Hogyan élte meg gyermeketek a válásotokat? (beszélgetős fórum)
Hát ezt igazából nem sírásnak nevezném, hanem raplinak. Mivel alvási idő volt már és az melyik lurkónak tetszik, hogy fürdés és csicsis!? :)
De bízom abban, hogy van kötődés, hiszen sokat dolgoztam azon, hogy valami legyen, hiszen az apja.
Az első házasságából is van egy nagy lánya és sajnos X idő után őt sem látogatta! Hiába mondtam neki, hogy minnél ritkábban látja annál inkább lesz "muszáj" íze a találkozásnak! Már közös témájuk sem lesz és majd nem tud vele úgymond mit kezdeni!
Szerintem az jobban megtöri a gyereket ha egy rossz házasságba élnek a szülei,még ha nem is veszekszenek a gyerkőc előtt azért nem buta és érzi ha valami nem stimmel.Ezért inkább éljenek külön de semmi képp sem szabad a gyereknek szídni vagy bármi rosszallót mondani a másikról.......még ha a másik szülő nem is foglalkozik vele annyira majd ha már nagyobb lesz a gyerek akkor ő majd önmaga eltudja dönteni hogy apa vagy anya "szereti joban" és törődik többet vele..........
Ez nem feltétlenül "kötődés"....rafináltak már ebben a korban és fájdalmat akarnak okozni az anyukának, aki valamit nem engedett meg....ennyi. Biztosra veszem, hogy ebben az esetben is (az apa ugye ritkán van otthon és iszogat), ha a mama azt mondta volna, hogy "akkor szia kislányom, menj és aludj apával", tuti,hogy szaladt volna sírva a mamához...mert VELE van kialakulva igazi kötődése.
Az biztos olyan apára nincs szüksége.
Ha nagyobb lesz tudsz majd róla beszélgetni vele én is így voltam és vette az adást és nem is sérült, igaz mi 5 éve lassan új apukával élünk és nagyon jó a kapcsolatuk. De az apjánál is van minden 2. hétvégén. De a első 2 évben alig látta az apját.
Tudod, rengeteg helyen olvasom hogy a gyereknek szüksége van az apára is és az anyára is a válás után is....aha, igen, ha az apa normális. Ha alkoholista, dühöngő, akkor azt hiszem jobb a gyermek fejlődésének, ha távol vannak egymástól.
sorry, nem akartam megrémíteni senkit, de ha sír az apukája után, akkor csak van kötődés...
A pszichológus csak felesleges pénzkidobás, nem fogja megoldani a problémát amúgy sem, azt anyukának kell esetleg apukával segítve közösen.Igazad van.
Köszönöm a javaslatot ezen én is erősen gondolkozom!
Már írtam egy orvosnak itt a neten. ő azt mondta, hogy minden rendben van. De lehet, hogy csak évek múlva jön ki rajta. Addig csak figyeljek rá.
De azt is tudom, hogy egy személyes beszélgetés talán másabb lenne....
Nem lesz semmi baj, majd meglátod....ha ő is ilyen faszán gyakran fogja látogatni a gyereket mint az enyém, akkor végképp nem fog hiányozni neki...tudod ki hiányozna? aki törődött a gyerekkel, aki játszott vele,de aki ivott és csak magával volt elfoglalva, az jobb is ha nem kínozza tovább a gyereket.
Ilyen nálunk is volt, hogy apához akarok menni, de csak valami sértődés volt a dologban és haragudott rám.
Ez akkora hülyeség, már bocs!!! Ezzel csak megrémítesz anyukákat....tudod kikre vonatkozik ez? Ahol igazi család volt, ahol az apuka élt-halt a gyerekért,de a mamával már nem jött ki...viszont ahol félelemben tartja a családot vagy elhidegült a gyerektől, nem foglalkozik vele, ott nagyon nem hinném, hogy szükség van harmadik ember okoskodására....
Hát mivel kamionozik a férjem /hiába kértem, hogy váltson munkahelyet, egyszer igaz, hogy megtette és váltott, egy másik ilyen helyre/, így ő sem sűrűn látta az Apukáját! Ha itthon volt is minden más - elsősorban az alkohol és a cigi fontosabb volt mint mi.
Köszönöm a válaszod!
Nekem nem viselte meg a fiamat nagyon, de szinte alig látta előtte is az apját. Az enyém 3 éves volt.
hála nálunk ez nem áll fenn, viszont ha hozzászólhatok, akkor elmondom mit hallottam múltkor egy szakembertől....ő azt mondta, a gyereket mindenképp el kell vinni szakemberhez aki segíti átvészelni egy gyermeknek ezt a korszakot, és pláne azokat, akik nem beszélnek róla. azt is mondta, hogy sokkal rosszabb, ha a gyereken nem mutatkozik semmilyen "tünet".
Mikor én váltam, a gyerek 6-7 éves volt...és nálunk sem volt nagy kötődés a papához...minden rendben ment. Amíg házasságban éltünk se látta gyakrabban, így nem okozott törést...szerintem nem lesz gond. Mondjuk nálunk sajnos közrejátszott hogy nem is látogatta szinte, így nem hiányzott a gyereknek végképp.
Folyamatban van a válásunk a férjemmel. Én hagytam el és hoztam magammal a Kislányunkat is!
Válásunkban sokminden szerepet játszott! Hibásak vagyunk mindketten!
Kislányom hamarosan betölti a négy évet! Egyenlőre semmi változást nem látok rajta. Sőt, mindenki azt mondja, hogy kicserélték. Már nem egy félénk visszahúzódó mint azelőtt.
Nem igazán hiányolja az Apukáját, mivel kötődés nem alakult ki nagyon közöttük. Tegnap valamiért elkezdett sírni és mondta, hogy ő apával szeretne lakni. Nem tudom,hogy ez most mi volt! Feneket sem akarok neki keríteni, de nekem az a legfontosabb, hogy ő boldog legyen és kiegyensúlyozott.
Már több mint öt hónapja elköltöztünk. Eddig még csak ott sem akart nála aludni.
Valakinek, ha vannak ilyen téren tapasztalatai szívesen venném a véleményét! Vagy csak ha elmesélitek, hogy nálatok hogyan élte meg a gyermek a válást!
Rita
További ajánlott fórumok: