Egy Anya Lelke (beszélgetős fórum)

Köszönöm, hogy mindezt leírtad, bár semmi újat nem mondtál vele.

Nekem is van két gyerekem, én sem alszom át az éjszakákat 3 éve és még sorolhatnék ezer dolgot, de ha tovább olvastad a cikket, az is ott áll, hogy mindezek ellenére nagyon is élvezem és szeretem az anyaságot!!!

Egyáltalán nem nyűgként élem meg, nem tudom Te ezt honnan szedted!

A cikknek aztán végképp nem ez a lényege.

Amit a többiek kritizáltak, abban legalább van valami...de amit Te írsz, szerintem már tényleg csak egy ici-pici kiragadatott morzsa, hogy legyen valami amibe még bele lehet kötni....mert a többiek már kiveséztek egy témát.

Neharagudj meg, de úgy írtad le ezeket a sorokat, mihtha rajtad kívül senki sem tudná, hogy milyen a gyereknevelés és mintha egyedül Te lennél itt tökélets szülő! Vagy mintha én lennék a tökéletlen Anya akinek fogalma sincsa a gyereknevelésről...

Nekem ez jött le az írásodból...

Azért köszi a hozzászólást :)

Nagyon ritkán lehet olvasni arról, hogy a férfiak hogyan élik meg ezt a folyamatot, az első gyerek születését...persze gondolom amiatt, hogy érzelmeskedés stb. nem igazán "férfi oldal" de én is nagyon szívesen olvasnék ilyen beszámolókat-itt is.

Remélem megírja valamelyikőtök férje.

Az első bekezdésről beszélek, amiben leírod hogy harcolni kell folyamatosan a gyerekkel.Nekem 3 gyermekem van, az elsőnél törekedtem arra hogy minden úgy alakuljon ahogy jónak gondolom, aztán a 3. babánál már rájöttem,hogy bele kell gondolni a gyerek helyzetébe is, azért hisztizik mert nem jól érzi magát és akkor esetleg más módszerrel kell hozzá közelíteni, kompromisszumot kell találni nem harcolni.

Ma pl. a legkisebb nem akarta elfogadni a kanállal kínált pépet, aztán kiderült,hogy az etetőszék tálcájáról ő kézzel simán megeszegeti, tehát fölösleges kanállal erőszakolnom a szájába...

A felkelésekről annyit, hogy évek óta nem aludtam végig egy éjszakát sem (mivel zsinórban jöttek a gyerkőcök), de nem jegyzem meg ezeket a dolgokat, esetleg pillanatokig bosszankodom rajta és szinte rögtön elfelejtem...igaz ez az úgymond nehezebb napokra is.

Amíg pici a gyermek sokat van velünk, ki kell szerintem használni ezt az időt, mert hamar felnőnek és akkor már nyilván élni fogják a saját életüket.

Hm...biztos, hogy egy cikkről beszélünk ? :)

Miért kéne úgy viselkednie ahogy én akarom ? Ezt miből következtetted ki ? :) És ki mondta, hogy nyűglődés a gyerek ? :)

Azon pedig már túl vagyunk, hogy ki a család része és miért nem szerepelt a cikkben :)

Olvasd csak el a hozzászólásokat is :)

A többihez meg no komment ;)

Rendben.:)

Most nem keresek vissza, de eléggé megdöbbentett egyik hozzászólás, amiben anyós láthatja unokár ha fizetről volt szó!

Egyik fórumtárs írta a másikról... Szóval ez nem volt szép.

A cikkhez pedig még csak annyit, hogy egy anya csak anyaként képes írni gyermekével folytatott kapcsolatáról, de szívesen várnám már egy férfi érzéseit ők hogyan élik meg ezt az érzést?:)

Ezért is érdekes ez a társas befolyásolás. :) Simán céltáblává válik az ember, gyakorlatilag semmit nem kell tennie érte. És az igazság vagy az ok már senkit nem érdekel, mennek az emberek a többiek után. Gondolom, te is foglalkoztál ilyennel. (Én pont ezt húztam tavaly államvizsgán :))) Érdekes a való életben (na jó, virtuálisan) látni.

Na de ez már nagyon off, bocs, Nirvi. :D

Teljesen egyetértünk. Ezért is nem tetszett az, amit Zselyke elkezdett. És ezért hívtam fel a figyelmet itt arra, hogy valótlan állít rólam, mert ő itt állította ezt. És úgy gondoltam, hogy nem engedem, hogy ez alapján a valótlanság alapján gondoljon rólam bárki bármit itt.

Hogy ki hazudott és ki nem, az pedig, mint mondtam, ellenőrizhető. És egyébként kikérem magamnak, hogy engem alaptalanul vádoljon egy vadidegen ember olyannal, amit nem tettem, nem írtam.

Tedd a szívedre a kezed, téged nem zavarna, ha rólad hazudnának?

Amúgy nem értem, soha nem fogom megérteni, hogy egyszerű véleménykülönbségek miatt miért kell személykeskedésbe kezdeni.

Nem akarok kötekedni, de én például a cikket jöttem elolvasni, és arra reagáltam. Próbáltam elolvasni korábbi hozzászólásokat, de csak azt láttam, hogy egyesek egymás torkának estek. Zselyke meg Te, nem tudom még kik és miért? Mivel nem vagyok az ügyben kompetens, eldöntsem ki hazudott, miben hazudott, azt sem tudom miről van szó, ezért nem fogok okokat keresni, ez legyen azoknak a dolga, akik egymásnak esnek.

viszont mindenki számára megfelelőbb lenne ha kulturáltan állnának a a hirtelen emberek véleményük megfogalmazására, egymással történő bajaikat egymás közt intéznék el, ne mindenki előtt.:)

Azt gondolom minden vita a vitákat kezdeményezőkön meg a folytatókon múlik, ahogy vitatkozunk egymással, az is. Lehet ésszel érvelni kulturáltan, normális hangnemben, és lehet ész nélkül, egymásnak esni.

Szép cikk, és nagyon tetszik.

Nemsokára szülök, kb. 1 hét, első gyermekünket várjuk. Izgulok nagyon, de nem a fájdalmak miatt, mert úgyis lesznek, hanem az ÚJ életszakasztól.

Várom már nagyon, egyben azért félek is, pontosan azért mert ismeretlen még számomra ez az életterület. De biztosan szép a maga nehézségeivel együtt.

Annyi nekem is megfordult a fejemben, bár én a hozzászólásokat nem olvastam csak a legutolsót idáig, hogy azért, hogy babánk legyen, anyák legyünk, kellett az apa is. Hiszen két emberből lett egy. EGY kapcsolat ból van. Nemhiába mondják azt, hogy a férjem a másik felem és fordítva. Az egyik a másik nélkül nem kapcsolat, az egyik a másik nélkül nem eredményez anyaságot és ilyen érzéseket amiket a cikkben is olvasni és a való életben is átél a NŐ az Édesanya.

Viszont teljesen megértem a mondanivalóját, hiszen csak a nők testében alakul ki az ÉLET, és ez tényleg olyan kapcsolat, amit egy férfi nem érezhet át a 9 hónap alatt, teljes mértékben. Csak kívülről, külső érintésekkel és beszéddel, ám csak a nők testében dobog a kis szive és a nő érzi, az anya érzi meg azokat a dolgokat, hogy pld. mit érezhet most bent a pici stb.

Beszélgettük a férjemmel, én mondtam neki, hogy az ő babája is 50%-ban, tehát ha majd ő úgy látja jónak, amit éppen tenni kell, mert úgy érzi, hogy azt kell csinálni amit, mert az a jó a gyermekének, nyugodtan tegye meg. Nemcsak én vagyok, hanem ő is! nemcsak én akartam babát, hanem ő is!és ő is szeretné ellátni, gondozni, aminek nagyon örülök, mert így alkotunk egy kerek egészet.

Nekem ez a véleményem. Bízom benne hogy így lesz.

Az én férjem végig mellettem volt (terhesség, szülés gyermeknevelés-8 hónapos).

Zavaró lehet valakinek hogy nincs ott az hogy Apa.

DE!!!A cikk az Anya-Gyermek kapcsolatról szól.

Ha zavaró ez nektek akkor írjatok egy olyan cikket amiben az Apa kint barkácsol, focizik vagy éppen iskolába, táncórára viszi a fiát, lányát.Vagy azokról a pillanatokról amik az Apáké.

Ez a cikk az Anyáké.És nagyon jól sikerült!!!

Pedig érdemes. Elfelejtette ellenőrizni az állításának az igazságtartalmát (ami nulla) mielőtt megvádolt. :D

Nézd meg a hsz-eiben, onnan a legkönnyebb szerintem.

Amúgy megérne ez a fórum egy pszichológiai elemzést:

Zselyke bedobott rólam egy nyilvánvaló és könnyen ellenőrizhető hazugságot. Gondolom, rajtam kívül ezt senki nem ellenőrizte. Arra jó volt ez, hogy arra befolyásolt mindnekit, hogy én lettem a közellenség (miközben a másik hazudott rólam és ismétlem, hogy pár kattintással ellenőrizhető). Gyanítom, ha itt lennétek, még meg is lincselnétek. Kár, hogy nem ilyet tanulok most, írnék belőle egy jó szakdolit.