Egy kis romantika.../szerelmes dalok, versek, regények/ (fórumjáték)
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
Suttogó szavaink mögött
talán még hulló csillagot is
takart a fekete éj;
kívánságba karcolt vágyakat
sodort felénk szelíden
az augusztusi szél…
Lassú táncra hívtak
a fáradt lábak,
ölelő karokba bújtak
a fojtott vágyak,
s fénykoszorút
font fölénk
a meghitt pillanat.
Az égbe szökkenő
szikrák pattogó hangja
törte csak a csendet.
A szunnyadó parázsban
ezüst-szürke pernye pergett,
mint az idő ködlő kötelén
kavargó képzelet.
Szikrák fénye szállt
a végtelenbe,
arcod tükrébe libbent
a nyár múló sejtelme,
idézve a tavasz ébredő illatát,
igézve a kora ősz sárguló avarát,
s míg lelked érintette lelkem,
a boldogság büszke ragyogássá
szelídült ölemben.
Ha te vagy
Ha te vagy hűs patak,
Nálad oltom szomjamat.
Ha te vagy hegyek sörénye,
Kis domb vagyok öledbe.
Ha te vagy tenger végtelenje,
Vízcseppként hullok kebledre.
Ha te vagy a földön a fény,
Szemeimet rád nyitom én.
Ha te vagy a zúgó, vad vihar,
Szellővé változom, takarj!
Ha te vagy egy nagy barlang,
Félelem nélkül belépek rajtad.
Ha te vagy a sziporkázó égbolt,
Kis felhővé változom, sodorj!
Ha te vagy, akinek örülök én;
Köszönöm a szép újjászületést!
Két karomba zárlak, megszűnik a külvilág,
Két karodba zársz, nem hallom más hangját.
Szememmel szemedet némán követe
Szemeddel szememet megigézed, elveszek.
Szívemmel szívedet átszövöm, fogadom,
Szíveddel szívemet átkötöd, s foglalod.
Lelkemmel lelkednek tiszta érzelmet adok,
Lelkeddel lelkemnek fénysugarat ontasz, ragyogsz.
Számmal szádat keresem mohón, esztelen,
Száddal számat becézed gyengéden, érzelmesen.
Testemmel testedet érintem, habzsolom - falom,
Testeddel testemet befeded, hagyom - akarom.
Két karomba zárlak, miénk a végtelen,
Két karodba zársz, ez a szerelem.
Nem tart örökké semmi...
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,
Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,
Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,
Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,
Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,
Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.
Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,
S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.
Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,
Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.
Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,
Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk
De jó annak...
De jó annak, aki senkit
Nem szeret,
Mosolyoghat örök, fájó
Könny helyett,
Kinek álmát nem zavarja
Semmi sem,
Mert nem tudja, mily nagy kín a
Szerelem!
Énnekem nincs sem éjem, sem
Nappalom,
Temiattad elkerül a
Nyugalom,
De jaj annak, aki nem tud
Szeretni,
Én Istenem, csak tudnálak
Feledni!
Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.
Hazudj még nekem.
Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.
Hazudj még nekem!
Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.
Hazudj még nekem!
Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek,
Látni akarom, és érezni azt, amit lehet
Égjen a tűz, engedd, hogy meglássalak,
Legyen úgy, ahogy nem szabad...
I miss you
I miss your smile
And I still shed a tear every once in a while
And even though it's different now
You're still here somehow
My heart won't let you go
And I need you to know
I miss you...
You used to call me your dreamer
And now I'm livin' out my dream
Oh, how I wish you could see
Everything that's happenin' for me
I'm thinkin' back on the past
It's true the time is flyin' by too fast
I miss you
I miss your smile
And I still shed a tear every once in a while
And even though it's different now
You're still here somehow
My heart won't let you go
And I need you to know
I miss you...
I know you're in a better place yeah
But I wish that I could see your face, oh
I know you're where you need to be
Even though it's not here with me
I miss you
I miss your smile
And I still shed a tear every once in a while
And even though it's different now
You're still here somehow
My heart won't let you go
And I need you to know
I miss you...
Tart a harc a folyton vággyal.
Test a testtel. A csók a szájjal.
Kér a kéz egy érintéssel
Forradalmat minden éjjel.
Összeköt a vér a vérrel.
Felhevít az ősi tűzzel.
Újra kér a szenvedéllyel
Forradalmat minden éjjel.
Szerelem az, ami kell mindig egy valakivel,
De valami sosem az.
Kicsi vagy nagy a szerep soha sincs az, mi lehet
Amíg a szív, ami hajt.
I love you
Nagy a baj, ha visszatart
I love you
A világod egy nagy vihart
I love you.
Érezz csak és légy szabad
Kardot ki, itt háborúban vagy.
Tart a harc a folyton vággyal.
A test a testtel. A csók a szájjal
Kér a kéz egy érintéssel
Forradalmat minden éjjel.
Összeköt a vér a vérrel.
Felhevít az ősi tűzzel.
Újra kér a szenvedéllyel
Forradalmat minden éjjel.
Nem elég az, aki szép, ha sohasem annyira ég,
Ahogy a vérem épp hajt.
Nem jó már rég ez a hely, és most az, aki kell
Egy másik bolygón szabad.
I love you
Nagy a baj, ha visszatart
I love you
A világod egy nagy vihart.
I love you
Érezz csak és légy szabad
Kardot ki, itt háborúban vagy.
Tart a harc a folyton vággyal.
A test a testtel. A csók a szájjal
Kér a kéz egy érintéssel
Forradalmat minden éjjel.
Összeköt a vér a vérrel.
Felhevít az ősi tűzzel.
Újra kér a szenvedéllyel
Forradalmat minden éjjel.
I love you
Nagy a baj, ha visszatart
I love you
A világod egy nagy vihart.
I love you
Érezz csak és légy szabad
Kardot ki, itt háborúban vagy.
Tart a harc a folyton vággyal.
A test a testtel. A csók a szájjal
Kér a kéz egy érintéssel
Forradalmat minden éjjel.
Összeköt a vér a vérrel.
Felhevít az ősi tűzzel.
Újra kér a szenvedéllyel
Forradalmat minden éjjel.
Van egy szó, mit úgy hívnak, remény,
Ha vigyázol rá, ő mindig benned él.
Ha szívedbe zárod, ki fontos neked,
Bármerre jársz, ő is ott lesz veled
Oly gyönyörű vagy,
Fényes a hajad,
Engedj hogy érezzelek téged!
Csillog a szemed,
Bontsd ki az öved,
Nem kell most semmitől sem félned.
Mondd el ami bánt,
Vedd le a ruhád,
Nem bűn ma már az amit kérek.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Hallod hogy hív, hív az élet.
Jöjj ölelj úgy kedvesem, ölelj úgy hogy jó legyen!
Hunyd le a szemed,
Tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek!
Jöjj gyere velem,
Jöjj kedvesem,
Ne mondd hogy nem ha mélyen érzed!
Hunyd le a szemed,
Tárd ki a szíved,
Szoríts meg jól hogyha kérlek!
Jöjj ölelj úgy kedvesem, ölelj úgy hogy jó legyen.
Hunyd le a szemed, tárd ki a szíved,
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek.
Úgy szeretlek, úgy szeretnélek!
"...Nincs szebb ajándék,
nekem nem kell már semmi,
csak veled szeretnék önmagam lenni.
S ha eljön a hajnal
majd mellettem ébredj
csak veled érzem úgy.
Most hogy itt van a perc,
hogyha engem ölelsz már elhiszem.
Hozhat bármit a sors
hiszen épp most küldött el nekem.
Ebben az életben,életben
semmi sem véletlen,véletlen.
Hozhat bármit a sors
hiszen épp most küldött el nekem.
Te vagy a legszebb ajándék,
s ha a szemedbe nézek,
veled újra érzem azt,
hogy igazán élek.
Te több vagy mint bármi
amit valaha kértem,
s hogy megkaptalak,
néha magam sem értem..."
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem, mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem, most csalódtál.
Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég!
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég!
Régóta már keresem azt a csillagot
mit úgy követnék, hogy tudom, hová indulok
Régóta már várok rád,
hogy elindulj felém, hogy végre rám találj
Régóta már mindig azzal ébredek
hogy véletlenül talán jó útra tévedek
Régóta már álmodom
hogy hozzám érkezel egy tiszta hajnalon
Légy óvatos, kedvesem, sok mindent láttunk
légy óvatos, kedvesem, sok mindent vártunk
Inkább ne szólj semmit, úgy ölelj át
meglátod, eltűnik az értetlen világ
Régóta mér kutatom értelmemet
hol találnék magamnak búvóhelyet
Régóta már szeretném
hogy eltüntesselek egy kis dal rejtekén
Régóta már magasba hívnak vágyaim
bár gyengék még viaszból készült szárnyaim
Régóta már képzelem
hogy Földhöz közeledsz, hogy otthonod legyen
Légy óvatos, kedvesem, ...
Gumidominó? Vagy egy parti sakk?
Ön talán Napoleon, vagy a perzsa sah?
Nem, Napoleon nem lehet, azt biztosan tudom,
Mert én vagyok Napoleon!
Nem vagyok teljesen őrült, nincs szerencséd,
Nem megyek fejjel a falnak, bár szeretnéd.
Nem eszem ebédre téglát, csak spenótot,
Nem vagyok teljesen őrült, csak csalódott.
Jobb lett volna békességben élni,
S együtt űzni nagy romantikát,
De leckét kaptam kalandból,
S ez a súlyos lelki karambol
Úgy odavágott, majd belepusztultam.
Nem vagyok teljesen őrült, bár imádlak,
Nem megyek fejjel a falnak, csak utánad.
Nem eszem forrón a kályhát, s nem ülök rá,
Csak a te csalfa szerelmed tett bolonddá.
Jobb lett volna békességben élni,
S együtt űzni nagy romantikát,
De leckét kaptam kalandból,
S ez a súlyos lelki karambol
Úgy odavágott, majd belepusztultam.
Nem vagyok teljesen őrült, bár imádlak,
Nem megyek fejjel a falnak, csak utánad.
Nem eszem forrón a kályhát, s nem ülök rá,
Csak a te csalfa szerelmed tett bolonddá.
Nem vagyok teljes őrült, félre, nincs kegyelem,
Éles a kardom, s itt van a sarkon
A legjobb hadseregem!
Ne zavarjátok a császárt,
Én vagyok Bonaparte Napoleon!
Ha-ha-ha-ha!...
Várj reám, s én megjövök, hogyha vársz nagyon!
Várj reám, ha sárga köd őszi búja nyom!
Várj, ha havat hord a szél, várj, ha tűz a nap!
Várj, ha nem is jön levél innen néhanap!
Várj, ha nem vár senkit ott haza senki már,
És ha unszol bárki is, hogy nem kell várni már!
Várj reám, s én megjövök, fordulj mástól el,
Bárhogy súgja ösztönöd, hogy feledni kell!
Ha lemondtak rólam már lányom és apám,
S jóbarát rám egy sem vár, te gondolj néha rám!
Borral búsul a pohár, s könnyet ejt szemük,
Várj te változatlanul, s ne igyál velük!
Várj reám, óh átkelek minden vészen én!
Aki nem várt, majd rámnevet: szerencsés legény!
Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
Hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.
Köszi! :)
Nekem is tetszik,a Bereczki Zoli nagyon tud! ;))
Hozzád, mint egy mágnes vonzott annyi új érzés.
Ami volt, sose múlt, de te mégse hiszed, hogy jön majd még
Unalom vagy a gond,
Ami játékokba űz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hagyd egy darabban,
jobb egy darabban.
Színpad az egész, bárhova mész,
Amíg élsz, egy érzés hajt.
Olyan szép, amíg hisszük a végét
átírhatjuk majd.
De a fal nem akar
Soha köddé válni köztünk.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
És lehet, hogy egyszer-kétszer a színlap nem túl jó,
De tudod, a „viszlát” köztünk mégsem jó végszó.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Mert ugye tudod, jobb lesz, mint magadban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
Hát gyere velem, játsszunk egy darabban,
Hisz az a jó, ha két szív egyre dobban.
Ez kerek egész, bárhova mész,
Ez kerek egész, úgy is, ha félsz.
"Ajtaján másik zár.
Ehhez úgyse jó a kulcsom -
Minek őrzőm már?
Ha élne még a régi szám,
Meg se ismerné a hangom,
Hogyha felhívnám.
A szállodán
Ugyanaz a por, mint régen.
Tudod, ezt meséltem
Néhány éve már.
Furcsa kép –
Szinte látom. Ha megjelennék
Ő csak nézne rám,
Én meg nem tudom, mit mondanék.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
És veszteség mind,
Amit könnyen hagytam ott.
Annyi minden történt,
Annyi minden változott,
De ha lehetne, még
Visszahoznék pár napot.
Értené, vagy elhinné,
Hogy egy csavargó az nem lehet
Soha senkié.
De bántaná, hogy nem jött rá,
Milyen nyugtalanság indít
Mindig máshová.
S ha mondanám
Mindazt, ami nekem itt fontos,
Nézne rám, hogy biztos
Egy másik bolygón lakom.
Jó ez így,
De ha volna egy kis időm még,
Talán felhívnám,
Csak hogy tudjam, mit éreznék..."
Csillagos fenn az ég,
Lassan látszik már a sápadt Hold,
Bár volna még egy éjszakánk,
Bár érezném mi akkor volt.
Életemben eddig még,
Sosem láttam a világot úgy,
Mint karjaiban, szótlanul,
A gondolata belém bújt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Szemeiben ég a tűz,
És csak néha oltja könnye el,
Ha fáj nagyon a búcsúzás.
Ha a végső percben átölel.
Kezeiben szebb a szép,
S felém nyújtja amit nekem szánt,
Egy könyvet, melyben vigaszt vár,
Ha volna még, mi nagyon bánt.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Csak egy idegen, lelkem szigetén,
Heves vizeken, evez én felém.
Teste sose volt,
Csak a képzeletben él.
Csak egy idegen, nem ront soha rám,
Nem hagy hidegen, fagyos éjszakán.
Néha elhiszem, hogy csak gondolat voltál.
Egyszer már voltam,
Egyszer volt, hogy nem
Csak megyek a sorban
Csodákban lépkedem.
Sétálok az utcán,
Egy sarkon befordulok,
Ott vár a szerelmem,
Szemében a csillagok.
Akarom, hogy mindig így legyen, igen
Mondd ki a nevem, tőled csak ezt várom.
Ezt várom, most mégis mondd ki
Ne jöjjön most már senki.
Sétálok az utcán,
Egy sarkon befordulok,
Ott vár a szerelmem,
Szemében a csillagok.
Akarom, hogy mindig így legyen, igen
Mondd ki a nevem, tőled csak ezt várom
Ezt várom, most mégis mondd ki
Ne jöjjön most már senki.
Egyszer már voltam
Egyszer volt, hogy nem
Álmodban jártam
Szerelmünk végtelen
(szerelmünk végtelen).
Mondd azt, hogy sohase féljek,
Mondd azt, a tűz el nem éget,
Mondd azt, hogy semmi se fájhat,
Mondd azt, hogy vársz, míg megtalállak.
Mondd azt, hogy ezerszer élek,
Akkor is értesz, ha nem beszélek.
Mondd azt, hogy senki se bánthat,
A sötétben senki se láthat.
Mondd azt, hogy igaz volt minden,
Minden szó, amit elhittem,
Meleget hozz, hogyha fázom,
Szeress úgy, ahogy kívánom.
Engedj közelebb,
Engedd, hogy én is ott legyek...
XXXIV
Mért bíztattál, hogy szép lesz, derű, fény
A nap, s hogy köpenyem se vigyem?
Mocskos felhő gombolyodott fölém
S rothadt gőz győzött tündökléseden!
Nem elég, hogy áttörd a felleget
Viharvert arcom fölszárítani:
Mert jó ír-e, melytől gyógyul a seb,
De nem tűnnek el undok hegei?
Szégyened nem orvosa bánatomnak!
Bánhatod: csak enyém a veszteség!
Gyenge vigasz a sértő jaja annak,
Akiben a sértés fájdalma ég!
De ah! szerelmed könnye gyöngyözik:
Igazgyönggyel fizeti bűneid!
William Shakespear
Tűz, ami ég, a vágy még mindig benned él valahol, te is változol
Keresed még, de nem találod a fényt
Amit itt hagyok, már csak én vagyok
Senki nincs, de én itt maradok veled,
Ha elhiszed... Én ismerem már az életed.
Várj, ne menj, ne még
Minden, ami történt véget ért
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt, csak egy éjszaka...
Várj, ne menj, ne még
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd
Ez az, ami fáj még
Hova mész, hova tűntek a régi mesék?
Egy éjszaka volt, csak egy éjszaka volt
Egy éjszaka volt, csak egy éjszaka.
Tűz, ami ég, a vágy még mindig benned él valahol, te is változol
Keresed még, de nem találod a fényt
Amit itt hagyok, már csak én vagyok
Senki nincs, de én itt maradok veled,
Ha elhiszed... Én ismerem már az életed.
Várj, ne menj, ne még
Minden, ami történ véget ért
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt, csak egy éjszaka...
Várj, ne menj, ne még
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd.
Ez az, ami fáj még
Hova mész, hová tűntek a régi mesék?
Várj, ne menj, ne még
Minden, ami történ véget ért
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt, csak egy éjszaka...
Várj, ne menj, ne még
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd.
Ez az, ami fáj még
Hova mész, hová tűntek a régi mesék?
Hova tűntek?
Várj, ne menj, ne még
Minden, ami történ véget ért
Úgy sohase fájjon az, ami volt
Tovatűnt, csak egy éjszaka volt,
De most még várj, ne menj, ne még
Tudom, hogy ezt úgysem értenéd.
Ez az, ami fáj még
Hova mész, hová tűntek a régi mesék?