Egy Anya Lelke (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Egy Anya Lelke
Nem hasonlóan jó vagy fantasztikus.
UGYANOLYAN jó vagy fantasztikus, csak éppen nem anyai, hanem apai kapcsolat.
Nálunk így van. Nem kell elhinni, de így van.
Én vagyok az anya, az élelmet adó, a törődő, akivel egész nap van, aki nélkül nem lenne.
És ott az apa, aki az ISTEN! Ha nem hiszed, mutatok egy képet, ami a kisfiamról és az apjáról készült. Brutális. Egyértelműen minden érzés tükröződik a kisfiam arcán. Festeni nem lehetne egyértelműbbet.
Közlöm, hogy ne gyere történelmi példákkal, mert eddig helytelennek bizonyultak.
(AZ utóbbi megjegyzésed akkor lenne egyenértékű, ha én ellenben gyerekek híján írnék a gyereknevelésről úgy, ahogyan te, ismeret/képzettség híján a történelemről.)
Bocs, kihagyhatatlan volt.
Amúgy meg nem csak szerintem sikeredett elég gunyorosra a természetes és ennek ellentétére kihegyezett hozzászólásod, úgyhogy ne játszd a mimózát!
"Egyébként pedig én sem értem, mitől kifigurázandó, újmódiság az, ahol a szülők egyenrangúan élnek a családban és apa nem csak "ránéz", ha a munkája engedi, hanem szervesen részt vesz a nevelésében."
Én sem értem. Nálunk ez természetes.
Hát, aztán majd eltelik 15 év az anyaságodban, ahogy például nekem és jó esetben ráébredsz, hogy a sok igenis ellenére igenis nem te vagy a kivételes csúcs , amihez a gyerekek saját apja sem érhet föl.
Jó esetben. Rossz esetben elvált leszel addigra. Félre ne érts, nem kívánom ezt neked.
Ez hülyeség.
Az apának igenis lehet ugyanolyan kapcsolata a gyerekkel, mint az anyának.
Mindkét kölyköm imádott az apjuk hasán aludni. Simán elmehettem intézkedni, mert egy bébihordóban magára rakta a dolgozószobában, ő nyomta az ipart, a ded meg jóízűt aludt.
Sőt - most bizonyítom végleg, hogy milyen alkalmatlan vagyok :)) - a köldökcsonkot az első perctől ő kezelte, mert engem a frász vert ki tőle.
Szóval ti csak élvezkedjetek azon, hogy kiforgatjátok mások szavait, hogy úgy csináltok, mint aki nem ért meg egy egyszerű szöveget és annak értelmét.
Ti már rég másról beszéltek, mint amiről a cikkíró.
Igenis én elsősorban anya vagyok! Lehet, hogy ez fog változni, de most az vagyok és igenis nagy feneket kerítek ennek, ugyanis nemigazán van más tennivalóm, vagy más témám egy 2.5 évessel és a 9. hónapban!
Abból már van saját tapasztalatom is... :S :D
Felnőttként érdekel most már.
További ajánlott fórumok:
- Pszichés betegségeimmel nehéz élnem a felnőttek életét 44 évesen. Sokat szenved a lelkem. Fel sem növök talán soha?
- Tényleg lelketlen tuskók vagyunk?
- Mit tegyek a lelkemmel abortusz után? Nem volt más választásom, de ez sem enyhíti fájdalmam. Mikor lesz jobb?
- Ha meghaltok, szeretnétek, hogy a lelketek itt maradjon?
- Most akkor van az állatoknak lelke?
- A pasik nagyon sokat veszítenek a kezdeti lelkesedésből. Miért?