Az anyósom vagy a férjem a baj? Ki vagyok borulva.. (beszélgetős fórum)

A forumokra mindenki jön valamiért, erre a topicra meg azok, akiket érdekel.

Senkinek semmi joga beleszólni, hogy ki hogy érez. Ha neked ez hoz megkönnyebbülést, hogy megosztod a problémáidat, akkor jobban érzed magad tőle. Ezt senki nem veheti el és senkinek nem áll jogában kritizálni téged érte.

Mindig vannak jó szándékú emberek és rosszak is. Ha támogatásért jöttetek, akkor merjétek ki a tóból ezt a halat, a hinártól pedig tisztisd meg a pecabotod.

Sajnos a páromnak hónapokba tellett mire ki tudta mondani, hogy nem tud mit csinálni az anyjával. Én meg hiába közeledtem az anyjához, az folyton "lepattintott" azaz nem reagált hasonló hullámhosszon és terelte a témát. Azt mondták, a lányuk vagyok, erre nem tudok megbeszélni velük dolgokat, összenéznek a fejem felett és hallom, ahogy kritizálnak odalent.

Nem tudom hogyan változhatna.

Az, hogy itt panaszkodom, azt jelenti, hogy nem hallgat meg a környezetemben senki, azaz csak sajnálkozik és nincs tapasztalata mert nem volt hasonló élethelyzetben. Ezért keresek itt hasonló helyzetű embereket.

Sajnos ha valakinek nem tetszel, nem fog szeretni, hiába közeledsz. Ezt itthon megtanultam :(

Ha egyszer leülnél a pároddal vagy anyóssal és elmondanád neki, mi bánt. Hiszti nélkül vádaskodás nélkül változna valami?

Meg érne egy próbát...

Amúgy te is pont ezt teszed, idegeneknek panaszkodsz és mondasz róluk nem túl jó dolgokat. Amit mások mondanak vissza, nem autentikus info.

Az én párom hálisten nem anyámasszony katonája. Kollégista volt régen.

Én milyen vagyok?? Sok hibám van nekem is, de én szeretettel közeledtem, bevontam a dolgaimba és a hátam mögött meg el lettem mondva mindennek.

Ha tökéletes lennék, az lenne a baj :) ha tanulok, az, ha nem, az.

Itt tök mindegy, kinek milyen hibái vannak!

A viselkedéssel van a gond, a másikkal szemben.

Mert hiába tisztelem, ismerem el őt, ha idegenektől rosszat hallok.

Pont olvasom a topikot, mint leendő anyós tanulni soha nem árt. Az enyém egy angyal, jóval idősebb mint én ,és csodás ember.Hálás vagyok a fiáért aki korántsem tökéletes de az én emberem.

Nem tudom hogy az itt panaszkodó hölgyek hogy választottak társat,... neten vagy valaki kijelölte?

Nem tudom ma hogy megy , de mi évekig jártunk és egy évig jegyesek voltunk. 42 vagyok, de már akkor sem mentem volna hozzá ahhoz aki nem FÉRFI. Igen csupa nagy betűvel. Nem tökéletes , és én sem vagyok. Voltak a párjaitok katonák? a 80 as generáció még volt, ha nem voltak, éltek külön anyutól , kollégium külföld?

Még egy kérdés, anyós ilyen meg olyan férj ilyen meg olyan, és TE KEDVES FELSÉG MENY TE MILYEN VAGY??????

Hibátlan, tökéletes, mindent tudó, főzöl e már jól megy e a háztartás vezetése rendesen, mindig csinos nett és türelmes vagy? Tanulsz e a baba mellett és mellette mosolyogva várod e a párod:)))))) Kötve hiszem....szóval neked is vannak hibáid, kérdezz vissza egyszer anyóstól férjtől.

Azt hiszem az egyszer leendő menyeimmel kapcsolatban két kikötés lesz.

1 nem akarok egy háztatártásban élni velük és nem kívánok beleavatkozni az életükbe:)))))))csak szeretni őket unokástul, menyestül, ha az nem megy tisztelni. SOKSZOR ELÉG.

Hehe.

Szinte ugyan azokon mentunk/megyunk keresztul.

En tolem is megkerdeztek a baratok, hogy "de ugye az elejen is ilyen volt?" Igen, modnom, viszont ilyen problemaink akkor nem voltak es ami volt, felhoztam es igeretet kaptam, hogy lesz valtozas. Mostanra mar nagyon elvesztettem a turelmem -ha olvastad, lattad milyen allapotban vagyunk.

Valoszinuleg mivel megmondtak neki mindig, hogy mit kell es hogyan csinalni ,soha nem volt magara utalva. El volt latva. Ha nem lenne bennem buszkeseg es erettseg, akkor en is hagynam, hogy ellassanak engem. Milyen kiraly lenne, semmire nem lenne gondom, meg gondolkodnom se kellene, mert megmondjak mit es hogyan csinaljak. Mondjuk nem tudom, hogy lehetett igy egyetemet vegezni..

Az enyem nagyjabol tudja, mit Kell tennie bizonyos alkalmakkor. Pl. szomorunak lenni, megkerdezni, hogy vagy. Nem azert, mert erzi vagy erdekli. Merthogy ezt is meg kellett neki tanitani: ha orvosnal volt valaki, kerdezd meg, hogy hogy van, minden rendben van-e? (igazabol o ugy van vele, elmondasa alapjan, hogy udvariassagbol nem kerdez, mert nem meri -majd mondjak, ha akarjak)

Vicces ez a megyek dolgozni, jo? dolog. Nekem azt kozli, hogy megy zuhanyozni :)

A faradt tema nalam is ismeros. Szerintuk mi "anya/no" gepek nem faradunk el, mi hobbybol nem alszunk este, apoljuk a gyereket, szobrozunk a konyhaban es takaritjuk a lakast.

Hat nevelni kell oket, Istenem...(ha mar a tokeletes No az eleteben nem tette meg.)

Köszönöm!

:)

Én nem hiszem, hogy csak az anyósok ilyenek, hogy tolakodnak, meg elmondanak mindennek. Vannak ilyen emberek, hát ha pont az anyós ilyen, fel kell kötni a gatyát basszus és vissza kell kaffogni.

A férfiaknak meg el van nézve minden, mert a "kis meny"(már magában pejoratív jelző) ostoba, a fiuk nem, mert azt ők nevelték.

Ismerős... az öt nap a kórházban összvissz két órát aludtam és a boldog babázós időszakot anyósom vágta tönkre, mert kikapkodta a kezemből, minden reggel felrohantak, amikor sírt akkor is(oltás után) és akkor is ki akarta venni hogy nála majd megnyugszik.

A segítség nála abban merült ki, hogy a gyerek cuccait levitte kézzel kimosni, erre közöltem hogy van babaprogram a gépemen, mire ő hogy direkt azért vett külön mosószert(nekem aztán nem mondta). Fogytam is tíz kilót, mert a főzés annyi volt, hogy kétszer kaptunk egy lábos kaját. Párom meg röhögött rajtam, mert úgy ettem mint egy kikoplalt kutya.

A gyereket folyton el akarták vinni sétálni, hogy én hadd pihenjek felkiáltással. Én nem is nagyon feküdtem otthon, gyermekágy, ugyan már :)

Ha toltam a babakocsit, valamelyik mindig ott volt mellettem, ó mennyit tudnék még mesélni.

Férfiak... egyszer elájultam a szobámban, az ágyról estem le álló helyzetből, apám hallotta a másik szobában és meg sem moccant.

Minden el volt intézve helyettük gyerekkorukban, ez a baj.

Párom meg a tápszert(anyatejes a lányom de az elején kapott minimálisat) keverte össze túl hígra, a gyerek felbukta, kis híján megfulladt mert furán habosan jött vissza. Bezzeg a munkaügyekben halál precíz. Az anyára nagyon szeretnek(mások is) mutogatni, ha gond van. Mármint a gyerekük anyjára. Otthon megszűnik a felelősségük.

:)

Eskuszom, tuti van olyan, hogy Boszorka Anyós faj, meg az ilyen ferjeknek is ki kene talalni egy nevet, mert ugyan azt csinaljak! Total megertelek. Valahogy nem alakult ki reszukrol ez a felelem erzet es felelosseg erzet. Amikor en osszetortem valamit a konyhaban, nagy csattanassal, ki se jott..akar mi is tortenhetett volna, de legalabb bedughatta volna az orrat, hogy megnezze, nem ott estem ossze..

En sem tudok ezzel mit kezdeni, de legalabb o neha szarul erzi magat, ha letolom.

Ja, és 15 éves kora óta udvarolt. :)

A kisfiunk tervezett gyerek volt. Eljegyzésünket fél évvel az egymásra találásunk után tartottuk, és kb. ekkorra tehető, amikor összeköltöztünk. Tudatosan terveztünk családot, igaz, hogy nem úgy és nem akkorra, de összejött.

A párom tiszteletre méltóan fogja össze a családot (bár néha kicsit elkattan), és ugyanúgy szeretjük egymást, mint az elején. Természetesen vannak kisebb-nagyobb zökkenők - hol nincsenek? -, de alapvetően egyetértésben és harmóniában vagyunk egymással.

Nem a kalandvágya vezette hozzám, hanem engem szeretett meg, olyannak, amilyen vagyok. Én pedig nem "friss húsra" vágytam, hanem abba szerettem bele, ami őt azzá teszi, ami. A lelkébe, és mindenbe, ami őt alkotja. Soha nem éreztem senki iránt ilyet, és azóta sem. Tisztelem azért, mert anyává tett, és megajándékozott egy gyönyörű, okos kisfiúval, és mind a mai napig szeret bennünket. ♥

Emögött nem volt semmi "erkölcstelen" dolog. A lehető legtisztább szerelem volt a miénk, és rá merem mondani, hogy én még mindig azt érzem iránta, amit az elején, csak mélyebben. Ő ugyanezt vallja. Mi egymásba szerettünk bele, és nem a testiség hajtott bennünket egymás karjaiba.

Ez tette különlegessé, értékessé a kapcsolatunkat.

Ugyanúgy látom a szemeiben azt a csillogást, amibe beleszerettem... :) Üldözött a szerelmével, és én egész egyszerűen engedtem neki. ♥

3 év után... ;)