Hogyan neveljünk öntudatos, de szófogadó gyermeket? (beszélgetős fórum)
Mindenesetre nem majomszeretettel ,hanem úgy nevelni oket hogy érezzék hogy tartoznak egy családhoz. és mindent mértékkel adagolni a szeretetet ,munkára nevelés ahogy elkezd agyerek mászni már szófogadásra kell inteni hogy tudja meg mi az amit megfoghat játszhat vele. nem mindent megengedni hogy leverjen és a szulok orulnek hogy milyen ugyes a gyerek késobb ugyanazért kikap .A szulo tanul szulonek lenni a gyereknek meg tanulni kell felnotnek lenni .Ha az alapozás kiskorban megfelelo akkor késobb csak egyengetni kell újabb dolgokkal. de ha kiskorban amikor a gyerek a legfogékonyabb a tanulásra elvan hanyagolva a nevelés késobb már azt nem lehet bepótolni csak szigorral vagy veréssel.Foleg nekoveteljunk meg egy gyerektol olyan dolgokat amit magunk nemteszunk meg , mutassunk példát .Én így gondolom de errol konyvet lehetne írni hogy a nevelés az milyen fontos dolog folegott kell lenni mindig nem csak amikor kedvunk van
Ha szeretnél majd valamit, akkor szólj egy közeli sokkal erősebbnek, hogy törjön le. Aztán köszönd meg neki hogy milyen jót tett a jövőd érdekében.
Bánj úgy vele,minha egy ember lenne, add meg az emberi jogait és legyél a jóbarátja.
fogalmam sincs, de jó lenne, ha találnék rá egy konkrét receptet- kikeverném, beadnám a gyerkőceimnek és már nem is lenne számomra kérdés
Szeretettel, türelemmel, a határokat kijelölve, ha kell, korlátozva!
Nincs rá recept,minden ember saját életfeladattal születik,csak illúzió,ha azt hisszük,hogy mi bármit is megváltoztathatunk.
csak okosan és odafigyeiléssel
Ha valóban 1985-ben születtél, akkor most 22 éves vagy. Abban a korban sokan mondanak olyant, hogy nem akarnak gyereket. Ez még változhat.
Ha láttad a felnövekedésed közben mi az, ami nem tetszik, akkor jó esélyed van arra, hogy te azokat a dolgokat a saját csemetéddel máshogyan fogod majd csinálni. Nem?
Ebben igazad van!De addíg nem fogja tudni egy anya szemszögéből átgondolni a dolgokat ,amíg azzá nem válik.Ezért nem is fűztem hozzá semmit.
Azt hiszem a szülein tetteit,csakis akkor tudjuk megérteni ha mi is szülőkké válunk.Mert az egy más élet,teljesen más élet mint gyerekek nélkül.
A gyerek nevelés,nem egy előlre eltervezett elvek halmaza,hanem ott az adott helyzetektől függő valami...tervezhetetlen!!!!!
Végigolvastam az írásaidat nagyon sokan vagyunk szerintem, akiknek nem volt könnyű gyerekkoruk, biztos nehéz feldolgozni, írod az apukád 10 évig nem volt jelen az életedben, nehéz lehetett...és abba belegondoltál anyukádnak milyen volt egyedül gyereket nevelni és társ nélkül lefeküdni minden este a gondjaival, amit talán nem oszthatott meg senkivel. Nem védeni akarom, hiszen nem is ismerem, de néha jó a dolgokat a másik fél szemszögéből is megvizsgálni :) Csak egy ötlet...
Egy picivel elöbb írtad, hogy kikéred majd a gyereked véleményét, csak ezzel is óvatosan, én is így gondoltam és hogy figyelje az utat a fiam, megkérdeztem mindig: szerinted jó fele megyünk haza? Itt jöttünk el? A vége az lett, hogy görcsölt egész uton, hogy: ANYU eltévedünk???
Kell a gyereknek az a fajta biztonság, hogy a szülő tudja mit akar, mert ha ő is bizonytalan akkor baj van, így érzékeli...
(ezt kéretik nem komolyan venni)
Akkor tehát összegezve,hogyan neveljünk öntudatos gyerekeket?????:DDDDDD))))
Próbáljátok mindenáron,letörni azt,és akkor lesz a legöntudatosabb,megtörhetetlen,életrevaló!
Nálam,és úgy látom nálatok is bejött:D)!!!!!
Azt hiszem ,itt az idő hálásnak lennünk érte:D)!!!!!
Sarkany ellen sarkanyfu :))))
Probald ki. Ha tamad, kerdezz! Kemeny melo, megtanulni. En mondjuk ertekesito leven eleg nagy gyakorlattal rendelkezem e teren. :) A kerdesben az a jo, hogy nem lehet vele vitaba szallni, csak valaszolni ra vagy elgondolkozni rajta.
Ez a feltetelezes nagyon kedves toled, de ez nem igy van. A kerdes sokszor valoban jo otlet.
Nehez lehet! Te is olyan eros vagy! Nem mondom, hogy Neked ugyis minden sikerul, mert Te nagyon eros vagy, mert ezt en is utalom hallani! Igy, csak annyit mondok, nem olyannak erezlek, aki direkt meg tud bantani valakit, plane nem a szuleit.
De visszaadom a tanacsot, amit Te adtal Nekem. A sajat eletedet kell elned. Megkerdezted mar anyukadtol, hogy mi orome van az eletben? En megkerdeztem az enyemtol, es csak nezett ram "ertelmesen". Sokszor a legegyszerubb kerdesek a legnagyszerubbek! Mert felismereseket okoznak!
nos, ki fogom, mert a nyugalomnak ara van, es mar igy is elszeparaltam magam amennyire lehetett, de nem elegge. Es most, mialatt anyam truccol, minden nap remenykedek, csak ne adja fel, meg, meg...!
Na, hat a Papa az nem! Akkora keze van, hogy a legnagyobb gombu telefont vettuk meg neki. nem betyarkodik vele! Orul, ha azt hivja fel, akit akar. Mar, ha az oriasi ujjaival nem nyomja felre! :) Hu, de iszonyu volt ettol a hatalmas, butykos keztol visszakezbol pofont kapni!
Nem fogod kibirni! Biztos vagyok benne! Ennel sokkal jobban szereted oket!
A tavolsag az nagyon jo. Foleg ha a szulok nem egy sms-betyarok. Mi lehet hamarosan elkoltozunk innen, eldontottem, ha igen, nem adok rola hirt, es neten a testveremen keresztul majd hirekhez jutok roluk, ennyi eleg is lesz. Meg telefonszamot sem kapnak, sem cimet, most az egyszer tutira megyek, hat mar borzaszto, de ha titkosugynok-modszerekhez kell is folyamodnom, akkor is nyugtom lesz!!! :)
Nem orlodok, es szerintem eleg jol kezelem mar oket! Egyebkent egy megoldas van! Nem kell egyutt elnem veluk, es akkor nincs gond! Most egy evig nem Debrecenben eltem, teljesen a magam ura voltam. Most, ha hazamentem apukamnal fogok elni. Vele meg a baratnojevel, de csak szeptemberig lesz igy. Utana irany Pest.
Tudom nehez, meg en sem tudtam teljesen kitalalni, hogyan tudnam a szuleimet ugy kiepiteni az eletembol, hogy nekik is jo legyen es nekem is (magyarul tudjam mindig, hogy jol vannak, csak beszelnem ne kelljen veluk), szoval nincs receptem, de valahogy ezt az egesz kapcsolatot veluk egy nyugvoszintre kell hozni, belul, magadban mindent a helyere rakni, mert kulonben egesz eletedben kisergetni fog az erzes, a kicsi voltam es belemrugtak, es meg belemrughatnak, barmilyen nagy vagyok mar, meg ha tudatosan nem is igy mondod ki.
Az emlekeket a helyukre kell tenni, ha ok nem segitenek, egyedul magadnak, mert orlodni egy eleten at nem lehet es sok energiat elvisz.
8 eves voltam, mikor apukam kiment Tengizbe dolgozni, es 18 voltam, mikor vegleg hazajott, tehat voltakeppen apa nelkul nottem fel. Orultem, mikor elment. De nagyon nehez volt visszatalalni egymashoz. Es persze mindent akkor akart bepotolni, marmint a neveles, nem a puszik teren!
hm, talan nem is erti, hogy amit mond, azzal megbant. Felfogtak mar egyaltalan, hogy egy felnott fuggetlen ember vagy, akinek tisztelet jar, nem pedig gyerekes lekezeles?
Apukam pl. soha nem kert volna tolem bocsanatot. Talan ma mar igen. De ehhez is meg kellene innia jopar poharral... Azt utaltam/utalom a legjobban, amit ma is szamtalanszor eljatszik velem, hogy megbant, aztan nyujtja az arcat felem, hogy "na jo nem haragszom, gyere adj egy puszit." Marmint hogy O NEM HARAGSZIK! Ilyenkor legszivesebben kepen torolnem!
További ajánlott fórumok: