Ti hogyan kezelitek gyermeketek hisztijét? (beszélgetős fórum)

nem lehet hogy a hiszti igazi oka a féltékenység!nálunk a szopi alatt volt a legrosszabb direkt provokált!ugrált visítozott!próbáld többet ölelgetni meg a legjobb ami nálunk jó volt hogy mind a kettőt az ölembe vettem és mondtam hogy Szabi szeretem Dórikát és Dóri szeretem Szabikát!többször meg tettem és utána nyugodtabban ment a szopi és később a pelenkázás is!

ma játék megosztáson van vita de ez elmegy!

sajnos férjem nálunk sem segít semmit, sőt néha úgy érzem ő az 5. gyerek...haza jön a munkából és ki van akadva, miért vagyok ideges...

Amúgy én nem értem sokszor a hisztiket...mert ha még lenne értelme...de nincs sokszor, ha már minden szép és jó, akkor tuti talál magának valami apróságot amin mégiscsak lehet, és nekem már ebből van elegem, hogy nem igaz, hogy ilyen. Ma mondtam is neki: nem igaz, hogy te minden apróságon képes vagy hisztizni, lehet ezt normálisan is kérni...épp akart valamit, miközben az picit etettem, mindtam most nem tudom teljesíteni a kívánságát, mert a picit etetem és nem is néztem rá, hanem elfordultam, nehogy belemenjek egy vitába... És képzeljétek rám nézett és abbahagyta...ezen úgy meglepődtem, hogy nem hittem a szemeimnek...mert ez a szitu már többször előfordult, de ő sak tovább hisztizett..

egyébként az zavar benne a legjobban, hogy kiszámíthatatlan! egyik nap egyedül öltözik fel reggel, hogy meglepjen milyen ügyes már, másik nap meg ugyanazért hisztit csap, hogy öltöztessem én fel, következő nap ha segíteni karaok, akkor meg azért hisztizik, hogy miért segítek! és mindenben ez van...tavaly 40fokban bundás bakancsban ment ki játszani a játszótérre, mert épp azt akarta felhúzni..hát égtem, biztos gondolták, nincs pénzünk szandálra.:))

Tudom, hogy nem azért ütöd meg, mert szívesen teszed, és tudom, hogy fárasztó és nehéz dolgod van, de azért nem ez a legjobb módja a hiszti kezelésének. Persze pillanatnyilag úgy tűnik jó megoldás, mert esetleg a gyerek ütés után elhallgat, mert megijed, esetleg fáj neki az ütés, de hosszú távon, főleg amelyik szülőnél rendszeresen betelik a pohár és sűrűn eljár a keze, káros hatása van a gyerekre nézve. Hisztis állapotban megütni egy gyereket az pedig olaj a tűzre, csak még nagyobb dacot váltasz ki belőle. Úgyhogy az ütésekből szerintem nem fog tanulni a gyerkőc, csak azt, hogy csapkodással kell a problémát megoldani.

Tehát nekünk szülőknek kell egy kis kreativitás, hogy hogyan kezeljük a hisztis helyzeteket.

"csak nekem az a bajom, hogy mindig nekem kell engedni? mert, ha az van, amit ő akar, akkor nincs hiszti.." - na igen, én is mindig felteszem magamnak ezt a kérdést. Könnyebb volna mindig engedni, de közel sem biztos, hogy akkor béke lenne. Nálunk legalábbis biztosan nem. Sokszor a játékaival is úgy tud dühöngeni. Egyik percben csodálatosan eljátszik, de a következőben ki tudja miért már csapkod és őrjöng. Megnyugtatni sem lehet.

A vacsora....na ilyenkor minden az asztal alá kerül és mindent kiköpdös. És utána hozza az autóit és beletologatja. :(

Dehogy vagy rossz anya, ki mondta ezt? Én biztos nem.:)

Egyébként egy pici gyereknek hiába is mondod el százszor, hogy ne fusson ki az úttestre. Megérti ugyan, amit mondtál, de a súlyát még nem tudja felfogni. Ezért soha nem szabad hagyni, hogy gyerekünk az úttest közelébe kerüljön, azért vagyunk mi ott vele szülők, hogy fogjuk a kis kezét és ne engedjük, hogy ilyen helyzetbe kerüljön.

nálatok mennyi idősek? amúgy a 2 után a harmadik már nem vészes! nekem az 1 után volt nehéz a 2-kal, annak ellenére, hogy 1éves koráig egy angyal volt, inkább maga az a feladat, hogy 2felé kell már figyelni...utána már mindegy, hogy 2 vagy 3 vagy 4 felé, ráadásul a nagyok is nőnek, így mindig egyre könnyebb, a nagylányom meg kifejezetten "jófej", nem hisztis, mindenben segít nekem(totál magától!), ha megkérem hogy játszon, mert teregetek, hát simán eljátszik(kicsi korában is!) egyedül, pedig ő sem az az ülős típus...szóval ő nagyon jó gyerkőc, néha persze őrá is rá kell szólni, na de melyikre nem...ettől gyerek még..

szerintem sokkal jobb a 3 gyerek, mint a 2...de ez csak személyes vélemény...ha nincs anyagi akadálya, hajrá! (azért a 4-et mi is úgy vállatuk, hogy tudtuk fel tudjuk nevelni akkor is, ha bármilyen gazdasági helyzet is lesz, nem a segélyért szültem)

na megyek aludni, hátha a pici ma hagy is valamennyit:)

Lányom 2 éves volt amikor olyan hisztit levágott, hogy még levegőt venni is elfelejtett. Hiába kérdezgettem, csak hisztizett,de már annyira belelovallta magát, hogy szerintem már azt sem tudta miért hisztizik. Na akkor hoztam egy pohár vizet, nem volt sok víz s pohárban kb fél dl és leöntöttem vele. Csak pislogott nagyokat a gyerek, nem tudta mi van, majd kezdte volna újra. megkérdeztem tőle, hogy kérsz még és elindultam még egy pohár vízért. Erre már nem volt szükség.

Ez volt az egyetlen eset, hogy le kellett öntenem mert innentől kezdve elég volt neki mondanom, hogy hozom a vizet ha nem bír magával.

Most már nagyobb megérti azt is ha mondom neki, hogy így anya nem érti mit szeretnél, mondd el szépen.

Illetve még az szokott működni ha nem tud viselkedni, felviszem a szobájába és addig nem jöhet ki, amíg el nem gondolkozott a viselkedésén és bocsánatot nem kér.

Szerencsére a boltban is megérti, hogy max egy kis valamit kaphat és kész, ez lehet egy rágó vagy egy kis csoki, de ez sem kell mindig.

Jó olvasni!Gratulálok!

A legjobbakat kívánom nektek!

Én a 3.ik on gondolkozok de nem biztos hogy be merem vállalni!:(majd meglátjuk!még van idő!

hát elég nehéz, főleg, hogy mint írtam az egyik nagyon hisztis, ő felér még 3-mal:(

a "nagylányom" 6éves lesz márciusban, a "hisztis"fiam 4éves múlt, a másik kisfiam 2,5éves, a pici lányom pedig 6hós lesz pár nap múlva...

nem könnyű, de jó, hogy ennyien vagyunk, bár nekem 2 is elég lett volna, de férjem 3-at szeretett volna mindig, a 4. az ráadás...(mert akart még egy kislányt is...milyen jó, hogy bejött:), amúgy az első bébire 6évet vártunk és inszeminációs baba....a többiek elsőre jöttek természetes úton:), ha egyszer valami beindul...:))) na de több már tuti nem lesz...végre szeretnék majd aludni is, már 6 éve nem aludtam egy jót...:(, de amúgy nagyon édes kölykök, még a hisztis is, megzabálom, olyan aranyos is tud lenni!:)

na vagyok ismét, most van időm ismét ideülni..

szerintem egyébként a hiszti nagyobb részt valami genetikai dolog lehet, úgy értem, hogy nálunk 4 baba van, (a lgkisebb még csak 6hós, tehát most nem mérvadó), a kislányomat "simán" le tudtam kezelni, 1-2x kapott a fenekére vagy a kezére, és soha többet nem csinálta az adott dolgot(amúgy ez soha nem is volt nagy ütés, épp akkora, hogy érezze most hülyeséget csinált), de ő pl mindig megértette, ha valami veszélyes dolog van, és nem is csinálta tovább, vagy ha hisztizett, akkor simán el tudtam terelni a figyelmét, a kisebbik kisfiam is ilyen, persze ő is hisztizik néha, de simán le lehet szerelni őt is a figyelem eltereléssel, max felkapom és elviszem az adott helyszínről 5m-rel odébb már semmi baja.

Viszont a nagyobbik fiamhoz még én sem találtam meg a megfelelő utat, szerintem neki nagyobb az én-akarata, kiáll maga mellett, nem hagyja magát és ebből van a konfliktus. Nálunk is úgy kezdődik,hogy valamin hisztizik, én elmagyarázom szép higgadtan vagy 10x, hogy miért nem lehet, de csak üvölt, toporzékol tovább...volt hogy az utcán belémcsimpaszkodott, lépni alig tudtam, miközben a babakocsit toltam(egyszer az ovitól ő balra szeretett volna hazaindulni, de jobbra mentem, mert sietnem kellett, hát lépni nem tudtam, és még otthon is hisztizett, hogy ő balra akar indulni:), és ha balra indulunk el, ő nem hisztizik és igaz hogy arra hosszabb az út mégis előbb hazaértünk volna...így meg elkéstem onnan, ahova mennem kellett volna...csak nekem az a bajom, hogy mindig nekem kell engedni? mert, ha az van, amit ő akar, akkor nincs hiszti...

szóval valami kritikán aluli nehéz eset, pl az evés közben (ebéd, vacsora) is ugrál, alig eszik, úgy kell könyörögni neki, a játékaival nem szépen játszik.

Csak azt nem értem, hogy a tesói meg teljesen "normálisan" viselkednek, ő mégis teljesen az ellentétük...pl az utcán nem áll meg, a másik kettő simán szót fogad(a kisebbik fiam, a 2 éves gyönyörűen megfogja a kezem, sőt így szeret jönni az utcán, ha el is engedi, de szólok, hogy most fogja meg, mert veszélyes egyedül, akkor odajön és megfogja...pedig még 1x sem vertem el, teljesen más jellem, pedig elvileg ugyanazt a "nevelést" kapják...na én ezt pl totál nem értem.

kinek a pap kinek a papné!

próbáld meg a szép szót az én gyerekemnél!hidd el próbáltam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!44

mi lett a vége majdnem el ütötte az autó!

Bár tudom akkor is rossz anya voltam most is az vagyok!de legalább már tudja hogy nem szaladunk ki az autó elé!

Mi két napja fejeztük be ezt a meccset a lányommal. Ő 22 hónapos. Egy hete kezdődött azzal, hogy nem akar aludni délután, aztán este sem, majd éjjel 2 órás vándorlás az ágyam és az övé között, tarkítva folyamatos üvöltéssel, csapkodással, amikor be akartam varázsolni az ágyba. Egy megoldás van, kitartóan egy választ adni a hisztire, azaz mindig visszatenni az ágyába. Nálunk úgy zajlott, hogy amint visszatettem, megfordultam és mentem a saját ágyam felé, már jött is utánam, de amint odaért hozzám újra megfogtam és visszavittem.... és ez így ment az első éjjel 2 órán keresztül. A második éjszaka a 3. ágyba vitel után letette a fejét, múlt éjszaka pedig egy halk hangra ébredtem, " Lilla iszik vizet " , ki sem mászott az ágyából. Nagyon kemény volt az első éjjel, de ha el vagytok szánva arra, hogy akár egész éjjel oda-vissza ingáztok vele, akkor a következő éjjel már nem lesz gond, megérzi a bébi az elszántságot, és hogy ennyi volt...

Az a baj, hogy minden életkornak megvannak a maga próbálkozásai, és ezeket a kis harcokat időről időre meg kell vívni a gyerkőccel...

Sok sikert, nekünk bejött!

Ági