Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Harcos Katalin
Mit mondanál
Mit mondanál,
ha most kezedbe tenném két kezem,
tekintetemből sütne az érzelem,
s csókra várón lehunynám a szemem?
Mit mondanál,
ha fejem a válladon nyugodna,
vagy ajkam kis pilleként csapongva
csókolna, és szerelmet susogna?
Mit mondanál,
ha éreznéd testemben a vágyat,
ami érintésed nyomán támad,
s tűzként ereimben szerteárad?
Mit mondanál,
ha szám szerelmesen súgná neved,
ha kitárnám feléd a szívemet,
s átadnám legféltettebb kincsemet?
Mondd, mit mondanál?
A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.
S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.
Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.
Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
(József Attila)
Túl magasra vágysz, hol van már a rózsaszínű felhő?
Veszélyes az út, a csúcshoz mindig közel a lejtő.
Pont olyanná válsz, mint akiken nevettünk régen,
Hidd el, többet ér mindig, amit nem kapsz meg pénzen.
Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt,
Fekete-fehérré változott,
Hol van az a lány ma, rossz utakon járna,
Aki velem együtt álmodott?
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó.
Rohan a világ, ha te is rohansz, lehetsz a legjobb,
De céltalan a cél, én nem hiszem, hogy ez az, ami feldob.
Magányos a szív, ha kelepcébe magát bezárja,
Én segítek, ha kell, ha úgy érzed, hogy mégiscsak szállna.
Gyönyörű világod, mi szerelemtől lángolt,
Fekete-fehérré változott,
Hol van az a lány ma, Ferrariba szállna,
Aki velem együtt álmodott?
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó.
Csak szép illúzió, lelkednek hívó szó,
Klassz új ruhák, bankszámla vár,
Így élni mért lesz jó?
Hamisan szóló illúzió, lelkednek hívó szó,
Elhagy a vágy, s minden barát,
Szíved, ha túl olcsó.
Érzés, semmi más, csak érzés,
Könnyek közt a féltés,
Ennyi az egész...
Kétség, semmi több, csak vétség,
Megcsúfol egy érzék,
Ennyi az egész...
Félek, én mindig attól félek,
Hogy elveszítlek téged,
És nem találok rád.
Érzem, oooh érzem,
Oooh érzem,
Nem szeretsz te már.
Mégis, hozzád mégis ragaszkodom,
Az érzéseket megtagadom,
Nem kell senki más!
Weöres Sándor: A paprikajancsi szerenádja
Gyönge fuvallat a töba zilál,
fények gyöngysora lebben,
Sóhajom, árva madár-pihe, száll
s elpihen édes öledben.
Tárt keblemen reszket a kóc:
érted szenved a Jancsi bohóc.
Szép szemeidből vérzik az ég,
sok sebe csillagos ösvény.
Egy hajfürtöd nékem elég:
sok sebemet bekötözném.
Hull a fürészpor, sorvad a kóc:
meghal érted a Jancsi bohóc.
Tálad a rózsa, tükröd a Hold,
ajkadon alkonyok égnek,
Víg kedvem sűrű búba hajolt,
téged kérlel az ének.
Hogyha kigyullad a szivem a, kóc,
nem lesz többet a Jancsi bohóc.
"Ha ez a szerelem az élet,
A halál a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert,
Mind a ketten vesztetnénk,
Ilyen háborút még
Soha senki nem nyert.
De a küzdelem, ami
Kettőnk között tart,
Még nem ért véget.
Te vagy az örömöm,
Te vagy a bánatom,
Te vagy az életem...."
Tankcsapda-Úgy szeress
Jöjj, kedvesem
gyere, mondd el, mit érzel
titkolni kár, hisz látom én
Jöjj, kedvesem
gyere, mondd el, mit érzel
az élet nem lányregény
Jöjj, kedvesem
hiszen szép szemed könnyes
úgy érzed, mást akartál
Jöjj, kedvesem
hiszen szép szemed könnyes
úgy érzed most, csalódtál
Ne legyél bánatos
én komolyan gondolom
hogy hozzám tartozol
és én hozzád tartozom
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink
lesznek még szép napjaink
Jöjj, kedvesem
gyere, bújj ide mellém
szeress most úgy, ahogy rég
Jöjj, kedvesem
gyere, bújj ide mellém
ölelj meg úgy, ahogy rég
Mondd mért szeretsz Te mást és én csak Téged
Mért másnak örülsz úgy, ahogy én Néked
Ha mellék sodort egyszer már az élet
Én nem engedlek oly könnyen el
Mondd mért adták reményt és oly sok álmot
Ha mástól akarod a boldogságot
Mondd mért fogadtad el szerelmes szívem
És hogyha elfogadtad most mért dobtad el.
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Szeretem azt a kis
Könnyü termetedet,
Fekete hajadat,
Fehér homlokodat,
Sötét szemeidet,
Piros orcáidat,
Azt az édes ajkat,
Azt a lágy kis kezet,
Melynek érintése
Magában élvezet,
Szeretem lelkednek
Magas repülését,
Szeretem szivednek
Tengerszem-mélységét
Szeretlek, ha örülsz
És ha búbánat bánt,
Szeretem mosolyod,
S könnyeid egyaránt,
Szeretem erényid
Tiszta sugárzását
Szeretem hibáid
Napfogyatkozását,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Amint embernek csak
Szeretnie lehet.
Kívüled rám nézve
Nincs élet nincs világ,
Te szövődöl minden
Gondolatomon át,
Te vagy érzeményem
Mind alva, mind ébren,
Te hangzol szívemnek
Minden verésében,
Lemondanék minden
Dicsőségrül érted
S megszereznék
Minden dicsőséget,
Nekem nincsen vágyam,
Nincsen akaratom,
Mert amit te akarsz
Én is azt akarom,
Nincs az az áldazat,
Mely kicsiny ne lenne
Éreted hogyha te
Örömet lelsz benne,
S nincs csekélység, ami
Gyötrelmesen sért,
Hogyha te fájlalod
Annak veszteségét,
Szeretlek kedvesem,
Szeretlek tégedet,
Mint ember még soha,
Sohasem szeretett!
Oly nagyon szeretlek,
Hogy majd belehalok,
Égy személyben minden,
De mindened vagyok,
Aki csak szerethet,
Aki csak él érted:
Férjed, fiad, atyád,
Szeretőd, testvéred,
És egy személybe te
Vagy mindenem nekem:
Lányom, anyám, húgom,
Szeretőm, hitvesem!
Szeretlek szívemmel,
Szeretlek lelkemmel,
Szeretlek ábrándos
Örült szerelemmel!...
És ha mindezért jár
Díj avagy dicséret,
Nem engem illet az,
Egyedül csak téged,
A dicséretet és
Díjat te érdemled,
Mert tőled tanultam
Én e nagy szerelmet!
Mostan röpűlj, idő,
Míg távol kedvesem;
Midőn együtt leszünk,
Midőn őt ölelem:
Nem bánom én, ha mindenik
Órád eltart egy századig!
Nézd, hogy ragyog az ég, egyszerűen így szép (így szép)
Álmunk életre kelt, mennyi vágyat ölelt
Átéltük a csodát, nem tudtuk az okát: mitől szép?
Alig múlik a dél, máris itt van az éj (miért?)
Maradj kicsit még
Egy pillantás elég
Nem lehet még vége
Még nem engedlek el
Mért van, hogy menni kell?
A fényből a sötétbe
Most hideg az éj, néha egy csillag kigyúl (kigyúl)
Várok álmatlanul, míg a hang elcsitul
Várok végtelenül
Ne hagyj egyedül
Úgy félek
Gyertyám csonkig elég
Ennyit adott az ég
(miért?mért?)
Még maradj kicsit még
Egy pillantás elég
Nem lehet még vége
Még nem engedlek el
Mért van, hogy menni kell?
A fényből a sötétbe
Még maradj kicsit még
Az álmunk mást ígért
Minden perc megérte
Még nem engedlek el
Mért van, hogy menni kell?
A sötétből a fényre
Még maradj kicsit még
Az álmunk mást ígért
Minden perc megérte
Még nem engedlek el
Mért van, hogy menni kell?
A sötétből a fényre
Volt, lobogó lelkünkről szólt,
miért ne élhetnénk túl? Ártatlanul..
Nyílt a perzselő egek alá,
senki sem vigyázott rá,
vágyak szavai hívtak,
nem tudom még, hová..
Úgy engedj el, hogy nem sebzel mélyen,
Úgy engedj el, ne fájjon visszanéznem,
Úgy váljunk el, hogy más válasz nincsen,
Úgy engedj el, hited ne lássam térden,
s mindig a hősöm leszel...
Volt, hogy a jóslat már nem rólunk szólt,
és a kitárult kapukon át,
félve, remegve léptem, s nem gondoltam rád.
De várj, ne itt és ne ítélj el,
ne is említsd az álmodozást,
hogyha hallom a hangot, hogy érezhetnék mást?
Úgy váljunk el, mint álmoktól reggel,
Úgy váljunk el, hogy egy napot se temess el,
Úgy múljon el, hogy ne űzzön emlék, mit megmérgezel,
Csend válaszol és a haragod ebben, ebben a csendben szól..
S ha érted majd a szenvedély erejét,
és hogy hová hív az a rémisztő gyönyörűség,
hol a fényben érsz vagy elégsz,
vagy megbocsátasz a bűneimért, talán..
Így válunk el, bár lehetett volna valahogy jobban,
Így válunk el, mert szavakban nincs, mi a lelkemben van,
Így válunk el, s ha így történt így van jól,
Így válunk el, de nézz vissza néha, értsd meg, hogy csak rólunk szólt..
"Csoda napok járnak, változik a szél:
öröm dala árad, költözik a tél.
Szabadul a folyó, megölel a fény-,
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
Velünk jön a Szerelem, túl az utakon-,
ha lemarad az Idő, fel nem kutatom...
Mosolyog a világ, mért' ne tegyem én?
Olvad a gond a szívemről, minden az enyém!"
" Emlékszel, a múlt ősszel egész nap csak együtt voltunk,
Egymás kezét fogva az utcákon,a tereken jártunk.
Az volt a szép, hogy nem tudta senki.
Emlékszel a szavakra, melyeket csak mi ismertünk?
Az előszobából telefonáltunk titokban estétől reggelig.
Titkos szerelem, soha nem ér véget.
Titkos szerelem, mást meg nem éget.
Titkos szerelem, soha nem ér véget."
Ugye, meglátszik rajtam az érzés
Amit úgy félek kimondani
Ugye meglátszik, mennyire várlak
Pedig próbálom elfojtani
Ugye, meglátszik rajtam a bánat
Mikor pár napra búcsúzni kell
Ugye érzed, hogy visszarohannék
Hogy többé már ne menjek el
Mégis indulok, sajnos indulok
Pedig ott maradni vágyom szüntelen
Mégis indulok, sajnos indulok
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem
Ugye meglátszik rajtam az álom
Amit kettőnkről álmodtam én
Ugye, meglátszik, amit nem mondunk
Pedig ott van a szavak helyén
Ugye meglátszik rajtam a féltés
Nehogy végleg elveszítselek
Ugye meglátszik énrajtam minden
Amit irántad érezhetek
Mégis indulok, sajnos indulok
Pedig ott maradni vágyom szüntelen
Mégis indulok, sajnos indulok
Mert ez mindkettőnknek tiltott szerelem...
Egy keserű csók ég ajkaimon,
és belehal a szívem, mégis visszaadom, s akarom,
hogy a hajnal fénye késsen még,
pár óráért egy évet megadnék,
minek álom, mondd ha ébren alszom?
Egy keserű csók ég ajkaimon,
mert veled vagyok tiltott bűnös hajnalokon, s hazudom,
hogy a másiknak ez úgysem fáj,
hogy benned s bennem ébredt egy új vágy,
s veled élem át egy másik arcom.
Megöl a szerelem!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét!
És hazudok újra éjeken át,
bár tudom, hogy a bűnünk így is égbekiált, de ne bándd,
mivel így hozta az élet már,
hát hadd tomboljon köztünk az új nyár,
idebenn ma éjjel senki sem lát.
Megöl a szerelem!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
húzz magadhoz kérlek százszor még,
légy nekem a levegő, légy nekem a levegő,
úgysem élek rég!
Hajnalig még van idő, hajnalig még van idő,
eltakarja addig kinn a sötét,
két szerelmes szerető, két szerelmes szerető
bűnét...
Szükségem van rád, mint halnak a vízre,
Mint virágnak a fényre, mint pipának a szénre.
Remélem tudod, hogy nem csak tetszesz,
Szeretlek és boldog vagyok, hogy te is viszonzod ezt.
Tombolnak a vágyak,
lángolnak az érzelmek,
de sehol nincs a bánat
mert csak Téged Szeretlek!
Szende szerető Szerelme
Szingli Szende szerelemet keresve
rátalált egy lányra, ki szívéért szerette.
Hónapok alatt rengeteg akadt,
de kevés volt aki mellette maradt.
Idővel lassan megismerték egymást,
de Szende nem bírt magával, s elhagyta a kislányt.
Szemében -e szerelem többet nem jelentett,
mint amit ilyenkor a kenyérre kenhetett.
Az elhagyott élettárs fejét leszegte,
e bús gondolatokat szívébe temette.
Azt hitte itt a vég, nincs ebből kiút,
de szíve mégsem hagyta, mert szerette a fiút.
Kezébe levelet, tollat ragadott,
piros papírból szíveket szaggatott.
E szíveket Szendének tüstént odaadta,
de Szende valamiért e-képpen fogadta:
E szerelemes szíveket Szende széttépte,
s a kezeit a vállára nagy búsan rátette.
Meredten tekintett két szép szemébe, s
ecsetelte kikerült szerelme helyére.
A kislány lábai tüstént remegtek,
a futáson kívül mást nem tehettek.
Vissza se nézett, csak szalad előre,
s útközben kiesett a szakadt kendője.
E szakadt kendő örökre elveszett?
Mint az szó amit nemrég megszegett?
Évekig kereste a tökéletes párját,
de e-képpen érvelt ilyenkor a száján.
Köszönöm kedvesem, hogy veled lehettem,
de a fiú ki elhagyott, soha nem felejtem.
Szívem sebe örökké vérzik,
s ha ilyenkor keresem pompába fénylik.
Szél szárnyán repültek Szendének -e hírek,
hogy el próbálják csábítani kedvesét a hímek,
Szende ahogy meghallotta tüstént lóra pattant,
két kezével arcon csapja aki elé baktat.
Megbánta már, hogy elhagyta szerelmetes párját,
hát sietett, hogy megcsókolja kedvesének száját.
Lenke tüstént ajtót nyitott, nem kérdezett semmit,
átölelte, csókolgatta amit az idő elvitt.
Pár napra rá összeültek, papot hívtak tanúval,
szerelmüket pecsételték 3 kiló hamuval.
Esküvő volt, dinóm-dánom, nászéjszaka egyveleg,
nem leszek én senki mással, egyedül csak teveled.
Pár hónap is eltelhetett, mire ez is kiderült,
hogy gyerek jön nem sokára, Lenke ezért kimerült.
Szende táncolt, bukfencezett, ölelgette párját,
elültette életének első csodás fáját.
Kiderült a szülőágyon, hogy testvérek jönnek,
az orvosok a kisasszonnyal együtt nagyot nyögtek.
Gyönyörű szép ikerpár, csapta össze két kezét,
ölbe vette az egyiket, cirógatta szép fejét.
Rokonságba is el mentek, mutatták a mamáknak,
felnevelték mind a kettőt, örültek a családnak.
Ünneplés közt rádöbbent a két szerető szerelmes,
hogy mellettük két gyerekkel, életük oly kellemes.
Szende, Lenke egyik este, öregeset álmodott,
egymás mellett, kéz a kézben örökre el távozott.
Nem bánták meg életüknek ezen rövid szakaszát,
Emelték a halál előtt életük nagy kalapját.
Kelletlen, hűvös a fogadtatás
nem mertem feléd indulni
féltem, úgysem veszel észre
bár a könyökömel elértelek
"pardon" halkan és egy mosoly
valami történhetett, összenéztünk
istenem, micsoda arc és szemek
mindent elmondtak, letepertek...
Keserű fények
Keserű voltam
ma délután
lassan koppant minden
mosolyt se csalt
semmi sem
lecsorgott pár csepp
csillogott a pohár
tudod, a fények
már nem szórnak
szivárványt se rám.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Átvirrasztottam az éjszakát s most pilláim az álomtól
súlyosak.
Félek, hogy elveszítelek, ha alszom.
Ne menj el, míg tőlem engedélyt nem kérsz, szerelmesem.
Felrezzenek s kinyújtom a kezem, hogy megérintselek.
Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.
Add a kezed mert beborúlt,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.
Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.