Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám, téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
A tavaszt hoztad télnek idején,
Oly fájó szívvel búsan éltem én,
Csak jártam az utcákat,
És elkisért a bánat,
A havas télben, te jöttél felém
A csók varázsa újra eljött már,
Ezer színében újra élt a nyár,
Úgy éreztem hogy véled,
Szép lesz megint az élet,
És minden ismét értelmet talál
A vágy amit szemedben láttam én,
Elszállt, elmentél könnyedén,
Ne félj nem ér el hozzád már a vád,
Ne félj nem zavarlak tovább
Hogy enyém voltál megköszönöm én,
S ha nem is vagy már többé az enyém,
Még kísért az emléked,
Még néha fel-fel éled,
Hisz nem volt oly rég,
Jól emlékszem én,
Hogy tavaszt hoztál télnek idején
Egy elhagyott csónak a viharos tengeren,
Hullámok közt sodródom rég, az iránytű a mélyben!
Keresem a csillagom, de felhő takarja el,
Merre találom helyem, nem mondja senki sem
A távolban fény, egy utolsó esély,
Homok a számban, a csónak végleg partot ért!
Félholtan fekszem és remeg a testem,
De megnyugvást hoz a hajnal, ahogy karodban ébredek fel!
Felmelegít a napfény, és olvad már a jég,
Még fülembe zúg a tenger, de új értelmet kap a lét!
Felolvad a jég, ahogy a testemhez érsz újra,
Sok év magánya hullik végre a szürke porba!
Felkap a szél, érzem többé nincs már határ,
Lelkünk szabadon, láncok nélkül az égig száll
Már nem keresem a helyem, nálad partot értem,
Benned megtaláltam mindent, amit valaha is kerestem!
Ami kellett ahhoz, nekem hogy éljek, és ahhoz, hogy élni tudjak,
Nálad révbe értem érzem, Te a lételemem vagy!
S már Te melegítesz nem a napfény, és elolvadt már a jég,
Sok-sok év után felébredt bennem újra a szenvedély!
Felolvad a jég...
Nem tudok élni nélküled
Engedd, hogy élhessek veled
Nem tudok mással élni már
Emléked úgy börtönbe zár
Nem tudok élni nélküled
Engedd, hogy élhessek veled
Esküszöm, mindent megteszek
Hogy ezt soha ne bánd te meg
Don Quiote, a bús képű lovag megérkezett Budapestre búsképű lován.
Már a bevezető úton beleszeretett egy vöröshajú lányba, aki az út mentén olyan szépen sétált fel, s alá, s így sóhajtozott:
"Gyönyörű herceg! Ugye értem jöttél?"
A lovag hátrahőkölt, s emígyen szólt Rosirante lóhoz:
"Ő, Dulcinea! Most megmentem!"
És mégjobban beleszeretett!
De a románc keserű.
A lovagot nap-nap után a kocsmában láttam.
Én egy Hobóval ültem ott, mikor egy este a búsképű leűlt hozzánk, s kezdte mondani:
"Nem kell a könyv, én eldobom. Nem kell a dal, én már nem hallgatom. Dulcinea, egyedül Ő kell nekem, álmomban vörös hajával ébredtem. Ő rabságban él, és játszik velem, én rabja vagyok, és engedem.
Én sírok, ti röhögtök: már megint a rozsdás szög,
de nekem senki-senki nem kell, csak a kis, vörös dög.
Megmenteném, s ő vállat von. Magyarázom, hogy élünk majd egy szép napon. Ő csókot int, s hogy tűnjek el, valakit vár, ma sajnos menni kell. Ő játszik velem, és élvezi, szerenádomat kineveti.
Refr.: Én sírok...
Verekedtem a rabtartókkal, Dulcinea!
Rugdostak az aszfalton, Dulcinea!
S te elsétáltál közben, Dulcinea!
Én sírok, ti röhögtök: már megint a rozsdás szög,
Don Quiote szomorú ábrázatát nem látta többé Dulcinea.
A búsképű hangtalanúl tűnt el letört lován, és csak kicsi port vert.
Dulcinea az egészet álomnak hitte, és évek múltán elmesélte egy lélekgyógyásznak, aki fiatal volt, és erős.
Zöld mező terül, lepke repül,
Fiú és lány, selymes fűre ül.
Kaján Nap, illan a pillanat.
Feszül a féktelen érzelem,
Tombol a buja, vadszerelem.
Ne lopj, ne csalj, ne hazudj és ne igyál.
De ha iszol, idd a kedvesed minden szavát,
De ha lopsz, lopj csókot édeset,
Ha hazudsz, hazudj kegyesen,
De ha csalsz, csalj mosolyt az arcára,
És akkor nem fogsz csalódni.
Sűrű fáktól lakott erdőbe tévedtem,
Tekintetem a füves földre szegeztem.
Kék színű szép virág nézett az arcomba.
Tőle tudtam meg, hogy a neve Ibolya.
Merthogy el ne hervadjon Ő, megöntöztem.
Lehajolva felemeltem, megöleltem.
Ne legyen szomorú, ajkait csókoltam.
Karcsú, szép teste remegett megadóan.
Szabad-e Tégedet rögtön meglocsolnom.
Csábít egy éj, egy sejtelmes látomás,
Csábít egy arc, mit egyszer kell, hogy láss,
És a szem, mit láttam már valahol,
És kék, és olyan szép.
És a száj, mi most más szívéhez szól:
Tiéd volt az arc, tudom most már jól,
És azóta
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Ha valami fáj, nem érzem régen már,
És ez a láz csak álmomban éget tán,
És az arc, tudd meg, hogy tiéd,
Hívj!Nekem ennyi elég.
És a száj, ha hozzám szól majd még,
Meg kell értsed hát, ennyi épp elég,
Te biztosan látod,
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Tudd meg hát, sosem éreztem még,
Hogy szívem, szívem tiszta jég.
Hideg a nyár, vagy forró lehet a tél,
Nem segíthet más csak ha értem ég,
Te biztosan látod?
Jégből vagyok, talán fel sem olvadok,
Hát nyújtsd két kezed, olvaszd fel jégszívemet!
Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek.
Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket.
Száz harcot vívtam már viharral, zúgó széllel,
De nem tudom, még nem tudom, a szíved hogy érjem el.
Ha bűn, hogy várok rád, örökké bűnben élek.
Ha bűn az álmodás, én vállalom ezt a vétket.
Ha bűn, hogy várok rád, akkor se kergess még el!
Ha nem szeretsz, ha mást szeretsz, te éppen úgy vétkezel!
Tudod megy az idő,
Nekem néha mégis, visszafelé forog
Mint a víz és a part
Minket úgy összetart, valami különös
Valami egyszerű dolog
Mégis hadd mondjam el
Hogy te is megértsd, ami fáj
Tudom nem ezt akartad
És nem ide indultál
Figyelj, hogy jobban láss
A körforgás soha meg nem állhat
Nincs kiszállás
Várj, a motor jár és a felhők fölött száll
Figyelj, hogy jobban láss
A körforgás soha meg nem állhat
Nincs kiszállás
Várj, a motor jár és egy apró érintésed kéne, hogy elvigyen
Velem problémád van
Mégis mindig nálam találsz helyet
Neked a hangulatodon múlik, az hogy
A szíved éppen mennyire szeret
Mégis hogy mondjam el
Hogy megértsd, ami fáj
Tudom nem ezt akartad
És nem ide indultál
Figyelj, hogy jobban láss…
Kérlek, ne hagyj itt egyedül az érzéseimmel,
mert félelemmel tölt el a kétség, ha nem vagy melettem !
Ó ígérd meg, minden éjjel éberen őrzöd az álmom !
Tudnod kell, hogy rajtad kívül én már semmi másra nem vágyom.
Kérlek úgy szeress, kérlek úgy ölelj,
mint a szél ahogy a fákhoz ér !
Mondd, hogy itt maradsz !
Mondd, hogy el nem hagysz soha már !
(Gyere bújj ide hozzám !)
Kérlek úgy szeress, kérlek úgy ölelj,
mint az éj ahogy a Földhöz ér !
Annyi félelem, annyi fájdalom mar belém,
ha egyszer véget ér.
Kérlek, ne hagyj itt egyedül az érzéseimmel,
mert némaságba dermed a világ, ha nem vagy melettem !
Ó ígérd meg, minden éjjel szép napra virrad a holnap !
Kedvesem, ha nem vagy velem, nem jön fel az égre a Nap.
Kérlek úgy szeress, kérlek úgy ölelj,
mint a szél ahogy a fákhoz ér !
Mondd, hogy itt maradsz !
Mondd, hogy el nem hagysz soha már !
(Gyere bújj ide hozzám !)
Kérlek úgy szeress, kérlek úgy ölelj,
mint az éj ahogy a Földhöz ér !
Annyi félelem, annyi fájdalom mar belém,
ha egyszer véget ér.
Lehet, hogy fejőnő vagy kurtizán,
Óvónéni vagy rendőrlány,
Hegesztő a traktorgyárban,
Egy ápolónő minden vágyam
Az ember mindig jobbat vár,
De azt se bánom, ha partizán.
Lehet, hogy kiváló dolgozó,
Szakácsnő vagy kőfaragó,
Egy varrógép kezelője,
Terrorista, a munka hőse.
Az ember mindig jobbat vár,
De azt se bánom, ha partizán.
Mert szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Csókra csók és szívre szív!
Milyen kár, hogy nem vagy itt.
Álmodom, hogy kéz a kézben
Átmegyünk a Moszkva téren.
Az ember mindig jobbat vár,
De azt se bánom, ha partizán.
Mert szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Izgatott vagyok!
Izgatott vagyok!
Izgatott vagyok!
Mit tesz a szerelem?!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
...Te nem szerelmes, nem hülye vagy, flúgos...
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Igazi szerelem!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Szerelmes vagyok!
Hosszú volt az éjszaka, jó a társaság
Későn mentem csak haza, nem vigyáztam rád
Oooo, milyen az ilyen, oOoo...
Egy jó asszony mindent megbocsát
Mindig megbocsát nekem, most is megbocsát nekem
Egy jó asszony mindent megbocsát
És te jó vagy velem, kedvesem
Hány éve így van ez, már nem változom
Hosszú minden éjszaka, hiába fogadkozom
Oooo, milyen az ilyen, oooo...
Egy jó asszony mindent megbocsát
Mindig megbocsát nekem, most is megbocsát nekem
Egy jó asszony mindent megbocsát
És te jó vagy velem, kedvesem
I hear the ticking of the clock
I'm lying here the room's pitch dark
I wonder where you are tonight
No answer on the telephone
And the night goes by so very slow
Oh I hope that it won't end though
Alone
Till now I always got by on my own
I never really cared until I met you
And now it chills me to the bone
You dont know how long I have wanted
to touch your lips and hold you tight
You don't know how long I have waited
and I was going to tell you tonight
But the secret is still my own
and my love for you is still unknown
Till now I always got by on my own
I never really cared until I met you
And now it chills me to the bone...
A szerelem él,
Oly gyönyörűszép,
Melletted bármilyen hosszú az éjjel,
Sosem elég.
A szerelem tűz,
Mely lobogva ég.
Érzem, hogy mennyire perzsel a lángja,
De sosem elég.
Mert bárhova mész,
És bármit teszel,
A vágyam elkísér,
Egy percre se menjen el.
Hogy itt vagy velem,
Ó, az nekem is jó,
Hisz' a szerelem
Semmi mással nem pótolható.
És te vagy nekem, baby
A nagy szerelem.
A szerelem él,
Oly gyönyörűszép,
Melletted bármilyen hosszú az éjjel,
Sosem elég.
A szerelem tűz,
Mely lobogva ég.
Érzem, hogy mennyire perzsel a lángja,
De sosem elég.
Fiatal vagy,
Oly gyönyörű szép.
Ez így igaz: szép vagyok - neked,
A szívem csak a tiéd.
Csak rád gondolok.
Jó, hogy veled vagyok.
Igazán könnyfakasztó történet...:DD
Köszönöm!:) Szép napot Neked is.:)
Ori-nak szeretettel:
Rómeó és Júlia kicsit másképp xD
Kar:
Két nagy család élt a szép Veronába
Ez lesz a szín, utunk ide vezet
Rómeó nem nyúlhatott Júliához,
Mert nem kapott szabad kezet
De Ő megtette ezt, s ahogy írva volt,
Megrázta Őt a 380 Volt.
Csak amikor már sarjuk föld alatt van,
Ezt mondja el e 10 perces darab.
Néző, türelmes füllel jöjj, segédkezz,
És mi eddig csonka volt, itten az egész lesz.
Rómeó:
(bejön létrával a kezében, hasra esik)
De kuss, Júlia vetkezik
(sztriptíz következik)
Látom amint ruhája, omlik a válláról
S tar fejét megfosztja parókájától
Kinyitja az ablakot, s dús hajába tép a szél
Itt látom én, hogy Bánfiból egy liter is elkél
Te vagy számomra az élet,
Nélküled én nem is élek.
Mosolyod számomra meghozza a tavaszt
Hát nem érted, szeress Te paraszt.
(suttogva halkan hogy amaz meg ne hallja)
Lám meglát engemet, amint a földön heverek
(s fölkiált)
Júlia:
Ó, Rómeó, de nem az,
Csak Romja ó, Romja ó
Óh, Rómeó, miért vagy Te Rómeó?
Dobd el neved,
S vidd innen a mocskos kezed
Tagadd meg atyád,
S told le a gatyád.
Rómeó:
Ó, Júlia, szeretem szemed
Mely kancsal, s üveg
Szeretem füled,
Mely a válladon lebeg
Szeretem orrodnak két hatalmas likát,
Melyen a pesti gyors röhögve fut át.
Júlia:
Ó, Rómeó, szeretem fejedet
Azt a kerek holdat,
Melyen már nem segít
A hajnövesztő oldat.
Rómeó:
Ó, Júlia, beléd estem mint vak ló a gödörbe,
Érted könnyezem a felmosó vödörbe.
Ha méhecske volnék, mézet hoznék eleségül,
Ha marha volnék, elvennélek feleségül.
Kar:
Így fejezte ki Rómeó fröcsögve szerelmének hevét,
S ennek is Júlia itta meg a levét.
RÓMEÓ & JÚLIA (Duódráma)
R: Megyek hát, s tüstént szólítom kedvesem,
Hisz biztos reám vár talpig tetvesen.
De csitt! Mi fény villózik amott?
Konnektorba nyúlt, s ettől görcsöt kapott.
Ó, én egyetlenem, segítenék máris,
De nem teszem, hisz látom élvezed a fázist.
J: Bűzt hoz a szellő, ez Rómeó lenne?
Ilyen szaga neki van, biztos vagyok benne.
Elindult felém, ide vezet útja,
Remélem, hogy erejéből több menetre futja.
Jöjj hát szerelmem, s csókold meg ajkamat,
De sietned kell, mert bélgiliszták hajtanak.
R: Mily furcsa a hangja, csak nem esett baja?
Tán rühes a kedves, hogy hullik a haja?
Ó, a galád tele van kéjjel,
Biztosan megcsalt mással az éjjel.
J: Ne szólj így Rómeó, hisz meg szűz vagyok.
R: A füledre kedves, attól hallasz nagyot.
J: Szerelmem Rómeó, ne gyanúsíts engem,
Hisz éjjel az odúm csak terád fentem.
Loboncos trombitád, mely igen derék fajta,
Nyújtsd fel hát íziben, s felhúzlak rajta.
R: Értem a terved, fáj a fogad a golyóra,
Húzzon fel inkább a Vágó Pisti rolója.
J: Hármat kérek kedves, ölelj, csókolj, szeress,
Szoknyám alatt íziben mamutfészket keress!
R: Ide figyelj kedves! Mit mondasz, csupa vidámság,
De nincs itt a Dévényi, ez nem három kívánság.
S most mondok neked szépet én is Júlia:
Arcod látványától kipusztul Grúzia.
J: Szerelmem Rómeó, hangod mint az álom,
Meredő tagodat epedve várom.
Tudom, hogy féltél, s éjjel reám vártál,
S félelmed jeléül megtelt az ágytál.
Tudom, hogy szeretsz, s imádsz kellőképpen,
Vizelő kacsád kimutatta nékem.
R: Szót se többet erről, hisz elég a bajom,
Az engem ért csapást szó nélkül nem hagyom.
Keserű a sorsom, melynek tűz az oka,
Házunk égésének nagy volt a foka.
J: Ezek után Rómeó nem élet az élet,
Haljunk meg együtt, igyuk meg e mérget.
Az élet örömeit már élvezni nem merem,
Mert napok óta sajog, s gyötör aranyerem.
Ég veled hát kedves, az életet már utáltam,
S ha meghaltam, jöjj te is utánam.
(Júlia megissza a mérget, s meghal.)
R: Balga lány, mit képzelsz! Hogy halni veled menjek?
Odébbállok, s inkább maszturbálok egyet.
Szeretlek, mint virslit a kutya,
ha meglátlak mással megüt a guta.
Szeretem a fejed, azt a kerek holdat,
amelyen nem segít a hajnövesztő oldat.
Szeretem az orrod két nagy lyukát,
melyen a gersei busz röhögve jut át.
Szeretem a lábad, azt az ixet,
amely sírba vitte szegény Félixet.
Beléd vagyok esve, mint ló a gödörbe,
érted hull a könnyem egy felmosó vödörbe.
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Pesti aszfalt 50 fokos,
szenved rajta buta, okos.
Izzadtok a munkahelyen,
csorog a víz le a fejen.
Légkonditól jól megfázol,
utána meg hidegrázás.
Nincsen senkin sapka, suba,
csak erotikus tangaruha
Cicifix és miniruci,
akar sovány, akar duci.
Nyakunkon a kánikula,
strandra megy most a sok bula.
Strandon aztán hűsölhetünk,
csajokat meg bűvölhetünk.
Formás popok, hegyes cicik,
férfi szemmel mindig picik.
Hideg sör és Unicum,
meglopott az etnikum.
Zsíros langos, túró rudi,
ha pisilni kell, jón a budi.
Sárga lében minden tocsog
Vécés néni neked locsog.
Szomszédban egy hangos pukizo,
kézben maradt a lehúzó.
Öreg taták ki sem másznak,
saját lében inkább áznak.
Miért? Mit gondolt maga?
Ettől van a termál szaga
Kontra ultin veszíttek,
kis fecskémben feszíttek.
Visít a sok dedós kölök,
ha begurulok, ütök, ölök
Masszőr bácsi szemez veled,
tetszik neki a végbeled.
Néhány maca tényleg bomba,
terjed rajtuk a lábgomba.
Ide jár most minden proli,
megyek haza, jött a troli.