Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)

"SZERELMES VERS

Hegyes fogakkal mard az ajkam,

Nagy, nyíló rózsát csókolj rajtam,

Szörnyû gyönyört a nagy vágyaknak.

Harapj, harapj, vagy én haraplak.

Ha nem gyötörsz, én meggyötörlek,

Csak szép játék vagy, összetörlek,

Fényét veszem nagy, szép szemednek.

- Ó nem tudom. Nagyon szeretlek.

Úgy kéne sírni s zúg a vérem,

Hiába minden álszemérem,

Hiába minden. Ölbe kaplak:

Harapj, harapj, vagy én haraplak!"

"Rohanj hozzám, de csak hozzám

Ne hozz semmit nekem csak magad!

Nem vagy álom, nem vagy emlék,

Nem vagy elfelejtett gondolat!

Hagyd az ajtót tárva-nyitva

Rohanj hozzám, hogy már lássalak...

Vedd könnyen, ami nehéz velem

Tedd többé, ami kevés nekem

"Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok

Néma barátod, rabszolgád vagyok,

alázatos és bizalmas barát,

Aki nem kér semmit, csak néz és imád,

És nem akar lenni, csak általad,

Csak árnyéka annak, ami vagy."

"Szeretnék szemed kútjába merülni,

mélyére szállni, s odalenn

megérinteni, ha már egyedül vagyok

a végtelent."

"Szeretném ajkad izét szomjazni olthatatlanul,

tested melegét magamba szívni, láthatatlanul

ott lenni minden jóban,

minden kimondott mondatodban,

az ételeidben a mosolyodban,

lépéseid ritmusában, sóhajaid párájában,

minden gondolatodban."

"Ne félj hát, mert veled vagyok...

Ne félj, mert megváltalak, neveden szólítalak, az enyém vagy

Ha tengereken kelsz át veled leszek

És ha folyókon, nem borítanak el ...

Mert drága vagy szememben, mert becses vagy nekem

És szeretlek!"

"Mint szakadék szélén őrült zenész,

úgy táncolok szíved peremén.

Ránts magaddal!....hogy szárnyak nélkül is

repülhessek feléd!"

"Ne küzdj túl erősen. A legjobb dolgok váratlanul történnek."

Gabriel García Márquez

Enrique Iglesias ft. Nicole Scherzinger – Heartbeat (Szívdobbanás)

Láttam, hogy telefonon beszéltél valakivel,

S tudom, nem vagy egyedül,

De elraboltad a szívemet,

Igen, elraboltad a szívemet!

Úgy csinálsz, mintha egyedül lennél,

De láttam, hogy egy lánnyal vagy!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Nem tudom, merre tartunk…

Nem tudom, kik vagyunk…

Érzem a szívdobbanásod,

Érzem a szívdobbanásod,

Ezt mondta nekem.

Érzem a szívdobbanásod,

Átszaladt rajtam…

Érzem a szívdobbanásod…

Lehet, hogy Te így csinálod,

Álmodozok miattad, mint egy bolond…

Arról, hogy elrabolom a szívedet,

Elrabolom a szívedet!

Nem számít mire gondolsz,

Én nem olyan lány vagyok, akire gondolsz.

És add vissza a szívemet,

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Nem tudom, merre tartunk…

Nem tudom, kik vagyunk…

Érzem a szívdobbanásod,

Ezt mondta nekem.

Érzem a szívdobbanásod,

Ezt mondta nekem.

Érzem a szívdobbanásod

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Elrabolod a szívemet!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Szólj hozzám, csajszi!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Add meg nekem, fiú!

Ne próbáld elrabolni a szívemet!

Szólj hozzám, csajszi!

Elrabolod a szívemet!

Ember

Kelj fel

Tudod, hogy várnak Rád

Új dalt

Forralt

Benned, aki mindent lát

Szétfolyt

Ami rég volt

Mostanra senki sem értené

Kezdet

Végzet

Egyik sem rejtély már

Nyersebb

Verset

Már nem dalolhatnál

Nincsen más, csak a hit és a dac

A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz

Mindig a fénybe nézz

Mert szebbet még soha nem láttál

Biztos a fénybe érsz

Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál

Még bírnod kell

Nem felejtheted el

Hogy az a nyughatatlan szív

Lobog benned

Éltet

A lélek

De közben a vágy eléget

A tenger

Egyszer elnyel

De hagyj itt egy szép emléket

Nincs is más, csak egyetlen dal

Amit mindenhová hordasz magaddal

Mindig a fénybe nézz

Mert szebbet még soha nem láttál

Biztos a fénybe érsz

Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál

Még bírnod kell

Nem felejtheted el

Hogy az a nyughatatlan szív

Lobog benned......

Letészem a lantot. Nyugodjék.

Tőlem ne várjon senki dalt.

Nem az vagyok, ki voltam egykor,

Belőlem a jobb rész kihalt.

A tűz nem melegít, nem él:

Csak, mint reves fáé, világa.

Hová lettél, hová levél

Oh lelkem ifjusága!

Annyi mindent nem ismertem még.

Annyi mindent nem mutattam még.

Annyi minden várt valahol rám még.

Lesz e majd még hang a zongorán.

Lesz e ha a kedvem nem találna rám.

Lesz e majd aki hasonlíthat még rám.

Látod félek a holnapoktól még.

Hol van menedék ,mondd hol van a menedék.

Azt ami fáj hova rejthetem el.

Még annyi mindent szeretnék.

Képzeld ,ha vissza kapnám most a tegnapot.

Visszahoznék mindent ami volt.

Mind ami volt... késő.

Úgy félek ennyi volt.

Cinkosunk volt minden egyes szó.

Cinkosunk volt minden ami jó.

Rám kiáltott minden áruló.

Minden egyes szó fájt úgy fájt.

Nem talált rám csend még soha tán.

Meggyötört a múlt és a magány.

Néma éjben elveszett a fény.

Nem talál már rám.

Látod félek a holnapoktól még.

Hol van menedék ,mond hol van a menedék.

Azt ami fájt mondd hova rejthetem el.

Még annyi mindent szeretnék.

Képzeld ,ha visszakapnám most a tegnapot.

Visszahoznék mindent ami volt.

Minden ami volt ,de késő.

Úgy félek ennyi volt.

Nem akarok én sem mást.

Csak menni az éjen át.

Amiről a dal most szól.

Lent a mélység tudja jól.

Itt van az alkonyat.

A levegő visszatart.

Maradt a puszta fény.

A képzelet s a múló remény.

Annyi mindent nem ismertem még.

Annyi mindent nem mutattam még.

Annyi minden várt valahol még.

Annyi minden várt már rég.

Ha visszakapnám most a tegnapot.

Visszahoznék mindent ami volt.

Mind ami volt ...késő.

Úgy félek ennyi volt.

De ha rám a tör a hold fény.

Még újra kezdeném .....

Benne vagy a fűben, a virágban,

A hajnali madarak dalában.

Benne vagy a kertem s lelkem minden zugában.

Ha a Napba nézek,

Mosolyodat látom,

Gondolatom rólad elvakít

Mindent a világon.

Ha szitál az eső,

Cseppjeidet érzem.

S ha fúj a szél,

Megsimogatsz éppen.

Te vagy a nyár tücsök zenéje,

A tavaszi ég bárányfelhőcskéje,

A tél forró kandallótüze,

Az egyik őszöm legszebb színe,

S ez már így marad, mindörökre...

Szerelem szerelem

Átkozott szerelem

S mért nem virágoztál

Minden fa tetejen

Mért nem virágoztál

Minden fa tetejen

Hogy szakasztott lenne

Minden lejány s legény

S mer én szakísztottam

S el es szalasztottam

Ej de még szakísztanék

Ha jóra találnék

Ha jóra ha szépre

Régi szeretőmre

Ha jóra ha szépre

Régi szeretőmre

S régi szeretőmér

Mit nem cselekednék

Tengerből a vizet

Kalánval lemerném

Tenger fenekéről

Apró gyöngyöt szednék

S méges e rózsámnak

Gyöngykoszorút kötnék.

Tizenhárom fodor van a szoknyámon.

Azt gondoltam, férjhez megyek a nyáron.

De már látom, semmi se lesz belőle.

Tizenkettőt levágatok belőle... :-)

Jó reggelt jó reggelt,de nem mindenkinek

Sej de csak annak a legénynek, aki engem szeret

Mer aki engem szeret

Fehér gyolcsingben jár

Nem fekszik az én ágyamba

Minden kapca betyár...:-)

Eltörött a hegedűm, nem akar szólani,

Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólani.

A hegedűm majd meg reperálom...

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

A hegedűm majd meg reperálom...

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Hozok mosdó vizet is gyöngypatak vizéből,

Hozok törülközőt is rózsa levelétől.

Te leszel a legszebb a világon,

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Te leszel a legszebb a világon,

Szólalj meg hát, rubintos virágom.

Kifogytunk csendben az ünnepekbõl

A szép percek elmúltak rég

Csak a félelem a félelemtõl

Ami együtt tart minket még

Mint régi filmeken a hajnali táj

Egyszerre szép, és egyszerre fáj

Az a pillanat, ha eljön az érzés

Hogy elköszönni muszáj

Veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet

Hol van a szó, tiszta szemed el nem rejthet

Szólj már

A szívem rég csak egy szót vár

Mért kínzol, szólj már

Ha te is így gondolod

Szólj már

A szívem rég csak egy szót vár

Mért kínzol, szólj már

A tiéd már nem vagyok

Vártam a reggelt, hogy álmosan rám figyelj

Vártam a nappalt, hogy mindenre felelj

Minden percem érted éltem, nem számít, tudom

Álmaimban azt reméltem, te vagy a holnapom

Veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet

Hol van a szó, tiszta szemed el nem rejthet

Szólj már

A szívem rég csak egy szót vár

Mért kínzol, szólj már

Ha te is így gondolod

Veled ébredek, s a hajnal hangja téged éltet

Hol van a szó, tiszta szemed el nem rejthet

Szólj már

A szívem rég csak egy szót vár

Mért kínzol, szólj már

Ha te is így gondolod

Szólj már

A szívem rég csak egy szót vár

Mért kínzol, szólj már

Ha te is így gondolod

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el

Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el

Nincs múlt, nincs esély nélküled

Nincs társ, nincs tét nélkülem

Ne hívj el, ne űzz el, s ne menj el

Ne adj fel, ne hagyj el, ne fuss el

Nincs hang, nincs hír nélkülem

Nincs tér, nincs híd nélkülem

Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part

Próbáltam már, s vonzásban tart, s nincs másik part

S ez visszatart

Vigyázz rám, ha álmodnék rossz álmokat

Vigyázz rám, ha lázadnék, s nem szabad

Van hely, hogy átölelj, ez jutott

Mérd fel, s hidd el, ha nem tudod

Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part

Próbáltam már, s bármerre csalt, nincs másik part

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part

Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Ne hagyj el, ne dobj el, ne játssz el

Fogadj el, ítélj el, de ne hagyj el

Nincs múlt, nincs esély nélküled

Nincs társ, nincs tét nélkülem

Próbáltam már, lelkembe mart: nincs másik part

Próbáltam már, vonzásban tart, s nincs másik part

Próbáltam már, szívembe mart: nincs másik part

Próbáltam már harmincnégy dalt, de nincs másik part

Én még nem tudom, hogy fogjak hozzá,

Én még nem tudom, hogy kezdjem el,

Keresem a szót, keresem a hangot.

Tudom, elmondva másképp hat minden.

Félek, nem értesz engem majd meg,

Keresem a szót, keresem a hangot.

Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,

Mégis mindinkább érzem, hogy szükségem van nagyon rád,

Rád, rád, ó nagyon rád, rád, rád.

Hidd el nekem!

Én még nem tudom, mi az, mit érzek,

Én már mindenben kételkedem.

Keresem a szót, keresem a hangot.

Így hát légy kicsit megértő, kérlek,

Néha őszintén segíts nekem!

Keresem a szót, keresem a hangot...

R2. Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,

Mégis megkérlek, ne menj el, ne hagyj el, egy kicsit várj,

Várj, várj, egy kicsit várj, várj, várj,

Türelmesen!

A harc után minden szél elcsitul,

Porba ér a pengeél.

Az ellenfél hová fut, merre tart?

Győzelmet máshol remél.

Földig érő palástként takar,

A csillagmintás mindenség.

Vesztett csaták emlékét,

Máglyára dobom,

Érjen ma égig, ami ég.

A bosszú vágya elszállt szívemből,

De félni van még erő.

Magam maradtam végül ellene,

Szembeszállni nincs idő.

Utolsó vérig küzdve küzdeni,

Úgy hittem az üdvösséghez ennyi épp elég.

Támadni, védekezni, ölni is, ha kell,

Éjre éj és napra nap,

Újra halni, hol a pillanat elér.

A harc után a szél újra felkavar,

Arcomba fújja rossz napok sarát.

Fegyvertelen, idézem kósza árnyadat,

Csak emléked kísért tovább.

Kísértet árnyakkal már nem csatázok,kardom

Nem edzi többé félelem.

A győzelemnél fontosabb, hogy élek,

Ölembe bújik a jelen.

Utolsó vérig küzdve küzdeni,

Úgy hittem az üdvösséghez ennyi épp elég.

Támadni, védekezni, ölni is, ha kell,

Éjre éj és napra nap,

Újra halni, hol a pillanat elér.

Csak emléked kísért tovább.

Mikor tiszta fénnyel ébred fel a Nap,

Szelíd szél hozza az első hangokat,

Újra élednek a vágyak a szívemben,

Útnak indulok, és érzem, hogy

Szabadnak születtem.

Ahogy nézem a színek változó sorát,

Ahogy magamba szívom a tájak illatát,

Minden dallá változik most körülöttem,

Engedj énekelnem, s érzem, hogy

Szabadnak születtem.

Fényes szerencse csillag,

Vezess minden úton,

Hol céljaim egyszer meg láthatom.

Fényes szerencse csillag,

Ahol tüzed ragyog,

Ott otthon vagyok, s szabad vagyok.

Itt az írás, forgassátok

Érett ésszel, józanon,

S benne feltalálhatjátok

Mit tanít bölcs Salamon:

Miképp széles e világon

Minden épűl hitványságon,

Nyár és harmat, tél és hó

Mind csak hiábavaló!

Földünk egy kis hangyafészek,

Egy perchozta tűnemény;

A villám és dörgő vészek

Csak méhdongás, s bolygó fény;

A történet röpülése

Csak egy sóhajtás lengése;

Pára minden pompa s ék:

Egy ezred egy buborék.

Sándor csillogó pályája,

Nyúlvadászat, őzfutás;

Etele dúló csordája

Patkánycsoport, foltdarázs;

Mátyás dicső csatázási,

Napoleon hódítási,

S waterlooi diadal:

Mind csak kakasviadal.

A virtus nagy tűneményi

Gőz, mit hagymáz lehele;

A kebel lángérzeményi

Vértolúlás kínjele;

A vég, melyet Sokrat ére,

Catonak kihulló vére,

S Zrínyi Miklós szent pora

Egy bohóság láncsora.

És ti bölcsek, mit hozátok

Ami volna szép s jeles?

Mámor bírta koponyátok,

Plato s Aristoteles.

Bölcselkedő oktalanság,

Rendbe fűzött tudatlanság,

Kártyavár s légállítvány

Mindenféle tudomány.

Demosthén dörgő nyelvével

Szitkozódó halkufár;

Xenofon mézbeszédével

Rokka közt mesére vár;

Pindár égi szárnyalása

Forró hideg dadogása;

S Phidias amit farag,

Berovátkolt kődarab.

Mi az élet tűzfolyása?

Hulló szikra melege.

A szenvedelmek zúgása?

Lepkeszárny fergetege.

Kezdet és vég egymást éri,

És az élet hű vezéri,

Hit s remény a szűk pályán,

Tarka párák s szivárvány.

Holdvilág csak boldogságunk;

Füst a balsors, mely elszáll;

Gyertyaláng egész világunk;

Egy fúvallat a halál.

Vársz hírt s halhatatlanságot?

Illat az, mely tölt virágot,

És a rózsát, ha elhúll,

Még egy perccel éli túl.

Hát ne gondolj e világgal,

Bölcs az, mindent ki megvet,

Sorssal, virtussal, nagysággal

Tudományt, hírt s életet.

Légy, mint szikla rendületlen,

Tompa, nyúgodt, érezetlen,

S kedv emel vagy bú temet,

Szépnek s rútnak húnyj szemet.

Mert mozogjon avagy álljon

E parányi föld veled,

Lengjen fényben, vagy homályon

Hold és nap fejünk felett,

Bárminő színben jelentse

Jöttét a vándor szerencse,

Sem nem rossz az, sem nem jó:

Mind csak hiábavaló!

Hiábavaló

Van úgy, hogy a szív hiányzik,

Van úgy, hogy a fej.

Volt úgy, hogy kopogtam nála,

De ma nem érdekel!

Becsukok minden elérhető ajtót,

Számból ne hallja a szót!

Tudom, hogy kereshetném a tökéletes verset,

De nem találnék idevalót!

Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye

Nagy víz legyen és én a hajó!

"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -

"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"

Van úgy, hogy a földön fekszik,

S az ágyra én teszem fel,

Néha rossz vagyok, mint gyermek,

Akkor ő nevel!

Mosolyogj, halvány-égszínű szentem!

Atyai csókkal illet a szám,

Ilyen fénylő bogarú szemről

A könny csak engem illethet ám!

Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye

Nagy víz legyen és én a hajó!

"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -

"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"

Ó, de nem is kérte, hogy minden könnye

Nagy víz legyen és én a hajó!

"Ó de nem is kértem" - mondta ő erre, -

"Hiszen úgyis minden hiábavaló!"

Hiábavaló!!!

......