Egy Anya Lelke (beszélgetés)

Nem is kell. Én nem szeretem a szeretetet (sem) címkézni. Nem szeretem jobban a gyerekemet, mint a férjemet, vagy az apámat, csak másképpen. Nem értek egyet, hogy ugyanúgy kell szeretni minden gyerekemet, hogy tudnám, amikor annyira különbözőek. De ez nem jelenti azt, hogy bármelyiket is nem szeretem, csak nem méricskélem.

Ugyanaz vagyok, aki voltam, csak van még két ember az életemben, akiket imádok és bár nem álmodtam kiskorom óta arról, hogy lesznek, már el sem tudom képzelni nélkülük.

Ami nekem a leginkább nem tetszett ebben az írásban, az pont a pátosz.

És ha már válásról volt szó, több olyan esetről tudok, ahol a gyerek átköltözött az apjához... ítélet ide meg oda.

Egyébként (ez most minden ítélkezés meg megkérdőjelezés meg bármilyen felhang nélkül) én kíváncsi vagyok, milyenek lesznek ezek a gyerekek - akik már a mártíranyu-divatban nőnek fel.

Nem, nem tudhatod, hogy miért hagyta ki.

Azt írta, hogy ő ketten, a gyerekkel egy "egész".

Ennyi. A többi belemagyarázás.

A gyűjtögetés pedig a munkavállalásról szólt.

Ez biztos?

Nem tudtam...

Igy van.

PICI kortol kezdve.

Oke, hogy egy ujszulottnek az anyja a mindene (ertsd: tejcsarnok), de mar 6 honapos korban nagyonis elkezdenek kotodni az apjukhoz, sot, kialakulhat szorosabb kotodes is akar. Ezt szakemberektol hallottam eloadason. De biztosan rosszul tudjak :)

Utolsó mondatodra reagálva:

Ez az életben nem fog kiderülni, ugyanis én sem tudom, mit érez a férjem, ahogy ő sem tudja, mit érzek én. És ez szerintem nálatok sincs másképpen.

Mióta világ a világ, az emberek nagyon nagy része jobban tudja, hogy mit érez, mit gondol a másik, ez tény ;))

Egy apa is másképp érez!!!!!MIÓTA VILÁG A VILÁG!!

Nem kell ehhez kiabálni :))

Egyenlő tud lenni.

Egyforma nem tud lenni.

Olyan ez, mint az egyenjogúság nevű modern kényszerhülyeség. Egyenlő vagyok a férjemmel. De nem egyforma.

Tamadt egy olyan erzesem, hogy nehanyotok bizonyos hormonalis hatasokat helyes piedesztalra, mint magasztos erzest.

Szamomra a hormonok csak hormonok maradnak.

Annak, hogy a te férjed nem tudott mit kezdeni a saját gyerekével, annak azért egyrészt nem kellene etalonnak lennie. Másrészt azért nem kötelező mindenkinek ilyen férjet keresnie.

Harmadrészt ennek nagyban köze lehet ahhoz, hogy én vagyok az antikrisztus, amiért megemlítettem, hogy azért kellene ugyanúgy szeretnie a gyereket, mint az anyának.

Akkor az gáz, hogy az én környezetemben inkább nők toligálnak?

Természetesen ismerek olyan pasikat is mint a ti férjeitek. Tudom miről beszéltek. Ők mennek játszira, meg orvoshoz viszika a gyereket. Ez nagyon jó és örüljetek is neki! (ez nem gúnyolódás), de én nem ilyet választottam, meg szerintem még nagyon sokan.

De egyébként ez már egy teljesen más téma.

A lényeg, hogy egy anya akkor is másképp érez!!!!! MIÓTA VILÁG A VILÁG!!!