Egy Anya Lelke (beszélgetés)

Ahha.

Akkor a gyujtogetok, amazonok, jobbagyasszonyok, babak, szovonok, varronok, mosonok, szobalanyok, szakacsnok, es meg sorolhatnatnam a vegtelensegig - mind-mind mitosz? Merthogy a nok csak gyereket neveltek, igy alakult ki az evezredek soran?

Hát, én azért szeretném, ha mindannyiunk között ugyanolyan szintű lenne a kapcsolat.

:)

"kell szülnöm egy fiút majd magamnak is"

Miért, ha az övé is, akkor neked már nem jó?!

Akkor történelemóra, ötödik osztály: apa HÚST szerez, anya fűszert, zöldséget, gombát, azaz minden egyebet, ergo ő IS dolgozik.

Másrészt viszont remélem, a helyes berendezkedés oltárán nincs a házadban folyóvíz, mert történelmileg, évezredekig nem volt és emiatt ez a helyes.

Mert ez lenne a normalis... Szerintem...

Az enyem gutat is kapna, ha nem "toligalhatna" a babakocsit, a bevasarlokocsit is mindig kiveszi a kezembol :) Ez sztem egy ilyen ferfidolog lehet :p

Hű.

Ahogyan nekem sem lesz soha olyan, mint neki. de fel nem merülne bennem, hogy kevésbé szereti őket, mint én.

Ha már az őskorig visszamegyünk, hogy mi is a természetes, akkor az anya nem csak gyereket nevel meg kisepri a barlangot, hanem gyűjtöget, kvázi, dolgozik.

Viszont ha az előző pár száz évet nézzük, akkor bizony nem újkeletű, hogy apa és anya is dolgozik.

Szerinted az az etalon, hogy a te férjed nem tudott mit kezdeni a csecsemő lányával?

Az enyém az első naptól kezdve fürdette, büfiztette, pelenkázta.

Azért mert ti másképpen csináljátok, attól még nem az az egyetlen jó megoldás.

Ez a te gondod. Az én férjem akkor is "tudott mit kezdeni" a saját várt gyerekével, amikor az pici volt. Mindhárommal.

Pedig férfi. De majd megnézem este tüzetesebben, mert az itt leírtak szerint ufo. És én ezt nem vettem észre ennyi idő alatt...

Én aztán nem mondtam, kit kell jobban szeretnie! Sőt! Azt mondtam neki, hogy kell szülnöm egy fiút majd magamnak is, mert a lányok mindíg apásak!

Nálunk most kezdődött el valami... hogy elviszi kettesben, hogy már jól elvannak együtt. Tudnak közös programokat csinálni.

Most nehogy valaki azt írja, hogy szemét volt, mert nem toligálta babakocsival kettesben.

Új módi szerint?

Engem a saját apám is úgy szeret, mint az anyám, pedig az már nem ma volt, amikor gyerek voltam. Sőt, anyám is dolgozott, mindig is.

Bár nem tudom, hogy a munkaviszony és a szülői szeretet hogy függ össze.

Söt, ha már itt tartunk, nekem a nagyszüleim is dolgoztak, mert nem érezték, hogy otthon lenniük állandóan lenne a "helyes" családmodell.

Nem értem, hogy jön ide a főzés, mosás. A szülői szeretetről volt szó.

Nem lenne "helyes", hogy apja "néha ránéz" a gyerekre, az anyja meg otthon ül élete végéig. Az apja is szereti, várja, gondozza, neveli stb. Nekem meg eszem ágában nincs otthon ülni. Ugyanis megbolondulnék, hogy amíg egész nap mindenki munkahelyen-iskolában van, addig nekem a tévét kéne bámulnom egyedül itthon, mert az az anyaság meg a helyes. Tudom, főzhetnék is napi 8 órában, de az most is megvan egy óra alatt.

Van, aki nem azért dolgozik, mert kötelező.

Csínján azzal, hogy mi a a "helyes".

Az a nevetséges, hogy én nem érzem az anyaságot és szánalmas vagyok az itt megnyilvánuló nőnemű lények miatt PUSZTÁN azért, mert én mást olvastam ki ezekből az egyértelműen megfogalmazott sorokból.

Történetesen őt sértegetik. Bár szerencsére több esze van annál, mint hogy felhúzza magát azon, hogy néhány betű azt mondja neki, hogy fogalma sincs az anyaságról :/

Egyébként pedig én sem értem, mitől kifigurázandó, újmódiság az, ahol a szülők egyenrangúan élnek a családban és apa nem csak "ránéz", ha a munkája engedi, hanem szervesen részt vesz a nevelésében.

Pfff.

Minekazilyennekgyerek?!

Szerintem elég egészségtelen a gyerek szempontjából, hogy előre el van döntve, hogy ha törik, ha szakad, neki örökké jobban kell téged szeretnie. Szerintem nem szabad egy gyereket tárgyként kezelni, akiről eldöntjük, hogy a miénk.

Én már kisgyerek koromtól apámhoz állok közelebb. Nem azért, mert az anyám rossz anya, hanem mert az apám habitusát örököltem inkább. Eszembe nem jutna rangsorolni a szüleimet, hogy kit szeretek jobban, és szerencsére soha nem is vártak el tőlem ilyesmit.

Hát akkor csak szomorkodj!! Senki nem írta, hogy egy apa nem szereti a gyermekét! Az én férjem szerelmes a kislányába!

DE!!! Nem olyan nagyon régóta (2.5 éves)! Mikor pici volt nem tudott nagyon mit kezdeni vele. Én már a hasamban is szerettem!!!

DE!!! Ö el tudott menni bárhova 10-12 órára, akár 2 napra. Én sírtam az első jó pár alkalommal és még most is nehéz.

Meg még sorolhatnám bizos napestig a különbségeket, csak gondolkodnom kéne rajta...

ÉS hozzáteszem semmi baj a férjemmel! Nem rosszabb mint más. Csak férfi.

Na hát ez már aztán tényleg nevetséges.....:S Sok ember van a világon, akik sokféleképpen élnek meg eseményeket, helyzeteket, de így kötözködni azért nem semmi......:D

Úgy látom Jukio, a ti családotok az "új módi " szerint neveli a csemetét/csemetéket, ahol ugyanazon szerepeket tölti be az apa és az anya. Dolgozik az apa, és az anya - gyereket nevel az anya-és az apa. Főz/mos/takarít az anya-és az apa....de ez nem a természetes, hanem ezt csak a mai mostani megélhetetlen rohanó világunk "kreálta" és aggatta rá az emberekre. A helyes az a régi modell lenne, ahol az apuka dolgoz, az anyuka pedig gyermeket nevel és vezeti a háztartást. Csak azért, mert direkt kihagytam, hogy az apuka ha ideje engedi, a munkájától elszakadván "ránéz" a gyerekekre, szerinted nincs is annak a gyereknek apja, aki foglalkozna vele? Kiforgatjátok a cikk mondanivalóját. Ha nem tetszik, sebaj, a te véleményed, ezen nem is vitatkozom, de legalább fölényességeddel ne sértegess mást..........Nem kioktatni akarlak, csupán csak kérnék.......Emberek vagyun, lehet más a véleményünk, de azt beszéljük meg kultúráltan, és ne próbáljuk a másik embert bohócnak, butának, oktondinak feltüntetni.....

És még mindig tartom magam ahhoz, hogy a cikk szerintem is egy jó és kedves cikk, és nem kell mést benne látni, csak mint amiről szól a cikk: az anya-kisded közötti láthatatlan kapocsot, amit, ha a fene fenét eszik is, egy férfinak más úton, esetenként sokkal nagyobb küzdelemmel kell kialakítani!

Nem érzem az anyaságot?!

Azért, mert nem becsülöm le vagy kérem ki az apjuk iránta érzett szeretetét, mint te?

Ez már valóban szánalmas volt.