Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Ne haragudj rám, ha titokban imádlak,
elsuttogom neved hervadó virágnak.
Nyári estén a csillagok csak Rólad mesélnek,
ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted!
Szemembe nézz, Szívembe látsz,
Ha szerelmet kérsz ott mindig találsz.
Csak annyit mondj: SZERETLEK ÉN!
S ez lágyabban cseng mint száz költemény!
Ha egy könnycsepp legördül arcomon,
az azért van, mert hiányzol nagyon,
a hiányod megszokni soha se fogom,
mert itt élsz szívemben, s ez jó nagyon!!
Szeretlek és szeretni is foglak,
míg át nem adlak egy néma sírnak,
igaz ott is van élet, de én ott sem
fogok mást szeretni CSAK TÉGED!!!
Hiába tagadnám régóta szeretlek,
könnyeim titokban teérted peregnek.
Kértem a jó Istent tanítson feledni,
válasza az volt:
Téged kell szeretni!!
Kicsi szívem Érted dobog,
Érted égnek a csillagok,
Érted süt a nap az égen,
Érted élek én is régen.
Te vagy kicsi szívem vágya,
Veled lenni, azt kívánja!
Szeretlek Édes, szeretlek Téged,
szeretni foglak, amíg csak élek.
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged, ennyi az egész.
Szeretném szívemet kitépni, s virág
helyett ablakodba tenni.
Hogyha látnád hervadó szívemet,
Akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek!
Két csillag ragyog az égen, egyek ők már nagyon régen. „Szeretlek”- suttogják
váltig, egyik te vagy, én a másik.
Reggel, ha felébredsz, észre fogod venni, kicsike szobádból nem
hiányzik semmi. De hogy én ott jártam, megtudod könnyen, hófehér párnádon ott
csillog a könnyem.
Csak egy percig szeress, míg elmondom, imádlak. Csak egy óráig szeress, míg
megsúgom, kívánlak. Szeress egy napig, míg csókolni tudlak. Szeress egy életen
át, és én is mindig szeretni foglak.
Minden éjjel azt álmodom, hogy mellettem állsz,
szerelmes szavakra s forró csókra vársz.
Simogató pillantásod érzem ajkadon,
olyan ez mint a valóság csak kár hogy álmodom.
Sötét éjjel édes álom hamar tova száll,
felébredek és a szívem vadul kalapál.
Körül nézek és te nem vagy sehol se s ettől szenvedek,
mert szeretném ha velem lennél mindig csak velem!
Oly megnyugtató, hogy itt vagy nekem,
Hogy minden bajban fogod a kezem,
Hogy nem hagysz el soha, hogy viszont szeretsz,
Hogy velem együtt sírsz és nevetsz.
A legdrágább kő az, mely másokat karcol,
de ő nem tűr karcolást.
A legnemesebb szív az, mely inkább
vérzik, minthogy megsebezzen mást.
Ne kérd, hogy ígérjem meg azt, amit nem tudok!
Szeretlek, és melletted vagyok.
De tudom jól, hogy eljön majd a nap,
És nem lesz semmi, ami majd visszatart.
Mert sehol sem tudtam megnyugodni még.
S ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok.
Meder nélküli folyó leszek nélküled,
És meglehet, hogy sokszor tévedek,
És minden reggel máshol ér talán,
És senki nem fog emlékezni rám,
És nem tudom, hogy mi történhet még,
De ha nem lennék szabad, élni sem tudnék!
Homok a szélben, azt mondod, az vagyok.
Homok a szélben, lehet, hogy az vagyok.
Homok a szélben, tudom, hogy az vagyok.
Homok a szélben, megváltozni nem tudok.
Lennék gyönyörű nő,
(egy magazinkép)
de rám cáfol a reggel.
Egy csoda lennék,
Ki okos és szép,
ha jól parkolnék egyszer...?
Várhat szebb, várhat jobb,
s adhat nálam többet,
mégis itt vagy mellettem,
tán ez tényleg szerelem...
Ez a végzet,
te is érzed,
mikor hozzád bújok éjjel.
Jöhet bármi,
jöhet bárki
tudom, úgysem dobnánk el.
Ez a végzet,
te is érzed,
mikor nem megy semmi könnyen.
Nem hagysz el, s ennél több nem kell!
Lennék igazán jó,
ki sohasem vét
és nem botlik meg folyton
Remekül főz,
És szexisen vár,
és rendet rak a polcon.
Várhat szebb, várhat jobb,
s adhat nálam többet,
mégis itt vagy mellettem,
mert ez tényleg szerelem!
Ez a végzet....
Lennék hibátlan, de nem vagyok,
s a szívem csak, mit adhatok
s hogy csak te vagy, ki tényleg kell nekem.
Emlékszel, a múlt ősszel egész nap csak együtt voltunk,
Egymás kezét fogva az utcákon,a tereken jártunk.
Az volt a szép, hogy nem tudta senki.
Emlékszel a szavakra, melyeket csak mi ismertünk?
Az előszobából telefonáltunk titokban estétől reggelig.
Titkos szerelem, soha nem ér véget.
Titkos szerelem, mást meg nem éget.
Titkos szerelem, soha nem ér véget.
Ááááá.
Egy férfi kell és semmi más,
de kinek kell egy hasonmás
Ha becsaphat a valóság
és elvarázsol már.
Úgy félek
Az életem lecserélném,
ha ettől jobban szeretnél,
de néha kell a hazug szó,
szemtelen de olyan jó.
érezd
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne hogy mitől jó,
csak lenne mindig ennyire izgató.
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Egyre hajt a kalandvágy,
az élet úgyis visszavág,
de jöhetne egy új esély,
az élettől már.
Úgy érzem
Nem kell ez a hazugság,
mert cserben hagy a valóság
de csalódni még nem muszáj,
a végső állomás.
Oly távol
Bár lenne minden félig igaz
nem érdekelne hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Veled
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Bár lenne minden félig igaz,
nem érdekelne, hogy mitől jó
csak lenne mindig ennyire izgató
Egy bolond százat csinál,
fordítva forog ez a nagy világ.
Szédíthetsz mást,
de hamis álarcod porba hull talán
Egy bolond százat csinál,
Bábeli zűrzavar mi körbe zár
hát ölelj most át
egy bolond is szerethet úgy mint bárki más.
Egy bolond százat csinál
Petőfi Sándor
SZEPTEMBER VÉGÉN
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet…
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!
Szabadság, szerelem!
E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom az életet,
Szabadságért föláldozom szerelmemet.
OLAJ ÉS GÁZ AVAGY DALLAS ÉS AZ IMPOTENCIA
Az élet csak egy film; olyan mint a Dallas,
S benne néha Te is kudarcokat vallasz.
A lányokat folyton lakásodra hordod,
hogy megmutasd nekik csodás fúrótornyod.
Próbafúrást végzel, nem egyet nem százat,
s persze aztán végűl tátod majd a szádat,
amikor először olajkutad sztrájkol,
s neked csak ennyi tör elő majd a szádból:
kedvesem ma inkább aludj másik ágyban,
úgy érzem ezúttal olaj helyett gáz van! :-)))
SZERETLEK
Szeretlek téged, mint virslit a kutya.
Ha mással látlak megüt a guta.
Beléd estem mint ló a gödörbe,
S miattad könnyezem a felmosó vödörbe.
Szerelmünk olyan, mint egy nagy moslékos dézsa,
melyben te úgy uszkállsz, mint egy varangyosbéka.
Szerethetem-e két dülledt szemedet?
Szerethetem-e két hatalmas füledet?
Szerethetem -e orrodnak két likát,
mellyen egy autóbusz röhögve gurulna át?
Ha kovács lennék, rád ütnék
Ha méh lennék, mézet gyüjtenék neked eleségül,
HA MARHA LENNÉK, HOZZÁD MENNÉK FELESÉGÜL! :-))
Volt úgy, hogy reggel
és volt úgy,hogy este
egymás ajkait keresve.
Volt úgy,hogy csak én
és ő már nem
de úgy is volt,hogy mindketten.
és volt olyan,hogy csakis este,
mikor a Nap az ég alját leste.
És volt,hogy tovább már nem bírtuk
és a frigó ajtajára írtuk
és volt,hogy egymás szavába vágva
mondtuk,csak egyszer még,utoljára.
Volt úgy,hogy őrülten imádtam,
de olyan is,hogy pokolra kívántam.
és volt olyan,hogy hű-ha
és körülvett bennünket fű-fa
és volt,hogy órákat vártam rá,
pedig Ő ott állt a hátamnál
és csak nézett-ennyivel beérte-,
mint ahogy később nevetve mesélte.
és volt,hogy fejét a mellemre tette
és szívesen ott is felejtette.
Ám lassan zsibbadni kezdett a vállam
és eltoltam magamtól finoman,lágyan,
s ahogy kínomban nyújtózni felálltam
ismét feléledt iránta a vágyam.
és volt úgy,hogy reggel,meg úgy is,hogy este
mikor hogy volt a drágámnak kedve:
Csak reggel,csak délben,csak este
egymás éhes ajkait keresve.
A fénybe nézz
Ember
Kelj fel
Tudod, hogy várnak Rád
Új dalt
Forralt
Benned, aki mindent lát
Szétfolyt
Ami rég volt
Mostanra senki sem értené
Kezdet
Végzet
Egyik sem rejtély már
Nyersebb
Verset
Már nem dalolhatnál
Nincsen más, csak a hit és a dac
A tiéd csak az marad, amit másoknak adsz
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Éltet
A lélek
De közben a vágy eléget
A tenger
Egyszer elnyel
De hagyj itt egy szép emléket
Nincs is más, csak egyetlen dal
Amit mindenhová hordasz magaddal
Mindig a fénybe nézz
Mert szebbet még soha nem láttál
Biztos a fénybe érsz
Ha fel tudsz állni, mikor elbuktál
Még bírnod kell
Nem felejtheted el
Hogy az a nyughatatlan szív
Lobog benned
Semmiért egészen
Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.
Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.
Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.
Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.
Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd
Sz.L.
Zelk Zoltán
Zúzmara
Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.
De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.
Ady Endre
Adjon Isten mindenkinek
Adjon Isten békét, kedvet
Asszonyoknak, embereknek,
Sok örömet mindenkinek,
Pénzt, szerelmet, vágyat, hitet.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Úgy szeretném megtalálni,
Úgy szeretnék azzá válni,
Kinek az élet teher:
Az ember könnyen megy el.
Gyönyörű-kék Itt az Ég.
Által-adni úgy szeretném
Sok hirtelen vágyam, eszmém,
Sok drága kincset, nagyot,
Amihez már vén vagyok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Néha-néha szerelemmel
Telik meg az ilyen ember.
Néha-néha úgy megsajog,
Más bánat, bú és más bajok.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
Adjon Isten ifjuságot,
Szabadságot, boldogságot,
Egészséget, pénzt és hitet,
Szerelmet, hírt mindenkinek.
Gyönyörű-kék itt az Ég.
"A szerelem megsemmisíti az észt.
Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye:
amikor az egyik megtelik, a másik kiürül."