Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Nem rólad hanem,
veled akarok álmodni.
A kezedet fogni,
és szorosan ölelni.
Egy tisztáson hanyatt feküdni,
és a csendet hallgatni.
A csillagokat számolni,
és az arcodat bámulni.
És az álomból, végre veled ébredni!
Minden reggel szellő lennék
Jöttöd várnám nap nap után
Lesben állnék kinn az utcán
Hogyha jössz, hajad simogatnám
Minden délben napfény lennék
Szíved táját melengetném
Bőröd színét szépítgetném
Igazán szívesen megtenném
Óh, bárcsak az árnyékod lennék
Veled így bárhová elmehetnék
Vagy lennék kék vizű tó
Mikor épp téged vár, s lágyan karjába zár
Minden este csillag lennék
Hozzád bújni, úgy szeretnék
Jaj, de kár, hogy ez csak álom
S nem leszel sohasem az enyém
Óh, bárcsak az árnyékod lennék
Veled így bárhová elmehetnék
Vagy lennék kék vizű tó
Mikor épp téged vár, s lágyan karjába zár
Minden este csillag lennék
Hozzád bújni, úgy szeretnék
Jaj, de kár, hogy ez csak álom
S nem leszel sohasem az enyém
Látom mosolyogni kéne némán,
Lágyan szólni hozzád,
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
De nem tudok.
Látom, rosszul esik most a hangom,
Én megpróbáltam másképp.
De nem tudom.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Jól van, azt akarod, másképp játsszak,
Mindent másképp lássak,
De nem tudom.
Jól van, elfogadom ezt az árat,
Simulnék is hozzád,
De nem tudok.
Nincs erőm játszani a gyengét,
Bíztass, áltass, átkozz, áldass, válassz!
Én többet nem adok, csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom, szívemet dobom eléd.
Neked álom kell, önarckép,
Mely nem hasonlít rám, s neked szép.
Nagy mutatvány kell, jó bohóc, ki szenvelegve játsza el, hogy fáj.
Félek, nem tudom, én ezt nem tudom.
Nem, nem, nem, többet nem adok,
Csak a szívemet adom eléd.
Csak a szívemet dobom, szívemet dobom eléd, szívemet dobom eléd.
1
Varró Dániel: Randi
Kimondok minden mondhatót
(a fecsegésben annyi báj van),
de bárcsak arra volna mód,
hogy mibenlétem konstatáljam.
Meg a te mibenlétedet.
A csíkos kabátot, a kesztyűt,
a szipli-szeplős részeket
a soha-már-be-nem rekesztjük
röhincsélések tetején
(hogy nem potyog nyakadra egy sem?)
vagy azt, hogy ez a te meg én
végső soron mit is jelentsen.
Hogy a sok pusziból mi lett.
Hogy van-e közös mibenlétünk.
Hogy véletlenül vagy direkt
van az, ha egy ütemre lépünk.
Hogy akkor ez most szerelem
(tudod, a soha-el-nem-válunk
én-csak-veled-te-csak-velem)
vagy egyszerűen csak úgy járunk? :-)
Mondd azt, hogy sohase féljek!
Mondd azt, a tűz el nem éget!
Mondd azt, hogy semmi se fájhat!
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy ezerszer élek!
Akkor is értesz, ha nem beszélek!
Mondd azt, hogy senki se bánthat!
A sötétben, senki se láthat!
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy igaz volt minden!
Minden szó, amit elhittem!
Meleget hozz, hogyha fázom!
Szeress úgy, ahogy kívánom!
Hazudj még nekem!
Elromlott jó néhány hét,
És néhány hónap és év.
De nagyon vártam, hogy arcod újra lássam,
Mikor vasárnap lesz szívem mélyén.
Elindultál hát felém,
Jöttél és mindent vittél.
Talán te hittél egy másik új csodában,
Mert a régi neked így már kevés.
Várj, még egy utolsó érintés vár,
Ebből lesz erőm elmenni már, ha akarod,
De érezned kell, hogy most mit teszel!
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Hangos is azért voltál,
Hogy bátorságod legyen,
Hogy el tudd viselni, amit hang nélkül mondtam,
Hogy még mindig szeretlek, kedvesem.
Csak ne mondtad volna el,
Én szép kedvesem,
Hogy ölelés helyett, megölni jöttél,
Megköszönni, ami szép volt velem.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Utolsó érintés, utolsó tévesztés,
Amit megőrzünk egymásból az álomszép.
Szeretem azt a tüzet, mely fellobantja
véremet és gyorsan alszik el.
Szeretem azt az italt, mely percek alatt
felkavar és gyorsan múlik el.
Szeretem azt a zenét, mely bőröm alá
behatol és bennem ott marad.
Szeretem azt a leányt, ki párduc módra
lerohan, azonnal megragad.
És szeretem én, ki szenvedni tud és örülni tud,
És szeretem én, ki őrült kicsit és tombolni tud.
Gyere te lány, te vagy az őrült lány,
Esküszöm lány, te vagy az őrült lány.
Szeretem azt a havert, ki bent van minden
buliban, ha jön a pillanat,
Szeretem azt a leányt, ki párduc módra
lerohan, azonnal megragad.
És szeretem én, ki szenvedni tud és örülni tud,
És szeretem én, ki őrült kicsit és tombolni tud.
Gyere te lány, te vagy az őrült lány,
Esküszöm lány, te vagy az őrült lány.
És szeretem én, ki szenvedni tud és örülni tud,
És szeretem én, ki őrült kicsit és tombolni tud.
Gyere te lány, te vagy az őrült lány,
Esküszöm lány, te vagy az őrült lány.
1. Nehezen találtam rád,
Csavarogtam hosszú éveken át.
Valahol mindig várt
Egy szerelem, s egy forró ágy.
2. Sosem kellett több ennél,
Nem akartam jobbat, mint ami jár.
De a te lelkednél
Megpihennék már.
R. Hidd el, ha kell, elmondom százszor:
Köszönöm, hogy vagy nekem.
A legszebb dal sem szólhat másról:
Köszönöm, hogy vagy nekem.
3. Veled minden percem szép,
S tudom azt, hogy végleg itt maradok.
Ami volt elmúlt rég.
Köszönöm most jól vagyok.
4. Nehezen találtam rád,
De most végre nálad ébredek fel.
Nagyon sok éven át
Nem engedlek el.
:)
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
(D.J.)
Minden, mit szemed rejt,
érzem, zuhanok.
Hallanom kell téged.
Érezni akarlak.
Fényébe vezessen engem.
Békeföldjére leljek.
Te vagy reménye,
Erőforrása bensőmnek.
Fény a lelkemben
Nyugalmat áraszt szívnek.
Elállítod lélegzetem.
Te vagy a minden.
Akarlak téged.
Szükségem van rád.
Hallani hangodat.
Karomban tartanálak.
Hiányzol!
Lecsordult vágyába merülnék.
Oly nehéz.
Elmondanám, bármit megtennék.
Neked adnám a fényt,
szívedet sose borítsa el sötétség.
Szívem ég itt bent,
szerelem táplálja tüzét.
Az élet az ma csodás dolog,
És én hozzá idomulok,
Ezért vagyok őrült, kicsit őrült.
A tapétával megpróbálok összebújni,
S nem ártani senkinek,
Bolond vagyok, ez természetes, kicsit őrült.
Ha holnap este elindulok,
Azt, hogy kivel találkozom,
Azt senki nem mondja, nem mondja meg nekem előre.
Lehet őrült!
Társra vágyom én is, értsd meg,
Ugyanúgy, mint te. Ne kérdezd!
Őrült legyen, vagy nem kell senki sem.
Legyen őrült!
Csak én vagyok, aki megért téged,
Persze csak akkor, ha rám hagyod.
Társ legyen, de őrültet akarok!
Gyere őrült, gyere őrült, névsorolvasás,
Gyere őrült, gyere őrült, szükségem van rád!
Vele semmitől se féltem
Olyan egyszerűnek tűnt
Ártatlanul
Követtünk együtt el minden bűnt
Nem volt minden könnyű
És volt pár szürke év
De ami volt
Így egy könnycseppben már elfér
Az érzés a semmiből érkezett
Elsodort
Kicsit sem fékezett
A szerelem, mint gondolat
Elrabol, és soha nem válogat
Az érzés a semmiből érkezett
Elsodort
Kicsit sem fékezett
Szeretem, hát mi legyen
Nélküle már nem élnék szívesen
Képek úsznak lassan
Az életem falán
Váratlanul
Néhány emlék még rám kiállt
Nem bántam meg semmit
És ha újra kezdeném
Az, ami volt
Ugyanúgy újra megtenném
Az érzés a semmiből érkezett
Elsodort
Kicsit sem fékezett
A szerelem, mint gondolat
Elrabol, és soha nem válogat
Az érzés a semmiből érkezett
Elsodort
Kicsit sem fékezett
Szeretem, hát mi legyen
Nélküle már nem élnék szívesen
Nem bántam meg semmit
És ha újra kezdeném
Az, ami volt
Újra megtenném
A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem: az látja
csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!
Két karodban
Két karodban ringatózom csöndesen.
Két karomban ringatózol csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te hallgatlak.
Két karodban átölelsz te ha félek.
Két karommal átölellek s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd a halál nagy csöndje sem.
Két karodban a halálon, mint egy álmon átesem.
József Attila: Kedvesem
Bizony a szirmok összeborulnak este.
Nem akartalak megcsókolni se,
Csak hogy kicsit itt érezzelek mellettem,
Mint kisgyerek az édesanyját.
A vackorfa a beojtott ággal összenő,
Én is jobb vagyok, hogy beojtottál csókjaiddal,
Én kedvesem,
És szebb is vagyok, miként az éjszaka
A számlálhatatlan csillagoktól.
Meleg vagy: esőt hozó tavaszi szél,
Mely fogócskára tanítja a gyerekeket
És fölkelti a sáros füveket.
Régóta várt mellem bozontos rengetegje,
Hol éhesen, meg félfagyottan
Indulatok aggancsos csapata öklelődött
És most, íme,
Békén legelgeti liliomszavaidat
Meg a violákat.
Mert megjöttél, hisz meg kellett jönnöd,
Én kedvesem.
Shakespeare: LXXV. Szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon
részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Szabó Lőrinc fordítása)
Egy megható és tanulságos szerelmes történet:
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "Legjobb Barátom". Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír... Sír,mert szakított a barátjával! Én megvigasztalom, ő átölelel érzem, hogy majd kiugrik a szívem. Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk,de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, h csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Együtt megyünk a főiskolára, de telnek az évek, és már a diplomaosztón találom magam. Ő még szebb, hosszabb és szebb a haja, az arca, gyönyörű nő. Az utolsó nap ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.
Eltelik rengeteg idő, én minden héten beszélek vele telefonon. És megkapom a szörnyű hírt... Ott állok a koporsójánál, ami nyitva van, látom a fehér gyönyörű arcát. Potyognak a könnyeim. Már nem mosolyog rám, és már nem is kapok tőle puszit... El akarom neki mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő már nem tudhatja ezt. Későb felmegyek a szobájába, és megtalálom a naplóját, és a következőket olvasom: " Rámosolyogok, az arcára nyomok egy puszit... El akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak Barátok legyünk, de Ő nem így néz rám, és én ezt tudom...
Te tudod mi a szerelem?
Szerettél már valaha annyira, hogy érte akár meghalni is képes lettél volna? Nem?
Akkor elmondom, az milyen. Alapvető dolog, hogy nem tudsz enni és aludni.
Minden éjszaka felébredsz, és ez maga kínszenvedés. Egyszerűen nem tudod,
hogyan kéne elszakadnod valakitől, akit szeretsz. Mással ezt nem beszélheted meg,
mert félsz, hogy végül rosszat fognak gondolni róla. Úgyhogy egymagad sírsz.
Vége, ennyi volt. De mégis csak a szép, szerelemmel teli percek jutnak eszedbe.
Minél erősebben akarod őt kitörölni a szívedből, annál hosszabb lesz minden újabb nap.
Ez olyan, mintha az év mind a 365 napján szakítanátok. Mégis az a gondolat fáj legjobban,
hogy én nem hiányzok neki annyira, mint amennyire ő nekem.
Mintha már el is felejtett volna engem, és boldogan éli új életét.
Semmi mást nem akarsz, csak meghalni, de ahhoz sincs merszed...
mert félsz, hogy akkor soha többé nem láthatod őt.
Mint édes ködből előtűnő napfény, mint először elszavalt csodás költemény,
mint hullámzó tenger kék vizén a holdfény, azzá lettél nekem…
s hiszem, hogy van remény.
Miért csukjuk be a szemünket amikor alszunk… amikor álmodunk… amikor csókolózunk? Mert a legkülönlegesebb dolgok nem láthatók…
…ha becsukom a szemem, téged látlak
Rúzsos szám a szádra tapad, körmeim testedbe vájják az utat.
Perzselő vérem tűzzé válik, ajkam lassan csókjaidra vágyik.
Őrült vagyok, mert örülten szeretlek, nincs akadálya a brutális szexnek!
Kicsiny szívem ÉRTED dobban,
úgy zakatol majd felrobban!
Ez a szív csak ÉRTED remeg,
mert azt mondja, hogy nagyon SZERET!