Egy Anya Lelke (beszélgetős fórum)

bugyuták :) Ezt az oviban használjátok? Vicces szó.

tényleg van problémám, most pl éhes vagyok. :)

Egyébként miből vontad le ezt a messzemenő következtetést? Tuti szakember lehetsz. :)

Szerintem nem érdemes vitatkozni. Van, akinek tetszik a cikk, van, akinek nem. Van, akinek kerek egész, van, akinek hiányérzete támad a cikket olvasva.

Nekem tetszett és a cím miatt nem hiányoltam belőle semmit. Az már jelzi, hogy itt nem a szülői érzésekről, hanem csak és kizárólag az anyai érzésekről lesz szó. Valóban vannak benne olyan gondolatok, amik azt sugallHATják, hogy az apa a "habokban" van, de engem még ez sem zavart. A lényeget tekintve így gömbölyű.:)

Ti azt hiányoljátok a cikkből, amit a cikkíró végülis már jópárszor megmagyarázott, hogy miért is nincs benne.....

És ha nem tévedek, még azzal az "éveken keresztül" mondattal van még gondotok...Nos, ha a gyermek az első 3 életévében otthon van az anyjával, akkor az is éveken keresztül. De az egészséges az (legalábbis szerintem, de most már bármin nem lepődök meg a hozzászólások alapján :D), ha az anya nem egyik pillanatról a másikra "engedi el" a gyermekét, hanem kicsit lassabb a folyamat - akkor még ez is lehet 1 vagy 2 év, és a gyerek még akkor is csak 5 éves lesz. Ezen idő alatt természetesen az apja is "ott van", csak most ebben a cikkben az anya volt kihangsúlyozva (hiszen hogyan is jönne az anya ahhoz, hogy az apa érzéseiről hitelesen tudjon írni? - azt az apa tudja csak pontosan leírni).

Micsoda? Hogy igyekszem közös nevezőre jutni? Hogy próbálom elmagyarázni amit gondolok, olyanoknak, akik minősítik a személyemet csak azért, mert nem értenek egyet velem?

De igazad van, látom, hogy nincs értelme, mert egyedül Nirvivel lehet normálisan kommunikálni azok közül, akik velem ellentétes véleményen vannak. Kár.

Nem, mert vitatkozni csak arról lehet, amit leírtál - ezt kifejtettem az előbb.

Szerintem kiragadás nélkül sem állja meg a helyét ez a mondat itt a divítos mártíranyu-világban.

Mint az első hsz-emben írtam, sok dologgal egyetértek a cikkben, de ezzel a résszel sehogy sem tudok megbékélni. Akkor sem, ha béna vagyok, rosszindulatú és aljas meg személyeskedő (bár ezt is visszaolvastam és megint nekem van igazam :D).

Az én párom pedig egyébként az én véleményemet osztja, szóval erről ennyit, ez így jó is. :)

Kíváncsian várom az apa részéről a cikket. :) Persze csak azért, hogy kötekedni tudjak. Mint Zselykével az általa idézett topikban. Hi-hi.

Illetve szerintem Ti sem értitek, amit mi írunk :D

Úgyhogy ezt a vitát akár a végtelenségig is folytathatnánk, de szerintem teljesen felesleges, mert úgysem fogjuk meggyőzni egymást :)

Ahogy én látom, itt a legfőbb baja mindenkinek ez a mondat:

"Ketten fogják végigcsinálni a nehéz, fárasztó, kimerítő éveket... amik minden kis csínytevéssel és hisztivel, vitával együtt a legcsodálatosabb részei lesznek életüknek. "

Mert itt sokan - vagyis akiknek nem tetszi a cikk - arra gondolnak, hogy ilyen nincs, hisz ott az Apa is és bunkóság őt kihagyni a történetből.

Tény, hogy ez a mondat így kiragadva elég szarul hangzik...de szerintem összességében nézve a cikket, ha valaki végig elolvasta és nem csak mondatokat ragad ki belőle rá lehet jönni, hogy valójában mit jelent és miért írtam.

Mint ahogy Te is írtad Pen80: "Ráadásul mi csak olyanról írtunk, ami benne van (vagy konkrétan nincs) "

Na ez az, hogy olyanról (is) írtok ami konkrétan nincs benne.

Én sem konkrétan írtam le benne dolgokat, hanem képletesen és néha talán a sorok mögé is kéne látni ;)

Nagyon szép cikk, engem nagyon meghatott!

Köszönöm szépen!

Én csak annyit mondanék,hogy szinte szóról-szóra így érzek Én is,csak Én nem tudnám ilyen gyönyörően megfogalmazni!!!Aki értetlenkedik annak meg csak annyit mondanék olvassa el a cikk címét,amiben minden benne van!!Egy Anya lelke és nem egy családé!

Nirvi "gusztustalan és önző" módon csak a saját érzését írta le!!:) Várjuk az Egy Apa lelke cikket is!!:))

Köszönöm! De azért szerintem ne bénázzuk le a másikat, mert nem egyezik a véleményünk.

Ez amúgy mindenkinek szól. Nem azért írtam nyilvánosan egy cikket, hogy aztán egymás torkának essünk.

Attól függetlenül, hogy én sem értek az "ellentáborral" egyet, elfogadom amit mondanak és szerintem kultúráltan is meg lehet beszélni a nézeteltéréseket....vagy legalább megpróbálni :D

Köszönöm!! :) <3

Nagyon jó lesz két gyerkőccel hidd el :):)

EGyébként a párome első reakciója az volt, amikor mondtam, hogy itt hogy le lettem szólva, hogy ne izgulj, majd írok egy cikket én is a saját érzéseimről ;)

Úgyhogy akiknek annyira hiányzott az Apa! , hamarosan megkapják ;)

CSak akkor meg lehet abból a sztoriból az Anya fog hiányozni, hisz az majd csak az Apa érzéseiről fog szólni :):)

Nagyon tetszik a cikk, én is így gondolom. Szerintem a hétköznapokról szól, amikor apa dolgozik és csak az anyuka és a kisgyerek van együtt, otthon. Kettőjükről szól, hisz ezeket az órákat kettesben töltik.

Én is gyakran érzem azt, mikor nagyritkán épp egyedül vagyok, hogy a gyerkőcök alighogy kitették a lábukat, máris túl nagy a csend, hiányoznak, ez van..