Hogyan győzhető le az alkoholizmus? (beszélgetés)
Nem az én akaratom kell, hanem a betegé, aki függ az alkoholtól. Én hiába akarok bármit is, ha egyedül vagyok ezzel. Az alkoholista ha valóban abba akarja hagyni az ivást, akkor lehet esélye. Egy hozzátartozó pedig lehúzhatja a klotyón az akaratát.
Én nagyon akartam, hogy a párom abbahagyja, de ő sosem akarta igazán. Egészen addig, amíg meg nem ijedt, hogy beledöglik, ha így folytatja. Hiába akartam én. Kevés voltam egyedül.
De ezt el kell fogadnunk. Nem oldhatjuk meg mások problémáit, csak ha ők is akarják!
valóban, csak az akarat a hozzátartozó részéről nagyon kevés, illetve nagy bukás lehet.
Sajnos.
Sziasztok!
A hétvégém jól telt:)
A párom persze most is iszogatott, de nem annyit mint előző hetekben:) Én nem akartam még ezt se észrevenni. Valószínű, hogy jobban is teszem és így nekem is jobb. Nehéz megállni, hogy ne szóljak, de sikerült. Így nem idegesítettem fel magamat és a párom se dacoskodott:)
cila.78: Egészségedre amit ittál!:) Pénteken és szombaton szülinapoztunk, így ittam egy kis pezsgőt. Jólesett:)
Egyébként tutinak hangzik, Attila, ami mesélsz!
Az alkoholbetegségre nem is ez a jellemző...
És mi nem is az Attilához hasonló esetekről beszélgetünk, nem?
Ma én is ittam este kétszer másfél centi páleszt, meg azért üdítőt is...
Jól esett...
Tegnap bizony megittam este egy deci száraz vörösbort... Az is jól esett.
Több meg nem esett jól, de ez nem az én érdemem, hanem csak kegyelem a sorstól, hogy a szervezetem nem érzékeny az alkoholra...
Üdv mindenkinek
Olvasgattam itt,és tudnék mondani érdekességeket.
Van ojan mennyiség az alkoholból,ami gyógyerővel bir!
Ennek neve Egészséges alkoholfogyasztás.Üssétek be a keresőbe,mindent leirnak róla.
Én 5 éve 25.35 gram szeszt iszom naponta,ha közlekedem ez kimarad. Semmi tünetem nincs,ha nemiszom !!
5 évvel korábbi időszakomban antialkoholista voltam.
Van gerincsérvem (befelé nőtt )1983 óta. Sajnos az egészségügy nemgyógyitott a 29 év alatt,sőt ikább mérgezett,mert én jó beteg voltam,minden gyógyszerüket megettem !!
Igy a veséim padlón vannak,izzadok mérték nélkül !
Hogy ezeket miért is irom ?
A reggeli utáni igazi házi 2cl pálesz,ami ugye fertőtlenit !
Délidőben 1 sör,ami az emésztést,és a veséket igazitja,és talánn a pici szesz az igazi stresszoldásának köszönhetően végzi dolgát !!
Vacsi utánn 1.5dl vörösbor duplára vizezve. Ez meg a keringésre figyel,és itt is pici szesz az idegekre !!
Ugye érdekes a módim !!??
Én nem növeltem a mennyiséget,ez jólesik,és nemlettem alkoholista !!!
Ugye érdekes..............hogy ezt mások miértnem igycsinálják.........nemtudom !!!
Még egy érdekes gondolat :
Nyáridőben megkivántam,hogy mégegy sört elnyalogassak ! Igenám,de volt itthol viz,és ezt húztam meg a sör helyett !!
Tudjátok mitörtént...........ez is elvitte a szomjam,és valszeg igy tudtam lenni józan,és igy lehet a mennyiségre vigyázni !!
Aki ezt nemhiszi próbálja ki !!!
Nálam működik és ez tök buli !!!
Jut eszembe nemeszem a nyugtatókat,reumabogyókat,és érdekes nemfáj a derekamban a 29 éves sérvem se !!!
Ja a 20éves gyógyszereztetésem idején sem a sérv fájt,hanem a vesém,amit a gyógyszermérgezés okozott !!
Hát ennyit rövidenn az egészségről,és egészségügyről és az alkoholról !
Igen..........ez az egyetlen ojan idegnyugtató,ami kismértékben minden gyógyszer felett helyezkedik el !!!!
Ugye, milyen durva? Ez tényleg betegség...
Tök jó volt olvasni a józan gondolataidat...
Igen borzalmas volt, végig élni a helyesebb kifejezés, már a végén majd belepusztultam.
Nehéz azokat az érzéseket megfogalmazni, amikor az ember tehetetlen, én "naplót" vezettem nem a dolgokról, hanem inkább az érzéseimről, talán azért, hogy ne kattanjak meg. Most ezekbe az írásokba beleolvasva, hát nem is értem magam sem, hogy miért tűrtem eddig, illetve értem : szeret(t)em.
Sokat gondolkodom azon is, hogy rengetegszer beszéltünk róla, sőt értette is amit mondok, hogy nekem megélni nagyon rossz, hogy az orrom előtt teszi magát tönkre, akkor többször elhangzott, hogy ne értem, hanem magárt álljon le a dolgokkal, és ha kicsit sem változtat tényleg elmegyek. Úgy éreztem társas magányban élünk, és ez nem jó.
Többször rájöttem, hogy nem a gyerekem, felnőtt ember, tehát nem igazán mondhatom meg neki mi a jó, mit, és hogy kellene (Eric Berne) és azt is értem, hogy nehéz megélni azt hogy pont az szembesíti a dolgaival akivel együtt él, még akkor is ha az nem bántóan történik.
Azonban felismertem én is a társfüggőségemet, és ez jó.
Hát nem tudom, bennem is háborúk dúlnak még most is, az egyik oldal a szeretem, a másik oldal pedig melyet a hatások miatt megéltem.
Írtam Neked privát üzenetet is.
Biztos borzalmas volt végignézni, ahogy nőtt az adag. (van, akinél ez ilyen gyorsan megy végbe :-( )
Az a fontos, hogy TE jól legyél, és nem menj tönkre... Erre úgyis csak Te tudsz felelősséget vállalni... Úgy tűnik, megtörtént...
Nálunk eleve nagy volt az adag (Legalábbis én esténként 4 sört és 3 felest baromi soknak tartok), nem is nőtt, de minden este ugyanannyi volt.
Teljesen ki voltam borulva, mindent próbáltam - finoman a lelkére beszélni, erőteljesebben beszélni... Reggel másnapos volt, rosszkedvű... Munkáját reggel mindig rosszul végezte, mert rosszul volt... Mindig azon féltem, mikor rúgják ki... Nem tették meg...
A végére annyira kiürültem, hogy nem éreztem semmi negatívat... Közönyt sem... Csak mint egy ismerős... Én hamarabb mélypontot ütöttem, mint ő... Aztán ő is mélypontot tudott ütni, hála a programnak, meg valamiféle kegyelemnek, de addigra már nekem mindegy volt... Kellett egy kis idő, mire elhittem, hogy visszakaptam őt józanon, és én sem voltam már a régi... Mind a ketten változtunk rengeteget... És remélem, még fogunk is. :-)
Már kapok segítséget, hogy legalább az én "lelkem" sérülései gyógyuljanak. Én most egy több mint 4 éves kapcsolatról beszéltem, aminek a kezdetén is volt ivás, de az utóbbi 1 1/2 évben már a duplája, triplája annak, mivel a problémák fokozódtak (nem köztünk)de megoldás nemigen volt.
Én azt mondtam, hogy nem kívánom a szeretetemet, gyűlöletté változtatni a pia hatásai miatt.
Igen valószínű amit írsz, hogy neki ez most "megalázásnak" tűnhet, azért nem akar rólam tudni sem, hiszen én attól akarnám megfosztani a segítéssel ami neki vigaszt nyújt. Tudom értem, csak nagyon nehéz, hiszen mint embert szeretem, és ezért csináltam eddig amit.
Tudom az idő gyógyír minden bajra, és csak remélhetem, hogy egyszer megtörténik, hogy az élet fontosabb lesz.
Igen, segítség nélkül a hozzátartozó csak valamelyik kényszerszerep, üldöző, megmentő vagy áldozat lehet.
Akár másodpercenként váltakozhatnak a szerepek, sikerült kipróbálnom mindegyiket ;-) Szinte es sem hittem, hogy el tudom veszíteni a fejemet abban a pokolban, amit a pia kémiai hatása okozott...
11 hónap aktív ivással éltem együtt, nem gondoltam, hogy olyan mélyre lehet süllyedni, amilyen mélyre 11 hónap alatt sikerült lemennem...
Állat lett belőlem... Az alkoholbetegség sok mindenre képes...
Progresszív betegség az alkoholizmus, de ha mi eltűrjük a bántalmazást (kaptam, majdnem az életembe került, de az utolsó pillanatban kapcsoltam), az a mi megbetegedett önvédelmi képességünk (hogy időben odébb húzódjunk) súlyos sérülését mutatja...
A hozzátartozók egyre lejjebb kerülése is progresszív, és ennek a feldolgozás és megértése nem két perc, és nem megy egyedül...
"Azonban a már látható egészségi dolgok miatt kellett valamit tennem, mert úgy éreztem felelős vagyok érte, hogy lássa meg mi történik..."
Biztos nagyon aggódsz érte: normális ember aggódik egy másikért - de bármit teszel, ha nem magadért, hanem érte teszed, azzal - anélkül, hogy tudnál róla - megalázod őt.
Én is ezt tettem első körben...
Azt sugalltam ezzel neki, hogy ÉN vagy felelős az ő életéért... És ez nem így van... Akkor sem, ha ő egy béna, teszetosza alaknak tűnik. aki semmit nem tesz magáért.
Miért, MI teszünk valamit magunkért? Miért vagyunk mi különbek, mint ő? Ugyanúgy rájuk akaszkodunk a segítési kényszerünkkel, ahogy ők ráakaszkodnak a piára... Ördögi kör, ha nem kérünk segítséget...
Az alkoholista megmentése a hozzátartozók rögeszmés gondolata... Én is addig nem adtam fel, amíg majdnem bele nem haltam...
A felejtés lehet, hogy tagadás... Józanodó alkoholisták érdekes módon elkezdenek emlékezni a korábban "elfelejtett" dolgokra. :-)
Nekem szimpatikus, és nagy eredménynek tartom, hogy már nem akarsz Teréz anya lenni.
Van, akinek árt a közvetlen bajból való kihúzás: ezek az alkoholbetegek...
Ez egy ilyen betegség...
Igy van, okozhat...
Nem otthagytam, elengedtem, éljen egyedül, lássa meg mi is történik, hiszen folyamatosan azt kaptam meg, hogy egyedül akar maradni.
Mai napig is rengeteg kérdés van bennem, és néha magam ostorozom, de az évek során meg kellett látnom, hogy ebben a játszmában csak "üldöző" lehetek, illetve most már az sem.
A legnehezebb volt megélni és a mai napig ettől szenvedek, hogy a pia kémiai hatásai által megnőtt az egó, az agresszivitás, és azt bántotta aki kéznél volt. Ilyenkor nehéz volt átélni, és a mai napig nem tudom feldolgozni a dolgokat. Azonban a már látható egészségi dolgok miatt kellett valamit tennem, mert úgy éreztem felelős vagyok érte, hogy lássa meg mi történik... Jelenleg nem akarja meglátni, és ellenség vagyok akivel szóba sem akar állni sajnos...
A másik nehéz dolog a rövid és a hosszútávú emlékezet romlás, hiába kérdeztem emlékszel ? nem tudom azért nem, mert tényleg nem, vagy azért nem mert nem akart emlékezni.
Nem vagyok én sem Teréz anya, ezért igyekszem élni az életemet most nélküle, bár nagyon nehéz.
Igen igazad van, anyagi része is van a dolognak, hiszen ami piára megy azt valahonnan pótolni kell, mert hiányzik a családi kasszából.
Az elengedés és az elhagyás közt az a különbség, hogy elengedem, éljen egy darabig egyedül,lássa meg mit csinál és szeretettel elmagyarázom neki, hogy szükség van rá, de magam mögött nyitva hagyom az összes kaput.
Az elhagyás gondolom egyértelmű, ott az ajtók csukva maradnak.
Szerintem úgy, hogy eleve rá se szoksz:)
Én képtelen lennék rászokni, hányingerem van ha csak a szgára gondolok most, de pl ha sikerül is bekarcolni akkor nem birnám másnap is ugyanazt végig csinálni. Nem tudom. Fura lehet az élete annak aki az alkohol rabja, de amugy nem hiszem, hogy rosszabb mint drogról leszokni, ughogy simán kivitelezhető. Sajnos tapasztalatból mondom.
Gratulálok annak, aki egyedül meg tud ezzel birkózni...
ha egyedül küzdenék, nekem nem menne...
Ez komolyabb, súlyosabb betegség annál...
De nem panaszkodom, mert egész jól élek, és úgy alakul, hogy a velem élő alki is úgy tűnik, jól van... Persze ez őrá tartozik elsősorban...
Egyre jobban élvezzük az életünket, jönnek a kisebb nagyobb sikerek, örömök...
Megéri :-)))
OkozHAT...
Hosszú időn keresztül minden követ megmozgattam, hogy hassak a másikra...
Pont azért nem hatok rá, mert én akarom...
Érzi, hogy manipulálják. Nem hülye, csak alkoholista :-), szoktuk mondani :-)))
És joga van a saját, szabad életéhez.
Már rég rossz, ha azért hagyok ott valakit, hogy megváltozzon! Nem az alkinak rossz, hanem annak, aki ettől teszi függővé a jó közérzetét. Én is kipróbáltam... Nem működött.
Akkor működött, amikor már nem vártam el semmit. Hihetetlen érzés volt :-DDD
Jó dolog Berne-t olvasni, én is szeretem... (ő volt az egyik első olvasmányom 15 éve)
Hidd el, el lehet olvasni a világ összes szakirodalmát (én is kb 40 könyvet elolvastam - az olvasás kihagyhatatlanul fontos), de nem tudtam előrelépni addig, amíg meg nem nyíltam a külvilág felé, és el nem kezdtem foglalkozni magammal úgy, hogy elkezdtem megbízható embereket külső szemként használni... Hol terapeutát, hol sorstársaimat...
Ez egy olyan jellegű betegségrendszer, hogy önmagára SENKI nem lát rá... Se az alki, se mi...
Egy (vagy sok) könyv támaszt és gondolkozásbeli keretrendszert nyújt (és dőreség lenne nem használni őket), de sajnos, nekem kevés volt...
Az un. elengedés nemcsak az én "jólétemet" szolgálja jelenleg, hanem krízist okoz(hat) a másiknak, melytől felismer(het) dolgokat a saját tetteiről.
Eric Berne: Emberi játszmák c. könyvében nagyon jól leírja a dolgokat ezzel kapcsolatosan.
szia,
igen a féltékenység is "része" az alkoholizmus egy bizonyos szintjének.
Privátban szívesen küldök olvasnivalót erről.
Azt olvastam, hogy a féltékenység az alkoholizmus betegségrendszerének egyik jellegzetes tünete...
Fene se érti, de tényleg nálunk is így van... Időnként még ma is...
Szia Kata,
Az elengedés nem arra való elsősorban, hogy az alkoholista meggyógyuljon, hanem hogy TE jobban legyél, és ne menj tönkre...
Óriási dolog, hogy magadért vállaltál felelősséget...
A másik ember élete az övé.
Talán nem lesz rá hatással, talán igen, ez nem a mi dolgunk... Nem manipulálhatjuk őt a döntéseinkkel...
Őszinte gratu, hogy Te lettél végre magadnak a legfontosabb!!!
Szia!
Nálunk is így van. Mikor szerdán először elmentem a csoportba a párom azt gondolta, hogy pasizni megyek. Féltékenység nála is jelen van.
sziasztok,
nagyon örülök, vagy hogy is mondjam, hogy sorstársakat találtam az itt fórumozókban. Hasonló cipőben járok, hozzátartozó vagyok. Inkább voltam, mert a páromnál semmilyen próbálkozás nem vezetett eredményre sajnos. Több ezer oldal irodalmat elolvastam a témáról, azok alapján igyekeztem a legjobbat cselekedni erőmhöz mérten. Sajnos már nem bírtam az alkohol miatti lelki és fizikai dolgokat, ezért az un."elengedést" választottam. Úgy néz ki jelenleg "nem jött be" hiszen azóta a párom szakított velem, és tudni nem akar rólam, mert rá akartam ébreszteni, hogy mit művel magával, és a környezetével. Ő továbbra sem akar tudni az alkoholizmusártól, minden úgy jó ahogy van, sajnos már egészségi problémák is jelentkeztek nála, ezért kellett valamit tennem, hogy ismerje már fel végre a dolgait, segítő szándékomat elutasítja és természetesen én vagyok a hibás mindenért... :(
Emlékszem, amikor négy és fél éve elmentem csoportra, a párom féltékenységi jeleneteket rendezett. "Biztos pasizni mész" - mondta, mert tudta, hogy könnyű felkelteni a bűntudatomat.
Nem volt nehéz felkelteni! Szörnyen éreztem magam, hogy mikkel vádol...
Később mesélte el, (már amikor józanodott) hogy mennyire megijedt, hogy én kifelé keresem a segítséget, megtörve az alkoholizmus be-bezáródó körét... Nehogy má' egy külsős mondja meg, mi van... :-)
Köszönöm!:)
A hétvégén jutottam el odáig, hogy felhívom Cilát és beszélek vele. Így elhatároztam, hogy megyek a csoportba.
Sajnos azt vettem észre, hogy a párom ezért haragudott mikor hazaértem. Féltékeny, és azt hitte, hogy pasizni megyek:( Sőt mikor hazaértem láttam rajta, hogy most egy kicsit többet ivott, mint egyébként hétközben szokott. Ez rosszul esett.