Egy Anya Lelke (beszélgetős fórum)

És nincs azzal baj, hogy a cikkíró az Anya Lelke címet adta. (nyilván nem véletlenül, mert a saját szemszögét, érzéseit öntötte fogalmazás formájába.)

Nekem, mint írtam is, tetszik a cikk, egyszerűen hiányérzetem itt a hoxán, mert mindenki az anyáról ír, de az apákról sosem.

Miért kell lebénázni, lehülyézni a másikat, komolyan????

Nem azért van a hoxa, a fórumok, hogy a SAJÁT VÉLEMÉNYÜNKET leírjuk????

Nem tudom, feltűnt-e annak a sok személynek, akik támadják a többieket, hogy a cikkíró korrektül megköszönte a NEGATÍV kritikát is.

Aki ezen az oldalon lézeng, feltételezem, MEGTANULT OLVASNI, ergo nem kell ezzel dobálózni.

Ki így, ki úgy nézi/olvassa/értelmezi a cikket, a fenéért kell minden elcseszett fórumon egymásnak esni???

Mit kell bizonygatni, ki mennyire Anya, jó Anya, mennyire kötődik a gyerekéhez? Nem mindegy másoknak?

Ha van egy téma, lehet akár vitázni is a vélemény eltérések miatt, de ne személyeskedjetek már állandóan. Basszus.

Nagyon jó a cikk,szerintem találó, én meg is könnyeztem...

Nem azért nem ír az apáról, mert nem fontos az apa, hanem azért, mert ez a cikk nem róla szól. Aki ezt nem érti és még ráadásul anya is, annak valami baj van az agyával. Bénák...

A második mondatoddal sajnos nem lehet egyetérteni - vissza lehet olvasni.........:(

De egyébként mindegy is. Aki úton-útfélen beleköt mindenbe és mindenkibe, akkor kössön csak nyugodtan. És legyen boldog a napja. :) Attól, mert hajtogatja csak a maga igazát és másokat maga alá próbál rendelni, még nem lesz igaza. Sok mellébeszélés volt már ezen cikk hozzászólásaiban, de akkor is egy a lényeg: a cikk az Anyáról és Gyermekről szól, így, nagybetűvel. Mert ha kis betűvel írná a cikkíró, akkor nem kiemelten foglalkozna a kettővel, hanem általában az összes anyával és gyermekével. Sokan jönnek itt a támadók, hogy a többiek nem tudnak értelmezni. De ha a többiek nem tudnak értelmezni, akkor Ők, akik "mást" látnak a cikk sorai között, vajon tudnak?

Nem kötözködésképpen írtam..........és ismét megyek gyerekezni. ;)

Én ismerek ilyet. Addig alakítgatja így a dolgokat, amíg tényleg apa nélkül maradnak. Nem feltétlenül válásról beszélek, hanem lelki oldalról. Sajnálom az apát ebben a helyzetben, bár szerintem régen is látszott, hogy "mire kell anyának a gyerek". Önbizalomhiány, saját célok hiánya, gyerekkori problémák, traumák. Nagyon összetett és sajnos így örökíthető.

Nem a cikkről beszélek, még mielőtt valamelyik okostojás azt hinné. Csak a témából jön ez is.

Én még ilyen anyával/családdal nem találkoztam, de el tudom képzelni, hogy létezik ilyen. Ez talán abból fakadhat, hogy az anyának szüksége van arra, hogy nélkülözhetetlennek, pótolhatatlannak érezze magát és ezt a "szükségletét" a gyerek érdekei elé helyezi.

Én soha nem voltam féltékeny a gyerekeim mások felé "fordulása" miatt. Sőt, úgy érzem, attól csak több (nem ez a megfelelő kifejezés, de nem találok jobbat) lesz a gyerek, minél több kapcsolata alakul, minél több mintát lát.

Én nem gondolom így. Engem pl. az nyugtat meg, hogy az aptyuk ugyanolyan önzetlen és maradéktalan szeretettel szereti a gyerekeket, mint én. Ő apai, én meg anyai szeretettel.:)

Ettől vagy e'ccsalád.:)

Gratulálok a cikk írójának! Nekem tetszett!

20 hónapos a kicsi lányom, 2 hetes volt, amikor apuka elment....és 1 éves, amikor "új apukát" kapott. Éjjel hamarabb ugrik a kiságyhoz, mint én, reggel van, hogy engem hagynak még aludni, ő megeteti, nagyokat játszótereznek míg én takarítok, vagy épp lazítok a fürdőkádban...és nem a vér szerinti, de igazibb a vér szerintijénél!!

Lehet rám is fröcsögni, csak leírtam, nem fogok visszajönni ide.

Az a gond, hogy nektek szövegértési problémáitok vannak és örültök neki, hogy pattoghattok ahelyett, hogy vitatkoznátok.

Azok kezdtek itt személyeskedni egyébként - beleértve téged - akik a te véleményedet osztják. Nézd meg és légy büszke.

A cikkírónak gratulálok, nagyon szép, megindító írás. Jó volt olvasni. Én is vágyom néha rá, hogy több időm legyen magamra, de már olyankor is hiányzik ha túl sokat alszik nap közben.:-)Nehéz elmagyarázni, csak érezni lehet.

Titánia, kár magyarázni amit nem akarnak megérteni, hadd idézzem Woody Allen sorait:

"Soha ne vitatkozz idiótákkal! Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal."

Na lehet rám is fröcsögni, hajrá!!!:-)

Nem olvastam végig a hsz.-eket, úgyhogy lehet, hogy olyat fogok írni, amit előttem páran már elmondtak. Csak a saját tapasztalataimról beszélek, nem általánosságban, úgyhogy akinél ez másképpen működik, ne essen nekem.:)

Az anya és gyermeke között a várandósság ideje alatt olyan hatalmas intimitás alakul ki, amit az apa csak nagyon nagy meló árán teremthet meg a gyerekével, így eleve "hátránnyal" indul.

Nem ő érzi, hogy milyen amikor csuklik a pocakban a baba, vagy amikor rugdos és hiába magyarázod el, akkor sem fogja pontosan érteni/érezni, hogy milyen érzés is ez.

Benne csak a születés után alakulnak ki a szülői érzések, ösztönök, amik az anyában már a terhesség ideje alatt kialakulnak.

A szülés után nem az ő mellkasára teszik a babát, így az első, nagyon fontos pillanatnak is csak "mellékszereplője" lehet.

Nem ő ébred fel a baba első nyekkenésére huszadszor egy éjjel. Ő simán árthorkolja az etetést, a büfiztetést és a visszaaltatást.:)

Nem az ő karjaiban nyugszik meg a gyerek, amikor már nagyon nyűgös, vagy beteg.

Nagyon szeretheti a gyermekét, apai szeretettel. Az pedig valóban más, mint az anyai. Nem kevesebb, nem rosszabb, nem feltételekhez kötött és nem önzőbb, egyszerűen csak más.

Kiforgatás? A szerzemény szót a cikkben lehet olvasni.

Miért nem olvastok, mielőtt kötekedtek? Nem értem.

A cikk az anyáról szól, ott van a címében!

És egy anya a gyermeke által lesz anya, és a férfi is apa. Egymástól nem lesznek anya-apa, csak ha gyerekük születik. Szóval ha innen nézzük, akkor nem a családról szól a cikk, hanem az anyáról, a nőről, aki szült egy gyermeket, és így vált anyává.

Csak neked kicsivel írtam az Anyát és az Apát. :) Ja és a Gyermeket is. :)))

A cikk nem a családról szól, hanem az Anyáról-Gyermekről. Az lehet majd a második rész lesz. :)

Nekem nem jött le, hogy a gyerek egy szerzemény. Ez megint már kiforgatás. Te tuti kötekedni jöttél ide. :D

Amióta Anya vagyok, én is így írom, hogy Anya, Apa és Baba, Gyermek. :)

Mindenki úgy ír, ahogy akar. Szerintem nem fogják a fejét venni. És igen, kiemelés is. Miért kell már ebbe is belekötni???

Ó, csupa szeretet van ebben a cikkben, nagyon megható. Én még nem tudok nyilatkozni a témában, mert még egy babám van, és nem kettő - jaj még bele se gondoltam az milyen lesz :D - és még tart a szimbiózis, de szerintem nagyon jó a cikk! És jó, hogy szavakba öntötted azon gondolatokat, amit sokak talán nem is mernek. :) Gratulálok!

Ja igen, külön megható, hogy leírtad, az Édesanyát is ünnepelni kell. Jó, hogy erre is gondol valaki! ;) :') <3

Próbáltam visszaolvasni ezt a rengeteg hozzászólást, de mivel elszabadultak az indulatok, feladtam.

Anya vagyok én is, értem miről szól a cikk. Nem arról hogy apával szemben kirekesztőnek kell lenni, hanem anya-gyerek kapcsolatról, már ha az egy egészséges kapcsolat, mert tudjuk van olyan is, ami nem. Például anya nem engedi felnőni kisfiát, nem enged neki párt választani, mert ha ezt tenné, akkor nem lenne anya akaratgyenge kisfia, hanem férfi.

A lényeg, hogy egy apa is szereti a gyerekit, de mivel férfiból van, ezért más síkon működik, nem annyira az érzelmek, sokkal inkább a racionalitás síkján, tehát a kapcsolata a gyermekével is más lesz.

Erre a legjobb példa, hogy nő és férfi gyakran azon problémáznak, hogy nőt nem lehet megérteni, nő szerint férfi rideg, mert nem hallgatja meg nőt, nem elég gyengéd hozzá, stb...