóta nem lóháton
A becsület lassan, csak egy bejegyzés a szótárból
Hogy lett ennyi ribanc istenem egyetlen bordából
Mennyi mindent láttam és mennyi mindent hittem,
És már tudom mi az igazság, hogy igazság nincsen
Én javítani akartam, de javítani nem lehet,
Mert ahányan ismernek,mind annyiszor eltemet
De azért mert ők ilyenek, te ne állj be a sorba
Van mikor választani kell, tartalom vagy a forma.
Refrén(2X):
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Az én fajtám az tudja, hogy az apró pénz is pénz
És én mondom , hogy bármi, amitől függsz az felemészt
Nézz rá a kölyökre, milyen édes hogyha álmos,
De pont mikorra ballag leszel áttétesen rákos
Az ember, az ember, az ember mindent leszar,
Az ember megteheti, és az ember olyan fukar
Hogy magától is sajnálja az igazság egy szeletét
Hogy valamit nem lehet na, hiába szeretnéd
Bár a legtöbb lánynak bőven elég a nyújorker(New Yorker)
És a legtöbb fiúnak bőven elég ha úgy jófej,
Hogy valakivel, még csak MSN-en beszél,
De már kinagyította ám több képen is a szemét
Az én szüleim harminc éve keltik reggel egymást
Tudnának ám mesélni az életről egy s mást
Te kiben bíznál úgy, hogy leéld vele az életed
És bár nem ismerlek, de én ilyen vagyok féltelek
Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
Csak a most van és a múlt, a jövő messze távol
Bár Isten tényleg mindent tud erről a világról.
DE sokan azt gondolják, hogy nem tereli nyáját,
Valami Science fiction(szájönsz fiksön)szerű jövetelét várják
De ahogy a közmondás őrzi a fától az erdőt
Itt egyre inkább tompa vagy, minél inkább felnőtt.
Itt szégyellik a gyerekek, hogy játékkal a kézben
Itt az interneten vagy fenn, nem lenn a téren
Cigivel és csajokkal a tábortüzek helyett
Egy hullagyár az utca, a beton élve eltemet
De ha csak holnapig élnék, én akkor se tojnék be,
Rám mondtak sokmindent, mint a reklámok a fogkrémre
Mégis tele a váró, amin nem segít a pálinka
Kihúzzák a fogadat, közben az asszisztens ásítva
Kéri hogy a következő üljön be a székbe
Ha ezt nem fogadod el, na akkor tényleg tépj be
Refrén(2X)
Még mindig ott van a pad a lelkem a pad,
Amin üldögéltem, mert mindig akad
Egy apró remény a csillagok között
Hagytam és belém költözött
FankaDeli - A Pad
Reviczky Gyula - Ne Sirj
Ne sirj, ne sirj! Szelid szemedben
Nem nézhetem a könyeket.
Kaczagd ki ezt a gyáva népet,
Mely újjong bánatod felett.
Övé a szenny, övé a bűn is;
Te csak szeretsz, nem vétkezel.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Olvastam lelked bánatában;
Hisz annyiszor volt árulód
Kisirt szemed borult világa...
Oh, hadd legyek vigasztalód!
S viseld, nehéz bár, a keresztet
S ne hagyjon jó reményed el.
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Emeld büszkén, magasra fődet
S mutasd vig arczodat nekik.
Kik szívedet kifosztogatták,
A büntetést is elveszik.
Lejön az istenember ujra
És megvált minket vérivel.
A csillagok mind az beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Nem látod-e a láthatárnak
Alján a vészes felleget?...
Nem hallod távol ama zúgást?
Nem érzed a forgószelet?...
Szaladjon, a ki gyáva, majd ha
Az Ur haragja ünnepel!
A csillagok mind azt beszélik,
Hogy az uj Messiás közel.
Vihar lesz! A pokol megindul!
S az ördög sír: Ez ő! Ez ő!
De himnuszt zeng a zivatarral
Sok bánatos, sok szenvedő.
E büzhödt lég megtisztul és ránk
Uj nap süt... annyi már a jel,
Hogy a világot megjavitó
Uj Messiás, az Ur közel!
Gyűlöltem embert és világot
S e furcsa képű életet.
Sokáig vívtam ezt a harczot,
De látva annyi könnyes arczot
A gyűlöletnek vége lett.
Hisz' költő csak szeretni képes.
Barátja minden szenvedő.
A bánatos vigasztalója;
Dala bocsánat, béke szója:
Gyűlöljön a tömeg, nem ő!
Reviczky Gyula - Csevegések!
Petőfi Sándor - HALÁLVÁGY
Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvőt föld alatt!
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat.
Oh fej, oh kebel, te kettős
Átok életem felett!
Mért kinozni lángcsapású
Ostorokkal engemet?
Mért a vágy e lázas agyban,
Szállni csillagok fölé?
Hogyha őt a sors haragja
Földön csúszni rendelé.
Vagy ha száll e vágyak szárnya,
Mért nincs rajta égi toll?
Mely vigyen, hol a magasban
Halhatatlanság honol;
És ha puszta nékem üdvben
E világ, mért a kebel,
Megteremtve, hogy lakóul
Örömet fogadjon el?
Vagy ha van szív, mely a kéjben
Föllobogva érzene,
Mért reám e jégtekintet?
Boldogságnak istene!
Sírt nekem, sírt és koporsót,
Mélyen fekvőt föld alatt,
Hol nem élnek érzemények,
Hol nincs többé gondolat...