Egy Anya Lelke (beszélgetős fórum)

Na, ezen hangosan felröhögtem.

:)

Na idefigyelj. Azt írsz le ide abból a cizellált, intelligens kis lelkecskédből meg a kis agyacskádból, ami tőled telik, azt látom.

De ha még egyszer, egyetlen egyszer, akárcsak áttételesen is arra az aluliskolázott szádra mered venni a gyerekeimet, akkor megnézheted magad. Az én gyerekeim nincsenek hozzászokva, hogy akárkik beszéljenek róluk.

Most pedig menj és beszélgess a magad fajtájával.

Nirvinek írom, hogy ez a jukio egy olyan kötekedő, azon se lepődnék meg, ha utálná a gyerekét, vagy utálná az anyai létet - nyilván ezt nem vallaná be. Meg ez a pen80 is mindenben a kötekedés lehetőségét látja - egyszer megkérdeztem, hogy vajon mennyi idő korkülönbség optimális két gyermek közt, ő meg egyből úgy reagált, h "mi ez, verseny?"...

Meg még vannak páran ilyenek...

Ráadásul nem törődnek bele, hogy csak egyszer leírják a véleményüket, hanem még taglalják a végtelenségig, de állandóan olyan témában, amiben kötekedni van kedvük.

Még csak az utolsó három oldalt olvastam végig, de nevetséges, hogy ezek a kiábrándult banyák az élő fába is belekötnek!pff...

Igen szomorú lehet az életük.

Ha ennyire idegesíti őket, hogy ez a cikk az anya-gyermek kapcsolatról szól, akkor írjanak egy cikket az apa-gyermek kapcsolatról is. Nyilván arról is van mit írni, csak mivel ezt a cikket egy anya írta, a saját élményeit tudja leírni.

Én értem a cikk mondanivalóját!

És bizony az anya egész életében "végig csinálja" a gyermekkel a dolgokat, akkor is, amikor a gyermeknek már pl. felesége, akár gyereke van, feltételezem az anya a háttérben akkor is ott van, segít, ahol tud stb.!!

Ennyi erővel lehet írni a férj-feleség kapcsolatról - azt is egész életen át "csinálják" -most akkor abba is belekötnétek, hogy abban a cikkben meg miért nincs benne a gyerek??

Az meg végképp röhejes, amikor vki abba köt bele, hogy miért van az anya nagy betűvel írva... - annak még van mit tanulni magyar nyelvtanból és stilisztikából.

Nem az anya az, aki egész nap a gyermekével van, a férj délután jön haza? Amikor már nagyobb a gyerek, nem az anya az, aki felelős azért, hogy legyen tízórai csomagolva, tornaruha kimosva, haj megmosva, ruha kivasalva, sorolhatnám, és mindez munka mellett a felelősége!! Hisz ő is dolgozik, mégis az ő felelősége marad. Apa egyértelműen besegít, és az ő szíve is a családjáért dobban, imádja őket, rá pont úgy szükség van - hisz ő meg dolgozik a családjáért. De amikor apuka otthon töltött ideje alatt a gyermekkel foglalatoskodik - amit szerencsére rendszeresen megtesz, hisz ez boldogság neki - akkor szinte megköszönjük neki! Vagy például ki vesz észre hamarabb a gyermeken egy kiütést? Vagy kinek a fejéből pattan ki gyógytornászhoz vinni a gyereket? Apa ugyanolyan mértékben fontos - ezt senki, még a cikk írója sem vitatja - de máshogy fontos.

Aztán belekötni meg bkibe lehet, mosolyogva láttam azonban, hogy szerencsére a cikk írójától lepergett a magányos banyák zsörtölődése!..:)))))

Köszönöm szépen mindenkinek a hozzászólásokat, természetesen azoknak is, akiknek nem tetszett a cikk(ahogy láttam már ezzel is gondok voltak, hogy cikknek mertem nevezni...pedig nem én találtam ki, ha valakinek nem tetszik, forduljon Hoxához és kérje meg, hogy a Cikkek fülecskét írja át Fogalmazások-ra).

Én bírom a negatív kritikát is, eszemben sincs senki véleményén megsértődni, viszont ahogy Ti is, úgy én is kiállok a saját véleményem mellett.

Nagyjából elolvasgattam a hozzászólásokat és csak pár mondatban reagálnék rájuk most.

Sajnálom, hogy sokaknak az jött le, hogy egyedülálló anya vagyok és hogy az apának nincs semmilyen szerepe ebben az egész sztoriban. Nem tudom, hol írtam olyat, hogy egy apa nem tudja "megfelelően" szeretni a gyermekét vagy hogy abszolút nincs rá szükség a gyermeke élete során.

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ebben a cikkben (mert itt így nevezik) kifejezetten anya és gyermeke kapcsolatáról van szó, ami nem azt jelenti, hogy ketten együtt élnek le egy életet apa nélkül, csupán annyit, hogy kettejük között igenis különleges kapcsolat van. Legalábbis ha saját magamból és a gyerekeimből indulok ki.

Előfordulhat, hogyha 10 év múlva visszaolvasom ezt a cikket, akkor egy jót fogok röhögni rajta, viszont most ezek az érzések vannak bennem.

A párom is elolvasta a cikket és egyáltalán semmi kivetnivalót nem talált benne, nem érezte tőle magát szar apának vagy kevésnek. Érti, hogy mit írtam, mit fogalmaztam meg.

Ja és ha már itt tartunk! Bármilyen meglepő is, boldog párkapcsolatban élek lassacskán 10 éve, van két gyönyörű gyermekünk akik iszonyatosan imádják az apjukat és ez fordítva is így van. Ő tényleg egy mintaapa. Első perctől kezdve ő fürdeti mindkét gyerkőcöt, ha kell etet, tisztába rak, nekem segít a háztartásban, játszik velük, tanítja őket és még sorolhatnám. Ott volt mindkét fia születésénél, tehát ő is kapott egy szeletet a csodából. Mert számomra a szülés és születés csoda. És az ő számára is az volt. CSak nyilávn másképp éltük meg :) Mint ahogy a gyermekinkhez is másképp kötődünk. Mindketten imádjuk, szeretjük őket, de ő apai szeretettel én pedig anyai szerettel. És igen, a kettő között van különbség, de egyik sem több vagy kevesebb a másiknál.

Az pedig, hogy már vannak akik ebből a pár sorból előre tudják, hogy mi erősíteni fogjuk a válási statisztikát...hát őszintén szólva erre nem is tudom mit mondjak. Elég meglepő számomra, hogy néhány mondatból valaki így meg tudja állapítani.

Az sem írtam sehol, hogy egy apának nem lehet ugyanolyan erős a kapcsolata a gyerekével mint egy anyának. Mégis sokan ezzel jöttetek.

Olyan dolgokat láttatok bele a cikkbe néhányan, amik nincsenek is ott.

Viszont örülök, hogy ennyi embert megmozgatott az írásom :D Kit így, kit úgy:)

Örültem minden hozzászólásnak, hisz ha már bevállaltam, hogy nyilvánosan leírom az érzéseimet, akkor mások véleményét is el kell fogadni :) Még ha nem is értek velük egyet.

Jah, jah, peace.

Jo gyerekezest!

Akkor kérlek ne érts félre te se. Amit kikérésnek vettél, azt én sima rákérdezésként gondoltam - látod, a végére még mosolyt is biggyesztettem......

Na de tényleg nem ez a lényeg, és tovább nem is folytathatom, mert mennem kell a gyerekekért...

További szép napot! :)

Nem volt semmifele celzas. Beture pontosan azt irtam, amit le akartam irni (az en szovegemnel szerencsere nem kell azon vitatkozni, hogy mire GONDOLTAM ahelyett, amit le sikerult irnom).

Annyi a lenyeg, hogy szamomra az a logikus, ha evezredekrol beszelek, elkezdek visszafele szamolni : -1000, mi volt akkor? -2000, akkor mik tortentek? stbstb. Atgondoltam, eljutottam -6000-ig (kinai viragzo kultura pl.), aztan megalltam az elemzesben, mert ami elotte volt, igencsak homalyba vesz, ergo szamomra erdektelen.

Ezzel szemben te meg hatulrol indultal, az allati lethez kozelebbi allapotot vetted alapul, osembereket emlegettel, es a kesobbi kulturakat nem vetted figyelembe.

Ennyi es nem tobb, maskent "szamoltunk", pont. Az egyetlen kulonbseg, hogy te kikerted magadnak, hogy jartal iskolaba, es szemelyes sertesnek vetted a posztomat. Ezert mondtam, hogy ne legy ego.

NADE ez mar teeeenyleg tul van targyalva es unalmas, szivesebben olvasom a tobbieket.

Nem nagyon hiszek abban, hogy egy apa nem tud mit kezdeni a gyerekkel három éves koráig.

Szerintem ez csak kifogás. Lehet, hogy egy apa nem úgy viszonyul a csecsemőhöz, mint egy anya, nem olyan bátran forgatja, és "nincs meg az a kötelék", de attól még igyekezhet részt venni a fürdetésben, babusgatásban, és ahogy nő, egyre több mindenben.

Apósom hónapokig nem vette kézbe a fiát, egyszer vigyázott rá, míg baba volt, de elaludt a csőszködés alatt, és azóta is ezt a történetet emlegeti, mint legemlékezetesebb eseményt, ami a fia babakorához köti. EGYSZER vigyázott rá, és a későbbiekben sem erőltette meg magát, mert dolgozott, és úgy gondolta, ez így van rendjén.

Semmiképp sem szeretnék ilyen apát a gyerekeimnek.

Huu

Mutiii

Na pontosan erre igyekszem rávilágítani már mióta, egyrészt a szeretet nem mérhető, másrészt nem összehasonlítható. Mindenki csak a saját érzéseivel lehet tisztában. Bár ez is csak jó esetben :)

És mivel nem tudod, te sem jelentheted ki, hogy nem ugyanolyan :))

Remek :)

Ennek hatására írtam egy cikket a CSALÁD születéséről, melyben biza' ugyanolyan fontos szerepe van az APÁNAK is.

Én nem gondolom, hogy az anya szerepe jóval nagyobb, mint az apáé. Sőt.

Csak az apai szerepeket mindig elfelejtik, mert saját magukat magasztalják a nők, hiszen ők ANYÁK.

Na és? A férfiak meg APÁK!!!

Az smafu????

Igen, egy nőnek van némi előnye, mert Ő hordja a szíve alatt 9 hónapig a magzatát és saját testéből táplálja, de a többi alapszükségletét az apa is ki tudja elégíteni.

Ezen felül abszolút megértem a cikket, nekem tetszik is, de ez csak 1 megvilágítás, az érem egyik oldala.

A másik oldalon van a többiek véleménye, ami viszont ugyanúgy érthető és elfogadható, mint a cikkíróé.

Nahat, nahat. Ertem. Szoval nalad az evezredek a 10.000+ -t jelenti (mivel folyamatosan osembereket emlegetsz), amirol kb. annyi ismeretunk van, hogy csontok meg torott edenyek meg barlangrajzok; en meg mereszeltem az evezredek alatt az informacioban sokkal gazdagabb, igy hitelesebb - mondjuk 6.000 evet erteni. Mea Culpa :)

De amugy meg nem akarok kotozkodni, inkabb olvasok, Agostinaval es Jukioval folytatott eszmecsered joval szorakoztatobb, mint a velem :)