Az anyósom vagy a férjem a baj? Ki vagyok borulva.. (beszélgetős fórum)

Nagyon egyetértek veled.

Pedig muszáj néha önzőnek lenni,hogy újra feltöltődjünk,és bírjuk tovább.Különben előbb-utóbb szakad a cérna.

Ami a terhességet illeti, halovány dunsztjuk nincs hozzá, volt, hogy én is véreztem vizsgálat után, de az ijedtségnek icipici nyomát sem mutatta az én párom. El is várta, hogy az irtózatos hasammal(óriási volt, azt hitték ikreim lesznek) mindent megcsináljak itthon. A vasárnapi ebédfőzést alig bírtam végigállni a bucira puffadt bokáimmal de a kutyát nem érdekelte.

A női dolgainkkal totál magunkra vagyunk hagyva, csajok. Ez az én tapasztalatom.

Nekünk nőknek sokat kell bírni. Vannak olyan férfiak, akik annyit várnak el a feleségüktől, mint az anyjuktól. Azt hiszik, nekünk ez a dolgunk, mindenkit kiszolgálni, alárendelni magunkat mindennek. Aztán amikor már magunkra alig van időnk, akkor mi vagyunk a sárkányok... Ha szakítunk rá, önzők vagyunk.

Ismerem az érzést :(

Ismeretségünk és házasságunk előtt történt: Pl.egy szomszéd!!! tanácsára 2 autót vett,mindkettőt lízingre.Egy haverjának aláírt egy kölcsönszerződésen kezességet.(Nemrég kaptuk a felszólítást,a kedves "barát" nem fizet).Persze ezeket csak akkor közölte,miután megszületett a fiunk.Nyögjük a hiteleit,és tőlem várja a megoldást.Az egyik autóra lett volna vevő(a tesómék szerezték),a hitelt is átvállalta volna,de ekkor jött azzal,hogy a megszerzett vagyont,már ne herdáljuk el.Azon gondolkozzak,hogy legyen több pénzünk.Számomra döbbenetes ez az értékrend.Ebbe még anyósom is besegít,mert szerinte az első felesége,most pedig én tehetünk mindenről.A gyerekünknek én vettem meg mindent,mert neki sok a hitele.Ettől függetlenül minden jelentéktelen dologban viszont nekem kell döntenem.Mit vegyen fel?Mit mondjon a haverjának,ha nincs kedve vele sörözni?

De pl.volt méhen kívüli terhességem,nagyon véreztem.Hivatalosak voltunk a tesójáékhoz ebédre.Elment.Mikor később szóvá tettem,az volt a válasz,hogy nem mondtam,hogy itthon kellene maradnia.Lehet,ez csak nekem evidens,hogy a párommal maradok,ha baj van.Igaz,nem tudtuk,hogy méhen kívüli terhesség,de ha egy kismama vérzik,csak nem hagyom magára.

Nem arrol van szo, hogy nem vagy szimpatikus, hanem arrol, hogy ez a habitus nem szimpatikus. Azt irod, hogy szereted a ferjed. Rendben, neked ilyen ember kellett.

De lathatoan idegesit a tesze-toszasaga, mert akkor nem nyitottal volna ennek forumot. Viszont nem viseled el, ha ellentmondanak neked.

Csak proballak megerteni. Nem lehetseges, hogy ez igy neked kenyelmes, de megis szeretnel egy hatarozott, eros ferfit?

Igaz, vele megennetek egymast...

Ezen gondolkoztam. Biztos én is változtam.

Sajnos most pont magam alatt vagyok. De majd elnyomom magamban valahogy. Annál rosszabb, minél inkább próbálom megbeszélni a dolgokat. Ha úgy teszek, hogy minden rendben, ő el is hiszi. Komolyan. Gondolom, ezt hívják felszínesnek.

Amúgy sokat segít, például bármit megcsinál, amit mondok.

Én vagyok a hülye, tök boldogan is élehetnénk, semmi komolyról nem beszélnénk, mindig kedvesek lennénk egymáshoz, és amit akarok, az úgyis úgy lenne. Mindenki boldog lenne.

Hát nagyon rám bíz mindent. De olyan szinten...

Sajnos. Most csak mondok valamit, hogy felhívja e xy-t, azt megkérdezi tőlem.

Nem tudom, mit mondjak a kérdéseidre.

?? Mit akarsz hallani. Nem akadok ki, ha más a véleménye valakinek. azon akadok ki, ha valakinek NINCS véleménye.

Sajnos azzal nem lehet mit kezdeni.:(((( Szomorú, de vannak olyan emberek.

Látom, hogy nem szimpi a személyiségem, hát ez van. De nekem sem könnyű, mert vagyok egy helyzetben, és javítani akarok, csak nem tudom, hogy...

És kezdem feladni.

"Nehezen viselném, ha nagyjából nem úgy lennének a dolgok, ahogy akarom."

Ilyet akartál, írod. De nem érzed, hogy ebben a házasságbana férfjed, csupán egy báb? vajon ő mit szólna, ha megkérdezné erről egy kívülálló?

Egyébként, ha már itt tartunk, megkérdezném: egy társaságban például, ha valaki nem úgy lát egy kérdést, ahogyan te, akkor azt automatikusan lehülyézed (magadban)? És vitatkozol vele a végletekig?

Csak azért, mert ezzel a habitussal ide szoktak jutni a nők.

Egyébként meg, sokszor nem úgy vannak a dolgok az életben, ahogyan mi azt akarjuk. Ebbe vagy beletörődsz, vagy verheteda fejedet a falba.

Szia, magyarán nem nőtt fel a férjed. Nem tud felelős döntéseket hozni, hanem csak úgy van. Most már neked kell rávezetned a nagybetűs Életre. Majd belejön idővel. Addig türelem. Ha mégsem, neked kell belejönnöd a vezető szerepbe.

Az én párom imád dirigálni, de sokszor igaza is van, okosabb is nálam, de én pont ilyet akartam :-)

Ami a gyereket illeti, ő is nehezen érik bele az apaszerepbe, nem baj, egyre ügyesebb már

Nem akarok hozzád kegyetlen lenni és messzemenő következtetéseket sem akarok levonni ebből a panaszáradatból, de meglehetősen visszatetszőnek tűnik nekem.

Először is a férjedet egyáltalán nem tiszteled, mert már azzal is meggyalázod a kapcsolatotokat, hogy leírod: tirkál az orrában. lehet, hogy így van, de ha nő lennék, s maradt még egy kis tisztelet bennem a férjem iránt, ilyet nem írnék le.

Ezzel az erővel simán mondhatnád, hogy egy pszichopátiára hajlamos impertinens idióta, de akkor miért élsz vele?

Másfelől már ne is haragudj meg érte, de úgy látom, te azon "erős" nők közé tartozol, akik mindenáron át szeretnék venni a férfiak szerepét, mert úgy gondolják, hogy az egyenjogúsággal ez jár nekik. Különösen igaz ez akkor, ha valamilyen nagyvállalatnál töltenek be magas tisztséget. Úgy érzik a férfiak világában meg kell harcolniuk a maguk jogaiért és ez a legellenszenvesebb tulajdonságokat hozza ki belőlük, amelyek még férfiaknál is undorítóak: az agresszivitást és az arroganciát.

Lehet, hogy a férjed egy álmodozásra hajlamos, introvertált ember, kicsit visszahúzódó, kit tényleg bátorítani kell a döntéseiben. te viszont nem bátorítod, hanem helyette döntesz, amit úgy próbálsz beállítani, hogy ez miatta történik így.

Viszont ha igazán szeretnéd, akkor megértenéd, hogy nem helyette, hanem vele kell dönteni. Te viszont szeretsz fontoskodni, erőlteted, hogy atiéd legyen az utolsó szó, például az autókereskedőnél. Addig erőltetted, amíg a férfjed, gondolom a béke kedvéért neked adott igazat. Persze, tudom, hogy a szerelők szerint a kocsi egy sz@r volt.

De nem ez a lényeg, hanem az, hogy a férjed azzal jött, ez az autó jó lesz és te ennek ellenére nem bíztál az értékítéletében, hanem elkezdted kérdezgetni a szerelőket.

Neked fontos a dominancia? Mert ezt látva nagyon. Tegyük fel, azt mondja a férjed, nem, akkor is ezt veszem meg és KÉSZ. Vitának helye nincs. Akkor elkezdesz hisztizni, vagy megütöd? Vagy üvöltözöl rá?

A másik dolog, hogy kíváncsi vagyok, lennék, minőségi kifogásra melyik üzletben adják vissza a pénzt AZONNAL. Sehol. Én 193 centi magas és majdnem 110 kiló izom vagyok, de a Helly Hansen boltban a tulaj kerek perec megtagadta, hogy visszaadja egy 40 ezres bakancs árát, ami felhasadt az oldalánál vagy 10 centit. Egyszerűen elfáradt az anyag. Most ütöttem volna le? Ilyenkor elküldik bevizsgálni a cuccot. Másfél hónap és Fogyasztóvédelemmel való fenyegetőzés után fizették vissza a pénzt.

Te nagyon tudhatsz valamit, hogy azonnal elintézted.

Foglaljuk össze: szeretnéd, ha a férjed egyedül is meghozna döntéseket, de amikor meghozza (lásd autós eset), te azonnal megtorpedózod, hogy az hülyeség és úgy állítod be, mintha egy tutyi-mutyi szerencsétlen figura lenne.

Nem bántani akartalak a hozzászólásommal, de ismertem egy ilyen nőt. Kibírhatatlan volt.

:-) :-DDD

Haha, de en nem kovetem.

Én most töröltem, majd a titkosba gyere nyugodtan.

Nem szóltam, csak meséltem, hogy a boltban valakik ezt csinálták és milyen bunkó dolog.

Finoman elmondom, de vannak akik nem értik meg, túl finom vagyok :)

En meg nem szoltam :( te ugyesebb voltal.

De talan majd megjatszom en is ezt a "nekem szoltal, Marika? olyan halhan mondtad, mintha a nevemet hallottam volna" :))

Ha te kiprobaltad, szolj! En meg jegyzetelek a naplomba.

A páromat szeretem, nem panaszkodtam rá.

A többi majd kialakul. Megváltozni nem fog, ugyanúgy szidni fog, majdcsak beletörődöm :)

Nálunk sincs szeretet - csak elfogadás. Először csak beletörődés volt. Szinte érezhetően voltak ilyen fázisok. Éppen csak eltűrtek, kerülgettek.

Nagyon sokáig bántott a dolog, állandó veszekedés forrása volt közöttünk ez a viszony.

Aztán elhatároztam, hogy mindamellett, hogy letisztázom a dolgokat, becsukom a szemem és a fülem, és elnézek a hülyeségek felett. Nem mindig ment, de azért többnyire bevált.

Nem vehetitek ezt a terhet örökre a nyakatokba. Szeressétek a párotokat olyannak, amilyen. Az anyja lehet, hogy sosem fog megenyhülni, de ki nem sz.rja le? Bosszantó dolgokat csinál? Ezzel is lehet szembesíteni: anyuka, maga több energiát feccöl abba, hogy az orrom alá borsot törjön, mint abba, hogy végre teljesen megismerjen, és elfogadjon! Ha ez nem megy, akkor hagyjuk az egészet a fenébe, és felejtsük el egymást.

:)

Igen, ő is akaratos, szókimondó és sajnos tolakodik, uralkodik.

De van, hogy jól eldumálunk. Amikor meg azt hiszem, szeret és minden oké, hallom a sugdolózást(már erről is megmondtam a véleményem neki).

Bevontam a dolgaimba, tanácsot kértem, ám mellém sosem állt. Ha kimutattam a szeretetem, hátrált.