Az anyósom vagy a férjem a baj? Ki vagyok borulva.. (beszélgetős fórum)

Mivel fiam van,évek múlva leszek az asztal másik oldalán.

De amit írtál,az anyósomra vonatkoztatva van benne igazság.Mikor megismerkedtünk,sokat panaszkodott a már régen elhunyt anyósára,és hogy nem akar olyan lenni.Ehhez képest 1-2 dologban,amiket akkor elmesélt,most ugyanúgy tesz velem,sógornőmmel,mint vele az anyósa.Mintha valami bosszú lenne,ha nekem car volt,legyen nektek is az.

Ha már Te tetted szóvá "kehely" helyesen.

Lehet,igazad van anyós érzéseiben,de ez a téma az,ami aztán egyik fél anyjára,szüleire sem tartozik.Ez két ember magánügye.

Lehet igazad van és nem kellene itt lennem. Miért, mert az adott témában a harmónikus egyetértéseteket megzavartam. Nem mondtam neketek ellent, csak próbáltam magyarázatot találni, hogy vajon miért lehetett.

Nem értem meg a nőket, az már világos. De egy olyan férfit sem ismerek aki megérti. Azt értékeld, hogy legalább megpróbálom. Ne húzzátok rám a férjetk szembeni ellenérzéseiteket. Vagy inkább mégis, ha így kiélitek és kiengeditek a dolgot. Mert akkor a férjeddel lehet kedvesebb leszel ezáltal. ÉS NEM BÁNTANI AKAROK BÁRKIT IS.

Ha valaki megbántva érzi magát egy egy gondolatommal kapcsolatban, az nézzen önmagába is.:):)

Ja egyébként mi férfiak egyszerűen működünk.

Kaja és szex legyen, illetve legyen kivel megváltani a világot, nagy gondolatokat megosztani. És ennyis. Sajnos-nem sajnos, de tényleg ennyi. Kedvtelésből főzünk, segítségként mosunk, mosogatunk, vasalunk. De amíg a gyerek nem beszél, kommunikál rendesen, valjuk be, mi férfiak nem vagyunk képesek órákon keresztül gügyögni

Miért várod, hogy hajtsam el anyámat a búsba és álljak a nejem mellé, amikor a nejem és az anyósom közös témája az én fikázásom. Vagy ezt lehet? Fordított helyzetben meg határozott fellépést vártok?

Akkor most mi van? Hol az egyenjoguság? Hol az igazság?

Most megint mondok egy régi gondolatot, ami persze nem tőlem származik és mindenki ismeri.:

"Ki mint él, úgy itél". Ma ezt úgy mondják, hogy mindenki a saját szemüvegén át látja a világot.

Érdekes elgondolkodni rajta. Mert a saját gondolataink, félelmeink alapján itélünk meg mást. Ez helyes?

Kívánom minden feleségnek, aki nem ért meg egy anya-fia kapcsolatot, hogy egyszer legyen fia és kerüljön a z asztal másik oldalára is. Vajon aki az anyósában látja a gondokat, az nem fogja a menyében is látni fordított helyzetben? Hisz hiába múlik el 20-25 év, a fiacskám az én tökéletes fiacskám, akit egy ilyen fruska elszeretett. Vagy fiam éljétek az életeteket, hiszek benned, tudom jól döntesz és bárhogy is döntesz az életben az biztos, hogy az lesz a tökéletes döntés a te szemszögödből. Vagy kezelje bárhogy is, ti tudjátok nők, milyen ha fiatok van.

Ne haragudj de ez tényleg gáz. Anyám nem tolakszik nálunk, meg is kaptam, hogy ő nem segít, bezzeg az anyósom ,aki minden másnap a nyakunkon van, "segítek" jelszóval. Engem nem érdekel, érdekelt, míg szemrehányásként meg nem kaptam, hogy bezzeg a nejem anyja. Megy anyós oldaláról az oltás, amiben a nejem is partnere az anyjának. Könnyebb kritizálni a másikat, mint a seggüket felemelni bármit is elintézni. Csak a sógornőm, amikor őt is el kezdte oltani az anyósom a sógor ellen elhajtotta a búsba az anyját és megmondta, hogy nem fog haza járni, ha a férje ellen oltja az anyja. A nejem nem áll ki mellettem, sőt fő kritizáló szövetségese az anyja.

Ez sem érdekel, érdekelne, ha ennek tükrében nem kapnám a fejemhez, hogy miért nem állok ki mellette anyámmal szemben. Mint írtam próbálom kompromisszumot találni. Felajánlottam, hogy nem kell a családommal még azt az évi 2-3 alkalmat sem együtt tölteni, majd azt mondom megbetegedett.

Ehelyett inkább jön, feszült elötte egész nap. Van rajtam sapka/nincs rajtam sapka effektus - és légy határozott férfi otthon :S -amikor kedvébe akarsz járni, de sehogy sem jó. Nem kell találkozni anyámmal és vica verze. De csak jönni akar a nejem. Akkor minek panaszkodik?

Itt vagyok és próbálom megérteni a gondjaitokat, ami nálunk is lehet.

És még mindig nem értem, mi a francnak kell túllihegni a dolgokat. Felháborodva írjátok, hogy igen, ki kell állni a feleség mellett. Honnan tudjátok, hogy otthon milyen párbeszédek mennek egy anya és egy fia között? Miért nem csak a férj számít? Miért nem lehet a férjnek legalább úgy leírni a dolgokat mint itt? Miért nem fogod meg a férjed, rakod ide a gép mellé és ráveszed, hogy olvassa el, mert otthon te nem mered, vagy nem tudod úgy elmondani, hogy megértse a butuska férjecskéd.

Másik miért nem azzal jösztök, hogy kedves együgyü buta, egyszerű férjecském, aki max a 0 és 1 között lát különbséget: A következő a problémám édesanyáddal. Nem mondja már ezt és ezt, ne beszéljen ezt és ezt. Tárgyald le vele, hogy jelenlétemben ne beszéljen erről meg erről. Ehelyett jönnek a homályos megfogalmazások. Persze így könyűbb, mert nincs mögötte konkrétum, nem kell az adott problémára konkrét megoldás.

Természetes,hogy szeretd az édesanyád.Nem hiszem,hogy a feleséged azt várná,hogy ne szeresd.

De ahhoz joga van,hogyha édesanyád bántja,akkor megvédd,kiállj mellette.A soraidból az jön le,nem hogy nem véded meg,anyukádnak adsz igazat.A házasságok egyik megrontója.Csak rombolod a feleséged és a közted lévő bizalmat.Amit írtál,a feleséged helyében feladnám.Te sosem állsz majd ki mellette.Vagy kiáll ő magáért (ha tetszik neked,ha nem) vagy azt csinálja mint én,ritkítja a találkozókat,csak amikor szükséges.Nálunk azzal,hogy sosem állt ki mellettem a férjem,sőt ha panaszkodni mertem,akkor még én voltam a hülye,csak azt érte el,hogy még ezen a néhány családi partyn is magányosabbnak érzem magam,mint korábban,illetve a bizalmam is megingott benne.Mert mint kiderült az anyjának továbbra is beszámol mindenről rólunk,de én alig tudhatok valamit.Pedig én nem pletykálok,az anyósommal ellentétben.Nem lehetek a férjemmel őszinte,azért ez gáz,nem?Mert anyósom majd megmondja neki,mit tegyen,mert úgyis elmond neki mindent..Ha náluk van,hazajön,ez is annyira látszik,milyen "jótanácsot"kapott.Pedig ha másért nem,egy anya már azért sem kellne,hogy fúrja a menyét,mert a saját gyermeke boldogságát teszi ezzel tönkre.

Teljesen megértem,hogy nem bízol bennük.Nem is kell,de elfogadni muszáj.Annyit közölj magadról,amennyit szeretnél.

Nekem is voltak sejtéseim,hogy előbb-utóbb ellenem is lesznek aknamunkák,miután a sógornőmet szapulta nekem (még nem voltunk házasok),aztán ugyanez az elődeimről.Egyikről sem volt egy jó szava sem.

Beszólogatás anyósom és sógornőm között: Sógorom szeret a pohár fenekére nézni.Sógornőm próbálta kérni anyósomat,ha náluk van,ne adjanak már neki,mindig részegen ment haza tőlük.Anyósom hozzáállása,ki kell néha engedni a gőzt egy férfinak (megjegyzem heti 2-szer).

A másik téma pedig a gyerek volt.Kb.2-szer látogatta meg 3 éves koráig + a családi ünnepek az unokáját.Viszont szapulta sógornőmet,a fiát uszította,hogy a felesége milyen,hogy soha nem adja oda a gyereket neki.Sógornőm,hogy ne legyen vita,próbálkozott párszor,de általában anyósék nem értek rá,hogy a gyerekkel legyenek.Aminek fültanúja voltam,mikor sógornőm közölte egy családi partyn,hogy nem bírja tovább,hogy a férje berúg, attól,hogy anyós ezt hagyja,ő nem fogja.Erre anyós elsírta magát,majd közölte a fiával,hogy a menye,hogy megbántotta.

Hozzászólásod már ott megbicsaklik, hogy "megpróbálod megérteni mindegyiket"! Hiba. Csak a feleségedet kell megérteni. senki mást. Anyudat nem. Főzött rád? Na hallod. hát szépen néznék ki, ha nem. Képzeld, a feleségedre is - feltételezem - főzött az anyja. Sőt a legtöbb anya főz a kölkire. bármely nemzetiségnél is, úgy tudom...

Nem te kérted, hogy megszüless, persze, ohgy főztek rád.

A feleséged a családod most már. Ráadásul te választottad. Ki áll előrébb a sorban, anyukád vagy a feleséged? Hát megmondom: egyértelműen a feleség (már úgy értem, normális esetben). Hogy ne kelljen választani? De igen, kell.

- Miert olyan baromi nehez kiallni a feleseged mellett? :

Nem nehéz kiállni a feleségem mellett, miért is lenne nehéz. De a kiállás nem biztos, hogy törbényszerűen azt jelenti, hogy anyámat ordítsam le. Én megpróbálom megérteni mindegyiket - még anyósomat is-. Nyílván 20-25 évig egy nő volt, aki főzött rám. Tehát egy fiúgyermeknek számít az anyja. Jön a feleség, akit szíváből szeret. De a feleség más szerepet tölt be. Nyílván gáz, ha valaki anyapótlékot keres a nejében. A feleség társ. És hidd el, nekem mar a legjobban a szívemben, amikor el kell döntened, hogy szíved melyik részét szakítsd ki, mert a szeretett két nő ( és nem egy szintre keverni a két nőt, félreérteni szavaimat )marja egymást. Lehet rossz példa: Melyik gyerekedet választanád, amikro csak egyiket mentheted. Természetesen én 20 éves korom körül leváltam szüleimről, de egy anya akkor is anya marad. De szerintem a feleségek is így vannak az anyjukkal. Mi férfiak nem állunk mindig a sarkunkra, nem szeretünk pálcát törni. Kompromisszumokat keresünk. Ha nem ilyen a férjed, akkor jön a másik fórum, hogy a férjem elnyom, stb.... Talán a kompromisszumkeresésünk a határozatlanságunk gyökere. :)

Gondolom hasonlo helyzetben lehetsz, mint a ferjeink. merthat nem arra a forumra mentel, hogy "a ferjem nem takarit" A ferjem csajozik" vagy "a ferjem nem most annyiszor fogat, ahanyszor en szeretnem"

Tehat ez a gondolatmenetunk, ld. lejjebb. Ha kerdesed van, tedd fel.

Mi feltettuk. A korabbi hozzaszolasomban neked cimeztem. Koszi

Azt nem tudod esetleg, hogy mi volt a tema, amin be-be és vissza szólogattak egymásnak?

Amugy a temadrol jutott eszembe, lehet, hogy kicsit off vagyok, hogy anyosom milyen pletykas. Igen, ebben lehet, hogy en leszek a ludas es a hibas, hogy nem vagyok hajlando elmondani akarmit magamrol. Pl. a ferjemmel akkor meg csak talalkozgattunk, de en mar akkor tudtam, hogy a sogornomnek befele fordulo mellbimboja van, es nem megy a tejcsiztetes. Sot, meg a munkatarsa lanyanak vagy menyenek is az van. Ha en valaha talalkoznek azzal a lannyal, akkor tuti az lenne az elso gondolatom, hogy O az, akinek ilyen melle van. Na en nem szeretnek hasonlo temak alanya lenni.

Vagy, amikor elmeseltek, hogy az akkor kb. 1 -1.5 masfel eves gyerekre vigyaztak. Sogornom megkerte oket, hogy mit ne adjanak neki, csokit meg plane nem. Erre vigyorogva mondja apos, hogy ok titokban megis adtak neki, es hat a gyerek mennyire elvezte!(mint maskor is emlitettem, ez annyira szuksegszeru volt, mert igy a gyerek jobban szereti majd oket)

Na igy alltam en hozza a baba temahoz, es igen, az en hibam, hogy nem bizom bennuk.

Ha nem testzsik itt a hangulat es erdemben nem tudsz semmihez hozzajarulni, akkor minek jarsz ide? Unatkozol?

Ááá, nem...szereted magad felhuzni, mert mazo vagy.

En a csipmanzka javaslatat megfogadom, kelletlen hozzaszolast figyelmen kivul hagyom. Teee, szuper anyos.

Most még csak részben olvastam vissza. Látom, alhambra kiakadt.. hogy mi nyivákolunk...

Hát kérrem, egyrészt szerintem mi csináljuk jól, mivel nem játszunk az eszünket, hogy minden tökéletes, másrészt itt mindenki javítani vagy jobban elviselni akarja a helyzetet.

Mackó75, nem irigylem a férfiakat sem! Hát hogy mikro mi a jó a nőnek. Igen. Ezt megértem.

Anyóstól gyomorgörcsöm van. Jó, nem annyira, de kérdem én, kell ő az életembe? ...

hómaci

S.arj már le mindenkit. Csak az számít, amit Te gondolsz magadról. Na meg a férjed és gyermeked. A többi kit érdekel?????

Kedves Hölgyeim.

Hogy miért tévedtem női oldalra és miért ide?

Ezt dobta a gép először, azért ez a fórum. A hozzászólásaim, okoskodásaim észosztásom csak a gondolatmenetemről szólt. Nem volt szándékomban senki megbántani, hisz konkrétan nem is ehez a témáról szólt, csak általánosságban. Az hogy ezen megsértődtetek, vagy érzelmileg megkavart bárki is... Hát ..Akinek nem inge.

Hogy iért ide? Mert próbálom megérteni a női oldalt is. Mert a feleségem mindig azt mondja, hogy már mondta, meg mondta, meg mondta, de te sz.mét férjem nem érted meg. Abban bíztam, így hátha megértem. Abban bíztam, hogyha néhány gondolatomat leírom, az bennetek is elindít valamit, hogy a férfiak nem annyira hülyék. Nem számítottam ilyen heves vitára néhány gondolatomra. Hozzá kell tenni az igazsághoz, hogy én sem tudom betartani teljes mértékben a saját magam által felállított elméleteket, de törekszem. Az évek során legalább már egyre tudatosabban tudom az életemet látni, hamég nem is tudom irányítani. Ha nagyon odafigyelnék panaszkodhatnák az anyósomékra, kereshetném és találnák hibákat, de nem érdekel. Nem érdekel az sem, he nem szeretnek, mert le.arom. A feleségem véleménye érdekelne, de neki valami megfelelési mániája van mindenki felé és megsértődik, ha valaki nem értékeli igyekezetét. Hogy ki mit gondol az anyósról, apósrol, feleségről férjről?

Ha rá vagy kattanva valamire, akkor mindent észreveszel és a saját szemüvegeden keresztül értelmezel. Ha egy kicsit eltávolódsz a dologtól kinyílik a perspektíva, szélesebben látod a világot körülötted és rájössz, hogy amire rágörcsöltél az egy aprócska kis gond volt. Kicsit emelkedjetek el a szituból. Nem kell megfelelni az anyósnak vagy bárki másnak, csak saját magadnak. Ha magadnak megfelelsz, akkor nem tök mindegy, ki mit gondol rólad? Nem tök mindegy, hogy kivel, mit, minek, hogyan pletykál ellened? Legyen az bárki a környezetedben. Még én sem tudok mindenen felülemelkedni, van amikor addig kötöszködnek, hogy kiborul a bili. Főleg akkor, amikor látom, hogy fölösleges, az élet menetét nem befolyásoló dolgokon megy a fogáskeresés.

Nem olvastam mindig végig a hozzászólásokat, mert ilyenkor sokmindent átnézek a neten. Ér annyit az ittlétem számomra, hogy rászánjam azt a 20-30 percet, hogy hátha jobban megismerem ezáltal a feleségem gondolatmenetét, hátha tudok úgy a kedvében lenni, ahogy szeretné, ahogy nem mondja és nem kellene görcsösen a megfelelő utat keresni hozzá, ami sokszor félrecsúszik, félreérti. Nem fog balféknek látni, mert minden kijelentését figyelembevéve próbálok hol erre, hol arra menn, kisérletezve, hogy hátha ez már jó lesz. Ha lennea konkrét recept, amivel a feleségem segítségére lehetek, akkor nem kellene annyit, annyiféleképpen cselekedni. És nem érdekelne még az sem, ha az anyós beköltözne a kisszobánka.

Senki nem mondta,hogy mi tökéletesek vagyunk,de szerinted az anyósok igen.Talán azért találtuk meg itt sokan egymással a hangot,mert hasonló típusú emberek vagyunk,hasonló problémákkal.

Természetesen nyilvános fórum,de még egyszer hangsúlyozom,TÉGED nem bántottunk.Te pedig folyamatosan minket hordasz le.Adj akkor tippeket,hogyan lehetne jobb kapcsolatot kialakítani az anyósainkkal,ha ők negatívan állnak hozzánk?Mert próbálkoztam,de van egy határ.Amikor már úgy megbántanak.Ettől függetlenül kedves vagyok,de a kötelező ünnepeken kívül azóta nem vagyok hajlandó jópofizni.Nálam ez a megoldás.Különben lehet,nincs bennünk elég önbizalom,ezért nem mondunk oda,nem állítjuk le az anyósunkat,de benned meg túl sok van.Más a mi élethelyzetünk,más a tiéd.Más a személyiségünk.De még azoknak is más,akik itt egyetértünk.Nem kellene más,csak egy kis tolerancia,empátia.Nekem is van itt több olyan fórum,ami nem szimpatikus,az én értékrendemmel összeegyeztethetetlen hozzászólásokkal.Mégsem hurrogok le senkit.Ő így gondolja,és kész.

Személy szerint nem érzem,hogy részem lenne a katyvaszban.A férjemnek előttem volt már egy felesége,majd élettársa,anyósom egyiket sem bírta.Akkor ezek szerint mind a hármunkkal baj volt-van,csak ő tökéletes.