Egy Anya Lelke (beszélgetés)

Ez nem igaz, hogy ennyi értetlen és rosszindulatú ember van... :S

Ugyan én sem ismerlek, de számomra teljesen világos, hogy ebben a cikkben anya és gyermeke kapcsolatára kocentráltál, és természetesen ez nem azt jelenti, hogy az apa szerepe ne lenne fontos. DE úgy gondolom, az apával való kapcsolat soha nem is lehet ugyanolyan, mint az anyával való különleges viszony, amit a 9 hónap szimbiózisa alapoz meg. És lássuk be azt is, hogy az esetek többségében nem az apa marad otthon a kicsivel. De persze ettől ugyanolyan fontos az az idő, amit munka után és hétvégén a családjával tölt, és a segíség, amit tőle kapunk. Olyat meg végképp nem írtál, hogy nőre és feleségre nincs szükség, csak anyára.

Egy szó mint száz, engem megérintett a cikked és sok mindenben magamra ismertem. :)

Olyanoknak írtál "cikket", akik nem ismernek. Ők abból ítélnek, amit leírtál, nem tudnak a gondolataidban olvasni.

És igen, amit leírtál, az maximálisan azt sugallja, hogy van ANYA és GYEREK (nő sincs, csak ANYA)és ennyi, kerek a történet, másra nincs is szükség.

Ha már "újságírónak" álltál és "cikket" írtál úgy add át a gondolataidat, hogy a mélyen tisztelt olvasó megértse, hogy mire gondoltál.

De legfőképpen viseld a kritikát ;)

NEM, határozottan nem mérhető a távoli rokonokhoz vagy a nagyszülőkhöz fűződő kapcsolata a gyereknek.

A történetedből nem hiányzik a nagybácsi vagy egyéb távoli rokon, mert a család a 2 (!) szülő és a gyerek, gyerekek. A szülő-gyerek viszony pedig

nem csak az anyáról szól vagy nem szól az anyáról jobban.

Az apához ugyanolyan mértékben kötődik, normális esetben, mint az anyjához. Ha nem, ott már komoly baj van.

Nagyon szomorú ember lennék, ha a nem így lenne.

Tehát neked ebből a cikkből csupán ez jött le:

"spermadonor szerepet letudta a megtermékenyült petesejttel, oszt' kész?"

:):)

Természetesen ennyi az egész :) Csak arra kellett a párom, hogy gyereket csináljon, oszt' jóvan :)

Aki ismer minket, biztos ők is pont ezt gondolják :D

"De ennyi erővel hiányzik még sok mindenki." Meg a szomszéd Bözsi néni? A család két szülőből és a gyerekekből áll. Nem anya és gyermeke csinál végig mindent ketten. Semmiképpen.

Ha úgy van, ott valami baj van. Csak sokan baj nélkül egyből kizárják az apát. Utána meg nem értik, hogy miért lép le. Pedig maguknak köszönhetik. A nagybetűs anyák.

Nem kifejezetten a születésről írtam és nem is az volt a mondanivalóm, hogy az egész életet ketten csinálja végig a gyerek és az anyukája. Én teljesen másképp értelmezen ezeket a mondatokat, mint Ti.

De ez nem baj :)

Különbözünk :)

Én pl. nehezen megyek el itthonról nélkülük :) Mert bizony minden percben hiányoznak. Ez van :)

Itt nem a családról volt szó.

Csak az anyáról és gyermekéről.

Én úgy gondolom, hogy igenis különleges kapcsolat van egy anya és gyermeke között. Nyilván ez nem azt jelenti, hogy az apa egy senki a történetben és nem szereti a gyerekét vagy nem lehet vele jó a kapcsolata. "Csupán" annyit jelent, hogy szerintem teljesen más érzelmi szálak kötik a gyermeket az édesanyjához mint az édesapjához.

Mindezt úgy írom, hogy nekem nincsenek szüleim és csak azokra az érzésekre alapozok, amit megtapasztaltam az elmúlt 3 és fél év során.

Ami sokaknak itt szemet szúrt, hogy hiányzik az apa a történetből.

De ennyi erővel hiányzik még sok mindenki. Hisz amikor egy gyermek születik, olyankor anya is, apa is, testvér is, nagypapa is és nagymama is, nagybácsi és nagynéni is, unokatesó is születik és még sorolhatnám.

De én nem az egész család kapcsolatáról szerettem volna írni, hanem egyedül és kizárólag az anya és gyermeke kapcsolatáról.

Szerintem a cím egyébként mindent elárul. Ha nem csak erről szerettem volna írni, akkor a cím is telejsen más lett volna...

Vannak dolgok, amikkel egyetértek, de egyetértek a többiekkel is, hiányzik innen egy nagyon fontos személy. Azért, mert fizikailag nem vesz részt a születésben (te nyilván erről beszélsz), még jelen van, nem ketten csinálják végig.

És kétgyerekes anyaként bizony, nem morzsolgatok könnycseppeket, amikor elmehetek valahova a gyerekek nélkül. Maximum az örömtől. :D

Talán emiatt hiányoljuk többen az apát a történetedből:

"És amikor Gyermek születik, olyankor Anya is születik. Ketten csinálják végig az első pillanatoktól az utolsóig. Amikor ünnepeljük egy gyermek születésnapját, soha ne felejtsük el, hogy olyankor az Anyát is ünnepelni kell. Hisz ők ketten alkotnak egy egészet. Ketten csinálták végig azt a nehéz, fárasztó, gyönyörű és csodálatos utat, amit Születésnek hívunk.

Ketten fogják végigcsinálni a nehéz, fárasztó, kimerítő éveket... amik minden kis csínytevéssel és hisztivel, vitával együtt a legcsodálatosabb részei lesznek életüknek."

Köszönöm!:)

Bíztam benne, hogy nem csak én látom így...:)

"apa nem kihagyható ebből a történetből"

Nem bizony, mert a kocsmában ünnepel és nem a kis családja mellett.

Az én párom hónapokat a kocsmába töltött, és ezért mert én nem tudok fiút szülni. :-(

Ehhez még hozzátartozik, hogy szaporodásbiológus.

Én örülök, hogy van olyan/ilyen anya, aki magasztalja a magasztos pillanatot,

mert az életben csak a könnyes szemű, szűk odúkba berakott anyák fájdalmát látom és hallgatom.

Miért van az, hogy egy anya 9-10 gyereket is feltud nevelni, eltud tartani, viszont ez már fordítva nem működik.

Mit véthettek azok az anyák, akiknek még a látványa is tehet a fiataloknak?

...

Óbecsey István:

Szeressétek az öregeket

Nagyon szépen kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

A reszkető kezű ősz apákat,

A hajlott hátú jó anyákat.

A ráncos és eres kezeket,

Az elszürkült, sápadt szemeket.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Simogassátok meg a deres fejeket,

Csókoljátok meg a ráncos kezeket.

Öleljétek meg az öregeket,

Adjatok nekik szeretet.

Szenvedtek Ők már eleget,

A vigasztalóik ti legyetek.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ne tegyétek Őket szük odúkba

Ne rakjátok Őket otthonokba.

Hallgassátok meg a panaszukat,

Enyhítsétek meg a bánatukat.

Legyen hozzájuk szép szavatok,

Legyen számukra mosolyotok.

Én nagyon kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ők is sokat küzdöttek értetek ,

Amíg fölnevelkedtetek.

Fáradtak Ők is eleget,

Hogy ti módosabbak legyetek.

Ők is elfogadtak titeket,

Mikor Isten Közéjük ültetett.

Azért én kérlek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Ha majd az örök szeretet

Elhívja Őket közületek,

Ti foglaljátok el helyüket,

Mert ti lesztek majd az öregek.

S mindazt, mit nekik tettetek,

Azt adják nektek a gyerekek.

Azért előre intelek titeket,

Szeressétek az öregeket.

Oké, neked ez a véleményed, elfogadom.

Nekem meg az, hogy nem érted a cikk mondanivalóját.

Vagy legabbis nem vagyunk egy hullámhosszon. Van ilyen. Így szép az élet :)

Nem magyarázkodnod kell. Írtál egy kis fogalmazást, nyilvánosan, várva a reakciókat.

Az én reakcióm ez: nem vagyok nagybetűs anya, mert attól nem különb az egész történet. Pláne nem vagyok nagybetűs anya egy olyan sztoriban, ahol a gyerek apja még mellékszálként sem szerepel. Egyszerűen nem érzem, hogy ez így jól lenne. Nézd el nekem, de számomra az apa nem kihagyható ebből a történetből :)